Ma éppen mivel van tele a tököd?

fszomnak jelentkeztem egyetemre. a rohadt neptun használhatatlan, kilencre megyek beiratkozni, de rohadjak ott egész nap, mert tanulmányi osztály meg egytől van, és nem tudom felvenni a kötelező tárgyaimat, mert egyszerűen nincsenek meghirdetve. kinéztem, melyikek lesznek azok a szabadon válaszhatók, amiket felveszek. egyet döntöttem el; hogy benne lesz a pszichológia, és semmiképp sem veszem fel az ügyvitelt. hát a választhatókból is kettő elérhető; abból az egyik az ügyvitel, éljen. nehogy már tanulhassak egy dolgot is, ami érdekel.

egy nap 10-11 órám van lyukas nélkül, úgy hogy még fel sem vettem mindent, legalább négy tárgyam hiányzik, mellé utazhatok napi három órát, viszont amikor hétkor végzek, az sem biztos, hogy elérem az utolsó buszt az egyetemről, na akkor még gyalogolhatok is majd egy órát dögfáradtan. ezzel szemben, ha OKJ-n maradok maximum 9 órám lenne és öt percnyi lassú sétára lakom a sulitól, ami meglehetősen frusztráló. mellé meg még természetesen mindenkitől azt hallgatom, hogy mit akarok én közgazdászként a matek kettesemmel és mekkora hülye vagyok, hogy odamegyek. mintha én ezt akartam volna, de azért köszönöm a bizalmat...

még el sem kezdtem a sulit, de már ott tartok hogy valamikor délután 5-6 körül megreggelizek, hogy ne haljak éhen, egyébként kávén és cigin élek, bíztató...

Uhh, ismerem az érzést. Nekem középfülgyulladásom volt még kisgimis koromban. Sucks.


Avval, hogy elb*szom az életem, hurrá én

Picit viccesnek tartom, hogy magyar celebeknek van starity adatlapjuk, kiknek tehetségük 0. Akiknek pedig én küldtem be a lapjaikat elfogadásra várva, tehetségesek és több keresnivalójuk van itt, mint az előbb említetteknek, mégis elutasítják a lapjaikat. Hát rendben

Na, hogy a rák rágná meg, már július eleje óta nem írtam... akkor már értem miért is vagyok így tele mindennel...

Elsősorban a nem létező hócipőm is tele van a férfiakkal. Komolyan azt hiszik, hogy a nőket/lányokat csak úgy rángathatják, mintha csak marionett bábúk lennének, majd ha a nő/lány nem tetszését nyilvánítja, akkor még fel vannak háborodva... Azt sem fogom sosem megérteni, hogy amit... hmm... hogy fejezzem ki magam... szóval amit a férfiaknak 'szabad' azt a nőknek miért nem?! A férfiak csalhatják ezerrel a barátnőjüket/feleségüket (persze addig, míg ki nem derül a turpisság...), viszont, ha egy lány egy másik sráccal BESZÉL, akkor már el van hordva mindennek. Elhiszem én, hogy vannak azért olyan lányok, akik nem riadnak vissza semmitől, és vannak rendes srácok is... és, hogy ez miért zavar annyira? (itt most halkan mesélek is egy kis sztorit a miérthez. Két ismerősöm is van, akik mindketten házasok. Na most az egyikük velem akart ki kezdeni, de azárt egy feleséggel meg 2 gyerekkel a háta mögött hagyjon, a másik meg az, hogy akkor már meg volt a barátom. A másik pedig nővérem legjobb barátnőjének a bátyja, őt még a sulis éveimből ismerem, mert ő furikázott a busszal, amivel bejártam... na lényeg a lényeg, hogy a srác, szerintem minden héten más lánnyal volt együtt, mindezt a felesége háta mögött.... bár nem egyszer voltak belőle problémák (táska átkutatás [ez valamikor karácsony környékén volt, és mesélte, milyen jó, hogy a csajtól kapott meglepit a kocsiban hagyta... bár nem tudom velem miért kellett az ügyes-bajos fdolgait megosztani... de rendes gyerek voltam, és végig hallgattam...]és fura mód még együtt vannak...) [rizsa kezdődik] A barátom... vagy nem az... nem is tudom, hogy vagyunk most... szóval rejtegette a telefonját, ami feltűnt, hiszen mindig kint hagyta az asztalon, ha szólt, akkor nem kapott oda hirtelen, vagy rohant be 220-szal a szobába. Nagyon kíváncsi egy természetem van, és féltékeny is... és ha a kettő párosul, jobb vagyok, mint egy FBI-os... aztán a hétvégén a kezemben volt, miközben valaki hívta... egy lány... nem vetettem volna rá ügyet sem, ha nem kapja ki a kezemből, és szalad ki telefonálni. Mikor visszaért kérdőre vontam, mire a válasz az volt, hogy csak egy volt munkatárs, és csak segít neki... én pedig forgattam a szemem, hogy akkor eddig miért nem beszéltek? Miért rohant ki akkor, ha csak egy munkatárs? Szóval rendesen összekaptunk, szombat este még én bőgtem az ágyban, hogy nem akarom elveszíteni... na persze ez kicsit sem hatotta meg, még csak át sem ölelt rendesen, és én voltam a rossz, amiért sírok... de ezt még meg kell vele beszélnem személyesen, és nem úgy, hogy közben bele fulladok a saját könnyeimbe...[rizsa vége] Szóval azért kicsit gondolkozhatnának, hogy egy nő/lány nem játékszer. Van aki élvezi, ha játszadoznak vele, de én speciel (és szerintem sokunk) nagyon nem. Én nagyon hamar kötődni kezdek, és képtelen vagyok az elengedésre. Ráadásul ha ilyeneket csinálnak, akkor jobban fáj, mintha leugranék az Empire State Building-ről 3x... és ezt akkor sem fogják fel, ha könnyekkel telve szemekkel nézel rá, és elhajtod a francba... haj esküszöm annyira jó lenne, ha nem éreznék, vagy nem lennék ennyire érzékeny mindenre...

Másodsorban pedig azzal, hogy ezek miatt én képtelen vagyok az evésre. Már úgy július közepétől jó ha 3 naponta eszek, mert akkor anyu már rám szól, és muszáj valamit ennem... tegnap óta viszont még az ivásra sincs a legkisebb hajlandóság bennem, max 1 kávé és így ennyi. A fejem ez miatt fáj, és egyre kegyetlenebbűl, és ezt tetézi az, hogy stresszelek, nem alszok jól, és mindig olyanokkal találnak meg az emberek, hogy én már a falat kaparom (lassan már falazni kell itthon...). Ha nekem van bajom, az k*rvára nem érdekel senkit, de ha valakinek baja van, vagy kell valami, én mindig készséggel állok mindenki szolgálatára. Sőt, ha én vagyok a bunkó a másikkal, még én kérek bocsánatot... annyira... kiakasztó ez a lét, hogy az hihetetlen... esküszöm a zene tényleg jobban megért, mint bárki más (a családom sem játszik abban, hogy megértsen )

Azt hiszem most így ennyi... de ahogy ismerem magam, úgy is lesz még valami... (Az elsőért bocsi, ha valaki nem ért egyet velem... de ezt nem azért tettem szóvá, hogy most mindenki letámadjon, mert nem egyezik a véleményünk... úgyhogy remélem senkinek nem zavartam meg a lelkibékéjét )

Szúr a hasam mint állat. Pff.

Nem tudom mi ütött a fiúkba, de ma a fejükbe vették, hogy hozzám és a barátnémhez egész félévben nem szólna egy szót se, mert mi hülyék vagyunk. Persze a legjobbak nem csinálják ezt és nem csatlakoznak azokhoz az idiótákhoz, akik ki akarnak velünk szúrni, hogy egyedül érezzük magunkat. Ezúttal nem (sem) jött össze nekik, igazán sajnálom...

Túl szép is lett volna, ha lett volna 3 délutáni faktom, ami nem ütközik így meg hallgathatom egy tanártól két évig h mért nem mentem faktra, amikor ő nem rakta olyan időpontra, amikor tudnék menni...

Ezzel a rohadt meleggel. Lehetne már tél...

Nah szóval az én osztályomban van 2 csaj akikkel ha nem vagy jóban akkor te egy 0 vagy. Nahát én nem tartozom ide... Ígyhát az egész eddigi 3 napomat megkeserítették. Mindog beszólnak nekem és a 2 lb-nek csakmert hú mi milyen hü..ék vagyunk meg lusták. Nem értem hogy 13 évesen mirefel ilyen kis beképzelt para..tok. Attól hogy kék szemük és szőke hajuk van, nem értem... Azt hiszik hogy ők az istenek, mindent megtehetnek???!!!
Meg jött egy új lány és háát persze hogy őt is a körükbe fogták hogy még véletlenül se álljon szóba velünk "0-kkal".
Na mind1... Nem fogok regényeket írni ilyen ku..ákról.

Annyira boldognak éreztem magam, hogy élből majdnem egész nyáron kerültem a topicot. Először is a kisbabámat azaz a pacimat (nem tudok anyámékra mit mondani még 21 éves fejjel sem) a degenerált szüleim el akarják cserélni egy másikra mert az húú micsoda jó vérvonalú satsat. Csakhogy a ló főzhet moshat takaríthat akkor sem lesz rá több idő, senki nem fog vele törődni tekintve, hogy megmondtam, hogy többet lovat sem akarok látni a szüleim meg dolgoznak. Rögtön ezután a hír után egy nappal összevesztem lakótársammal akivel nagyon jó a viszonyunk a paci után őt szeretem a legjobban (igen nagyon szeretem azt a lovat csak a szívemben van hely számára nem csak egy állat a sok közül) hál istennek kibékültünk, de megviselt ez a pár nap mert a költözést is fontolgattam. Rögtön ezután a két karomban pusztult el egy kiscsikó szörnyű volt látni ahogy küzdött, aztán a sajátomtól is el kellett búcsúznom és annyira szomorú volt a helyzet mintha értette volna, hogy nagyon sokáig nem fogjuk egymást látni. Életemben nem sírtam annyit mint az elmúlt másfél hétben néha már fuldokoltam. Várom a következő jóhírt...

A becsapással, a hazugsággal és az egyéb ilyesmi dolgokkal

ma megkaptuk a tankönyveket. ha már 33.000-et kellett fizetni ezekért a csodás, német nyelvű meg elvileg baromi értékes könyvekért, legalább a házhoz szállítást is vállalhatták volna. az összeset haza kellett cipelni. szekrények nincsenek jelenleg nálunk, beszedték a kulcsokat is. van vagy 20-25 és olyan szinten nehéz volt, hogy az állomás felé fél úton a testem felmondta a szolgálatot és összecsuklottam. majd mérgelődtem meg nyavalyogtam, miközben ücsörögtem az út szélén, mint egy migráns, hogy nem bírom tovább, én itt maradok, vagy kidobom ezeket a szarokat. végül a fiúk akik velem voltak átvettek tőlem magukhoz. de ők is majd megszakadtak, elég ijesztően festettek. nem fért bele az összes könyv a táskámba ezért szatyorban is voltak, ami meg felvágta a bal tenyerem, így azt meg alig tudom használni

de az egész iskolával. az órarendem tényleg egy gyermekkínzás, nem több. elvileg a péntek nem nehéz napunk, csak lazán nulladik meg 8 óra, ami összeadva 9. és ez csak a péntek, ennél rosszabb is van. az egész suli mindig a kéttanosokon röhög, mikor másnak 4 meg 5 órája van pénteken és tényleg egy lélek nincs már soha, csak a mi osztáluynk az egész épületben...

Annyira fáradt vagyok, hogy élni sincs erőm, háromnegyed 6-kor kelek, ma is 8 órám volt, egész délután pedig vezettem. A fejem is szétmegy, és ez megy egész héten.
Már most az összes tanár kiabál velünk, de annyira idegesítő az órarend, előre pakolják a marketinget meg a szállodaismeretet, a matekot meg a magyart pedig hetedikbe, amikből elvileg érettségizünk. És a marketing meg szálloda tanár olyan komolyan veszi a szart tantárgyukat, tavaly mások tanítottak és le se szarták, mert megmondtuk, hogy úgyse leszünk vendéglátósók. Akik azok lesznek, azok olyan fakton vannak.
Heti 6 angolom lesz, ami nekem annyira felesleges, tavaly leakartam érettségizni csak ofőm nem szólt én pedig beteg voltam. De nekem a tavaly 4 angol is kínszenvedés volt. Ültem, feküdtem, aludtam, firkáltam, telefonoztam, zenét hallgattam és színötös voltam. A többiek viszont elvannak maradva tőlem és nem indítanak két csoportot, olyan idegesítő 3 éve semmi újat nem tanultam.

Problem 1: Szakított. Ő. Mert 4 hónap után jött rá, hogy milyen éretlen vagyok és kicsi. Két és fél évvel idősebb. Értelek. És még köszönni se köszön. Értelek. Aha. fulladj meg
Problem 2: Az iskolával. Nem, nem azért mert jaj sok óra meg ilyenek, nem. Órarendünk sincs. Az osztályfőnökünk elment, annyira imádtuk, egy angyalka volt, de hál' Istennek az új osztályfőnök is rendes meg minden. A gimim amúgy már komolyan egy gyűjtőiskola lesz. Annyi "c"-t vettek fel, hogy uramisten. Kilencedikes létükre olyan arcuk van, hogy borzasztó, mi tavaly be voltunk szarva. Még két év és érettségi... viszont a gimi olyan rossz helyzetben van, hogy már a bezárás lehetőségét is felvetették. Szupcsi.

Kiakasztó, ami a sulinkban történik. A fiúkról most nem pazarolnék időt, mert jelenleg a lányokat sokkal jobban ki nem állom. Minden egyes nap kb. 1000000x kell ölelkezniük, de úgy, mintha már vagy 10 éve nem találkoztak volna. És akit nem ölelgetnek az a ciki, a gáz, a lúzer. Utálom ezt a hierarchikus társadalmat. Még a legjobb barátnőm is (aki am. normális) bekerítette ez a járvány. Igen nem viccelek, minden egyes pillanatban meg kell ölelnie (óóóóh.. típusban) valakit. Teljesen ki vagyok akadva, mert már ha ölelő szándékkal közelednek felém,kiugornék az ablakon.
Nem tudom, a mai világban már mindenki ilyen szeretetéhes? Senkit sem ölelnek meg otthon, és mindenkinek a ,,beszéltem egyszer veled facebook-on" illetve a ,,nem tudom ki vagy, de a barátnődet megöleltem, úgyhogy most te is kapsz egyet" fajtákkal kell beérnie?!!???

kiakasztó lett az órarendem. hétfőn reggel 9-tól délután 4-ig nincs órám, de hazajönni nincs időm, így hét órán át fogom vagdosni az erezetem a suli bejáratánál ráadásul ami órát hétfőn napközben felvehetnék, annál nekem csak a kedd esti kurzusra jutott hely, de persze kedden már 2kor hazajöhetnék de neem, maradnom kell 6ig már most rühellem

Most telt be ez az aprócska pohár...én megértem a barátnőmet.Alsóban egész végig rajta lógtam,aztán egy-két éve előjött azzal,hogy nem muszáj mindig együtt lógnunk.Oké.Eddig teljesen rendben lenne,ha nem az lenne ami van.Januárban az a csaj lett a barinőcskéje aki engem ki nem állhat és mit is mondjak ez eléggé kölcsönös.A barátnőm január óta észre se vesz amikor ott az a csaj...és amikor nem szólok hozzá,hogy érzékeltessem,hogy ő mit csinál,csak kérdezgeti,hogy mi a baj,de nem jön rá.És (mivel együtt megyünk suliba) amikor oda érünk,már el is felejti,hogy valami 'bajom' van,mert ott vannak a barinőcskéi.Ki érti ezeket...és az a röhejes,hogy komolyan nem esik le neki,hogy hozzám se szól,mert bennük több közös van,benne és bennem pedig szinte semmi.És amikor úgy viselkedtem a múltkor mint ő akkor meg totál ki volt akadva,hogy most meg mi bajom van...nem hiszem el,hogy fel se tűnik ez neki,és mondja,hogy van nekem több barátom is...ja persze,talán ő így látja,de mindenkinek meg van már az úgymond BFF én maradtam egyedül.Hát kösz...És ha ezt elmondanám neki,azt mondaná,hogy ne nyafogjak már...senki nem hinné el,hogy lassan egy éve láthatatlan vagyok,még én se ha nem velem történne meg...

Nekem már mindennel. Négy napi iskolábajárás után már annyi életkedvem van, hogy kb. az se érdekel, élek-e vagy halok. És baromi sokat alszom, már nyolckor lefekszem aludni, mert egyszerűen nincs kedvem ébren maradni. Meg nem is látom értelmét. Tanulni még nem kellett annyit ezen a héten, de jövőhéten már annak is eljön az ideje.. főleg, hogy megkaptuk a végleges órarendet, ami csak még jobban elkeserített; majdnem mindennap hét óra, kivéve amikor nyolc. És nincs egy laza nap, mindegyikre tettek legalább 2-3 komolyabb, feleltetős órát. Előreláthatóan ez az évem is olyan lesz, mint anno a nyolcadik volt, amikor nem tudtam mit kezdeni az életemmel, úgyhogy vagy aludtam, vagy tanultam. És ezek a kilátások valahogy nem lelkesítenek...
Azt hiszem, a lelki állapotomat ez a kép foglalja össze legjobban:

az osztályban szavazás volt és sikeresen el lett intézve, hogy minden nap legyen nulladik

sajnos csak 5:45-kor van buszom és messze is van innen a pályaudvar, így 4:15-kor kell kelnem mostantól minden nap...
mit csinálok én rosszul az életben?
most is egyik végtagom sem igazán mozog már, dolgom volt illetve 9 órám, de nagy nehezen hazakerültem. szerintem most lefekszem és egy napig fel se kelek. csak ezzel az abaj, hogy mikor felébredek általában ötletem nincs milyen évet írunk, vagy hogy mi a nevem egyáltalán...és még tanulni is kell

Borzasztó féltékeny típus vagyok, ennek köszönhetően ma volt egy kisebb féltékenységi rohamom tele van a tököm pár lánnyal na mindegy