Ma éppen mivel van tele a tököd?

Éppen nem rég érkeztünk vissza balatoni hajózásról.
Amíg a hajón voltunk ültünk néztük a vizet, oda jön és a nyakunkba ordibál valamit románul pár pasas ott beszélgetnek jó hangosan, jön az egyik lánya körlülbelül 6-7 éves marha nagy telefonnal a kezében.

Mi a fr*ncnak neki b@azi nagy telefon?
Mit csinál vele?

2025-ben már a 3 éves ovisok is 100 000 forintos telefonokkal játszanak?

Meddig süllyed még a világ?

Ha azt hiszed, olyan egyszerű törölni a facebookos bejegyzéseid rosszul hiszed! 10 órája azt csinálom és még mindig van >< Tudom vannak olyan beállítások h csak én lássam, de én semmit nem akarok látni az üzenőfalamon egy képen kívül -.- hülye facebook

Ma épp azzal volt tele a tököm, hogy az eső nem akkor bírt esni, amikor itthon ülök és a nyitott ablakból nézem és szagolom, hanem akkor, mikor nem volt rá szükségem, mert már jöttem volna hazafelé.

Az okmányirodákkal és az ügyintézéssel. Mert közel második hete fogyasztom az egyenlegem és koptatom a cipőm talpát, csak azért mert az ügyintéző nő az adataim felét rosszul gépelte be. A diákigazolványomat elvileg postán küldték ki, hangsúlyozom elvileg, mert én semmiféle, okmányt nem kaptam. Mint később kiderült, a nő aki intézte a diákomat elrontotta az irányítószámot és az utcanevet is, egyedül a házszám stimmelt. Jelenleg annyit járok, telefonálok az okmányirodába, hogy kimondani is röhejes. Ma például számot húztam, vártam 15 percet, hogy rám kerüljön a sor és megtudjam, visszaküldték-e a diákigazolványomat, erre közli a nő, hogy nem tudja...aztán makogott egy kisebb monológot, közben egyszer sem nézett a szemembe és elvárta, hogy felfogjam mit mondott, úgy és olyan hangerővel, hogyha a fejébe mászok sem hallom. Utálom az egész kib_szott rendszert.

Csak megszokott dolgok; az egyik barátnőm egy fiú miatt körülbelül már beszélni sem beszél velünk, amikor szembesítjük a rózsaszín köddel a szeme előtt, akkor pedig támad és letagadja, az egyik nagyon jó fiúbarátomról pedig megtudtam, hogy többet érez irántam, mint amit én iránta, és amit szabadna. Ez csak azért volt sokkoló, mert ismertem a kapcsolatunkat, és tudtam, hogy nem olyan... hát eléggé meglepett. Sőt, még mindig próbálom felvakarni az állam a padlóról... bárcsak sosem lennének nagyobb problémáim amúgy.

A „nagy” netes emberekkel. Én is a 10-14 év közötti fiatalokhoz tartozom,de nem tudom megérteni miért van az,hogy néhányan azt gondolják,hogy attól mert 8000 smiley-t raknak egy hozzászólásba vagy úgy válaszolnak,hogy „szercsi,puszcsi,láwcsi” és még sok más nagyon „menő” dolgot csinálnak, akkor azok is. Szerintem nem csak én gondolom azt,hogy azért ezen a szinten a helyesírási dolgokkal vagy legalább a mondat megfogalmazással tisztában kéne lenni. Nem kell mindig „jajj jelizz” szövegeket írni és minden második embert bejelölni. Ha hozzászól egy témához a fórumban akkor legalább az odapasszoljon vagy valami köze legyen hozzá,esetleg úgy írja le,hogy belekapcsolódjon a szövegbe. Ne csak írja le az első dolgot ami eszébe jut és mikor mások meg szólnak neki,hogy ezt már kitárgyalták vagy egy régi dolog,akkor meg megsértődjön. Ne álljon le úgy vitatkozni mással,hogy az embereknek találgatniuk kell mit írt mert tele van helyesírási hibákkal. És most a közösségi oldalakon (akár a facebookon,akár a starityn) nem egy ilyen ember van akiktől néha a falra mászom.
Másik:
Barátnőm mesélte,hogy nem rég a nyaralásukkor az egyik sarkon egy kb. 5.-es lányt látott egy kb. 6.-os sráccal miközben puszilgatták,meg ölelgették egymást. Pár év múlva már nyolcévesen fognak férjhez menni vagy mi?? Milyen „szerelmet”,meg „kapcsolatot” akar itt tizenpárévesen. Élvezze ki,hogy még a „tini” kora elején jár és nem kell komolyabb dolgokkal törődnie. Jó,ez úgy hangzott mintha már érteném ezeket a komolyabb dolgokat,meg idősebb lennék és stb., pedig nem. Javítson ki valaki ha tévedek,de úgy érzem,hogy most mikor a 10-13 éves korosztályban vagyok az a legnagyobb gondom ha valaki megeszi előlem a csokim vagy a haribom,esetleg pont a legrosszabbkor becsúszik egy nagyon rossz jegy/bár szerencsére nem sok ilyen történt/,legrosszabb esetben meg mikor összeveszek a barátaimmal,de ott is hamar kibékülünk. Nem értem,hogy pár korombeli miért akar már ilyenkor „kapcsolatot”.

Ismerős szitu,egy hajóban evezünk.

Azzal, hogy lassan 1,5 órája megrendeltem az ebédemet, azt írták, hogy 40 perc, ehhez képest még mindig sehol senki és semmi, én meg piszok éhes vagyok már...

Esik az eső meg villámlik már vagy 1-2 órája esik..

*lö vágom a füvet*
Besétál a képbe egy 13 éves kislány, nyomkodja az okostelefonját és vihorászik. - jön a WTF nézés - Ezmiez?!?

A hülye emberekkel. Sajnos kiirthatatlanok.

Az első ismerős, engem is állandóan kiborítanak az ilyenek
A másodikhoz meg hozzáfűzném, hogy az egyik volt osztálytársam 8.-os volt, amikor járt az öcsém egy 6.-os osztálytársával. Mindeközben meg a lány terhes volt (!), és a srác nem tudott róla, elvileg. Mondjuk, nem értem, hogy nem tudta, ha egyszer ölelgette, miközben a csaj már 6 hónapos volt + az egész suli erről beszélt.
"It's a f*cked up world."

Azért nem tudott róla a srác, mert sötét volt, mint az iccaka. Ennél jobb indokot én nem tudok mondani.

Egyébként mostanában a francia nyelvtantól van kicsit ki a tököm, egyes részleteiben enyhén őrjítő.

Ma hazafelé jövet, fölszállt a buszra pár fiatal, és pár székkel mögém ültek le. És olyan mocskos szájuk volt, hogy az nem igaz. Ezeket az anyjuk nem nevelte meg?? Minden második szavuk egy csúnya sz volt. Oké, nem akarok hazudni, van mikor nekem is kicsúszik a számon egy-egy cifra szó, de én a nyomukba se érek. Már alig vártam, hogy megszabaduljak tőlük.

Erről eszembe jutott, mikor pár hónapja jövök haza éjszaka, szinte teljesen üres a busz, felszáll pár 17 éves körüli srác és hallom, ahogy a csajokról és a szexről kezdenek beszélgetni. Megszólal az egyik, idézem, bocs a trágárságért meg a közönségességért: "B*szd s*ggbe, akkor nem kell óvszer!" Azt hittem, betojok a röhögéstől, de komolyan. XDD Olyan szép fertőzést összeszed majd az a srác előbb-utóbb, hogy öröm lesz nézni~

Görkorcsolyázok az utcán jön velem szembe egy kb. 15 16 és 18 éves srác gördeszkán.
A 14 éves cikizik akár csak a 16 éves.
18 éves teli van tetoválva na és nála is kihagyhatatlan a napi 2 doboz cigaretta.

Meddig tud még süllyedni a világ?

Egyesek nem tudják megállni,hogy ne kavarjanak be a szerelmi életembe. Először tönkretesz egy kibontakozatlan románcot, majd valami törpe sráccal akar összeboronálni. (a tudtom nélkül) és tök nyugisan leírja,hogy a pasi randira akart hívni de nyuszi..
és mi van avval amit én akarok???

ööö, szerintem attól még senki sem lesz sz*r ember, hogy cigizik, hiszen nem tudhatod mi áll a rászokás hátterében, de persze lehetséges, csak én, mint dohányos ember túl elfogult vagyok. a tetováláshoz pedig szerintem csak neki van köze; az ő teste, szóval hagyjuk ezt a világ süllyedése mennyire szomorú dolgot szerintem, legalábbis ezekkel a példákkal mindenképp... az már csak másodlagos, hogy ismeretlen emberekről nem tudhatod hányévesek, lehet az "agyontetovált srác" már huszonéves, és a saját fizetéséből éli úgy az életét, ahogy, csak épp babaarca van.
ezerszer szomorúbb, hogy a mai tizenéves kislányok hogyan élik az életüket és teszik tönkremagukat, mert azt hiszik, menők lesznek tőle, mint hogy valaki cigire költi a zsebpénzét. nem olyan régen értesültem róla, hogy egyik ismerősöm és a "párja" - aki mellesleg többször megcsalta a lány tudta nélkül - babát vállaltak, már meg is született. a lány tizenhat, a fiú tizenhét éves, és éldegélik a kis hedonista életüket változatlanul, mintha nem lenne egy alig pár hónapos poronty sorsa és jövője az ő kezükben.

fú, hogy kileszek én innen utálva pár napon belül a visszatérésem örömére...

és hogy ne csak offoljak. mivel van tele a tököm?
azzal, hogy nincs akaraterőm, a gyengeségemmel. amint jön egy kis zűr az életemben, azonnal visszaszokok a cigire, hiábta tettem le hónapokra, nullára zuhan az amúgy is picike önbizalmam, visszatérnek a szorongásaim, a komplexusaim, a rohamaim, és az őrület határára hajszolom magam.
elegem van az emberek önsajnáltatásából - tudom, tudom én se csinálok mást -, abból hogy sosem lehet igazán számítani senkire. most ért véget a kapcsolatom azzal az emberrel, akit életem szerelmének tartottam, ettől függetlenül, minden empátiát figyelmen kívül hagyva még legjobb barátnőmtől is a folytonos hisztit kell hallgatnom, hogy őt a barátja, akivel lassan egy éve együtt vannak, teljesen kiegyensúlyozott és boldog kapcsolatban, dobni fogja, és neki milyen szar ez az egész bizonytalanság, és el sem tudja képzelni, mi a halált kezdene, ha vége lenne. ezzel szemben, ha én teszek akár egyetlen megjegyzést is, levagyok tudva egy pontpontponttal, vagy hasonló semmitmondó, "bocs, lesz*rlak" válaszokkal - igazán kellemes érzés. az már csak mellékes, hogy szörnyen lojálisan, tudva, hogy képben van a szakítás, és szükségem lenne valakire, aki felszed a padlóról, és átsegít ezen másnap fogta magát, és elmenekült a városból, mert nem tud itt mit kezdeni.

huh, el is felejtettem, milyen jó kiírni ezeket magamból...

Hogy egy kis naptól máris piros lett az arcom. És a fakóságom is elmúlt ezzel.

Azzal,hogy mindig mindenhol Én folyok a csapból..Én vagyok a rossz, meg stb..A kibeszélés aztán rendesen megy egyeseknek..