Ma éppen mivel van tele a tököd?

Tegnap magassarkúban voltam a fotózáson,mikor mentem a suliba balerina cipőbe mentem,mert a köves,homokos úton nem fogok menni körömcipőbe.Nem volt elég,hogy egy kicsit elmúlt a lábfájásom,most meg már újra fáj,de ez még nem elég.. Az ofő mondta nekem/nekünk,hogy vigyük be a székeket az egyik terembe,már alig bírtam menni a cipőbe,mert rhadtúl fáj,beviszem a terembe,megfordítom a széket és hát mi történt?A széknek a lábába megütöttem a bokámat ami vas (?) vagy más,de nagyon kemény,na mindegy.Menni nagy nehezen tudok.Na meg egy-két osztálytársamból.Ezen a héten csúnyán összeveszett az új csajjal az osztálytársaim,most meg az egyik úgy rá van mászva,hogy csak na.Ennyire megváltozik a véleménye 1 nap alatt?Mert mondta,hogy csak játszik vele és amúgy is utálja.Aha,látszik Egy szánalmas,talpnyaló osztálytársam van

Ma éppenséggel az egyik osztálytársamnak sikerült kihúznia a gyufát. Nem is tudom, hogy bírnám ki ha tovább kéne velük együtt maradnom, de szerencsére csak két hét és búcsút inthetek tőlük, és remélem az életben többet nem látom őket.
Éppen a tételeket ismételtük magyarból, a Himnusznál tartottunk, mikor a tanár találomra fölszólított valakit, hogy mondja el a himnuszt. Hát pont erre a hülye kis libára esett a választás.
Várunk, várunk, mikor végre megszólal, és a következőt mondja: "Hát, tanárnő, ezt én nem tudom. Ez az a talpra magyaros...?"
Hát én nem tudom ti hogy vagytok vele, de engem álmomból felkeltenek, akkor is egy csettintésre le tudom darálni mind a nyolc versszakot. Nem is értem, hogy nevezheti magyarnak magát az, aki nem tudja a Himnuszt.
Himnusz, Szózat, Nemzeti dal, ezek nekem ilyen alap dolgok (a sok közül). Vagy ezzel csak én vagyok így??
És az a baj, hogy ebből a lányból kinézem, hogy nem hazudott, mert egyszerűen ránézel és süt róla az ostobaság. Nem hogy Himnusz, még azt sem tudja, hogy Magyarországon van.
Ja, és akkor ezt szóvá is teszem neki, és még neki áll följebb, hogy már ne is haragudjak, de neki vannak fontosabb dolgai. Hogy én nem tudom hogy képzelem, hogy ő estig a pasijánál van, és hogy még 11 óra után, tanulni fog.
Na ez volt az a perc, mikor megfogadtam, hogy ezentúl egy szót nem szólok hozzá, mert ő jobban lefáraszt, mint négy történelem tétel egy nap.
Ja, és akkor óra végére valahogy odáig jutottunk, hogy neki nincs miért büszkének lennie az országra, és hogy szégyen a hazaszeretet. Hát, elég hiányos lehet a történelem tudása, és sajnálom, ha nem tud mire büszke lenni. És ha én kimennék Romániába vagy Szlovákiába vagy akárhova, ott is büszkén vállalnám, hogy magyar vagyok, még ha esetleg össze is vernének. De hát persze, mint tudjuk ez akkora nagy szégyen, hogy nem is dicsekedek vele..

És még azzal, hogy a vérvétel helyén, ami kedden volt, még mindig egy tenyér nagyságú lila folt van, és nem tudom mikor áll szándékában végre eltűnni onnan.

Kész vagyok lelkileg.):

Ma az informatika tanárunk nem elég, hogy 15 percet késett, még elkezdett órán valami vizsgafeladatokat javítani, nem lehetett még suttogni sem, mert azonnal leordított... 8. órában volt informatika, senki nem volt rajtunk kívül (szerintem) az iskolában, mondtuk neki, hopgy engedjen ki, de még jobban leordított minket. Jó megértem, nehéz egy tanárnak, de azért ez egy kicsit durva volt...
Ma összevoltunk vonva egy másik kilencedikes osztállyal. Egy csaj 20 centis műkörmökkel, magassarkúba, cicagatyába sétált be a terembe, mellé persze szolizott bőr és idióta kacsaszáj társult, gyönyörű látvány volt, mondhatom. De amúgy nem értem az ilyenek mit akarnak elérni az életbe...még a fiúk is fintorogotak, ez már nekik is sok(k) volt.

Az imádnivaló padtársammal. Leszögezem, hogy én nem akartam, hogy mellém üljön. A jegyei elég katonásak, szóval egy kettő egy kettő... És azokat a bizonyos ketteseket is úgy szerzi, hogy az én dolgozataimból másolja át. Ez idáig nem is zavar, mert engem nem érint, ha át akarja másolni, nem fogok az útjába állni -legalább pozitív jegyet kap...-, és a tanárok is tudják, hogy ha ugyanaz amit írtunk, akkor nem én puskáztam, viszont kezd egyre pofátlanabbul viselkedni (nem mintha eddig nem volt az). Ma például elvárta tőlem (kulturált módon nem kért volna segítséget egy istenért sem), hogy én súgjam le neki a szerbet és a történelmet, amit neki kellett volna megtanulnia. Az intőit kéne kijavítani neki, de ahogy elnézem fáj rá a nemlétezője. A tanárok minden órán megkérdezik, hogy tanult-e, de a csaj mindig azt mondja, hogy következő órán akar felelni, és ezt már így megy lassan másfél hónapja. Nem értem, hogy hogy nem érdekel valakit a saját élete és jövője. Ja és természetesen nem voltam hajlandó súgni neki, majd ő megtanulja, én is megtanultam amit nekem kellett és nem pusztultam bele.

én is tudnék mesélni, nálunk is van egy-kettő ilyen lusta ember. ha nem akar tanulni, akkor menjen el oda, ahol alig kell kinyitni a könyvet, és egyáltalán nem kell gondolkodni. de könyörgök, aki egy nyelvi előkészítős osztályba jár, az 400 németóra után tanulja már meg hogy a "v"-t "f"-nek ejtjük, meg hogy létezik a német nyelvben olyan, hogy "néma h". arról ne is beszéljünk, hogy az órán mindig a falat bámulja, és csoda, ha egyszer tudja, hol is tartunk. az ilyenekre úgy ki tudok akadni. 16 évesen valaki nem gondol bele abba, hogy csak a saját jövőjét határozzák meg ezek az évek? aztán később meg bánja majd, hogy most nem összpontosított kicsit jobban a tanulásra.

Két barátnőmmel... addig oké, hogy összevesztek, de mondjuk ha leülnének és szépen kultúráltan megbeszélnék, az nagyon hasznos lenne, ahelyett, hogy egymást szidják mindenféle közösségi oldalakon...

Még én sem tudom, csak úgy valami idegesít. Az emberek, a sablonos hozzászólások, egy idióta légy, amit nem tudok leütni, a káosz körülöttem... ebből a napból már elképesztően elegem van.

A 'szörnyű sorsú' 12 évesekkel, akik jó dolgukban fél óránként regényeket írnak a 'szörnyű' életükről, amiben egyébként semmi rossz nem történt, max. egyszer összeveszett az anyjával.

Elvágtam a lábam, és nem volt otthon sebtapasz, pedig nagyon vérzett, szóval meg kellett várnom, amíg valamennyire eláll, és lekellett mennem a boltba. Egyébként baromira fáj, még most is. Nagyon szerencsétlen vagyok.

Változott: Barátnőm megígérte, hogy ma átjön és elmegyünk kajálni meg beszélgetni. Írta, hogy tuti, hogy jön még fél óra...jah, de ez a fél óra már lassan másfél órája volt, és nem lakik messze tőlünk. És ez annyira szrul esik...mondta volna meg, hogy 'bocs, ma nem érek rá' vagy mondta volna a szemebe, hogy nem bír, azt annyi. Én itthon már majdnem bőgök, ő meg bszik ide tolni a sggét. Én meg múltkor 9 óra után mentem el hozzájuk, mert szrul volt, meg bla bla bla. Ezek után már baromira nem tudok megbízni benne. Eddig is sok emberben csalódtam, benne is, de nem hittem volna, hogy még egyszer fog így viselkedni.. Hát tévedtem.

Hülye tesómmal aki beleszól mindig az életembe.

Hát igen... Beszélgetés közbe megtudtam, hogy milyen hülye gyerek...

Azzal, hogy ma kib*szott sokat kell tanulnom.

Holnap suli!

1.Holnap suli.
2.Holnap biosz doga.
3.Szerdán valószínűleg írunk töri tz-t.
4.Matek házi

-időjárás
-holnap suli
-ezzel a hülye időjárással

no és persze a leckeírás
Holnap 6-7. órám lesz és rohadtul fáradt vagyok!
MEG KB mindennel

holnap suli, holnap suli... bárcsak ez lenne a legnagyobb bajom.
a holnapi érettségivel, aminek kapcsán mindenki meg akarja mondani nekem, hogy én mire vagyok képes, nekem mit szükséges tanulnom, mert különben egy senki leszek, és hogy mekkora egy hülye vagyok... nem igaz, hogy nem lehet felfogni, hogy semmi közöm az infóhoz és véletlenül sem fogok azzal dolgozni. inkább azt magyaráznák el, miért kellett rámerőltetni ezt az egészet. pff...

nem irigyellek, szerencsére nekem még van pár évem addig.
ügyes legyél aztán holnap!