Ma éppen mivel van tele a tököd?

Mondtam már, hogy ez egyfajta törvényszerűség, hogy minden tesitanár szadista?
Már tegnap óta esik az eső és ramaty idő van, ma meg tesink volt. Én kis naiv úgy gondoltam hogy szakadó esőben csak nem visz ki minket. Hah.
Bejelentette, hogy ma négy iskolakört fogunk futni. Bemelegítés gyanánt az udvaron futtatott minket az akkor még csak csepergő esőben, ami egyre jobban nekikezdett, mikor nagy nehezen kinyögte hogy na most már bemegyünk, ott fejezzük be a bemelegítést, DE így is kimegyünk lefutni a négy kört. Rendben, bent befejeztük a további futkározást, és utána már - szerencsére - elállt az eső, ellenben minden tiszta sár volt, az idő pedig ramaty, és én így is megvoltam fázva, de ezután a remek kis négy kör után most itthon szürcsölgetem a mézes teámat és reménykedem hogy holnapra nem fog jobban megfájdulni a torkom.

Furának tartom azt, hogy vannak olyan emberek, akik képesek hétről-hétre másokat szeretni. Mindig más a zenei stílusuk, mindig más a 'legnagyobb' kedvencük. Tudom, hogy még nagyon sokan keresik önmagukat, énis közéjük tartozom, de én ezt akkoris túlzásnak érzem néha. Főleg úgy, hogy egy bandából összesen ismernek 2 személyt. A 2 legnépszerűbb személyt. A többiről természetesen nem is hallottak még soha.

Néha tisztára megdöbbenek hogy milyen helyzetek vannak. Mamáék szomszédjában kisgyermekes család lakik, 3 gyerek, 2 szülő. Mindkét szülő dolgozik, de hihetetlen körülmények között élnek. Még melegvizük sincs, a tűzhelyen melegítik, hogy megfürödhessenek a lavórban. Nálunk ez egyszer volt, egy nap, mikor a fürdőt csinálták. Nagyon rossz volt. Az apjuk pedig egy vadállat, hónapokig el is tiltották tőlük. A 8 éves kisgyerek nyírta a füvet kaszával(!). Ha nem szedtünk volna össze kinőtt ruhákat, akkor nem tudom miben járnának, mert szinte mindig azokat látom rajtuk.. Ilyenkor hihetetlenül szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen családba születtem, hogy jó anyagi körülmények között nőttem fel és élhetek is mind a mai napig. Apukámmal vannak vitáink, de ő az, aki tényleg próbál megadni nekünk mindent, ami miatt gyakran keveset van velünk. De énis erre szeretnék majd törekedni. hogy a gyerekemnek meglegyen mindene, és jó körülmények között nőhessen fel. A 3 kisgyereket pedig hihetetlenül sajnálom, annyira aranyosak, szépek és okosak, de szinte semmi gyerekkoruk nincs, pedig alig 8 évesek.

Már mindennel... ez már sok nekem.

Hol kezdjem?

1. Az iskolával...elhiszem, hogy a tanároknak sok dolguk van, és vannak különleges kívánságaik az órarenddel kapcsolatban, és nem csak mi létezünk nekik meg stb. De már rohadtul elegem van abból, hogy egyetlen tanárunk miatt borul az egész iskola órarendje, mert nem hajlandó pénteken dolgozni, mert neki cége van, és ott van pénteken...és most persze volt olyan aranyos, és elment másfél hétre, és nincsenek óráink. Ami nem is izgatna, ha éppen nem a vizsga előtt állnánk, és nem idegesítene, hogy már az első hetekben elmaradnak az óráink...és persze nincs aki leadja őket, hiszen 4 tanár tanít, abból 2 tudná leadni őket, de nekik mindig van órájuk, amikor nekünk is lenne...és majd ha be kell pótolnunk, tuti, hogy berak 9. órát is...én elhiszem, hogy az még a jobbik eset, és vannak durvábbak, de mi már a 6. órában is alig tudunk figyelni...9.-ben meg?! ja, és közölték, hogy a nyári gyakorlatot őszi szünetben kell elintéznünk tök jó, hogy lenne egy szünetünk, és még akkor is dolgozni kell

2. azzal, hogy nem képesek egyes emberek felfogni, hogy a volt 'legjobb barátnőmmel' már nem beszélek, de ennek ellenére, jönnek hozzám, hogy 'ma miért nem jött suliba?', és amikor 50x megkérdezik, azért bennem is megy a pumpa, és egy szint után teljesen kiakadok...konkrétan elegem van, főleg abból, hogy mindenki szerint én vagyok a hibás abban, hogy már nem beszélünk...nem tudom, én marhára nem érzem magam azért hibásnak, mert ő egy féléves barátság miatt félre dobta a mi több, mint 5 éves barátságot, akkor egészségére. Nem kívánok neki semmi rosszat, de az tuti, hogyha bármi fog vele történni, az én társaságom nem lesz elérhető számára...elegem volt belőle, és csak megutáltam a végére...szóval...

Kis apróságok, de én totál kikészülök ezektől...nem kéne magamra vennem, de egy idő után nem bírom, és ki kell adnom valahogy magamból..

azal h egy fiú roszat csinált az osztályban szó szerint törvényt hoz az igazgazó helyett és eljut az igazgató fülébe az ügy és ezért szinte félévig minden tesin büntiben vagyunk meg ilyenek és ssemit nem kappott csakanyit h mi húztuk ígynézve a rövidebbet..és ő meg nem kapott semmit ezért ez már milyen? és tudjátok mi a törvénye h "lehet a tanárokat verni" ez normális?D na és ezért nem kapott semmit mondjuk egy osztályfőnökit vagy vmit..hanem ezt h futunk törpejárás minden órán..

A tanulással

Azzal, hogy egész héten a fejem konkrétan majd szét robban, ami talán jobb is lenne, mert akkor nem fájna így... Már hetek óta iszok napi 3-4 litert, mert ajánlották, és lehet a kevés folyadék fogyasztás idézte elő, de még ez sem segít... Ha a gyógyszert később veszem be, akkor sz*rt sem hat, sőt ha úgy fáj a fejem, hogy még nem ettem, és beveszem a gyógyszert, akkor a gyomrom görcsöl be tőle... Ilyen b*zi időben, még a front változás is rátesz egy lapáttal, és most itt ülök a suliban, és mindjárt szétesek, mert már rosszul is vagyok, hazamenni meg nem szeretnék, mert nem akarok lemaradni az órákról ezért..kedden már felállni sem bírtam, mert amint megpróbáltam, forogtam egyet a világgal, és visszahuppantam erőteljesen a padra, és még figyelni sem tudtam...ma pedig örültem, hogy felértem a suliba...a dokik semmit nem tudnak, és már nagyon unom..valaki nem tud egy eladó, jó minőségű, fájás mentes fejet?

Nem tudom, hogy mondták e már neked, de néha ajánlott a fájdalomcsillapítókat kombinálni, hogy még erősebb hatást érjünk el. Én általában egy teljes Algopyrin ampullát veszek be egy szem Cataflammal, vagyis 50 mg diklofenákkal. Nagyon erős fejfájós vagyok és ez a kombináció sokszor (igaz, nem mindig ugyan) szokott használni. Egy Algopyrin ampulla egyébként két szem tablettának felel meg, de szerintem jobb folyadék formájában bevenni, mert sokkal gyorsabban hat. Tény, nagyon-nagyon-nagyon keserű, de megéri. Amit még hallottam az a Nospa Cataflammal való kombinálása, állítólag hat, bár még nem próbáltam.

Anyuval elmentem táskát venni. Én már régebben kinéztem magamnak egyet, amit mondtam, hogy vegye meg szerdán, mert cipőt vett, de neem, mert majd pénteken jönnek újak. Ahha. Bemgyünk, ugyanazok voltak. Ott volt az is, de mondta, hogy nézzünk körül. Kinézett nekem egy barna táskát, mikor direkt megmondtam neki, hogy nekem csak fekete kell. De szerinte az fiatalos volt és aranyos. Nagyon. Persze később kiderült, hogy azért nem vette meg a kinézett darabot, mert szerinte az ocsmány. Annyira szarul éreztem magam, mikor álltunk a kasszánnál, ő meg elkezdett fejeket vágni, hogy inkább mondtam, hogy húzzunk ki, mert annyira szarul esett, hogy ilyeneket csinál... Felhívtam apát, aki viszont mondta, hogy vegyem meg azt, amelyik tetszik, szóval visszamentünk érte. Most éppen veszekednek kint, anyu meg mindennek elhordott, hogy milyen hálátlan vagyok, mert apának elmondtam azt is, hogy milyen izé volt a boltban. De annyira rosszul esett, amit ott leművelt, mert ha én szólom le valamijét azonnal leordítja a fejem, de ha ez fordítva van én meg se mukkanhatok.
Már csak 2 év és költözhetek. Amit anya nem akar, de nem fog érdekelni.

Teljesen átérzem a helyzeted, nekem is brutál fejfájásaim vannak mostanában, ráadásul nagyon durván frontérzékeny vagyok.

ON: Na igen, és a drágalátos pánikrohamaim sem lettek semmivel jobbak, hiába szedek napi 2 Frontint meg valami homeopátiás cuccot. Voltam pszichiáternél, aki azt mondta, hogy csak 2 hetente tudok menni Megértem, hogy sok dolga van, de így nem lesz valami gyors haladás

Még nem mondták, egyedül a Nospa-t valami másik gyógyszerrel kellett bevennem, de még az sem hatott (és még ezt sem doki mondta, hanem a patikus nő...). De egy próbát megér, sokat nem veszthetek, legfeljebb lesz itthon fájdalomcsillapító halmok . Köszi a tippet, megpróbálom, és remélem hatni fog

Azzal, hogy mekkora szerencsétlenség vagyok. A kocsinak besz*rt az akkuja, úgyhogy segítettem apunak tolni... Aha, a vizes fűben. Megcsúsztam, és bevágtam a fejem a vonóhorogba. Egy szimpla "aúú"-nál többre nem telt, viszont már szép kis púpot növesztettem, ami rettentően éget. A szerencse meg én.

Azzal, hogy egyesek képtelenek felnőni... + tanulás...

NEM AKAROK EBBEN A KORBAN ÉLNI.

Most, jelenleg úgy az egész életemmel, semmi sem klappol és minden idegesítő, szar, fájdalmas, unalmas, szenvedés...

Off: Nyeh, ismerős a szülők bármikor beszólhatnak nekünk, mi pedig soha nem kritizálhatjuk őket, ami végül is jogos, hiszen nélkülük itt sem lennénk (persze néha már kicsit túlzásba esnek)... egyébként sokszor nem is velünk van bajuk, legalábbis a saját szüleimből kiindulva (sokat dolgoznak, emiatt idegesek, én meg sokszor nem is veszem fel, ha ordibálnak velem, mert bebeszélem magamnak, hogy így legalább a feszültséget kiadják...). Hát, na el kell tűrni, nem leszünk örökké otthon, és egyszer még ezek a hülyeségek is hiányozni fognak

Az idő sz*r, én megfáztam, van egy csomó házim, az edzésem elvileg meg lesz tartva, a hülye profilomat két hete nem tudom befejezni, a gépünk ki tudja meddig lesz szerelőnél, a hegedülés még mindig nem megy...

Ja, és egy kis konkrét: tegnap villamosoztam este felé, és egy megállóban egy kisebbségi fiatalokból álló banda egyik tagja minden ok nélkül belerúgott a villamosba. Éppen megállt, hogy felszedje a s*ggüket, és ingyen hazavigye őket (mert nem nézem ki belőlük, hogy vettek bérletet, jegyet meg nem lyukasztottak), és erre az jó nagyot belerúg az oldalába. Csodálkozom, hogy a vezető hagyta őket felszállni. Na, a villamoson végig hangoskodtak, káromkodtak, satöbbi, aztán amikor leszálltak, egy másik pali is megrúgta kívülről az ajtót.

Egyszerűen csak a szüleimmel

Az emberekkel. Annyira borzalmasak tudnak lenni, hogy arra nincsenek szavak. Ma voltunk apuval meg öcsémmel a szomszéd városban kocsival, egyszer csak az út szélén láttunk egy nénit feküdni a földön. Egy csomó kocsi hajtott el ott, egy se állt meg. Mi megálltunk, apu odament, és felsegítette. Kiderült, hogy a néni elesett, percek óta feküdt már ott. Egyébként velünk egyszerre megállt még egy kocsi, de mikor látták, hogy apu felsegíti a nénit, továbbmentek.
Nem lehetnek ennyire gerinctelenek az emberek. Egy szegény idős néni elesik, fekszik az út szélén, és inkább kikerüli az összes autó? Undorító, komolyan mondom. Mikor apu visszaszállt a kocsiba, a néni mosolygott, integetett nekünk... Az emberek meg hagyták a földön fekve... Gerinctelen, undorító egy társadalomban élünk.
Annyira sírhatnékom van erre gondolva... Ahogy ott fekszik szegény tehetetlenül, és senki le se sz*rja. Hát ilyennek kell lennie az embereknek?

Minek írsz napi 3 kommentet, ha nem írsz semmi konkrétat?