Ma éppen mivel van tele a tököd?

Anyámnak aztán kötelessége hajnali kettőkor feltámadni, és felb.szni az agyamat. Nem, nem lehet egy nyugodt estém se. Köszi szépen.

Van egy nagyon kedves bloggerina, akinek mindig is borzasztóan inspiráló bejegyzései vannak. Na, ő szokott az anyukájának adni minden évben karácsonyra egy inspirációs naplót; ebben nagyon sok érdekes téma van, lehet előre tervezni, bakancslistát írni, mi tesz boldoggá, stb... Rájöttem, hogy k.rvára nem tudom megmondani, mi tesz boldoggá, és arra is, hogy nincsenek terveim. Mármint persze lediplomázni, találni egy szerencsétlent, akivel családot alapíthatok , stb... De valahogy nem tudom specifikusan lebontani, hogy mit és hogy, és ez borzaszótan zavaró.

Ma van egy hete annak, hogy elkezdtem dolgozni egy gyárban. Eddig a mesterrel nem is volt különösebben bajom, sőt. Bár minden ott dolgozó csak panaszkodott rá. Ma értettem meg miért. Hihetetlen milyen semmiségek miatt képes úgy leordítani valakit, hogy a haj sem marad meg az illető fején. Lehetsz te nyugdíjas, kiskorú, férfi, fiatal nő, nála idősebb, Őt nem fogja érdekelni, elküld se perc alatt a k.va anyádba, még ha csak annyit is vétettél, hogy nem 1 mp alatt készültél el valamivel. Ma eljutottam arra a pontra, hogy ha maradni fogok lehet a mesternek mínusz egy foggal kell majd elszámolnia.Így is eléggé hiányos már a fogsora, na vajon miért

Szerettem volna egy kék, szőrös talpbetétet, de azt mondta az eladó, hogy az nincs felnőtt méretben. Minden jó csak a gyerekeknek jár.

A hittanos kirándulásokból, a mamámból, az arrogáns majom osztálytársaimból, a Frászbukból, a tanulásból... Hát, sok mindenből.

Azt hittem, most, hogy a nővérem elköltözött, talán abbahagyja, hogy engem idegesítsen, de úgy látszik nincs ilyen szerencsém. Már megint a szokásos témával jött. "Bezzeg amikor én annyi idős voltam mint te, engem nem kellett mindenhová kocsival cipelni (megjegyzem, szinte mindig busszal járok)/sokkal önállóbb voltam/többet jártam el otthonról/nem voltam ilyen éretlen/volt egymillió haverom/mindenhová elmentem stb." Értem én, hogy ő ilyen népszerű volt, meg független, de én nem ilyen vagyok, és nem kell mindig erre emlékeztetnie. Éppen eléggé rosszul esik.

Mindennel....mindenki depressziós már tizen évesen mindenhol csak a problémák ...

Mindig minden helyzetben én vagyok a k*cs*g, a b*nk*... Annyira unom már hogy 60X meg kell gondolnom minden mondatomat, minden megnyilvánulásomat. nehogy véletlenül is megsértsek egyes emberkéket... Bezzeg ha engem bántanak meg akkor tartsam a p*fámat, meg ne merjek szólalni. Nem tudom meddig bírom ezt. Ja és csak úgy mellesleg HALÁL NYUGODTAN, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne közlik Velem, hogy lehet nem is kapunk ebben a hónapban fizetést (az új bérszámfejtési rendszer miatt...). PONT decemberben. Köszönöm még a sorstársaim nevében is... Akkor hát Depi Christmas mindenkinek...

A matekkal van tele a tököm

Mondjuk Karácsony előtt ez azért hatalmas kib*szás. Az emberek többsége ebben a hónapban költi el a legtöbb pénzt, és itt nem feltétlenül a határtalan ajándékvásárlásra gondolok. Nem két forint összerittyenteni egy karácsonyi vacsorát, ami mellé még 1-2 fajta süteményt is szoktak sütni. Én mondjuk hála a jó Istennek már 4-én megkaptam a fizetésemet, viszont van olyan munkatársam, aki még nem. (ezt se vágom hogy mitől függ) Viszont ne keseredj el, mert 10.-e elvileg a határidő, hátha nem maradsz sz*rban az ünnepek alatt.

Kellett nekem nyalogatni a joghurt fóliáját: sikeresen megvágtam vele a nyelvem. Most nem ehetek csípőset

Arra, hogy rohadtul fáradt vagyok, torkom, hasam, fejem fáj.. De legalább holnap orvoshoz megyek.. (kivegzesre)

Utálom az egyik osztálytársamat,mivel azt hiszi ő a világ közepe.

A holnapi vérvétellel. Egyszer már voltam, úgy két éve, akkor rettenetesen rosszul sikerült, és ma, amikor megtudtam, hogy holnap el kell mennem, nagyon megijedtem. Úgy félek tőle.

Csalódtam az egyik barátnőmben. Már legalább egy hónapja meg volt beszélve, hogy ezt a hétvégét együtt töltjük és elmászkálunk mindenfele. Erre pár napja mondja, hogy másokkal fogja tölteni. És mi van a megegyezésünkkel? Úgy csinál mintha nem igért volna meg semmit. Nem vagyok behajtó, hogy mégpedig velem leszel, de azért mellbevágott, hogy le se szarja az egészet. Majd próbáltam utalni rá, hogy valamit megígért, de nem esett le neki vagy nem akarta, hogy leessen. Jelentéktelennek tünik a dolog, de nekem nagyon fontos mivel nem tegnap volt megbeszélve és annyit sem mond, hogy 'bocsi, de más jobb társaság'. Na meg nem is lakunk közel egymáshoz, hogy csak úgy összefussunk és elmenjünk valahova. Szar érzés mikor valaki a legjobb barátodnak nevezi magát és ilyen magánakciókat hajt végre.
Másik dolog, megint barátnős sztori. Abból is tele vagyok, hogy akármit is próbálok összehozni, csak a gondolatáig jutunk el. Mindenki bólint, de utána történik a nagy semmi. Többet nem szervezek semmit és nem írok senkinek utána jöhet az üzenet, hogy nem keresem öket. A nyáron ha nem írok akkor nekik akkor nem is kommunikálunk. Most vagy burkoltan utálnak, nem akarnak velem nyílvánosan mutatkozni, bunkó kötsög vagyok, de nem mondják
meg vagy csak szimplán jobb vagyok a semminél. Kezdem azt érezni, hogy megint rossz emberekbe botlottam.

Magammal.. 2-3 napja már 39 fokos lázam van.. Azt elmulik azt újra láz.. Majd a torkom.. Nincs hangom.. Alig tudtam enni.. Majd a nátha... Legjobb kombináció a halálomra..

Mindig sikerül olyan barátokat kifognom, akikben csalódok. Mindegy mennyire igyekszem, mennyire jól indul a barátságunk, előbb-utóbb én leszek a third wheel, akit jóformán le sem sz@rnak. És hiába keresem magamban a hibát, nem tudom, mit csinálok rosszul, miért kell ezt újra és újra átélnem. Az elmúlt hetekben odáig jutottunk hogy ott vagyok, néha közbeszólok, de már nincs erőm ehhez az egészhez. Ma töriről is kijöttem, annyira remegtem, vagy 20 percig ültem a folyosón. Az egyik barátnőm (egy, a többiektől független, akivel már nincsenek közös óráink) épp arra járt, próbált vigasztalni, ami nagyon jólesett tőle, mert anno épp belőle nem néztem volna ki hogy ilyen jóban leszünk, mostanában ő az egyetlen (a családomon kívül) aki meghallgat, és akivel normálisan beszélhetek.
És tudom hogy ettől nem dől össze a világ, mindenkinek vannak problémái, de akkor is fáj, és már megint légzésproblémáim támadtak, pedig már örültem hogy nem stresszelek annyit, és megszabadultam ettől...

Döntés képtelen vagyok mindennel szemben nem merek meglépni nagy dolgokat magamban nagyon barátkozós típus vagyok de élesben 1 szót sem tudok kinyögni ezért nincsenek barátaim fura a stílusom és elegem van mindenből....

Rohadt egyedinek érzem magam, hogy 1-2 borderline kóros genetikai hulladéknak (meg a női felmenőiknek, hajjaj) én vagyok a főnyeremény, akin kiélhetik a személyiségzavarukat, csak verném a fejembe, hogy mi a teszkógazdaságos tyúkólért nem vonultam remetének az erdő mélyébe, mielőtt csak alkoholmentes sört találtam itthon?

Az utóbbi két hónapban kezdődött, hogy elmentem végül orvoshoz mert másfél hetente belázasodtam meg haldokoltam. Nyesztettek is hetekig majd írtak antibiotikumot a legerősebbet ami létezik hiába mondtam h csókolom két éven keresztül végig kóstoltatták velem az összeset nem baj előbb antibiotikum kúra aztán majd elbeszélgetünk arról a műtétről. Az antibiotikumnak köszönhetően a létező összes antibiotikum kúra mellett összeszedhető betegséget összeszedtem. Nem hazudok fele annyi hajam van most mint mondjuk egy hónapja, és nem költői túlzás meg mittudomén hanem naponta két marék hajat szedek ki. Gondoltam arra, hogy most megyek el rákszűrésre vagy tudom is én mire mert a hajhullás után már semmi nem rázna meg. ("nem" hajb zi a lány, nem)