Ma éppen mivel van tele a tököd?

a sok gyakorlattal és korán keléssel

Offolok:
Ez nálam is így van Iskolában titkárságon, ha kell valamilyen papírt kitöltetnem minden évben megkérdezték, hogy elsős-e vagyok. Szakgyakorlaton a vendégek szokták mondogatni, hogy milyen aranyos kislány vagyok és utána megkérdezik, hogy mennyi a korom. Mikor elmondom, hogy elmúltam már 18 el sem akarják hinni. Leginkább 13-15 év közé sorolnak. Mondjuk jó mert vonaton vagy uszodában vagy ahol jegyet kell venni mindig 15 év alatti jegyet kérek és a valós koromból semmit sem sejtenek A 25 éves nővéremre is azt mondják, hogy 16 éves. Egyszer voltunk valamerre a nővéremmel, találkoztunk egy ismerősünkkel és azt hitték én vagyok az idősebb. Remélhetőleg, hogy fiatalabbnak nézünk ki, később a hasznunkra fog válni. De a legidegesítőbb, hogy a 14-16 éves fiúk bámulnak meg...

A hülye felfogású kortársaimmal... mégis miért kéne magamat sz*rul érezni azért, mert 14 - 15 évesen nem képzelem felnőttnek (vagy legalábbis nagyobbnak) magam, és úgy gondolom, hogy egyelőre vedelés és cigi nélkül is jól megvagyok? Egyik ismerősöm konkrétan azt magyarázta, hogy nekem semmi életem sincs, mert nem akarok folyton bulizni meg "élni" (utóbbi alatt főleg az imént felsoroltakat érti), és milyen sz*r lesz nekem felnőttként visszagondolni ezekre az évekre... nyilván rohadtul befásult gondolkodásom van, mivel azt tartom, hogy ha valaki az én koromban csinál ilyeneket, az inkább csak egy idióta, aki nagynak akarja érezni magát, és nincs rá jobb módja.
Ez az egész nem változtatja meg a gondolkodásmódomat, de be kell vallanom, kicsit rosszul esett, és valahol mélyen azért bántanak az elhangzottak. De végül is az én hibám. Ha nem állnék le mindig vitatkozni, valahányszor úgy érzem, valaki hülyeséget beszél, sokkal kevesebb olyan dolgot vágnának a fejemhez, amitől egy utolsó senkinek érzem magam.

Hát nem tudom régen ez engem is idegesített, de valljuk be az a karomgyűrűm amit a mittudomén melyik plázában a mittudomén melyik boltban vettem még mindig jobban bírja mint az a három amit had ne jegyezzem meg kétszer ennyiért vettem /darab (darkshopból meg sötösötö) és egy hét után szétestek. Az meg mindenkinek a szegénységi bizonyítványa mennyire tudja mit hord meg mit nem. Ennyi erővel igazából hordhatna 'r*banc' feliratosat is cirill betűkkel engem az jobban zavar mikor az önjelölt rokkerlányok a szépen összeválogatott headbangeres meg darkshopos boltokból megveszik horrorisztikus áron a sok sz*rt (mert hogy minőségről nem beszélnék) és úgy hordják mint a királylányok... a koncert végéig mert akkor a segge fölé érő szoknyában nyilván augusztus végén ki kell feküdni a BN Track legközepére, hogy aki még nem látta a gyomrát az is lássa Szóval én kifejezetten kedvelem ezt az új pláza mainstreamet mert igényesen megtervezett ruhákat is megtalálok ami még az ízlésemnek is megfelel (nehéz eset) szóval az meg, hogy hülyék vannak az tény mindig is voltak ennek kár is hangot adni csak nevetni kell rajtuk. Jó mondjuk ennek a szép kis monológomnak nem sok köze van konkrétan a pólókhoz, de ne szidjátok már a szegecses pláza cuccokat:D jobb mint külföldről rendelgetni. szerintem pláne, hogy a pentagram gyűrűmre másfél hónapja várok -.- na ezzel nagyon a tököm kivan

1. Nem értem a matekot. De nagyon durván már 1. osztálytól kezdve. Idén eddig van belőle egy 2-esem meg egy 1-esem. Utóbbi nagyon csúfos és tudtam, hogy ez lesz de azért 73-ból 15 pont nagyon lófitty. Ennek ellenére azt a 15-öt se értem, hogy szedtem össze...A fizika meg a kémia se egy szépség, de utóbbit nagyjából 3-asra nehezen össze tudom hozni, a fizikába meg bemagolom az elméletet azzal elmegyek egy 2-esre. És igen zavar, hogy ilyen értelmi fogyatékos vagyok Mert vicces de idén én még nemigen ültem le tanulni egyik tárgyat se, mégis töriből minden jegyem 5-ös, eddig a biosz, az ének, a média is, föciből 4-es, kémiából meg 3-as. Tehát nem lehetek annyira nagyon bolond ha elég leülnöm a zajos szünetben elolvasni az anyagot és írok belőle egy 5-öst. Mégis a matek annyira kifog rajtam és mindig hülyének érzem magam órákon...A másik ilyen a tesi. 1. osztály óta nem voltam, erre 8.-ba bedobnak tesiórára, oké én csinálom, de közbe kb meghalok, semmi fittségem, állóképességem nincs, labdás dolgoknál meg meghalok. Elkapni nem tudom, de ha eltudom dobni már szerencse. Ahj.
2. Az iskola tele van pszichopatákkal. Nem is értem némelyiket, hogy járathatják osztályközösségbe Mondom ezt én akit anno kivettek magatartásprobléma miatt és most engedtek vissza. Igenám de én kezelve vagyok 7 éve és ők meg...hát nem nagyon. Egyik (VOLT barátnőm!) agresszív, mindenkinek nekimegy, beleértve saját magát is, csodálkozik, hogy egyedül van, és mivel cigizik így öngyújtóval jár suliba, a héten fel is gyújtott valamit mikor egyedül hagyták. Skizofrén-gyanús amúgy (Most megnéztem, a 4-es pontban írtam pár hete itt róla, na szép vége lett annak is...) Egy másikról a 3-as pontba írtam, na őt azóta szerencsére elfelejthetem, de szép egy élmény volt Viszont van még valaki akivel együtt kell járnom 2 tárgyra, mert bontásba vagyunk 2 osztály közösen. Ő elég nagy táptalajt adott annak akit kivettek tőlünk és hétfőn olyat mondott amivel komolyan megsértett és felhúzott. Kedden megint ment az egymás gyalázása óra közepén, szerdán 1 mondattal megúsztam, amire nem is reagáltam, de csütörtökön 2. órában persze megint nem tudtam elviselni, folyosón meg tényleg véletlenül felbuktam benne, bocsánatot is kértem, erre ő jóval erősebben belém rúgott. Mondom kapjad be...Nap vége felé meg megkérdi tőlem, miért utálom ennyire Ezt már én is megakartam kérdezni de mindegy Lényeg, azt mondta békén hagy és tegnap úgy ahogy meg is tette. Reménykedem, hogy 3 elmebeteg után most már végre nyugodtan ülhetek a suliba. Másik:annyira nem becsülnek meg semmit a diákok. Kapnak almát 6.-ig az osztályok és valamelyik nap ülünk a padon udvaron, és majdnem a fejemre esett az az alma amit kib@sztak az ablakon a legfelső emeletről Egyik értelmes évfolyamtársam meg barackot robbantott, a terem vége meg ... hát ne tudja meg senki, hogy néz ki. Ugyanez a srác tegnap CIGIT kért tőlem...a suli közepén, de sebaj, hogy nem cigizek A másik meg a kurvás öltözködés. Könyörgöm általánosban vagyunk még...Mindegy, 2 napra kiszabadultam a pokolból
3. Csütörtökön sikerült utcán látnom a fiút akibe fél évig szerelmes voltam és akit a ballagása után nem láttam többé. Most meg össze vagyok zavarodva, mert nem tudom eldönteni szeretem-e még. Már nem gondolok rá csak ritkán és akkor se szerelmesen, csak úgy, mint a múltam egy kis része. De azért felkavart, hogy láttam. Viszont van egy másik fiú...évfolyamtársam, és őszintén nem tudom mi van. Ez nem hiszem, hogy szerelem, de nagyon-nagyon kedvelem, és ő tud nekem igazán erőt adni, mindig jobb kedvre derít és megnyugszom tőle És nos, az előző sráccal kb 4 mondatot beszéltem, de vele már nagyon sokat. Annyira szeretnék hozzá picit közelebb kerülni (nem, nem úgy csak még többet beszélni vele, dolgokat megtudni róla ilyesmi), de egyelőre úgy érzem ez lehetetlen. Szóval ez elkeserít picit, de azért nem vagyok telhetetlen csak...Mindegy.
Látom megint kisregényt írtam. Hát ez a 2 hét többet is megérne de inkább megyek kikapcsolódni, mint itt írni a nyomoromról.

Rám írt a csaj, akit utálok, és most segítenem kell neki... próbáltam őt kerülni, meg a vele való kommunikációt, erre bedobja az egyetlen témát, ami érdekel, amiben lelkiismeretes vagyok és amiben nem hagyhatom, hogy bármit kockáztasson... a lovaglást.
Az a vicc, hogy nekem sincs semmiféle tapasztalatom (jött neki a lehetőség, hogy lovagolhat egy pacit, de lovasiskolán kívül, ráadásul a ló lehet, hogy nehéz eset), mégis tőlem kért segítséget (illetve konkrétan nem, de csak ez lehetett az oka, amiért rám méltóztatott írni). Úgyhogy nem tudom, mi fog ebből kisülni, főleg úgy, hogy ő külföldön lakik, számítógépen keresztül meg nem lehet nagyon segíteni, mindenesetre nem hagyhatom, hogy akár neki, akár a lónak rossz élménye származzon a kettejük kapcsolatából, úgyhogy amennyiben a csaj úgy dönt, szeretné lovagolni azt a lovat, muszáj lesz tanácsokkal ellátnom. Igazából mondjuk már nyolc éves korom óta imádom a lovakat, és mindenféle szakirodalom és regény, amit elolvastam, hozzájuk kapcsolódik, (oké, max 1% nem) tehát elméletből nem vallom magam sz.rnak, de az elmélet közel sem minden. Ez tipikusan a vak vezet világtalant esete, de majd meglátjuk, mi sül ki belőle.

Lassú a netem.Egész héten azt vártam,hogy megnézzek online egy filmet(vagy letöltsem),még csak most lett volna rá időm,de most meg belassult a net,és egyszerűen nem lehet megnézni.A másik dolog,hogy amilyen színű ruhákra lenne szükségem éppen,mert jobban érezném tőlük magam,azokat pont nem lehet kapni boltban...és pont amikor pénzem is lenne rá.Amikor meg már nem kell semmi pénzért olyan színű,akkor meg van,és ez már évek óta így megy.de ez stílusokra is igaz.A harmadik probléma pedig az,hogy magányos vagyok,bár tudom,erről valószínűleg én tehetek.nem tudom elfogadni az embereket olyannak,amilyenek,és hogyha nem hasonlítanak rám sok mindenben,akkor egyszerűen nem tudok velük mit kezdeni. Csak most meg végtelenül egyedül vagyok..és még az sem vigasztal,hogy a jövőben jobban leszek,mert van egy célom,és azért folyamatosan küzdök,míg végre elérem..mert NINCSEN.és hiányoznak a régi idők.

A rosszullét kerülget az utóbbi napokban a hazug, képmutató, kétszínű aljanéptől. Tudjátok, az a típus, aki előttetek nyalizik, kedveskedik, előadja a nagy "barátot", a hátatok mögött meg jár a szája. Mondjuk nem igazán hat meg már - túléltem a gimiben is - csak azért sem, mert amíg az emberről beszélnek, addig valamit jól csinál és ahogyan Manson bácsi tanította: a negatív reklám is reklám. Inkább csak az zavar, hogy ezek az emberek képtelenek az ember szemébe mondani, ha valami bajuk van, inkább ködösítenek, pedig mennyivel könnyebb lenne kölcsönösen elküldeni egymást melegebb éghajlatra... (De persze ezek az emberek általában az elvakult kis világukon túl nem látnak, és fogalmuk sincs arról, hogy nem vagyunk hülyék és tudjuk, mi megy, csak nem szólunk, hanem kivárjuk a végét.) De nem, a mai világban az a divat, hogy minél gerinctelenebb módon ássuk alá egymás önbizalmát. Egy tanács mindenkinek, aki hasonló cipőben jár: SOHA ne adjatok olyasvalaki véleményére, aki nem ér fel hozzátok és az élete olyan nyomorult, hogy csak akkor boldog (vagy még akkor sem), ha más sikerén siránkozhat, mert szánalmas az ilyen. (Pláne, ha az illető nem is ismer titeket.)

A másik problémám azokhoz kötődik, akik nem hisznek abban, hogy a zene igenis megmenthet embereket. Bárki bármit mond, szerintem senkinek a kezében nincs akkora hatalom, mint egy zenészében. Ha valaki a zene mellett kötelezi el magát és ezt az életet választja hivatásának, akkor azt szívvel-lélekkel kell csinálnia és nem a saját megélhetéséért, hanem az önmaga és a közönség szórakoztatásáért. Ha másképp csinálja nem lesz hiteles. És aki hiteles, azt nem kell ismernünk személyesen ahhoz, hogy higgyünk neki/benne. Mert, ha egy előadó hiteles és megfog azzal, amit ad a közönségének, akkor tudat alatt is támaszkodunk rá nehéz napjainkon. Ahol a személyiség, a mondanivaló és a zene rendben van, ott szerintem egy erős kötelék jön létre, ami akkor is ott lesz, ha az ember egyedül marad és soha nem felejtsük el, kik voltak azok, akik visszahúztak minket az életbe és történjen bármi, mindezt illik meghálálni. Ki azzal, hogy elmegy egy koncertre, ki azzal, hogy megvásárolja a CD-t/DVD-t eredetiben, de semmi nem fogható ahhoz, amikor ott áll előtted az, aki miatt erős maradtál, aki nem "hagyott" belehalni a fájdalmaidba. Én átéltem a megmentős részt és amikor ott állt előttem Jerry Horton a fenomenális koncert után, arra gondoltam: igen, megéri élni és még sokáig akarok, hogy rengetegszer találkozhassak vele/velük. A zenéjük nem csak megmentett, de azóta az élmény is táplál, hogy nem csak a zene van nagyon rendben, hanem a személyiség is, mert semmi nem beszédesebb annál, mint hogy egy előadó hogyan bánik azokkal, akiknek a megélhetését köszöni.

A harmadik dolog, ami foglalkoztat mostanában, hogy miért néznek kétkedve az emberre, ha eldönti, hogy tetoválást csináltat? Pláne, ha nem hobbiból, hanem komoly, megfontolt szándékkal és jelentőséggel. Azt gondolnám, hogy már elmúlt az az idő, amikor megszólják az embert, ha ilyen őrült ötlete támad, de ezek szerint nem. Különben meg nem érdekel különösebben, mert mindenki azt varrat magára, amit akar, ne kelljen már elnézést kérni miatta...

Ma minden apró dolog televanatökömmé tette a napomat. Az első az, hogy reggeltől egészen mostanáig hányingerem volt, de annyira, hogy nem tudtam, melyik pillanatban fogom kiadni magamból a reggelimet (de szerencsére nem történt meg). Pluszban még a fejem is fájt, és ha rosszul vagyok, ingerültebb leszek a kelleténél. Éppen ezért húztam fel magam olyanon, amivel máskor nem szoktam foglalkozni, de roppant idegesítően bámulta meg egy kislány (vagy valami olyasmi) a bakancsomat, még vissza is fordult, hogy tovább bámészkodjon a lábamra, mintha én lennék Hitler lánya, mert bakancs van rajtam. Balerinacipőben is ugyanúgy kedvem támadna mindenkit arcon rúgni, ha nem tetszik az illető feje, csakhogy egy ruhadarabtól még nem leszek elvetemült állat. Mellesleg én jobban megbámulhattam volna, mert olyan foltos volt a feje, mintha megtépték volna a haját...
És, hogy miért is telne ezután nyugodtan a délután, a buszra felszállt egy részeg állat, aki egész végig üvöltözött, meg énekelt, de nem az a viccesfajta részeg, hanem az ijesztő és ingerült. És miért is ne pont elém ült volna be? Marhajó. Egész úton féltem tőle. Egy megállóval előbb is szálltam le, inkább gyalogolok többet haza, minthogy ezt éljem át egész úton.. És a fülembe rikoltó csigalassúságú nagymamikról már nincs kedvem írni.
Elment volna egy átlagos napnak, mert minden nap történhet ilyesmi, de most kihoztak a sodromból. Most, hogy kiírtam magamból, jobb is.

A sok hülye,idióta aki azt hiszi,hogy attól menő,ha mindenkinek beszól és folyton perverzkedik. Emellé még bunkó,nagyképű,egoista és sokat képzel magáról,pedig ezek miatt pont egy nagyon keveset érő ember. És ezzel mindent elmondtam róla.
Az emberek megutálják az egész rajongótábort és az előadót is,azért mert néhány rajongó nem úgy gondolkozik,ahogy kéne. Nem az előadó tehet arról,hogy páran elvetik a sulykot,nem gondolják át a dolgokat és hülyeségeket írnak. Akkor sem kéne őt hibáztatnod,ha utálod vagy bármi más. És sokan nem gondolják át,hogy nem minden rajongó olyan és elítélik vagy rossz véleményük lesz róla.
Mindenki elvárja,hogy,ha nekem nem tetszik valami akkor menjek tovább,ne nézzem meg,ne szóljak hozzá,ne érdekeljen. Ez szerintem rendjén is van,mindig megbeszélem magammal vagy a barátaimmal,de sosem írok olyan kommentet,véleményt vagy bármit ami negatív,hisz’ tudom,hogy van aki azt a dolgot/valakit szereti és nekem se esne jól rossz véleményt olvasni róla. De,mégis én miért ne kérhetném,hogy ne fejtse ki valaki a rossz véleményét? Egy csomó kedvencemről szóló cikk vagy valami vele kapcsolatos dolognál,mindig látok negatív véleményt és ezt nekem is rossz érzés olvasni,akár bárki másnak ha egy általa kedvelt emberről van szó.
Néha semmit nem értek…

Ma már nagyon sok mindennel...

1. Az érzelmi rendszerem teljesen fel van borulva. Nem tudom mitől, miért, hogyan. Egyszerűen minden apró kis környezeti hatástól ki vagyok. Vagy éppen ideges, vagy szomorú, vagy boldog teljesen mindegy, percenként változó lesz...S amikor megkérdezik mi a bajom, egyszerűen nem tudom elmagyarázni, hogy éppen mi bánt, miért vagyok olyan amilyen. Bennem valami nagyon elromlott, és nem tudom megjavítani...

2. Egy-két embert úgy megrugdosnék csupán jóindulatból. Egy csapat diákhoz volt szerencsém pénteken várva a fuvaromat haza. Én nagyon felcsesztem az agyam rajtuk. Szóval ülök kint a bazilika előtt, és mivel egy órával korábban engedtek ki, le kellett kötnöm magam, tehát elkezdtem zenét hallgatni, halkan, hogy azért halljam, ha egy spanyol, vagy japán turista megtalál, hogy készítsek képet...szóval ülök, fülemben zengő dallammal szólnak a számok, mikor az iskola épületéből jön egy csapat diák, akiknek éppen testnevelés órájuk lesz a volt tesi tanárommal, aki nem tartott velük, mert szokásos intézni való dolga volt. Szóval felügyelet nélkül vonul a csapat talán 10.-esek voltak, s azt látom, hogy 2 lány elrohan az osztálytól, mert ők nem hajlandóak tesire menni, mert ők inkább cigizni szeretnének. Ezt még úgy néztem kerek szemekkel, hogy én ezt nem hogy 4 éve 10.-ben, de még most sem merném megtenni, nem azért mert nem cigizek, hanem mert nem vagyok ilyen linkes ember..na mindegy. Ott állnak mellettem, és úgy szidják a tanárokat, mint a bokrot. Ráadásul a legjobb tanárainkat. Én néztem őket, és forgattam a szemeimet, hogy úristen...a mai diákok nagy része nem szeret iskolába járni, ha bent kell maradniuk egy órával tovább, akkor összedől a világ, és még egyebek...oké én sem vagyok olyan fú de idős, de azért én soha nem nyavalyogtam ennyit, mint a mostani diákok..és néha tényleg pofán vernék egy-kettőt, hogy tudja a helyét a társadalomban

Kisebb probléma: Zártam be az ajtót, de megcsúszott a kezem, úgyhogy végigsúroltam, és most éppen egy baromi nagy körben be van vörösödve (már 10 perce), és szép fokozatosan dagad fel (ugyanis elég gyenge bőröm van, a legkisebb fizikai hatástól képes feldagadni). Mondjuk nem fáj már, de nagyon gyönyörűen néz ki.
Valódi probléma: A legjobb barátnőm. Immár negyedik alkalommal zúgott bele egy olyan pasiba, akiről jól tudja, hogy nekem se közömbös. A poén, hogy ebből a néggyel kettővel már össze is jött anno, és mindkettő miatt óriási balhé volt, de nem fogja fel. A második pl. mélypont volt a barátságunkban, azóta nincs rendben köztünk minden (ez nyár eleje volt). De ha én ezeket fel merem hozni, mikor próbáljuk megbeszélni a dolgot, akkor én vagyok a szemét, hogy ő azt megbánta, minek hozom fel megint. Khhm... Ha képes megint megtenni, hogy bánhatta meg a többit? Van 4 ember, aki tud erről, de azt nem mondtam nekik, ki teszi meg ezt (bár úgyis tudják), és azt se, ki a mostani pasi... A lényeg, hogy ebből a négyből kettő nem mondott semmit, a harmadik azt mondta, ő tapasztalatból beszél, az ilyen nem barát, a negyedik pedig csak egy kérdést tett fel, miszerint ha én ezt tűröm, vajon hányszor teszi még meg. Az a szomorú, hogy kapásból rávágtam, hogy "sokszor", mert tényleg így érzem... És amiket a többiek mondanak, azok tényleg elgondolkodtatóak, de nem tudom, mit csináljak. Tudom, hogy csak segíteni szeretnének, és nem beleszólni az életembe, de nem tud, hallgassak-e rájuk. Mert igazuk van, ezt aláírom, de hát akkor is. Megfogadtam, hogy ha valami nem oké egy emberrel, akkor az illetőt nem fogom kizárni az életemből. Nem csinálom azt, amit 16 éve folyamatosan. Már túl sok embert zártam ki...

Elgondolkodtam, hogy a világ pár év alatt mennyit tud változni. Most éppen a "rockerek" (bár utálom ezeket a beskatulyázásokat) újgenerációs képviselőin. Hogy én sem vagyok olyan öreg (csak 18 éves vagyok..) hogy "bezzeg az én időmben" szövegekkel jöjjek, habár régen mindig azon poénkodtam, hogy egyszer majd én fogom mondani, hogy "bezzeg az én időmben mi még Linkin Parkot hallgattunk, nem ilyen macskazenét." Lassan már tényleg mondhatok ilyet, pedig pár éve még az én korosztályomat oltották le az idősebbek. Persze természetes a változás, meg nem fogom megnevezni azokat a zenéket, amikre most gondolok, mert nem szeretnék senkit sem megbántani.
Ennek kapcsán azonban eszembe jutott több olyan dolog is, amivel viszont tényleg tele van a hócipőm. Mikor valaki olyan csőlátású, hogy neki csak rock meg pop létezik, szóval ha nem vagy rocker, akkor biztos Justin Biebert hallgatsz. Holott rengeteg más zenei stílus létezik, csak ez nem jut el az agyukig. Ehhez kapcsolódik, mikor valaki magyarázza, hogy ő milyen egyedi, meg nem olyan a gondolkodása, mint a korosztálya többi tagjának, szinte már isteníti magát, hogy hú neki milyen jó zenei ízlése van, közben meg egy tucat ilyen egyéniséget látok nap mint nap, akik full ugyanolyanok.
Ja meg még az is rohadtul idegesít, mikor valakin olyan zenekaros póló van, amiről azt sem tudja mit visel, csak "juj de cuki ez a szmájli", vagy azt hiszi, hogy egy márka. Meg ha ismeri is, menőzésből veszi fel, közben meg ismer vagy 2 számot, de mivel az egy népszerű zenekar, ezért neki is meg kell mutatnia, milyen jó ízlése van.

Hogy a tanárok szinte minden órán valamilyen formában megszivatja az osztályt. 10 oldalas fogalmazás,minden napi dolgozatok és ezt csak az én osztálytársaim miatt mert nem tudnak viselkedni.. A szüleimből,hogy még wc-re se mehetek ki mert kérdezgetik ,hogy "miért nem tanulok" egész napom (túlzás nélkül kettőkor hazaértem ,4 órát tanultam és mentem tornára) és valószínű,hogy egész este is tanulni fogok. De azért a tanárok elvárják,hogy tanulj minden órájukra,hiszen ha meg se szólalsz akkor persze te felelsz.Nem értem,mit hisznek a tanárok? Hogy más tantárgy nem létezik csak az övéjük vagy mi?

Paranoiás lettem(okkal).Az idő úgy halad,hogy mindjárt azon kapom magam,hogy meghalok,a hajamat pedig utálom!!!Öltözködni meg nem lehet a folyton változó hülye időjárás miatt.és rám jön minden nap a sírógörcs csak úgy...a semmiért.és ezzel nem csak magamat idegesítem,hanem a körülöttem élőket is,és sajnálom őket,amiért én ilyen vagyok,de nem tudok változtatni.Nem is látom,hogy lehetne..

Az iskolával, és a diákokkal...egy részükkel...

Az iskolával azért, mert most lesz májusban a vizsgánk, már október van, és sehol nem tartunk. Jó, ha 5 számot össze tudunk adni, és áfát számolni belőle, és azt rendesen le is könyvelni...mert persze a tanárunknak megint hiányoznia kell egy hetet (lehetséges, hogy csak néhány napot...) mert fáj szegénynek a torka. Én elhiszem, de legalább közölhette volna velünk, vagy a többi tanárral, hogy ne is várjuk ma..aztán persze pont az ő órájára kellett a legtöbbet tanulni, és megint úgy érzem, hogy k*rvára semmi értelme nem volt, pláne úgy, hogy a könyvükben foglalt szempontok szerint, még soha senki nem készített üzleti tervet, és az első 3 fejezetből 1-et vettünk át, ami elég fura, mert 3-ből kell írni...rendben, az első még oké, mert azt már hat éve sulykolják belénk...de akkor is

A diákokkal pedig azért, mert ma ugye okt. 6.-a lévén ünneplő, és megemlékezés volt a suliban, osztályszinten. Volt ugyan egy kisebb szöveg a hangosbemondóból, de az egész osztályszintű volt. De azt vettem észre, hogy a diákokat nem érdekli az, hogy ezek miatt az emberek miatt lett Magyarország Magyarország. Nem tisztelik meg az emléküket azzal, hogy rendesen ünneplőbe öltözve jelenjenek meg, és a megemlékezés alatt az osztályunk nagy része a telefonját nyomkodta..na most ez mi?! Értem én, hogy biztosan nagyon fontos emberek, de akkor is..egy megemlékezés alatt már ne a facebook meg a twitter és az egyéb sz*rságok legyenek a fontosabbak..

Azzal, hogy aki visszahúzódó egyén már rögtön hülyének van nézve...
Múltkor kaptam olyan kérdést, hogy szoktam-e egyedül buszozni. Jó, hogy három éve azzal közlekedem az iskolába. Vagy ha órán kérdez a tanár valamit és nem kiabálom be a választ, azt a következtetést vonják le, hogy fogalmam nincs miről van szó. Általános korom óta nem szeretek a tanárokkal beszélgetni és ez most sincs másképp. Ha kérdeznek válaszolok és nálam itt kimerül a kommunikáció. Még volt olyan megjegyzés is, hogy biztos nem merek elmenni egyedül orvoshoz, papírokat intézni vagy ha valamit nem találok nem merném megkérdezni egy járókelőtől. De anyu szoknyája mögül ki sem bújok... Már azon csodálkoztak, hogy piercingem lett és bombáztak a kérdéseikkel.
Attól, hogy még nem szövegelek minden egyes másodpercben még nem vagyok életképtelen egyed.

Iskolával,mivel mással?!
Holnap 4 témazáró. A kedvenc tantárgyaimból pls
Fizika, történelem, info, irodalom.
Csodás

Nem akarok suliba menni... soha többé. Nem a tanulás miatt, egyszerűen taszít mindaz, ami ott vár rám, a légkör, a szituációk, amikbe nap mint nap keveredek, úgy általában minden. A legjobb lenne, ha este elmennék aludni (és rendesen, nem úgy, hogy tízkor lefekszem és hajnali egykor el is tudok aludni), és reggel egy könnyebb életben térnék magamhoz. Vagy, ha ez nem lehetséges, akkor legalább ne éreznék semmit...

azzal, hogy - előre is elnézést az esetleges hímneműektől - kiszakad a méhem, és még itt is a kib*szott algoflex m reklám fogad. annak ellenére, hogy két adblock is fut jelenleg is.

na, a komolyabb problémáim. miért hiszik azt olyan emberek, hogy beleszólhatnak az életembe, és irányíthatják azt, döntéseket hozhatnak helyettem, akikkel életemben nem beszéltem öt mondatnál többet? legjobb barátommal anno összejöttünk, aztán szétmentünk, de a barátságunk megmaradt. találkozunk suliba, megvárom vele a buszt, satöbbi - mert a kib*szott legjobb barátom, és imádok vele beszélgetni. erre jön oda hozzám az összes, magát hú de jófejnek tartó gyökér osztálytársam, és leállnak pampogni, hogy megint összejöttem-e vele, és mekkora gyökér vagyok, hogy futok utána. mivan? mondom nem, a legjobb barátom, erre jönnek a kis "úristen, ők a helyemben nem is köszönnének az exüknek, maximum így-úgy leköpnék." gratulálok, fő az érett hozzáállás, végül is csak húszéves vagy.

ha már az exem; múltkor felmerült, hogy megyünk le a hétvégén névnapot ünnepelni, páran leálltak lelkendezni, hogy jujj, akkor majd részegen tuti összejövünk. hát mondom nem hiszem, mert nem szokása leinni magát. erre nekem esnek, hogy "hogy tudtam együtt lenni ilyen szánalmas f*szival"? hadd döntsem már el én, hogy nekem mi az érték egy emberben. bár mit is várunk attól, aki büszkén ecseteli, hogy neki tök mindegy, mennyire intelligens vagy épp unintelligens az, akivel együtt van, ha jó a humorérzéke, és minden hülyeségről összepofázik neki, aztán hétfőn az első mondata, hogy úristen, végre beb*szott a hétvégén...? persze lány létére. nem vetem meg az alkoholt, volt is már vele és általa nem egy-két problémám, de mindennek van egy határa.

valamint jövőhéten érettségizek, az egyetlen dolog amit tudok az angolból, az a nyelvhelyesség, rohadtul félek, hogy rossz évek fogok ki, valami szar skót vagy amerikai akcentussal, nem érem el a 12%-ot, és megbukok. viszont mikor anno, még szeptember második hetében közöltem angoltanárommal, hogy jelentkeztem emeltre, annyit mondott, hogy "jólvan, menjél", és azóta sem kaptam egy darab feladatot, egy tételt sem. egy percre nem kért meg, hogy maradjak bent, hogy bármit elmagyarázzon, sőt, ki vagyok tiltva az óráiról, nem mehetek be, mert nekem már úgyis meg van az érettségim, és idegesíti a jelenlétem... bezzeg a 95%-os érettségimre tudja verni magát, amire szintén b*szott felkészíteni, mert "úgyis meglesz"... éljenek a lelkiismeretes pedagógusok. és akkor ne szidjam a szakomat...

azzal, hogy a végigangolozott osztályfőnökin a gótokat kell szapulni, és miután le lett hordva az összes mindennek, kis aranyosan megjegyzi az ismernek-e gótokat a gyökerek kérdésre, hogy "i think we all know one", és felém izél a fejével, miközben persze én a saját tintámból és a saját lapomra nyomtatott emelt szintű érettségi feladatsorokat oldom meg. f*szomért nem lehet felfogni, hogy nem vagyok gót? bocs b*szdmeg, hogy nem tucatstílusom van, nem rózsaszínbe járok, és zenét hallgatok, meg hogy vissza mertem festeni a természetes hajszínemet. meg még mindig inkább vagyok undorító, sátánista gót r*banc, mint egy gerinctelen féreg.

tököm ki van az egésszel, a tanárokkal, a követelményekkel, a mindennapos dogákkal és beadandókkal, azzal hogy mindennap 8-9 órám van, a sok nagy pofájú gyökérrel. bezzeg ha nekem jön elő a nagypofájú énem...