Ma éppen mivel van tele a tököd?

Kár, hogy nincs időm, hogy naponta jöjjek... mert így kisregényeket írok, amivel kiakasztok mindenkit (legalábbis remélem, hogy nem...)

Ismételten a családdal. Vagyis inkább anyuval. Vele már nagyon tele a hócipőm. Az a bajom, hogy nem veszi észre magát. Nem értem, apu hogyan bírja mellette. Olyan dolgokat művel, hogy teljesen kiakaszt, és teljesen elrettentő példaként tekintek már rá. Igen, az anyám, és szeretnem kéne, valahol mélyen szeretem is, de erre rájöttek azok a sérelmek, és dolgok, amik miatt sokkal inkább elrettent attól, hogy én is ilyen legyek. De rettenetesen félek, hogy ilyen leszek. Pedig igyekszem minél jobb lenni nála, csak azért eléggé... bennem vannak ezek a dolgok... Apu helyében már kiadtam volna az útját. Szánalmas... és hányingert kapok tőle... mostanában egyre sűrűbben.

A másik egy elég világfájdalom szintű dolog... na jó, nem, még sem, de engem iszonyatosan dühít... Elég nehéz nem rájönni, hogy iszonyatosan Marvel b**i vagyok, és néha hajlamos vagyok kiakadni. Ez nem is történt másképp a hétvégén sem. Mentünk pólókat venni a nyári szezonra. Egyből a felnőtt osztályon kezdtük, mert hát mégis csak az vagyok (de azért néha 5-nek sem mondanám magam... ) Majd elsétálunk a gyerekosztály mellett, és kiszúrtam egy rakat Pókemberes, Avengers-es pólót, amik persze kisgyerekekre való... majd megfogalmazódott bennem: miért csak a kisgyerekekre gondolnak?! Miért csak ők vehetnek fel szuperhősös cuccokat, meg persze a férfiak számára is ott van egy rakat póló. Annyira frusztráló, hogy az olyan infantilis lányokra nem gondolnak, mint jómagam... aztán végül addig-addig rágódtam, míg sikerült szereznem egy női pólót, amit másnap örömmel vettem fel a kiruccanáshoz... és úgy megbámultak.. de... de miért?! Szerintem nem furább, mint egy 5 évesen egy Pókemberes póló

Aztán a mai rohanó világ. Annyira gáznak érzem magam (itt egy kis irónia is van, ha esetleg nem lehet igazán érzékelni...), hogy a nálam fiatalabbak házasodnak, gyerekük van legalább 1, vagy 2, és már túl vannak több kapcsolaton is. Nagyobb a világfájdalmuk, mint szerény személyemnek, vagy a nálam idősebbeknek. Több élettapasztalatuk van, és ezzel szeretnek hivalkodni, tanácsokat osztogatni az idősebbeknek. Annyira szánalmasak a fiatalok egy része. Mikor megkérdezik, miért mondom minden fiúra, hogy nem kéne, meglepődnek mikor mutatok néhány igazán páva gyereket... gusztustalanok, a lányokról nem is beszélve. 11-12 évesen egyik kocsmából a másikba, egyik diszkóból a másikba, egyik ágyból a másikba... ha merül a telefonja hiszti rohamot kap, mert nem tudja kiposztolni fb-ra, hogy épp a Kiss Pistával kavar... ha így folytatódik ez az egész, 5-10 éven belül nagy sz*rban leszünk... persze kivétel mindig akad, és erről nem csak a gyerekek tehetnek, de elég frusztráló...

Egyelőre ennyi... úgy is lesz még bőven

Hát ma igazán semmivel, max hogy a barátom annyira értetlen hogy az csak na. xD Elmondok neki valamit kb. 6x mire megérti.

Nagyon semmivel, csak unalmas volt ez a mai nap.. max még azzal, hogy 11 fokos a medencében a viz.(

ismerős helyzet a lustaságon értve

A tanárokkal a dolgozatokkal és az osztállyal...
CSODÁLATOS

Hah megint összegyűlt pár dolog.
1. Kezdeném jelenleg a legaktuálisabbal. Kb 2 hónap után megint rossz a Simsem. Egyszerűen eltűnt az egyedi városom és ilyet még életemben nem láttam, mert a fájl megvan tökéletesen. Szóval állhatok neki újratelepíteni, ha már ma itthon vagyok és nem suliban. Simssel foglalkozva, de nem egészen így képzeltem el ezt a mai napot Ráadásul ez most kicsit megviselt, mert tényleg a mindenem az a játék. Én vagyok a hülye, hogy 3 év alatt ez az ötvenedik hiba és most is újraakarom kezdeni és szenvedni vele.
2. Tegnap megjöttek az egyéni tablóink. Oké nem nézek ki nagyon rosszul rajtuk, de azért a fogaim elmehetnek a picsába A meghívóra és az osztálytablóra is odaadtam már a pénzt, de utóbbiról hír sincs, előbbi meg rég megérkezett csak a drágalátos ofőnk tojik kiosztani. Nekem annyira mindegy jövőre ki lesz az osztályfőnököm, csak tesitanár ne legyen megint, mert sírni fogok Mikor kijelenti, hogy őt se a tablók se a ballagás nem érdekli, csak a tesi meg a röplabdaedzések, hát ilyen egy jó ember Ha nem lenne a csapatában vagy 5-6 fiú az osztályból, még ennyire se foglalkozna "velünk". Folyamatosan valami baja van, szid ezért meg azért, még a szülőknek is, bezzeg az nem érdekli, hogy ha valaki közülünk szavalón vagy szövegértési és helyesírási versenyen szép helyezést és el, esetleg az érdekelte mikor a röpis csapatában lévő fiú nyert egy matekversenyt. De volt itt fizikaverseny, bioszverseny, jobbnál jobb helyezések és egy ügyesek vagytok gratula nem hangzott el a szájából. Bezzeg ha a diákolimpián van valami, nekünk ujjonganunk kell.Bármi van, nekünk kell a suliban ugrabugrálni, hogy megtaláljuk, esetleg egy szót váltsunk vele, és ha nem lenne SZMK-s az egyik szülő, aki kezeli az osztálypénzt, meg a dolgokat szervezi, semmink nem lenne Most is ez az anyuka mondta, hogy kijelenti az ofő, mennyivel jobb lenne ha csak órákat kellene tartania és nem velünk vesződni. Na hát ezzel már őrületesen tele van a tököm. Osztálykirándulást inkább le se írom, mert még fel is robbanok

Nos az osztálykirándulás szar volt.Hadd soroljam fel az okokat is:
-Az egyik osztálytársam majdnem elvesztette a táskáját.
-Eltaknyoltam az Ősember barlangba vezető úton kétszer is és tiszta sár lett a gatyám.
-Kiszemeltem testvére beszólt,amiért elestem.
-Majdnem beleestem a Szalajka vízesésbe.
-Az osztálytársam bele is esett.
-Fáj a lábam.
-Előjött a tériszonyom.
-Tudjátok a játszótereken van ilyen kis szar,amire fel kell ülni és meglöknek és pont az a lényege,hogy van egy gumi amiről visszapattansz.Hát mi volt ott?Egy drótkör.Az évfolyamtársamat meg meglökték neki ment és leesett róla és üvöltve kezdett el sírni,a vér csorgott a fejéről(később kiderült,hogy betört neki).Nem valami szép látvány volt,mihelyt neki csapódott,sírva és üvöltve esett le onnan,az arcán csorgott a vér is.

Azzal a sok idiótával a környezetemben, akik mióta bagóznak rám annyira, hogy kiderítsék; van egy húgom is, állandóan Vele próbálnak összehasonlítgatni', illetve valami elcs*szett szent beteljesülésüknek érzik, miszerint kiderítsék, miért vagyunk mi ég és föld, holott egész évben pont letojtak nagy ívből.
igen, rendkívüli probléma...

Nekem ma elég sok dologgal....
1. Ma dolgozat volt magyarból, nem tudtam semmit így gondolom 1-es lesz, pont így év végére...
2. Egyre szarabb a telefonom ugyanis egyre gyorsabban merül le.
3. Nem akar javulni az idő annyira nagyon.

Mért nem lehetne kicsi egyszerűbb, vagy inkább igazságosabb az élet? Mért van az, hogy én annak tetszem, akit nem bírok; aki nekem tetszik, az észre sem vesz, miközben valószínűleg neki is tetszik valaki, akinek meg ő nem kell. Agyrém.

Dobhatom ki az alig másféléves laptopomat, a szerviz szerint reménytelen eset.

Húgomat ma felhívják azzal a szándékkal telefonon, hogy fiataloknak ajánlanak állást és elképzelhető, hogy nekem is tudnának helyet szerezni, mivel is elmondta, hogy milyen szakvégzettségem lesz lassan. Alapvetően ezzel szerintem nincsen semmi gond, de tíz percen keresztül pofázott a csaj a telóba, aztán nagy nehezen kinyögte, hogy végülis a téma nem a gyermekszakápolás lenne, hanem az informatika, ami k*rvára nem érdekelt soha sem. Én meg már azt hittem naivan, hogy randomban valaki be fog ajánlani valamelyik gyermekklinikára és július elején már dolgozhatok is. Nem lenne rossz, mert érdeklődök munkahelyek iránt, de válaszokat még nem nagyon kaptam. Nincs bajom azzal, hogy valaki telón keresztül toboroz, és azzal sem, hogy hátha szakápolás lévén érdekelne a dolog, na, de amikor a tizedik mondatom arról szólt, hogy szakápolóként kórházban szeretnék dolgozni, még akkor is a webdizájnról meg azokról a flancos informatikai dolgokról beszélt! Mondjuk már az elején tudtam, hogy nem fog érdekelni, de húgom csak erőltette, gondoltam, hogy akkor biztos jól fogok járni. Párom utána még meg is jegyezte, hogy ne higgyem azt, hogy bárki is munkát fog nekem ajánlani csak úgy. Pedig milyen jó lenne!

Persze, hogy kirándulás előtt pár nappal betegszem le, szerencsére lázam mostmár nem volt - azt pénteken már túléltem - viszont úgy köhögök, mint egy 70 éves láncdohányos, pedig cigizni se cigiztem másfél hete. Az orvos szerint ez valami vírus, de rohadtul idegesít, hogy náthás is vagyok, mivel holnap kirándulunk és én még allergiás is vagyok pluszba. Semmi hosszú melegítőm sincs, mert az egyik vastag, a másikat meg nem akarom feláldozni, mert új és nem is volt olcsó, én meg hajlamos vagyok akármit tönkretenni. Semmi túraruhám nincs. Úgyhogy holnap térdgatyába megyek, és befújom magam kullancs meg szúnyogriasztóval, istenem én meg a túrázás, utoljára ötödikbe voltam rendes osztálykiránduláson egyébként, akkor is majdnem leestem egy szikláról.

Hát, még sose írtam ebbe a topicba, de... előbbutóbb rájön az emberre, hogy kell.
Először is a legjobb barátnőm nem áll szóba velem. Pont. És nem tudom miért, ráadásul idén év végén másik suliba megy, szóval... Szeretném tudni, hogyha megsértettem valamivel, de tényleg nem tudok semmit, és nem akarom zaklatni, mert rohadt nehéz időszakon megy keresztül, szeretnék is segíteni neki, csak nem tudom hogyan, meg ugye nem is szól hozzám. Na ja. :/
Aztán alig várom hogy vége legyen a sulinak, hogy sorozatozhassak, de a tanároknak nem tűnik fel hogy mindjárt nyár van, és több dogát írunk mint bármikor máskor az évben. Ennyit a lazításról. :/ De igazából nem is akarom hogy vége legyen, mert már most hiányzik a barátnőm, pedig ott van csak nem áll szóba velem, mi lesz akkor? Ó, éljenek a kettős érzések.
Ahogy haladunk a kevésbé fontos felé... Túl lusta vagyok hogy elkezdjem a femslash novellasorozatomat, mondjuk az a legnagyobb baj hogy a plotline sincs meg.
És végül... Mi az hogy 2017-ben lesz Sherlock 4. évad?!!! Teljesen kivagyok tőle, azt hittem csak 2016 elejéig kell várnom. Legalább karácsonykor lesz különleges epizód. A többi meg... talán valamikor megoldódik.

így hajnal négykor? az inszomniával... aludtam két órát, azt is több részletben... a tegnapi négy-öt óra után egy liter kávéval bírtam ki a napot, bele se merek gondolni, mi lesz ma. és mi az orvosi reakció? járjak el sétálni délután, hogy elfáradjak, miközben olyan kimerült vagyok, hogy csoda hogy még nem volt semmilyen balesetem...

A sulival ! Azért hogyha en találtam volna ki az iskolát hagytam volna a pénteket szabadon, mert hogyha pénteken se lett volna suli akkor is több iskolanap lett volna mint szabad !

Az iskola intézményével.. Már alig várom, hogy itt hagyjam ezt az egész kócerájt. Minden nap undorral lépek be az ajtón és állandóan az órát nézem, hogy mikor szabadulhatok a falai közül. Rosszabb, mint a börtön. Most nem arról a hisztiről van szó, hogy "Jaj egyest kaptam, csúnya rossz tanítónéni és tanítóbácsi.", hanem össze vissza igérgetnek mindent, majd az ellenkezője történik. Nagyszünetben nem lehet kimenni az iskola területére, mert biztos cigizni megy a bagázs, ezért rohadj bent a 3x3 méteres lyukban 30 további emberrel. Az osztályról és az ofőről már nem is beszélve. Nem tudok bemenni egy iskolai rendezvényre, ezért én vagyok a rossz az ofő szemében, és ő az ártatlan kisbárányka, akit mindig meghurcolnak. Mert nekem van fontosabb dolgom is, minthogy iskolába menjek és elvárta volna, hogy lemondjam az intéznivaló dolgomat, mert nekem minden fontosabb az iskolánál. Az osztályból én vagyok az egyik kiszemeltje, akit valami végett mindig cseszeget és akármit mondok én vagyok a csúnya, rossz, gonosz mostoha, aki nem az iskolának szenteli az életét. Egyszer azt az embert úgy ...

Az osztálytársnőimmel. Tudják, hogy szeretem a One Directiont, és azt is tudják, hogy nem tudoo elmenni a bécsi koncertükre. Ezért ma reggel a lányok jöttek oda hozzám, hogy " Úristen, nézde V.I.P. jegyem van a One Direction koncertre! Annyira örülök, hiszen tudod, milyen nagy rajongójuk vagyok!". Nem is azzal van a baj, hogy mutatják, meg hogy van nekik, de hogy utánna lenézően viselkednek, az azért kiakaszt. Azért azt is hadj tegyem hozzá, hogy az ő rajongásuk abból áll, hogy jóformán egyik nevét sem tudják, és lehülyézik, meg lebunkózzák az egyik bandatagot,amelyik nekik nem szimpi, a másikról meg közlik, hogy nincs helye a bandában. Tényleg rajongók lehetnek....

Hogy én mennyire nem panaszkodok mostanában, de nem is baj. Két napig voltam a suliban ezen a héten, az egyik még elfogadhatóan is telt, de a mai nap az kész. Osztálytársaim kitörték az ajtóüveget, egyikőjüknek elszakadt egy ér a kezében, másikuknak szerencsére nincs komolyabb baja, "csak" a lába szakadt fel egy picit. Én nem láttam belőle semmit, csak a rengeteg vért és az üvegszilánkokat, meg ahogyan elviszik az osztálytársaim. Alig várom a hétfőt, mi leszünk a fura osztály. Emlékszem még nagyon régen egy csomószor volt nálunk, hogy egyszer egy évben minimum valakinek a feje vérzett mint állat, mert szétnyílt. Azért eléggé sajnálom őket, bár saját hülyeségük. Amúgy nem az én életem, szóval igazából nem mondhatni, hogy tele van vele a tököm, de nem volt egy kellemes látvány az a sok vértócsa [bármennyire is bírom a vért, ez azért más], amit amúgy egy csomó ideig fel sem takarítottak... De jófej a takarítónő, szóval inkább nem szólok semmit.
A másik az ételhez való viszonyom mostanában, egyszerűen rosszul vagyok tőle. Muszáj ennem, mert na, de tiszta kínszenvedés. Valaki mondta is, hogy fogytam, meg új nadrágot is kellett vennem, mert az előzőek nagyok lettek rám.
Ez már a legkisebb probléma, de ma attól a pár korty sörtől azt hittem kiszaladok a világból, én nem erre termettem. Egy fickó meg a férjemnek tituálta az apámat. Good job.

szóval:

hogy meg bugtam töribő
hogy állandóan engem csesztetnek és stb.