Idézet (itsjustme @ 2013.10.01. 10:03)
ah, úgy látom, nem csak én szívom meg az orvosokkal. nekem tavaly nyáron volt egy vakbélműtétem. aznap reggel már arra keltem, hogy majd meghalok, úgy fáj a hasam, alig bírtam kikelni az ágyból, és átmászni anyámhoz, hogy mi bajom lehet. délutános volt a házidokim, el is mentem hozzá, azt mondta, szerinte ez vakbél lesz, menjek már át a sebészetre. átmentem, ő egyet is értett, de menjek már el egy vérvételre a biztonság kedvéért. oké, onnan vissza a sebészetre, az eredményem még biztosabbra kimutatta, de menjek már fel ultrahangra, ahol kitalálták, hogy vizsgáljon már meg a nődoki is. délután egytől fél ötig rohangáltam, úgy, hogy igazából élni alig bírtam, úgy fájt mindenem, mire a sebészeten azt mondták, hogy kezdetleges vakbélgyulladásom van, befeketetnek, de csak jegelni kell. itt hisztérikus rohamot kaptam, hogy a nyilvánvalóért miért is kellett ezt a hercehurcát végigjátszani, de végül fel is mentem, fél órával később jött be az altató orvos, hogy írjam alá az altatásba való beleegyezésemet, mert amúgy meg kell műteni sürgősségibe, csak a doki nem akart felzaklatni.

hát nem tudom, szerintem ezzel az ellenkezőjét érte el... mindegy, megműtöttek - hát nem sokkal később kiderült, hogy nem csak hogy még húsz éves sem vagyok, de már egy 9-10 centis vágás rondítja a hasam, el is cseszték az egészet. belsőgyulladás. nem adtak rá semmit, megint csak a rohadt jegelés. rosszabbodott, akkor már meg sem vizsgáltak. végül egy rosszullét során lementem az ügyeletre, akkor nézték meg azt is, és ott derült ki, hogy összenőtt a két varratom. azóta is szenvedek a heggel, egyesek szerint újra kellene vágatni, de én már nem merem betenni a lábam a sebészetre...
és ha már orvosok, hogy ne csak offoljak; még múlthéten kaptam gyógyszert erre a vírusos-tüdőgyulladásos-megfázásos akármimre, holnap reggelig tart ki, és én változatlanul ugyanolyan beteg vagyok az 1000 mg-s gyógyszer beszedése után. kicsit kezd elegem lenni ebből az egészből.

Nekem is vakbél-gyulladásom volt, de azért nem ennyire durva, hogy rosszul csináltál meg. Nekem úgy volt, h télen valamelyik nap elkezdett fájni a hasam, gondoltam, hogy csak egfy sima hasfájás, majd elmúlik. Egész nap fájt, délután már nagyon, anyuék adtak gyógyszert, ettől kicsit jobb lett. Este végig félálomba forgolódtam, nem tudtam aludni, nagyon fájt. Reggel nem tudtam már mozogni, apu adott egy teát, pár perc múlva ki is hánytam, és választhattam, hogy vagy most elvisznek, de akkor nekem is mennem kell, vagy várok délutánig hogy kijöjjön a háziorvos. Én vártam volna, de addigra annyira sz*rul festhettem, hogy apu elvitt. Akkor már nem tudtam sétálni, apu vitt azt ölében. Nem kellett sokat várni, igaz miközben vártunk, aközben is visszajött még kis tea. A házi orvos tovább küldött az egyik kórházba. Oda is apu cipelt be, és fektetett le egy padra. És most jön a jó rész: Nem akartak fogadni, mert nem volt időpontom...

Utána nagy nehezen fogadtak, kaptam tolókocsit, szomjan haltam és még fél órát vártunk csak arra, hogy ultrahangon megnézzék mi a baj. Valakit gyorsan betoltak előttem... A vakbelem perforált, és két liter valamit használtak el a műtét alatt. A műtét után kaptam katétert és még az orromba valamit, ami miatt nem tudtam nyelni, elvileg hányást kellett volna elvezetnie. És aztán ki is hánytam aznap délutánt, feljött, kiderült, hogy rosszul rakták be. Utána este érzem, hogy vizes az ágyam. Na a katétert is rosszul rakták be, így nem vezetett el szinte semmit sem... Legalább a nővérek jó fejek voltak az alatt a néhány hét alatt.
On:A drága tesitanárommal. Nem fogja fel, hogy nem futtathat engem se, és még néhány barátnőm. Nekem kis szívritmus zavarom van, és hamar olyan állapotba kerülhetek, h összeesek, a két másik barátnőmnek pedig porckopása van, kímélni kell a térdüket. De ezt nem tudja felfogni, ma is ugyan úgy kellett futnunk, és ha szólsz, az sem érdekli, múltkor is csak nevetett rajta -.-"

Ha nem nyalsz neki, és nem vagy kiskedvenc, akkor már utál, a kiskedvencekkel annyira feltűnően kivételez, hogy ezt még a vak is észrevenné, de ha ezt mondod neki, akkor kikéri magának...