Ma éppen mivel van tele a tököd?

a sok hülye felhasználóval, aki nem tud olvasni
könyörgöm, ott van a profilomon, tökre lehet látni. odavan írva, hogy: ÍRD MEG, MÉRT SZAVAZOL!! erre csak kapom a "szia, szavaztam" hozzászólásokat. EMBEREK, ELŐBB OLVASSATOK, UTÁNA CSELEKEDJETEK!! úgyis kitörlöm a hozzászólásaitokat, ha nem írjátok meg, mért szavaztok
és magammal is elegem van. egyszerűen annyira megváltoztam. jó, mondjuk végre kicsit lazább vagyok, de akkora nagy arcom lett, hogy azt már én szégyellem legszívesebben újrakezdenék MEGINT mindent.

Az idegesítő reklámmarketinges telefonálókkal... Általában nem vagyok 'buncow' velük, mert tudom, hogy mindenkinek meg kell élnie valamiből, nekik hát pont ez jutott, oké. Néha még végig is hallgatom a mondandójukat. De ma sikeresen felhúzott egy liba. Felveszem, BEMUTATKOZOM. Erre: "Halló?" Mondom: "Halló." A csaj bemutatkozik hogy a diamondakármilyenizétől van és apum vagy anyum keresi. (persze nem így mondta, hanem a nevüket) Mondom egyik sem vagyok. Mire ő, hogy hát a telefon az ő (apu) nevére van bejegyezve. Mondom, a lányuk vagyok. Erre gőgösen, bunkón ennyit közölt: "Köszönöm, hogy azért bemutatkozott." ??! Ez hülye... Eleve úgy vettem fel a telefont, hogy bemutatkoztam. Arról nem tehetek, hogy nem csak pökhendi 'buncow', de még siket is a szerencsétlen.

Nem tudok annyira belerázódni ebbe az egyetemi életbe, mint amennyire kellene. Amíg nem kezdődött el, alig vártam, már szinte számoltam a napokat. Most, túl az első hónapon még mindig azt érzem, hogy valami hiányzik. Valami plusz, amit egyáltalán nem tudok megfogalmazni. Talán az a baj, hogy eddig nem sok sikerélmény ért, de remélem, hogy ez a jövőben változni fog. Meg az a baj, hogy nagyon nehezen veszem rá magam a tanulásra. Pedig tudom, hogy tanulni kell és fontos, meg nem véletlenül felvételiztem arra a szakra, amire, de mindig meggátol valami. Én ezt nem lustaságnak mondanám, ez az érzés annál több. De most megfogadtam, hogy jövőre belépek a TDK-ba (tudományos diákkör) és kutatni fogok valami után. Mostanában nézegetem a témákat is, meg barátkozom a gondolattal. Nem akarok úgy lediplomázni, hogy 6 év alatt az tanárképzésen kívül nem csináltam semmit. Tény és való, bevallom, hogy ha sikerülne valami jó kis kutatást összehoznom, a gratulációk rohadt jól esnének Szóval, ha megtalálom a motivációmat, szerintem már minden könnyebben fog menni -legalábbis remélem.

Azzal, hogy a mai világban annyira kiváló szemüvegeket gyártanak, hogy az ember kiad érte több tízezer forintot, és cserébe azt kapja, hogy egy x idő után hajíthatja a kukába, mert azon kapta magát, hogy ismételten letört az egyik szára. Még ha ez az első alkalom lenne, akkor oké, elnézném, de hogy már másodszorra esett meg a dolog. Vagy ha mondjuk nem vigyáznék rá, és rendszeresen hordanám, rá lehetne fogni, hogy 'elhasználtam', de úgy, hogy szinte csak gépezés közben, vagy feliratos sorozatok nézése alatt van rajtam, így még ez az opció sem érvényes. Már csak abban tudok bízni, hogy ha apu hazaér a melóból, akkor pillanatragasztóval megpróbálja megragasztani addig, amíg nem visszük el megcsináltatni, vagy nem veszünk egy újat, mert már most szétakar menni a szemem, pedig kb csak 10 perce ülök a gépnél. A kontaktlencse sokkal praktikusabb lenne, de félek kipróbálni.

Fáj a fejem,fáj.Három napja fáj.Az étel meg nem esett jól,de aludnék most egy jót!Viszont nem tehetem,mert akkor a megoldatlan dolgok csak úgy teremnek! a hasam is fáj,mi lesz most már?

Beteg vagyok, azzal. Még elviseltem a hétvégét, hogy fáj a torkom, el is mentem a suliba. Tegnap még azt gondoltam ,hogy már múlik, erre a mai nap taknyosabb lettem.
A suliba csak azért mentem be, mert megírtam a fizika dolit, különben a suliba se lettem volna jobban, mert annyi a megfázásos beteg az osztályban ,hogy nem lennék jobban tőlük.Szóval haza jöttem és azután történt, hogy Niagaraként kezdett folyni az orrom. És azóta percenként van tüsszentési érzeteim ,amiket már visszafolytok, mert nagyon idegesítő.
Már sebesre fújtam az orrom, ráadásul már számolni se tudom mennyi papír zsebkendőt használtam el csak fél nap alatt. A szobámba szinte mindenhol hever egy tucat.Arról nem is beszélek ,hogy a szövődménye ennek ,hogy a fülem is szinte be van dugulva és egyáltalán nem érzem magam fittnek, ami nagy szó, mert önmagamat ismerve egy egy helyben ülő leánykának nem mondhatnám magam. Most még is, inkább kellemesebb egész nap ülni és pihenni. Ja, meg az is, hogy szépen köhögök, bár az ritkábban jelentkezik.

Tanárokkal. Nem, nem abban a tipikus költői értelemben, mikor az a legnagyobb problémám, hogy házit ad fel. De amikor beírom a dolgozatba a helyes választ, csak nem pontosan úgy, ahogy ő gondolta, akkor az miért is értékelhetetlen? Kb. fél perccel kerülne több időbe kijavítani. Az egyetlen tárgyból, amit tényleg teljes odaadással csinálok, amiben mindig is sikerélményem volt. Nem baj, most már attól a kevés önbizalmamtól és az ambícióimtól is megfosztott. Szívből gratulálok, tanárnő.

Rajzra a tanárnő már megint ilyen hülye térbeli dolgokat kért, egyiket megcsináltam most, jó sokat sz*rakodtam vele, rohadtul idegesített, alig bírtam megszerkeszteni, és most gondoljunk csak bele, hogy miután ennek a (nem mondom ki, milyen) nőszemélynek megcsináljuk végre a rajzot, leosztályozza úgy ahogy, másnap reggel pedig a festékhígítós üveget fogja vele letörölgetni, illetve letöröltetni, hogyha a kis napköziseket épp van alkalma délutánonként a rajzteremben rabszolgahajcsár módon dolgoztatni (egykor egyike voltam ezeknek az áldozatoknak). Vagy legjobb esetben, próbalapnak használja amikor a kis ötödikeseket meg hatodikosokat megtanítja festéket keverni, vagy amikor nem akarja, hogy ragasztós legyen az asztal, majd szépen valamelyik rajzot beteszi alá. AZT a rajzot, amivel MÁSOK dolgoznak délután. Ha meg nem csinálom meg, bezzeg, egyest kapok. Úgyfest, leprás lesz a keze, ha üres lapokkal vagy újsággal és NEM rajzokkal törli le a mutyit a padról. Ez neki igazán fontos.

Rajzra a tanárnő már megint ilyen hülye térbeli rajzokat kért, egyiket megcsináltam most, jó sokat sz*rakodtam vele, rohadtul idegesített, alig bírtam megszerkeszteni, és most gondoljunk csak bele, hogy miután ennek a (nem mondom ki, milyen) nőszemélynek megcsináljuk végre a rajzot, leosztályozza úgy ahogy, másnap reggel pedig a festékhígítós üveget fogja vele letörölgetni, illetve letöröltetni, hogyha a kis napköziseket épp van alkalma délutánonként a rajzteremben rabszolgahajcsár módon dolgoztatni (egykor egyike voltam ezeknek az áldozatoknak). Vagy legjobb esetben, próbalapnak használja amikor a kis ötödikeseket meg hatodikosokat megtanítja festéket keverni, vagy amikor nem akarja, hogy ragasztós legyen az asztal, majd szépen valamelyik rajzot beteszi alá. AZT a rajzot, amivel MÁSOK dolgoznak délután. Ha meg nem csinálom meg, bezzeg, egyest kapok. Úgyfest, leprás lesz a keze, ha üres lapokkal vagy újsággal és NEM rajzokkal törli le a mutyit a padról. Ez neki igazán fontos.

Az egyik osztálytársammal. A drága olyan kifejezésekkel illette a Guns n' Rosest, hogy csak pislogtam. Vicces, hogy ez a zenekar kétszer többet ért el eddig, mint amennyit ő egész életében fog. Bár felbőszített, szokásos reakcióm, a szakszavakkal átszőtt indok hosszas taglalása helyett csak azt mondtam neki, hogy ezzel csak magát teszi nevetségessé... Aztán a rockzenére is mondott egy-két kedves szót, hogy azért a kedvenc témájától ne kelljen nagyon eltérnie...

Az a vicces, hogy az egész pályafutásuk alatt kritizálták őket... és pont lesz.rták

De ez a bizonyos, roppant aranyos illető az én idegesítésem miatt mondta... amilyen műveletlenke szegény, nem hinném, hogy tisztában volt vele, miről beszél (lehet, hogy nem túl kedves gesztus, de kiröhögtem xd) Ő nem csak szimplán kritizált, hanem szidott... aztán még neki állt feljebb... egész este ezen nevettem

Ma éppen..a családommal...

Nem vagyok rossz tanuló, de a legjobb sem, viszont nagyon sokszor egész nap a könyveim és füzeteim felett görnyedek, hogy valamit sikeresen meg is tudjak tanulni. Ezt szüleim nem nézik jó szemmel, hogy folyamatosan otthon vagyok, de ha elmegyek valahova azt sem. Nem járok el bulizni, szinte sehova nem megyek, mert fontosabbnak tartom egyelőre a tanulmányaimat. 2 hete 1-1 délutánt kihagyok (múlthét szerda, most kedden is...), és eltöltöm az időt egy hosszas beszélgetéssel néhány olyan ismerőssel, akik kíváncsiak arra, hogy mi van velem éppen. Aztán amikor hazaérek, olyan negatív energia csap meg, amitől legszívesebben átcsapnék én is negatívba. Mintha valami annyira rosszat csinálnék, hogy néha én is kibeszélem magamból a dolgokat. S tegnap arra kellett hazaérnem, hogy a szüleim hozzám sem szólnak, és teljesen kirekesztettnek érzem magam, ami eléggé rosszul esik pont a szüleimtől...még ha olyan lennék, hogy mindennap este 11-re beesek piától bűzölögve, akkor megértem. De így..

Ezt akár én is írhattam volna. Néha meg tudnék őrülni attól, hogy elvárják, hogy össze-vissza ökörködjek, és blablablázzak non-stop. Volt, aki azt mondta, hogy mondhatok akármilyen hülyeséget, csak beszéljek. Ez egy durva fricska volt, mert nem arról van szó, hogy nincs téma, amiről beszélnék, de sok ember gyökér (felszínes és elcsépelt) lenne hozzá. Úgy meg nem érdemes belekezdeni, hogy a beszélgetőpartnernek nincs kialakult egyéni véleménye, és csak azt szajkózza, hogy "nem tudoom, nem gondolkodtam még rajta"

ON: gyűlölöm a munkahelyi telefont. Legszívesebben pozdorjává taposnám

Kedves draga "osztálytársam" nagyon játsza a fejét, hogy lesz*r, meg hogy ő ilyen boldog a barátnőjével. Hát bakker, ezelőtt 4 hónappal jöttek össze, érdekes, eddig nem tudták kirakni, hogy együtt vannak, meg közös képet sem tudtak kirakni, ja, meg nyáladzani sem nyáldzottak nyilvánosan. Azt hiszi, ilyen hülye meg vak vagyok?! Meg ma reggel aszondja nekem, hogy feltünően nétem őket Békén..Mondom, de jó nekem. Utána meg csak heccből, mondom, honnan tudod, hogy téged néztelek? Erre azt mondja akkor biztos az egyik haverját néztem, még azt mondja az a gyerek, hogy zavarta, hogy ENNYIRE nézem őket. Én inkább nem álltam le vele veszekedni, ígyis elegem volt már. Mondom, legyen egy jó napja. Nem akartam a képébe vágni,hogy nem őket, hanem a mellettük levő buszmegállónkat pásztáztam..De mindegy. Csicskák. Pluszba mindkét gyerek aki vele volt hajléktalannak nézett ki és ronda volt..Úgyhogy ennyi. :'D

Világfájdalmam van az emberektől.A legtöbb,aki körülvesz,áskálódik,kétszínű(vagy többszínű),pletykálkodik,vulgáris,perverz,undok,felszínes,olyan komolytalan,hogy soha nem lehet vele komolyabban beszélgetni,vagy csak olyan buta,mint a popsi,vagy csak annak tűnik,mert megjátssza magát..hamisak.Ez nem a színpad,ez a valóság!!Miért kell játszani?Az elfojtást megértem,az félelemből fakad,de a megjátszás,hazudozás?

Szerintem különösebb kommentár nem szükséges: ezzel.

A drága mögöttem ülő osztálytársaimmal, akiknek a nemi életéről lassan többet tudok meg, mint az óra tananyagáról. Nem mellesleg hála nekik minden nap olyan vörös a fejem, hogy szinte már leég a hajam is, de nem baj, mert legalább nem fázok.

Plusz kimaradtak a napi értelmiségiek, akik körülvesznek.

Ezzel az egy mondattal elmondtál mindent Na meg kiben lehet megbízni?

Újra itt. Kezd elegem lenni abból, hogy állandóan azt mondják rám, hogy biztos anorexiás vagyok csak mert vékony a testalkatom. Emberek nem éheztetem magam, nem divatból vagyok sovány, ilyen a genetikám nem tehetek róla. De ezt néhány egyénnek nehéz felfognia. Meghogy biztos nem eszek eleget. Akkor már nem itt lennék... A másik a hófehér bőröm. Nyáron megkaptam, hogy hogyan mertem felvenni rövidnadrágot mert világítottak a fehér lábaim. De csak azért, hogy más szemét ne bökje az én hófehér lábam látvány nem fogok csadort hordani a 100 fokos melegben. Meghogy menjek szoláriumba vagy feküdjek ki egy kicsit a napra legalább. Az én bőröm taszítja a napot... A szeplőimről és az anyjegyeimről nem is beszélve. Megkaptam már azt is, hogy milyen undorító és foltos a kezem, az arcom és a vállaim.
Nem veszem fel, amit mondanak mert jobb dolgom is van annál, csak kezd idegesíteni. De ennyire unatkozni, hogy mással kell törődni. Mindenki törődjön magával és egészségesebb lesz a közérzete