Ma éppen mivel van tele a tököd?

Nem képzelik magukat jobbnak bárki másnál, sőt ezen humanoid egyedek pont azért csinálják a csicsójukat' és boldogítanak mást az általában rendkívül értelmes & kulturált hangnemet megütő véleményükkel, mert magukat egy utolsó sz*rnak titulálják, amivel személy szerint csak egyet érteni tudok, mivel bár szubjektív, egy normál értelmi szintet megütő ember nem okoz másnak azzal kellemetlenséget, mert Náluk valami gikszer van otthon pölö'. Persze sokkal könnyebb külső segítség helyett az önbecsülésünket azzal kompenzálni, hogy a Többieket szóljuk le, valamint előadjuk környezetünknek, mekkora arcok vagyunk és így szépen belekerülünk egy kisebb ördögi körbe, + egy oly' géniuszokkal felfegyverkezett klikkbe, mint saját magunk. Nem tudom, a depresszió melyik elcsicskult' alfaja lehet ez, amivel manapság a legtöbb páwa, illetve swagl*tyó rendelkezik, mindenesetre módfelett kiábrándító nyavalya. Az istenf*uckincsászár' titulus pedig nem Őket illeti. Érdemes alaposabban megnézni egy dósafannyka', esetleg egy vargaf.ű.r.é.s.z.richárd' típusú élőlényt. Utóbbiról nekem momentán az Amerikai História X Danny-je ugrik be, annyira szánalmas már csupán a kinézetre is. Szóval szerintem ez a jelző abszolúte azokat a tinédzser éveiket taposó kollégáknak & kollegináknak jár ki, akik a mai korcs elvárásoknak ellent mondva fel merik vállalni a saját nézetüket a világról, a stílusukat, minden egyebüket... Természetesen hiába rizsázok erről egy olyan pályatársamnak, akinél merem képzelni, ez a fajta hangos véleménynyilvánítás evidens, mennyi "úszok az árral, mert döglött halnak lettem teremtve" kategóriás nyomi járkál az utcán, aki képes feladni még a személyiségét is, pusztán azért, mi módon megfeleljen egy társaság elvárásainak. Ájdontnó', hány totális lelki roncs fog szaladgálni emiatt 5-10 év múlva az utcákon, ellenben úgy érzem, nem mondok blődséget, amennyiben azt állítom, a mi generációnk sosem a százas izzóiról volt híres.

Barátnőm unokatestvérével, akit pólyás kora óta ismerek. Igazából már pár éve egyszerűen irritál a jelenléte ennek a roppant "kedves" fiúnak, aki egyébként 16 éves. A családjáról annyit kell tudni, hogy úsznak a pénzben, mindenük megvan és rohadt mód elkényeztették egy szem fiukat aki a túlzott jólét hatására nem tud semmit sem megbecsülni, ha beszélsz vele folyton viccet akar csinálni belőled és mindent megszól. Pedig én vagyok a rangidősebb Ja és az egójáról még nem beszéltem. Melyik héten kávézóban voltunk erre random felhúzza a pólóját és megkérdezi tőlem: szép vagyok mi? . Az ilyen egocentrikus, csak márkás dolgokat vagyok hajlandó viselni és járassunk le mindenkit alakok kiborítanak.

Annyira fáradt vagyok, hogy ma reggel, amikor megittam az ébresztő kávém és le akartam tenni a poharat a kezemből, konkrétan kiesett belőle és hatalmas csattanással milliónyi darabra törött a járólapon. Egy kicsit hosszú volt a hét, minden nap hajnali fél 6-kor kelni a munka miatt plusz tegnap is nyolc óra túlóra (legalább duplapénz) nagyon lefárasztott.

A másik meg a sok hülyegyerek, akik vagy érdektelenek abban, hogy jól sikerüljön a felvételijük, vagy nemtudom mi bajuk van, de annyi ordenáré baromságot csinálnak, hogy az valami hihetetlen. Nem írják be a az utolsó előtti évi jegyeiket, ha beírják, akkor rosszul. Nem töltik fel az összes bizonyítványukat sem, így nem tudunk minden jegyet hitelesíteni. A képek minőségéről meg inkább egy szót sem kéne ejtenem, de megteszem: homályos, sötét, olvashatatlan képek, amikből nekünk kell 300x -os nagyítással kibogarászni a lényeget. És még ők vannak vérig sértve akkor, amikor a két földrajz 5-ösük helyett 2 biosz kettest hitelesítünk, mert csesztek feltenni a 9. és 10. évvégüket, és csak a 11. és 12 -er rakták fel, amiben persze egy deka földrajz sincs...

magammal, hogy ennyire felelőtlen vagyok. hosszú ideje gitározom már, három év alatt rugalmasak lettek az ujjaim, csakhogy az utóbbi időben hanyagoltam a hangszeremet, ami nagy hiba volt... nyáron napi 3-4 órát igyekszem beleölni, amikor suliban vagyok, természetesen kevesebb időm jut rá, de kb. három hónapja szinte semmit sem gyakoroltam. a tudásom nem romlott, ugyanolyan, mint azelőtt, ami mondjuk meglep, mert ekkora üresjárat általában mindenkit gyengít, na mindegy, a lényeg, hogy az ujjaim megmerevedtek, a legegyszerűbb számokat is jóval nehezebb, sőt, egyenesen fájdalmas eljátszani. a komolyabbakról ne is beszéljünk. órák óta nyújtom az ujjaim, remélhetőleg megyek vele valamire, mert ez már bevált egyszer, de akkor is haragszom magamra, amiért a tanulnivalók csökkenése, majd a szünet elvették az eszem, és nem koncentráltam arra a dologra, ami számomra az egyik legfontosabb.

Ki lepődik meg azon, hogy a meleggel? Gépem hűtése behalt, így írni nem tudok, pedig be akartam fejezni a könyvem a nyáron, és miközben halálra unom magam, éppen készülök elpárologni. Jaj de jó nekem

Fuhh... ez a roh@dt meleg! Én egyszerűen nem bírom. Inkább lenne egész évben 12°C fok, a hideg ellen legalább lehet védekezni. -.-"

Így visszaolvasva a topikot, csak kívánni tudom, hogy egyeseknek magasságuk és a súlyuk legyen a legnagyobb problémája..
Mivel van tele a tököm? A rákkal. Létezik még egy olyan undorító mocskos dolog a földön, mint a rák? Beférkőzik az emberbe és szépen lassan, vagy nem is olyan lassan, fölemészti és tönkreteszi. Mikor megtudtam, hogy a papám áttétes rákos, minden erőmre szükségem volt, hogy ne bőgjem el magam, de még így is meg kellett kapaszkodnom, mert úgy elkezdtem remegni. Látni, ahogy napról napra gyengébb, és tudod, hogy csak hetek, hónapok kérdése, hogy mikor adja föl végleg, borzalmas, és senkinek nem kívánom. Az az ember, akivel anno együtt néztétek a napfogyatkozást, aki húsvétkor mindig elrejtette a kertben a nyuszi tojásokat, aki mindig legyőzte a játékban az unokáinak a dagi törököt meg a bolond törököt és a halálugrást, akinek a kert volt a mindene, aki két évvel ezelőtt még metszette a szőlőt a szüretkor, és akivel tavaly még a németet tanultam, most ott fekszik egész nap az ágyban, mert egy kib*szott mocsok dög befészkelte magát belé és azon van, hogy tönkretegye a lehető legundorítóbb módon. Azt mondják a 85 éves kor szép kor... Mégis mi olyan szép abban, mikor az ember már lassan ellátni se tudja magát, és a szerettei szeme láttára épül le?

holnap mennem kell dolgozni a kórházba (ez ilyen diákmunka-szerűség + egészségügyire járok és jól jön a gyakorlat), amivel magában nincs ki a tököm, de nagyon félek és úgy érzem, hogy nagyon béna vagyok injekció beadáshoz, meg EKG "csináláshoz", vérvételhez, meg hasonlók. hiába voltam ötös az iskolában, most mégis aggasztónak tartom az egészet és csak remélni tudom, hogy nem bszok el semmit

Itt bőgök, mert öcsémet holnap műtik én meg már most pánikolok, nagyon kikészültem idegileg. Egész nap, sőt egész héten tűrtőztettem magam, de már nem birom. Annyira de annyira félek. Szerintem szart sem alszom ma. Anya nem akarja, hogy bemenjek velük reggel, mert tuti elbőgöm magam ott is. Ráadásul holnap vizsgázom is, amit konkrétan leszarok, de muszáj és talán nemfogok megbukni. Imádom az öcsémet, ezerszer jobban izgulok mint ő, nem izgultam ennyire mikor engem műtöttek - pedig azis előfordult párszor - de ő a mindenem. Inkább beszedek valami nyugtatót vagy nem tudom, a vérnyomásom is az egekbe lehet holnap nem is csak ő kerül kórházba, hanem énis.

Facebook, Tibiatya poszt, "értelmes" 25 év körüli hozzászóló csodálatos nyelvtani ragozással: eszek, iszok... Szerény személyem le merte írni, hogy hát ez így nem igazán helyes, de én minek is szólok, mert hogy nem vagyok szép. (WTF? ) Akkor leírom, hogy hányas IQ -val rendelkező személy próbált engem kóstolgatni. Előre is elnézést kérek mindenkitől, akire ezek a felsorolások jellemzőek lesznek, bár ugye kinek nem inge... Na mindegy. A hölgyemény tipikus panelproli BAZ megyéből. Festett, fekete vállig érő haj, csokibarna szolis bőr, ízléstelen olcsó kínai öltözék, tetovált szemöldök, kiló vakolat, az az ocsmány száj feletti piercing, amit szépségpötty híján tetetnek be oda emberek, amiről azt gondolják, hogy milyen szépek lesznek tőle, pedig *dobpergés* nem! Szerintem érettségije sincsen, de azért párosodni tud... Meg szaporodni, és így lesz egyre több és több elfuserált, agyilag zokni ember a világban, aki a hülye szülei hülye értékrendjét fogja közvetíteni, és ha valaki meg mer nekik említeni egy problémát, hibát bennük, az már: TE NEM VAGY SZÉP höhöhöhö (ilyen háttéreffektekkel, kokós tekintettel).

Szóval félreértés ne essék, én nekem nincsen semmi bajom azokkal, akik kínaiban öltözködnek és panelban laknak meg tetovált a szemöldökük -amíg van valamennyi értelmes gondolatuk. Ha meg nem, és ez az egész ömlesztve érkezik, hát akkor ássa el magát jó mélyen a földbe.

A pillanat, amikor meglátod, hogy az a Hímtag, akiért őrületesen élsz-halsz, kiposztolja faxbukra a kedvenc bandád egy számát... szívroham és instant olvadás.

1. A számíptógéppel. Ez a majom fogta magát és alapállapotra állított mindent a C-meghajtón. Az még hagyján, hogy a böngészőből elvesztek az elmentett könyvjelzőim/gyorshívóim, de volt az asztalon egy mappában egy csomó olyan kép is, amik fontosak voltak valamiért.
2. A garatgyulladással. Utálok betegség miatt vinnyogni, de ezzel a francossal már szenvedek egy hete és egy kis javulás után mire keltem ma reggel? Hogy a torkom ismét szétszakad és azt sem sikerül felköhögni, amit kellene. Ebből még az lesz, hogy vissza kell mennem a dokihoz jövő héten (mert természetesen a héten nincs)... de semmi kedvem sincs, mert már múlt héten is annyi gyógyszert kaptam erre a szrra, hogy kivan a gyomrom.

pénteken éjfélkor (vagy akkor már szombaton?) hazajött nevelőapám, már akkor elkezdtek veszekedni, azóta minden egyes nap annyit hallgatok, hogy ki mekkora gci, és nézhetem, hogy ki hogy vág "mekkoraegyhülyefszvagyhogydögölnélmeg" fejeket a másik háta mögött, bár végül is legalább addig sem az ordibálást hallom... most meglátogatott minket drága nagypapám, akit nevelőapám utál mint a szart, de csak hogy kibsszon anyámmal, leállt nyalni, hogy jajj kimegyünk szalonnát sütni meg mittudomén, természetesen mindezt a háta mögött, és mivel anyámnak ez érthető okoból nem tetszik, már megint hogyan lehetne levezetni a feszültséget? verjük ököllel az ajtóm melletti falat, az mindent megold, végül is nincs még szétverve csak a lakás fele, meg csak a dolgok negyedét sikerült használhatatlanná törni. :DDDD csak tudnám, hogy 1; életképtelen emberek mi a fszért házasodnak össze. 2; miért nem lehet elválni, ha ennyire nem megy ez az egész, mert csak a idegbeteg szociopatát hozzák ki a másikból, miközben engem is tönkretesznek lelkileg...

mindemellett természetesen amint megszólalok, ugyanúgy pofákat kell vágni, mint anyámnak, mert én egy hülye kis szar vagyok, eddig nem volt érettségim, ezért mit is tudnék én bármiről, most ugyanez azért mert nemhogy két diplomám, egy sincs... és még rá se gyújthatok, bármilyen ideges vagyok, mert milyen természetes, hogy amikor tizennégy éves koromban vitt koncertre, akkor "hopsz, otthon hagytam a cigimet, adj már pár szálat", és ad szó nélkül, de mikor meg már rég elmúltam tizennyolc, akkor hogy a fszba merek én cigizni - kérdezi a láncdohányos.

a végén esküszöm magamba baszok valamit, vagy beszedem az egész doboz nyugtatómat, hogy fektessenek be a pszichiátriára, mert ön- és közveszélyes vagyok... ennél már bárhol jobb, ott legalább ha pánikrohamot kapok, telenyomnak gyógyszerrel, ahelyett, hogy még azért is ordibáljanak velem... hol vagy már vasárnap...?

az öcsémmel. igencsak agresszív, karmol, üt, vág, de csak engem. most még könnyedén elhárítom, de pár éven belül biztosan erősebb lesz nálam, ráadásul magasabb is, de valószínűleg addigra tudja majd kontrollálni a dühét. az alkarom így is olyan, mintha vagdosnám magam, szoktak is faggatózni erről, pedig csak ő karmolt meg. sajnos az bosszantja, hogy idősebb vagyok, úgy érzi, velem kell versenyeznie. szerencsére a szüleim jól kezelik, javul a helyzet, de gyakran már szabályosan félek tőle...

Miért van az, hogy ha valakinek valami baja van, akkor én vagyok az, akihez fordulhat, de ha nekem van valami gondom, akkor azért meghallgat, de semmit nem mondana, hanem inkább tereli a témát. Vannak gondjaim, amit nagy nehezen sikerült elmondanom a barátnőmnek. Erre mit csinál? Elkezdi mesélni, hogy mennyire jól nézett ki valami pasi, akit látott. És ilyenkor meg próbálok erős maradni és nem bőgni. Meg csakúgy mondanám, hogy én ott voltam neki, amikor valami gondja volt, igaz csak a sz*r facebookon keresztül, de próbáltam nyugtatgatni, ő meg nem is reagál arra, hogy írtam neki vagy két oldalt...

Ma mentem volna strandolni, erre olyan szinten görcsöl a hasam hogy már a haldoklom, pedig még van 3 napom, ráadásul ebbe a melegbe igen kellemes szenvedni. Pedig birom a meleget, de fúú, ilyenkor még azt is jobban érzem.
Az internetem állandóan akadozik, egész éjjel nem volt de anyám nem hívja fel őket.
Mama állandóan idegel azzal, hogy miért nem vagyok olyan mint a többi kislány, miért hordok állandóan feketét 50 fokba (nem érti meg hogy az karcsúsít) meg megkaptam hogy miért nem mentem velük nyaralni, mikor ott volt egy hasonló korú kislány mint én és ott volt a nagyszüleivel, meg állandóan ilyen habos ruhákat akar rámaggatni, amikbe olyan vagyok mint egy óriási habcsók. Szerintem a mami más unokára számított, de megmondtam neki hogyha ilyen lesz velem, akkor egyedül kell néznie a telenovellákat. (ha átmegyek hozzájuk mindig azokat nézzük )

a szobámban uralkodó káosszal. az öcsém idén kezdi a sulit, megkapta az íróasztalom, az egyik polcom meg a fotelem, ugyanis én arról vagyok híres, hogy amint belépek a helyiségbe, nagy mosollyal az arcomon lazán lebszok mindent ezekre, a szüleim pedig eltüntették őket innen a trehányságom miatt. nem is ez a probléma, sőt, örülök is neki, hogy megszabadultam ezektől a bútoroktól, kapok úgyis egy sokkal kisebb asztalt, meg mindent, amire talán nem dobálom le a mellényemtől elkezdve a tankönyveken át a gitáromig az ÖSSZES holmim. viszont most egyedül kell megküzdenem a lepakolt kacatok elpaterolásával, ami számomra kihívás, mert kettő rendrakási módszert ismerek: kidobom a pcsába / bebszom egy dobozba, és elzárom valahova, hogy ne is lássam. de annyi doboz a világon sincs, hogy mindent el tudjak pakolni, az meg, hogy az egészet kihordjam a szemetesbe, csakúgy képtelenség a brutális mennyiség miatt. bejönni is alig tudtam, leülni szinte lehetetlen, még az ágyamon is mindenféle szr van szétszórva. ennyi idő alatt három felvarrót simán csinálhattam volna, bahh.

Csak nem az én húgom férfikiszereléséhez van szerencséd?
Na, Ő is dettó ugyanez, annyi különbséggel, hogy korából adódóan már válogatott káromkodásokkal fűszerezi meg a dühkitöréseit, ami köbö' ötpercenként rátör és ki máson, ha nem a nővérén kell kitölteni?
On: Femili again.

Mi a tetves lókolbászért kell lehordani mindenféle jöttment, telefonkönyvbeli ismerősnek, az embert ahelyett, hogy meg is kérdeznéd, Te valóságos balf*sz, mi a problémám? Persze, pofázni egyébként is mindig ráérsz, de arra, amiért április óta könyörgöm, csupán vonyítani tudsz, pedig lapvető kötelességed lenne.

Két hét alatt egy ember milyen sokat tud változni, rossz irányba. Lassan kettő hete, hogy nem találkoztam a legjobb barátnőmmel, mert táborban van. Tegnap végre fent volt facebookon, és beszéltem vele. Legalább is próbáltam. De a szó szoros értelmében akkora bunkó volt, mint amilyet ember még nem látott. Ma írt, hogy bocsi, négyezerhatszázhúszonhét i betűvel, aztán folytatta tovább a bunkózást, próbált leosztani a semmiért, de nem igazán tudott, de inkább vissza se írtam neki. Csak tudná, hogy ez nekem mennyire fáj. Miért él ilyen sok bunkó ember? Plussz állandóan küldi a képeit, hogy fiúkkal van, nagy "pasizásokat" tart. Én ezt a helyében nem hírdetném.

A családommal(#Depis,Elnézéstkérek,hogy élek)Mert nagyobb mellett akarok és szebb testet erre mindenki:Úgy vagy jó ahogy vagy!Már excuse moá ,hogy magamnak is akarok tetszeni vagy épp javitani magamon..
Utálom magam emiatt..