Ma éppen mivel van tele a tököd?

Igazából a történelemmel és az azt tanító tanárhölgyeménnyel - 70 éves! Általános iskolából még úgy távoztam gimibe lépve, hogy a történelem a világ legszebb és legjobb tantárgya, most viszont úgy érzem magam, hogy csak ne a történelem, csak azt ne.Először is, az órarendemben pont úgy van elosztva, hogy hétfő, kedd és szerda - ahol ráadásul első kettőbe töri van, tehát duplázunk. Ezzel még nem is lenne gáz, ha nem felelne, minden órán legalább két ember És igazából azt bírom, hogy elmegy a feleléssel 20 perc és a maradék 25 percben meg nem érünk az anyag végére és rajtunk csattan az ostor, hogy velünk nem lehet a haladni. A másik pedig, hogy mi zajlik felelésen, szerintem ilyet még senki nem fogott úgy általánosságban. Körülbelül szarba tipor, számára egy senki vagy, akin előszeretettel át lehet gázolni, nem adja meg a tiszteletet, de elvárja, hogy te megadd. Kérdem én szépen, azért ez már milyen dolog? Most miért kell eltaposni minket, diákokat, mint egy csótányt, miközben nem dumálunk, figyelünk? Attól mert félelmet kelt bennünk - mert azt kelt! - attól nem fogom jobban megtanulni a történelmet szerintem. Meg ami nem tetszett ma a tegnap bejelentett témazáró, amit egy délután alatt kellett megtanulnom, már ez is az a kategória, hogy elvileg nem lenne köteles egy héttel a témazárót bejelentenie? Na mindegy, első két feladat topográfia, és csak néztem wtf tekintettel, hogy ez most mi? értem én, hogy ő a történelem mellett anno még földrajzot is tanított, de emiatt rögeszméjévé vált, hogy mindent tudni kell helyileg és én ezt nem értem. Érettségin, minden ott lesz a térképen akkor mi az anyámnak kell megtanulnom és még ebbe is időt fektetnem? Persze jó hogy az ilyen Fekete-tenger meg hasonlókat tudjam, hogy hol van, de valaha érdekeltségem lesz, hogy tudjam hol van Amiens vagy Przemysl? Meg ami nagyon bánt, hogy nekünk kenni vágni kell az évszámot erre ő meg össze-vissza keveri. Az első, hogy leírtuk a kormányokat a Tanácsköztársaság bukása után, erre neten utánanéztem és fullra össze-vissza diktálta. Valami olyasmit íratott le, hogy Peidl után rögtön Huszár jött, erre volt ott valami Freidrich is és azon a dátumon, amit mi Huszárra írtunk. Meg hogy a koalíciós kormány novemberbe került hatalomra (1919) de a Simonyi-Semadam kormány is 1919 márc-1920.júl. és néztem... egyszerre két kormány hogy lehetett hatalmon?  Erre megnéztem neten - mert persze neki csak az kell, ami nincs benne a könyvbe, vagy az egyik forrás érinti érintőlegesen - és nézem fullra 1920 márciusában volt hatalmon... De ha én ne adja isten elrontom, akkor máris én vagyok a buta és hülye vagyok.. És már tökre elegem van, hogy a témazárói mind ilyen brutálisak, azért szerintem 8 feladatból 5 feladat kifejtősnek, eléggé durva... Szerencsére mondjuk mindenhez írtam egy keveset, aztán csak elfogadja...

Tudjátok, milyen két órán keresztül vitázni azzal, akit szerettek? Tudjátok milyen, amikor könnyes szemmel írtok le valamit, amit legszívesebben kitörölnétek, de nem tehetitek, mert tudjátok, hogy úgy lesz a legjobb? Én sajnos igen... A sráccal, aki tetszik - beleszerettem - vitatkoztunk egy ideig. A végén már azt mondta, hagyjuk, mert rájött, hogy "részben valahol" igazam van, meg amúgy sem szeret lányokkal vitatkozni. Könnyes szemmel leírtam neki, hogy hagyjuk az egészet, de tényleg mindent. Ennyit írtam, de szerintem ő nem értette meg, mire gondolok ezzel. Felejtsük el egymást. Ennyi lenne az egész... Nem olyan bonyolult, mégis borzasztó. Lehet, hogy ezt nem fészbúkon kellett volna, de suliban sem lett volna sokkal jobb. Akkor látta volna, milyen nehéz nekem azt kimondani, hogy hagyjuk egymást békén. Már rég ordítottam volna vele. Jobb ez így, de mégis megszakad a szívem. Nem tudom, hogyan romolhatott el ilyen gyorsan minden... A barátságunk. Talán az a baj, hogy túl őszinték vagyunk. Talán a sors akarta így, vagy ezt dobta a gép. Bárhogy is van, volt választásom, én döntöttem így. De már akkor megbántam, mikor erre gondoltam. Valahol mélyen remélem, hogy holnap megbeszéljük, de tudom, hogy nem fogjuk. Jobb lesz ez így. 

Tudom milyen valaki olyanra várni, akinek Te csak egy barát vagy.  De figyelj, én azt tapasztaltam, hogy ez az érzés előbb-utóbb elmúlik. Mármint a szerelem, meg az egész rossz érzés. Oké, nekem ott volt 3 hónap, te meg minden nap látod a suliban, de kitartás! Egy kis idő múlva jobb lesz. 
Azért szurkolok, hogy meg tudjátok beszélni holnap.   
ON: A hörcsögöm már megint a kerekében futkos, aminek a hangja behallatszik a szobámba, zene mellett! Nem akarom kirakni, mert hideg van, de már marhára idegesít.    Nem mellesleg még mindig beteg vagyok. Köhögök meg orrot fújok, és a fülem sincs rendben.    Ez már sokkal jobb, mint ami a múlt héten volt, csak az a baj, hogyha köhögök rám tör a hányinger és totál úgy érzem azon nyomban kijön minden...   
De optimista vagyok: holnap már péntek! Közelebb vagyunk az őszi szünethez!