Ma éppen mivel van tele a tököd?

A teljesítményemmel.
Távolugrásnál év elején 2 méter 80 körül ugrottam,most pedig 3,40-eket ugrok.A tanárom megdicsért,de hozzátette,hogy elnyújtom a lépéseimet,pedig többet ugranék.Ahányszor próbálom a cirka 158 centimmel a hosszú lábammal csak 3 méter 40-50 vagy az alatt ugrok,pedig jobbra is képes lennék.És ez olyan idegesítő.

az élet nagy problémái

Mikor egész este őt keresed a milliós tömegbe, mikor reménykedsz abban hátha ott lesz, mikor látod hogy az összes haverja ott van, csak ő nem... Igen, rohadt szar érzés. Nagyon. Fogalmam sincs miért kesergek ezen ennyit, de hihetetlenül rossz érzés, hogy suliba nézeget és most kiderülhetett volna hogy mégis miert vagy valami... De természetesen ez az en szerencsém Már megszoktam, hogy nekem mar semmi nem sikerül. Meg különben is mit akarok tőle? Rohadt gazdag, hihetetlenül jo stílusa van es meg jól is nez ki. Énmeg, pff...

A tételekkel, már egy pár napja......

meleg van, és áh. nem találom azt a két embert, akikkel remekül elbeszélgettem a gólyanapon.

A hajammal.. Sosem úgy áll ahogy szeretném. Ha otthon vagyok, elég csak megsfésülnöm és úgy nézek ki, mint aki éppen egy samponreklám forgatásról érkezett (enyhe túlzás). Ha viszont valahova mennem kell, adhatok én szerenádot is neki, de megmakacsolja magát. Elég gyenge hajszerkezettel rendelkezem és könnyen törik a vége. Használhatok rá akármit, de nem nagyon segít. Viszont oldalt nagyon begöndörödik a hajam, hátul meg néhány hullámot vet. A hajvasalástól nem zárkózhatok el, vagyis igen, de az ön- és közveszélyes.
Az élet nagy gpndjai

Annyira ügyes vagyok, de komolyan. Nekem is pont nyáron kell megfáznom. Minek kellett rövid ujjúban lennem 6 órán keresztül egy légkondis buszban? Annyira gyenge vagyok. Egész nap csak feküdtem és orrot fújtam. Holnap strandra is megyek névnapom alkalmából és már mindent elterveztem. Rohadt jó lesz.

utálom az iskolát. örülhetnek a magyarok, hogy már majdnem vége van az évnek. nekünk még egy hónapot kell várni, arra a csodás napra, mikor azt mondják, hogy mehettek haza. csesszétek meg.

A magánnyal. Hogy az interneteseken kívül nincs egy darab barátom sem.

Anyámék teljesen ki vannak akadva, hogy miért leszek hármas töriből. Már megint ment a ,,mindenki 600 decibellel üvölt a másik arcába három centiről" című műsor. Azt persze figyelembe se veszik, hogy 6. óta tartom a masszív négyes feletti átlagot, zenélek, énekelek, képzőművészetire járok, heti 8 órát(!) rajzolással töltök, minden nap fél nyolckor érek haza a különórákról, két nyelvet tanulok, rajzszakkörre és német tagozatos iskolába járok, minden iskola rendezvényen fellépek, sorra nyerem a versmondó-, rajz-, énekversenyeket, hajtómotorja vagyok az osztályomnak, és jelen pillanatban a ballagás és egyéb mizériák, valamint az osztálykirándulás főszervezője, most is a város többi díjára vagyok jelölve, és a közelmúltban szintén többet is nyertem, tele van a nevemmel a helyi újság, 5-ös, valamint 4-es lett az év végi német záróvizsgám, mind a négy helyre felvettek, ahova jelentkeztem, köztük az ország legjobb képzőművészti iskolájába... ja, és amúgy ezen kívül krvára nincs ám életem, sehova nem járok el az égvilágon, néha a kutyát elviszem sétálni. pff. És ezt most rohadtul nem azért, hogy dicsekedjek, csak a verjem már bele az egészbe, hogy ennyire telhetetlenek. Mégis mi a büdös francot várnak még el, mikor az utóbbi 2 hónapban olyannyira kimerült vagyok, hogy elég sokszor képzelődök, és képtelen vagyok a hétvégén regenerálódni, úgy meg pláne, ha valami rendezvényre vagyok kénytelen mennyi. Az meg már csak hab a tortán, hogy a legtöbb embernek 15-én vége van a sulinak. De nekem nem. Áh, az úgy túl egyszerű lenne. Mert azon kívül, hogy nem tudtunk az osztálykirándulásnak és a bankettnek korábbi időpontot találni, mint az évzáró után, még 20-án lépjek fel a testvérvárosi napokon a helyi tájház megnyitásán. F@szom Visszatérve, értem én, hogy sok dolguk van, és itthon sem ülnek le egy percet sem, de hogy gyerek létemre kevesebbet vagyok itthon, mint ők, és túl vagyok hajszolva, egy kicsikét nonszensz. te jó ég, azt sem tudom, mikor olvastam utoljára el egy könyvet...

Az idióta matektanárunkkal. Képes holnap dolgozatot íratni az egész éves anyagból, de nem is az ideiből, annak még értelme is lenne, szerinte a tavalyit sokkal okosabb dolog számon kérni rajtunk. Júniusban, a hőségben tanulni pedig luxus, ilyenkor már beszélni sincs erőm, nemhogy matematikai definíciókat magolni. Na menjen a pcsába.

Nevetséges, amit az osztálytársam művel. Anyámnak panaszkodik Facebookon a képem alatt, hogy én mennyire megbántottam őt, miközben ő volt az, aki ler_bancozott a semmiből és megpofozott [lányról van szó]. Én meg otthagytam a fenébe ezek után, na. Megint én vagyok a bűnbak, indulok magyarázkodni.

Azzal, hogy képes voltam megbetegedni. Hétfőn úszni voltunk, én pedig - gratuláció nekem - nem szárítottam meg a hajamat, és tádámm, hullabetegen voltam kirándulni Egerben, ráadásul három napig... akkor nem is beszélve, hogy a sebeimet egymásra halmoztam mindössze három nap alatt.

Hogy olyan döglusta vagyok, hogy már fáj.

Ma 2, azaz kettő megtartott óra kedvéért utaztam két órát a suliig és kettőt vissza. Minek?

Az unokatestvéremmel. Bő 5 év van köztünk és nekem kell csinálnom mindent helyette, mert ő úgy érzi, hogy letette az angol középfokút ezért neki ki kell ny*lni a s*ggét. Most nyáron ki fogunk menni a nagymamámhoz 2 hónapra, és rám fog szakadni minden feladat. Szegény mama nagyon beteg, járni is alig tud, és ezért felajánlottuk neki, hogy segítünk helyrehozni neki mindent. Erre az unokatestvérem csak telefonozni fog a hintaágyban, míg én füvet nyírok, etetem+ levágom a csirkéket, leszedem a zöldségeket, gyomírtózok, és megyek ki egy hektárra ültetni, és leszedni a bigyuszt..
ja igen az öt év azt jelent, hogy én vagyok 12, ő meg 17..

Azzal, hogy kaptam egy ingyenes utat az igazgatótól Erdélybe, a tanulmányaimért, és néhány osztálytársam a képembe vágja, hogy miért mindig én kapok ilyen lehetőségeket, meg, hogy ők is megérdemlik meg a szokásos duma.

Az egész h*lye inskolával. Ilyen dögmelegeben bent ülni, és tanulni a sok kilépőre... egész hetem csak abból áll, hogy írunk, felelünk, írunk, írunk, írunk... Mégis kinek van ilyenkor kedve, ideje és türelme a tanuláshoz? S ha ez még nem lenne elég, jövő héten is tanulunk, mint az állatok, míg mások a feneküket süttetik a tengerparton. Mindegy is, ez a mi sorsunk.

Világ életemben egy fikarcnyi önbizalmam se volt. Semmi. A külvilág felé persze mást mutatok, de ha egyedül járkálok az ucán akkor nagyon is látszik, hogy mennyire elveszettnek és semminek érzem magam. Mit várjon az ember, ha a saját anyja dagadtozza le és mondja, hogy fogynia kéne, mert egy hájas disznó lesz? Ezek után mégis hogy legyen önbizalmam? Ha a saját anyám tesz utalásokat erre? Persze ő mindig felhozza, hogy őt ennyi idősen csontváznak csúfolták, tényleg köszönömszépen. Azt hiszi nem érdekel mit mond, pedig belül nagyon is fáj amit mond, mert ha ő nem tud elfogadni akkor én hogyan próbáljam elfogadni önmagamat?

A történelemmel! U T Á L O M ! Na jó, nem utálom, csak egyetemi szinten gyűlölöm. Életem egyik legrosszabb döntése volt, hogy töri lett az egyik szakpárom, nem az angol. Mit is gondoltam?!

Az osztálytársammal!!!! Olyan flegma, és mikor olyan a helyzet akkor pddig jópofizik! UTÁLOM ŐT!!!!!!!