Ma éppen mivel van tele a tököd?

Ma ilyen szros, sárga buszt küldtek, ami úgy kattogott, hogy azt hittem félútnál szétesik, plusz még a sofőr is tiszta balfsz volt, mert felhajtott a járdára.
Reggel az a srác is a busszal jött, aki tetszik. Ennek örültem, de baromi zavaró volt, hogy állandóan hátrafordulgatott és nézett. És elég feltűnően, mert barátnőm is mondta, hogy ő is látta. Most fogalmam sincs, hogy mi van és miért csinálta ezt...
A gasztronómia tanárból már totál elegem van. Ő idén már a negyedik tanárunk, de eddig senki sem diktál ennyit, mint ő, még a tavaly tanárunk se, pedig azzal nagyon sokat kellett írnunk. Egész órán jegyzetelünk már elegem van az egészből, főleg, hogy tök unalmasan magyarázza el az egészet, ha elmagyarázza. Ma az étlapból írtunk dolgozatot, amit elvileg egy nap alatt kellett volna megtanulni. 6 oldal, pedig én tényleg apró betűkkel írok. Egy egész étlap nem áll ennyi oldalból...

Az osztálytársammal, aki nem mellesleg fiú. Eléggé vadállat tulajdonságokkal rendelkezik, amit általában a torna órán él ki. Ebben a félévben a kosárlabdával foglalkozunk leginkább, és eddig úgy volt, hogy a fiúk és a lányok is külön tornáznak, de ez valahogy máshogy alakult, mert eddig mindig a fiúkkal voltunk. A lényeg az, hogy 3 csapatra voltunk osztva, de szerencsére nem vele voltam egy csapatba és amikor mi ültünk a kispadon és ő játszott a pályán, nemes egyszerűséggel mikor nála volt a labda fogta és nekem vágta, de olyan szinten, hogy azt hittem ott helybe el kezdek bőgni annyira fájt. Tavaly is engem piszkált, akkor meg nekinyomta a fejemnek a padot, mikor hajoltam le "véletlenül". Tanulni nem tanul soha, de a lényeg, hogy azt hiszi marha nagy csávó. Igen elege van már belőle, nem tudom, hogy létezhet ennyi buta és primitív ember..

Begörcsölt a bal talpam, és nem akarja abbahagyni.

A magyarországi koncert szervezőkkel. Hogy lehet az, hogy ismeretlen senkiházi együtteseket meghívnak,egy évbe többször is, de olyan zenekart és énekesnőt(jelenleg Tarja) akikre lenne igény, és mondjuk 3-4 éve fel sem léptek itthon, őket nem. Hiába kerestünk fel olyan szervezőket, akik általába ezzel foglalkoztak, azt a választ kaptuk, hogy majd.. Nos ebből a majdból nem lesz semmi, ugyan is már minden országba vannak koncertjei Tarjának, az összes szomszédos országban, ami csak határol minket, ott fellép. Lassan ott tartunk, hogy minden szutykot beengednek ide, sőt még olyat is akinek a koncertjére vagy 5en mennek el, de akire igény lenne, olyat még véletlen se hívunk..

A drágalátos szolfézstanárnőnkkel, aki akkor is csak beszélt és beszélt a hülye anyagról, mikor összesen hárman voltunk ott csak, és abból én meg bnőm halálra untuk magunkat, mert kemény egy óráig kellett hallgatnunk, és dehogy engedett volna el minket amiért ilyen kevesen vagyunk, dehogy is, inkább vegyük tovább az anyagot És az még a pláne hogy ő olyan tipikus öregasszony a templomba, aki nagyon lelkesen énekel akkor is mikor szörnyű hangja van, csak hogy ő szolfézstanár Mégis olyan hangja van, mintha valami nyálka lenne a torkába vagy nem is tudom, és ezzel boldogított bennünket pluszban
A másik meg az időjárás, vagyis igazából kedvelem ezt az időt... ha nem kell benne járkálnom esernyő nélkül, mert reggel olyan hülye voltam hogy otthon hagytam az esernyőm, így egész nap ázhattam, kivéve délután, miután szolfézsra mentem, mert akkor már megszereztem az esernyőt, csak azzal meg a szél játszadozott el, így még szerencsétlenebb voltam mint általában, hurrá

A nap 'sztárjával'.
Meg apukámmal. Imádom őt, és nem szeretek ilyet írni róla, de muszáj, mert nem tudom ezt magamba tartani. Szóval, már 3 napja nem merek hozzászólni, mert leordítja a fejem. De szó szerint. Tegnap is panaszkodtam arra, hogy tele volt a busz, és az út háromnegyedénél átkellett adnom a helyet egy idősebbnek, pedig középen ültem, de addig senki sem adta át, így kénytelen voltam. Mondtam, hogy szr volt állni, apa meg elkezdi, hogy: "én 10 évig álltam mindig buszon, nem igaz, hogy nem bírod ki". Utána 5 percig ordítozott, miközben én szendvicset csináltam - csak úgy mellékesen - aztán megelégeltem, eldobtam a zsemlét meg a vajazó kést, és befutottam bőgve a szobámba. Anyuval mikor veszekedek nem szoktam bőgni, de mikor apa kiabál le, sokkal jobban fáj. Soha nem ütne meg, de egyszerűen utálom, mikor kiabál velem, csak azért, mert rossz napja volt. Néha már annyira, de annyira elegem van.

Az áramszolgáltatóval. Ma csak 8szor ment el az áram. Egész nap szórakozott a wifi. és az a gáz, hogy már ezt tegnap is ki akartam írni, de nem volt wifi. És az egész városban még napfénynél is van lámpa -.- én ezt nem értem...

Részvétem.
Sajnos a legtöbb ember ilyen. Én áldom az eget, mikor hozzám hasonlóval találkozok. Olyannal, aki azt bántja, aki megérdemli, és nem azt, aki épp az útjába kerül.
És persze ilyenkor tipikusan nekik áll feljebb, hogy "mégis mit képzelsz, hogy számon mered kérni, hogy rajtad vezetik le a feszültséget" ok nélkül, elvégre neked semmi bajod. Őszintén utálom az ilyen embereket. Persze ha visszanyal a fagyi, és velük csinálják ugyanezt, akkor már kirobban a harmadik világháború.

Ehh, gyerekek, mi ez az időjárás? Most komolyan! Reggel elindultam, kivettem a táskámból a sálat és a sapkát, mondván úgysem lesz szükségem rá, mert az idő fel fog melegedni. Hát nesze neked jó idő! Mondjuk most kivételesen nem a hatalmas méreteket öltő migrénemről regélek, hanem újabban a gyönyörű Magyar Állami Vasutakról. Pont elértem volna a négy órási vonatot, mert a csecsemős tanár olyan rendi volt, hogy elengedte az osztályt húsz perc után. Egyszer enged el a tanár, de akkor sincs vonat haza - remek. Az még hagyján, hogy nem volt haza, de tájékoztatni sem voltak hajlandók! Egyszerűen szó szerint sz*rrá fagytam az esőben, aztán nagy nehezen a zónázót kiírta késésre. Na, mondom bazze, ha a zónázó késik, akkor a személy biztos nem fog jönni. Értem én, hogy esik az eső, de miért nem lehet elindítani végállomásról a vonatot időben? Ezt nem értettem soha sem. Oké, hogy esik az eső meg lassabban halad, de két megállót csak nem tesz má' ugyan meg húsz perc alatt! Aztán ki is vette a vonatokat (nuku zónázó, nuku személy), oszt' még megmondani sem tudták, hogy mikor indítanak hazafele valamit. De azért van p*fája elkérni a bérletért azt a valagnyi pénzt koponyánként. Végül busszal hazavergődtem nagy kínok árán, de megint csak felteszem a szállóigémmé vált kérdésemet - Miért veszek havibérletet, ha hetente legalább kétszer nem is tudok vele utazni? Az árát persze b*sznak visszaadni, mert miért is adnák. Erősen gondolkodom azon, hogy utazásommal ezentúl a Volánt fogom támogatni (amit annyiszor mondtam már, de mindig adok egy esélyt ennek a szerencsétlen MÁV-nak), habár állítólag az sem sokkal jobb. Ez a tipikus csöbörből vödörbe-szindróma...

A nap sztárjával aki semmit nem tett le az asztalra és még is "sztárnak nevezik.

Most körülbelül az egész életemmel. Nem fejteném ki, mert egyes részeket még én sem értek.

Pár napja torna után az öltözőbe láttuk, hogy a barátnőm oldalán egy csúnya vöröslő folt van, amivel ma ment el orvoshoz. Kiderült, hogy herpesze van, méghozzá fertőző, sajnos. Állítólag nem lehet teljesen kigyógyítani, maximum csak a kiütéseket lehet enyhíteni és mivel fertőző, bárki bármikor elkaphatja. Nagyon jó!! Sajnálom őt, nem arról van szó, de azért nem szeretném elkapni..

Önmagammal. Komolyan néha elgondolkodom, hogy lehetek ennyire szerencsétlen.
És persze az időjárással. Mivel a sulim itt van közel, biciklivel szoktam járni, ami pl. a hajnali levegőben különösen jól esik, felébredek tőle, na de mikor szakad az eső..Reggel még ugyan nem esett, de mire hazaértem, csurom víz volt a hajam, a nadrágom, a szemüvegem és kis híján a cipőm is beázott, amit nem csodálok, hiszen bokáig gázoltam a vízben. Volt nálam esernyő, de nem tudtam egyszerre tartani a kosaramban lévő virágot (ajándék volt, átkozom magam amiért az utolsó pillanatban vettem meg) és az esernyőt. Így is taknyos voltam, nem csodálkoznék, ha reggelre mondjuk egy jó kis torokfájással ébrednék.

Sajnos nem csak Tarja az egyetlen énekes(nő), akinek ugyan nagy kicsiny hazánkban is a rajongói bázisa, de nem jönnek ide... Sajnos a kiadóknak nem nagyon vagyunk a célterületei, vagy éppen valahogyan megfeledkeznek rólunk. Pl. a Guns legutóbbi turnéjával is detto ugyanez volt a helyzet, hogy az összes szomszédos országban felléptek, kivéve Nálunk. Talán van remény arra, hogy Tarja ide is eljön koncertezni. A turné állomásai általában nem fixek, hanem menet közben is iktathatnak be végül is új helyszínt.

A nap sztárjával. (vagy inkább a nap sz@rjával ha már ezt a Jerzy gyereket említjük)
Könyörgöm hova fajul már ez a Magyarországon? De most komolyan, ha egy ilyen suttyót (elnézést a kifejezésért)sztárnak nevezünk? Ez meg a többi Való Világos mind egytől egyig ingyenélő, dolgozni nem akaró az adózók pénzén élő féreg. Az hogy jelentkeztek ebbe a szenny műsorba az egy dolog, de amit ott műveltek (igaz csak hallásból tudom de az is elég baj volt hogy anno erről beszélgettek azok akiknek még Micimackót kellett volna nézniük) az egyszerűen nem tv-be való. Lehet hogy csak nekem vannak téves elképzeléseim arról hogy mi való és mi nem a televízióba. A nők az utca széléről lettek befogdosva az adásra a "férfiak" meg az elvonóról, elég ha végignézzük miféle jöttmentek szerepeltek. Gratulálok Magyarország, minden nyomorék alkoholista a társadalom alját koptató ember sztár de akik tényleg le tesznek valamit az asztalra azoknak még a nevüket is luxus megjegyezni..

Vasárnap a talpamon tépegettem a bőrt (vízhólyag) és egy kicsit túlzásba estem. Most egy seb van a helyén és eléggé fáj, ha lépek. Szóval igazi szerencsefia vagyok: a bal lábammal a porckopás miatt fáj a járás, a jobb lábamon pedig a seb miatt.

Egy büdös qurvával, aki történetesen nővérke, de empátia nuku, legszívesebben addig ütném, amíg mozog.. Na most ez a hölgyike a tanárunk, és önkényesen átette az ő óráit az egyik kórházba. Oké, tanterembe kell menni, de nekem nagyon rossz élményeim vannak azzal a kórházal, így amikor megláttam, hogy ott leszünk, olyan szinten kezdtem el remegni, hogy még egy poharat sem tudtam megfogni. Aztán elkezdtek potyogni a könnyeim... Nagyon remélem, hogy ez holnapra - mert akkor leszünk ott először - átalakul a beszólogatós, kinyírlak nézésű oldalamra, mert nem akarom, és nem is fogom megmutatni neki a gyenge oldalam.

Más részt fogalmam sincs, hogy hogyan bírjam ki azt a hat órát úgy, hogy ne törjenek elő minden másodpercben az emlékek, annak a közel két hétnek az emlékei, amikor az általam legjobban szeretett személy feküdt, majd pedig meghalt ott bent. Utálok elmenni az épület előtt is (szerencsére nem visz arra sokszor az utam), de hogy ott bent eltöltsek órákat? Lehetetlenségnek tűnik, egyszerűen nem is akarom megpróbálni.

Ezt a nőt pedig mindenféle módon ki tudnám nyírni, egyszerűen annyira gyűlölöm, eddig is utáltam, de ez után inkább ne szóljon hozzám...

Holnap fizika-tz-t írunk, felelünk kémiából, szódolgozatot írunk angolból, töriből pedig maratoni anyagot kell tanulnunk. A matekom megint hármas lett, természetesen két ponton múlott a négyes, mindig szidom magam, mert ennél jobban nem tudok rákoncentrálni... Vagy parázok, vagy halál nyugodtan állok hozzá, de még ilyenkor sem tudok négyest szerezni. Ötösről meg már régen nem álmodom. Egy-két személyből is rettenetesen elegem van, azt megértem, hogy nem tetszem nekik, vagy nem az ő stílusuk az én zeném, öltözködésem, de miért kell állandó jelleggel abba is belekötni, ha lélegzem? Rendesen visszaszólogatok nekik, ha nagyon elborul az agyam miattuk, de egyebet nem tehetek, én innám meg a levét. Pedig nem én vagyok a primitív, buta, sekélyes és csőlátású...

ma meg holnap is vissza kell menni erre a Verseny sz*rságra..

Az túlzás, hogy tele van velük, de már kezdenek idegesítővé válni: az általános iskolások, akik képtelenek magukat kontrollálni és röhögnek, meg kiabálnak itten a gépek előtt.
A kolléganő küldi őket le, asszem napközi, vagy hasonló helyett. Néha oké lenne, de kezd olyan érzésem lenni, hogy felmerült a "számítógép, mint pesztra" állapot, ami igencsak nem jó...