Ma éppen mivel van tele a tököd?

Először is...

Most épp azzal, hogy egy csodás reggel után nem számítottam ilyenre...boldogan ballagok hazafelé, tudva, hogy péntek van, ráérek átnézni az anyagot, amit vettünk, és önfeledten elmélyedtem a gondolataimban, persze mindezt a húgom társaságában, aki közben valamit folyamatosan motyogott... Szóval szépen kullogtam hazafelé, amikor valami nem stimmelt számomra a kertben. Hát mondom valami nincs rendben, ott van egy bicikli...na mondom ki az az elvetemült beteg állat, aki elbiciklizne hozzám?! Már hevesen dobogni kezdett a szívem, az idegszálaim roncsolódni kezdtek (komolyan már egyébként sem épek, de így már annyira sem voltak azok...). Hát mondom kék biciklit nem tudom senkihez sem párosítani, így félve léptem be. Belépek, erre a volt barátom nyaral itthon...komolyan úgy menekültem, ahogy tudtam...nem rég értem haza és szerencsére már nem volt itthon, erre apu közli, hogy megadta neki a számomat... abszolút nem kaptam fel a vizet, picit sem, erre közli apu, hogy azért, hogy feltudjon hívni, ha betud szervezni a mittudoménkijéhez gyakorlatozni.. de ha legalább megkérdezett volna vagy valami, de áááá..oké jó lenne, de én kb nem is beszéltem vele, szóval majd idegbajt kapok, amikor hív

Másodszor...

Mint említettem előbb gyakorlat. Na hát én vállalkozási, és bérügyintézési szakmát végzek ebben az évben, és tavaly arról volt szó, hogy nem kell gyakorlat meg stb. Erre of. a héten közölte velünk, hogy kellett volna gyakorlat 2 vagy 3 hét nem tudom pontosan. Mondom milyen jó, hogy egész évben volt kérdezve, hogy kell-e és akkor még fent sem tudták, hogy mi van, hogy van, mert ez új szakma volt tavaly Ők is csak a nyár végén tudták meg...annyira szeretem, hogy indítanak egy szakmát, ami tök új, erre semmi használható infójuk nincs róla persze elhiszem, hogy sok a teendő, meg minden, de miért nem tudnak úgy szakmát indítani, hogy tudják már, hogy kell-e gyakorlat, vagy valami, mert így most ezerrel hajthatok mindenfelé, hogy sikerüljön legalább az 1 hetes őszi szünetre gyakorlatot találnom...ja és akkor még hogy ez ne legyen elég, benyögte a tanár, hogy kell üzleti terv...hát mondom oké, de honnan?! Cégtől...és melyik cég fogja odaadni?! Na melyik?! Hát egyik sem mert 7 pecsétes titok konkrétan..szóval érdekes év lesz, és ezt minél hamarabb le kell játszanom, hogy üzleti terv, meg gyakorlat is legyen

Elõször is a legnagyobb bajom a tankönyveimmel van. Amikor elmentem könyvosztásra azt mondták, hogy 3 darab még nem érkezett meg, tehát késõbb kapjuk. Hétfõn meg megérkezett a maradék ami csak a matek és az ének. Na és mi van azzal a bizonyos harmadikkal? Hát az, hogy mindenki más megkapta az évfolyamból kivéve engem. Amit felháborítónak találok az az, hogy kifizetük a méregdrága tankönyveket és nagy rá az esély, hogy az egyiket már sosem kapom meg, tisztára kidobott pénz volt.
Aztán a mai nap. Jól indult, a sulival sem volt ma semmi baj, inkább az utána lévõ dologgal. Kevés órám volt ma így az elõbbi busszal mentem haza. Mivel az állomás messze van elgyalogoltam odaáig mint minden nap. És most is keresztezte az utamat egy bizonyos VSZK "gyûjtõsuli" ahol olyan hülyék vernek tábort, hogy az már fáj. Nem is lenne a legtöbbel baj, de vannak olyan bunkók (magamban persze nem csak ezzel a szóval illettem õket) akik szerint beszólni mindenkinek annyira "menõ". Most arra a bizonyos alacsonyabb rendû társadalomra gondolok. Na, szóval... megyek el a suli elõtt és a kapunál cigizik két embernek nem nevezhetõ egyén. Elõttem pedig két lány gyalogol. Annak a két féregnek meg muszáj beszólnia nekik, meg nekem is természetesen olyan szavakkal amiket nem kívánok ide leírni. De mivel én, meg más normális emberek is vagyunk olyan kulturáltak így szimplán csak nem pazaroljuk az idõnket ilyen senkikre. Szóval a második próblémám tulajdonképpen az úgynevezett "romákkal" van. Rohadtul kulturálatlanok, a legtöbb lusta dolgozni/tanulni és azt a pár forintot amilye van cigarettára költi el. Beszennyezik az egész országot, az ilyenek közül a legtöbb fiatalkorú bûnözõ. Azt kívánom, hogy ezek takarodjanak már el ebbõl az egész országból.

És még ráadás: Amikor az osztályfőnököm sem tudja, mi hogyan merre. (A Mária nevezetű volna az ofőm.)

Egy bizonyos emberrel, aki abban leli örömét, hogy másokat bánthat, megalázhat. Aki úgy gondolja, hogy bárkire mondhat mindenféle trágár, ocsmány jelzőket (igen, én megkaptam már a k*csög k*rvát, a hülye p*csát, a többit hadd ne soroljam), de ha neki bárki vissza mer szólni, az mit képzel magáról. Jelzem, hogy én ennek az embernek soha nem ártottam, sőt az elején szimpatizáltam is vele, csakhogy kimutatta a foga fehérjét. Az egyetlen bűnöm az volt vele szemben, hogy kicsit távolságtartó voltam vele az első találkozásokkor. De ő meg pont az ellenkezője, és nem képes elfogadni, hogy van, akinek szüksége van egy kis időre, hogy nyisson egy idegen ember felé. Ráadásul én nem alázkodtam meg előtte, tudtam neki nemet mondani, és ez rohadtul b*szta a k*rva nagy férfi egóját. És mivel szavakkal nem hatott rám, ugyanis én már magtanultam félvállról venni a k*rvázásokat, meg egyéb mocskolódásokat, az utolsó fűszál, amibe kapaszkodni tud, az erőszak. Kérdeztem is tőle, hogy te attól érzed férfinak magad, ha megütsz egy nőt? Így akarod kompenzálni azt, hogy képtelen vagy a gyermeknemzésre? Csodálkozik, hogy az egész családja hátat fordított neki? Ez egy lelkileg beteg, sérült ember, képtelen a táras létre, mert csak tönkreteszi a körülötte lévőket. Undorodom az ilyen férfiaktól, akik szerint a nő csak egy bizonyos dologra jó. Az ilyeneknek egyszerűen nem szabadna élniük. És nem is az fáj a legjobban, hogy lelkileg tönkre akar tenni (igen, ezt ő mondta így nekem), hanem hogy akire azt hittem számíthatok, akiben mertem bízni, mindezt ölbe tett kézzel hallgatja végig, hónapok óta. És csak azért, mert ő nem mer szembeszállni vele.

A "barátnőkkel" és az ó divatú tanárokkal.

"de kurvára kerülsz, /.../ de ez szar" na igen és ne legyek ideges, feszült és ingerült. Ha ebből indulok ki, akkor érthető, hogy miért nem írok vissza, egyébként is az elmúlt pár hétben, nagyjából egy emberrel volt/van kedvem beszélni, mert kicsit zavar minden és mindenki. Erre ma kapok egy nagyon kedves üzenetet, ami egyből egy trágár szóval indul, hát eszméletlenül boldog vagyok igen, és emiatt a kis üzenet miatt úgy érzem mindenkivel hihetetlenül bunkó vagyok. Még azokkal is akikkel egyébként (vagy inkább akivel, mert minek használjak félrevezetésnek többesszámot...) kedves és közvetlen vagyok. Most őt is sikerül minden kis szar mondatommal, amit sikerül kipréselni magamból megbántanom.

Nekem most erős ez a cím, mivel nincs tele a tököm semmivel, nem vagyok mérges, csak szomorú. De, ha erre a kérdésre válaszolnék, akkor a szerelemmel. Nem értem, hogy miért tartják a szerelmet "varázslatosnak", mikor koránt sem az. Jó, talán akkor az, amikor téged is viszont szeretnek, nem? Akkor ez valóban igaz, de ha te szereted csak az illetőt, és ő szinte azt se tudja, hogy létezel, az koránt sem varázslatos. Amikor egyedül sírsz, és csak arra gondolsz, hogy milyen lenne, ha szeretne téged. Halucinálsz, már teljesen elvarázsolt leszel, és a végén arra jutsz, hogy vágod magad... Senkinek nem kívánom ezt az érzést!!

Kezdhetném én most ezzel a tipikus MasterCard reklámmal, amit mindenki jól ismer, de szerintem a legvégére ugrok rögvest: Végig dolgoztam az egész hetemet, hiszen minden áldott nap hajnalban keltem és majdhogynem este értem haza hulla fáradtan. Vegyes érzelmeim vannak, hiszen történtek velem negatív és egyben pozitív dolgok is. Ám amikor mindezt a fáradságot párosítjuk egy kis hőemelkedéssel (még véletlenül sem lázzal, mert ugye minek is azt!), két teniszlabda méretű tüszős, piros mandulával, folyton folyó taknyos orral és borzasztó rossz közérzettel, csak akkor veszed észre, hogy ez az érzés felbecsülhetetlen. Talán egyedül annyi pozitívumot tudok teljes mértékben felfogni, hogy kipróbálhattam magamat anyaként. Persze, nem teljes mértékben, de az én gondjaimra volt bízva egy egy éves elhanyagolt, bántalmazott baba és úgy érzem, hogy teljes mértékben megbirkóztam mindegyik feladattal (etetések, fürdetés, pelenkázás, játszás, tanítás etc.). Egyébként gondoltam, hogy valamikor beteg leszek, de álmomban sem jutott volna eszembe, hogy már az első héten ilyen szinten elkap a gépszíj, pedig megjegyzem, a hétvégémet egyáltalán nem úgy terveztem, hogy itthon poshadok, hiszen penészedek én eleget a munkahelyemen. Fantasztikus! Megyek is visszafeküdni, mert hétfőig ezzel az állapottal biza kéne kezdeni valamit...

Már nem tudom hányadszorra írok ide, nem mintha nem lenne kivel megbeszélnem a dolgaim, de jól esik kiírni magamból...
Az osztálytársak. Nem gondoltam volna, hogy még középiskolában is menő lesz a 'szólogassunk be az embereknek' dolog csak mert nem vagyunk olyanok mint ők, nem csináljuk azt amit ők. Komolyan ennyire unatkozni? Ha valaki visszaszól, akkor még nekik áll feljebb. Úgy érzem mintha minden reggel ovisok közé és nem a 18 éves osztálytársaim közé mennék. Még ők nevezik magukat felnőtt embernek, de az agyi 'fejlettségük' nem ezt mutatja. Még csak egy hét telt el az iskolából és már ilyenek vannak.

Azzal, hogy napok óta képtelen vagyok rendesen aludni.

Fáradt vagyok egész nap, koncentrálni még annyira sem tudok, mint általában, folyton le akar csukódni a szemem...minden este alig várom lefekhessek, nagyon jól esik, amikor végre vízszintesen létezhetek, és rögtön kipattan az álom a szememből. Kell legalább másfél-két óra, hogy egyáltalán el tudjak aludni, aztán meg hajnalban valamikor felpattan a szemem, és gombóc kerekedik a gyomromba, és nem tudok aludni. 10 percre vissza tudok...talán...de utána álmosan fetrengek, és közben a hátam is elkezd fájni, aztán kelhetek fel...még hétköznap oké, mert reggel 6-kor úgy is kelek, és 9-kor már próbálok aludni, de hétvégén sem tudom kipihenni magam, most is majd leragad a szemem. Délelőtt inkább elmentem mászkálni, hogy lefáradjak, erre itt ülök, és nem tudom még fél órára sem lehunyni a szememet...annyira kész vagyok már...

Készülj föl rá, hogy nemhogy középiskolában, de a munkahelyeden is ez lesz. Úgy látszik ezt a dolgot egyesek soha nem képesek kinőni. Nálunk a gyárban felnőtt dolgozók között folyamatosan megy a piszkálódás, a kibeszélés, mások bemószerolása, és nyalizás a főnöknek. Múltkor egy dolgozó 5 perccel előbb ment ki szünetre, és a kis spicli már rohant is a művezetőhöz, hogy beköpje. Felnőtt nőkről beszélünk. És mindössze annyiról van szó, hogy irigyek egymásra, mert ő szebben fest, vagy éppen jobb feladatot kapott. Szóval készülj föl rá, hogy ilyenek mindenhol lesznek, egyszerűen le kell sz*rni őket, nem kell lesüllyedni az ő szintjükre.

Igen, ezzel tisztában vagyok. Mindig is voltak, vannak és lesznek ilyenek. De egy idő után nehéz megállni, hogy ne szóljon vissza az ember. Mindegy is. Ennyi ésszel szabadlábon

Ó, hogy ebben milyen igazad van egyébként! Én is számtalanszor hallottam már azt, hogy felnőtt emberek miket művelnek egymással például a munkahelyeken. Apukám munkahelyén volt egy 40-50 év körüli nőci, akinek kilométer hosszú nyelve volt a főnök felé, de, ha mást kellett b*szogatni, akkor mindig mindenkit beköpött valami piti dologért, aminek a vége az lett, hogy több embert is sikerült kirúgatnia. Párom munkahelyén ugyanez megy és néha rácsodálkozom egyébként, mert huszonhárom évesen szinte a legfiatalabb dolgozónak számít, míg néhány kollégája úgy viselkedik, mintha az oviban lennének. Velem most gyakszin szívóznak olyan fiatal nők, akik legfeljebb csak pár éve vannak a szakmában, mégis úgy csinálnak, mintha ők sz*rták a spanyolviaszt. Az elmúlt egy hétben úgy megkedveltek minket a gyerekek a kórházban, hogy már reggel hatkor kérdezgették, hol vannak a tanuló lányok (ezt onnan tudom, hogy a négy nap alatt két nővér is megjegyezte igen csak lekezelő hangnemben). Nos, azóta mi vagyunk a legnagyobb sz*rok, akiket emberszámba sem vesznek és még véletlenül sem mutatnak semmit vagy magyaráznak el bármit is, nehogy tanuljunk is valami szakmabelit, ha már ott vagyunk. Gondolom, féltik az állásukat, de ilyen gyerekes, primitív módon viselkedni... gusztustalan, és olykor valóban a 30-40 éves ápolónők is így mutatják ki a foguk fehérjét.

A matekkönyvemmel!!! Eddig konkrétan egyetlenegy feladatot/definíciót/jelölést sem értek belőle, akármennyit ülök is fölötte!
Ennyit arról, hogy idén jobb jegyeket szerzek majd matekból...

Az olyan emberekkel, akik képtelenek önmagukat adni, nem is tudom, miért. Gondolom, félnek, hogy akkor majd kitaszítja őket a társadalom, nem is tudom... hülye egy felfogás ez. Nem is kéne foglalkoznom vele, mert végül is az ő dolga, de annyira fel tudnak dühíteni az ilyen emberek (és magamra is haragszom, amiért képes vagyok ezen ennyire felhúzni magam).

Holnap kezdődik nekem is a suli, amivel igazából nincs is olyan nagy bajom, pedig nagyon kemény év lesz, de, hogy semmit nem tudunk, hogy milyen óránk lesz holnap, meg úgy egyáltalán a héten, az azért elég gáz. Egyik osztálytársunk írt, hogy hányra kell menni, meg, hogy hová, mert új hely, de senki más nem. Még ezzel olyan nagy probléma nincs, de legalább az órarendet elküldhették volna, vagy csak hétfőre, hogy tudjuk mire készüljünk, mert jó lenne tudni, hogy bent kell-e lenni egészen estig vagy nem
Ja, meg már előre örülök, hogy majd rohangálhatok állandóan a diákérvényesítőért, mert az irodán soha nincsenek bent, vagy ha igen, akkor pont nincs valami, állandóan kínlódnak

Szülők,tanulás...

Mindenki tudja az órarendjét, csak a minem. Az ofőnk bszik elküldeni, ami tök jellemző, de még a suli honlapja sem működik, hogy legalább ott megtudjam nézni. Szóval viszem a pénteki cuccom, meg egy füzetet faktra, és ennyi, nem fog érdekelni.

Egy délután alatt képes voltam megfázni. Fújom az orrom, fáj a torkom és lázas is vagyok, de holnap muszáj mennem, mert egyrészt nem akarok hiányozni, másrészt, ahogy említettem faktom lesz, idén először. Viszont ha csütörtökre sem fog javulni az állapotom, kiíratom magam, mert szerdán meg gyakorlat, amiről pedig egyáltalán nem ajánlott hiányzoni, ráadásul nem az első alkalomról. Addig pedig forró kakaót iszok, mézes kenyeret eszek és gyógyszereken élek. Hurrá.

Plusz a női problémám sem akar megjönni. Utálom, de most megjöhetne már, mert gyakorlatra fehér nadrágot kértek, és ha kedden jönne meg az nem lenne túl jó. Szóval most összpontosítok, hogy jöjjön meg már ma vagy holnap, mert fúú...azt se tudom hogyan lesz szünetünk. Kábé semmit nem tudok, de mindegy. Jah, még a könyvem sem jött meg, az érettségi feladatos angolom, ami a legfontosabb könyvem. Utálom ezt az iskolát. Meg úgy mindent.

Azzal, hogy nem tudom mit érzek...mit érezzek...

Napok óta teljes erőbedobásos harcot vívok az érzelmeimmel, amit egyszerűen képtelen vagyok elmagyarázni. Van valaki, akivel nagyon jól érzem magam, és olyan, mintha a másik felem lenne, de nem ismerem túl rég óta, de sokat beszélgetünk, meg minden, és olyan fejtöréseket tud nekem okozni...most is görcsben áll a gyomrom, és minden sejtem mozogni próbál, mert egyszerűen felpezsdít a gondolata, de közben rosszul is érzem magam...ha rossz napom van megmosolyogtat, és bármit mondok neki, nem hajt el a francba, hogy másnak nyavalyogjak...és...és nem tudom...borzasztóan de mégis jól érzem magam...mindig várom, mikor látom újra, de kétségbeesett vagyok, amikor meglátom...

Sokkal jobban érezném magam, ha most nem lenne ilyen érzelmi túltengésem, vagy robot lennék...

Semmivel *o*
Ma olyan hírt tudtam meg, amitől valóra válik a legnagyobb álmom