miregondoltokmost?

Múltkor én is rávetemedtem erre, mert még a Disney-s korszakomban szerettem őt, és hát őszintén szólva, mikor meghallgattam olyan régi dalait, mint a Naturally, magamba roskadva ültem, és azon gondolkoztam, hogyan voltam képes szeretni ezt. Mondjuk ezt a kérdést a régi kedvenceim 90%-ánál fel tudom tenni.
Szerk.: Most, az Akelát hallgatva arra is rájöttem, hogy némelyik mostani kedvencemet is igen érthetetlen okokból szeretem.

Lazán sikerült beadnom a magam 160 centi magasságával az egyik féltestvéremnek, hogy a Mikulás egyik manója/krampusza vagyok, napi szinten tartom vele a kapcsolatot és szinte percek alatt beköpöm neki a rossz gyerekeket

Én meg most találtam meg anyáméknál Kylie Minogue első lemezét (bakeliten!), úgyhogy én meg a szomszédaimat ijesztgetem a Locomotion-nel. Annyira 80-as évek hangzás.

Egy pesti barátommal épp most beszélgetek a pestiek és a falusiak étkezési szokásainak különbségéről. Annyira nem üt el egymástól, mert a legtöbb falun már nem termesztenek, vagy nem mindenki, de nagyon érdekes, hogy ő pl. nem volna képes házi, nyers tejet inni, és nem biztos, hogy megenné a falusi tojást, míg én előszeretettel iszom nyers tejet (igaz, ugyanígy jó nekem a bolti is), és sokkal inkább ragaszkodom a még tyúkszaros tojáshoz, mint ahhoz, amit még meg is számoznak a boltban, vagy nem tudom. Annyira fura ez az egész. Persze logikus, hisz Pesten elég valószínűtlen tehenet fejni, és tyúkot tartani, de akkor is érdekes.

A pillanat amikor átkódolsz egy programot, hogy úgy fusson ahogy te akarod.

Tegnap végre, megjött az én kis szerelmem, az első kiscicám. Mondanom sem kell, mennyire oda voltam érte, már az első pillanattól megimádtam. Igaz, az első nap még nagyon félt, de ma már nem, nagyon jól elvoltunk, és akárhányszor megsimogattam, olyan hangosan dorombolt, hogy anyu is hallotta a másik szobából. Nagyon imádom, egyszerűen nem tudok betelni vele.
Ráadásul eszméletlenül sokat eszik, és bármilyen játékkal le lehet őt kötni. Ajj, szerintem majd szünet után viszem magammal a suliba, vagy nem tudom. Képtelen vagyok leszakadni róla.

tegnap annyira boldog voltam, hogy találtam fehér rózsás képet a fotós instagramomra (mert bekattant h fehér rózsa kell), kiraktam, erre rájöttem h am nem is tetszik az a kép tudom, súlyos probémák

felpróbáltam ma mindennel egyben a keringőruhámat és annyira menő lesz (hány tanár fog agyvérzést kapni, hogy én mit alkottam...)

Átfutottam a kedvenc sztárjaim listát, és van olyan, akiről fogalmam sincs miért raktam oda, és olyan is, akiről momentán az sem ugrik be, hogy kihez van szerencsém.

A mai nap folyamán már a második program akarta keresztbe húzni a számításaimat, de hát nem jött össze nekik.

Nem értem aput. Múltkor mutattam neki a The Pretty Reckless-t, akkor nem tetszett neki, ma meg azzal fogadott, hogy talált egy zenekart, töltsek le neki dalokat. Mondom, "oké, melyik zenekar?", erre nem TPR-t kapcsol be? Múltkor ugyanezt eljátszotta a Road-dal is.

ilyenkor mindenki jajj, de imádja a dark dolgokat, beöltözni, a denevéreket, a pókokat, a horrort, blabla, de az év többi 360 napjában a gothok és blackerek a sátánisták, boszorkányok, vámpírok, elmebetegek, drogosok, bzik, fikcionális karakterek, démonok, böböbö...

Múltkor Taylor Momsennel kapcsolatban kérdeztem meg ugyanezt, de most megteszem Charlotte-tal is: hogy lehet ez a nő ilyen gyönyörű?

Az érzés, amikor a cicád belepisil a vadi új cipődbe...


Annyira nem várom a szerdát. Olyan jó volt több, mint egy hetet itthon lenni, 11 óráig aludni (vagy szimplán csak feküdni az ágyban és bámulni a plafont), semmi hasznosat nem csinálni. De ennek vége lesz szerdán és minden folytatódik ott, ahol abbahagytam.

Hogy mire gondolok?

Arra gondoltam, hogy mivel nem rég fejeztem be egy hosszú cikk megírását, és most már jól is laktam, rendbe szedtem egy lapomat, benne vagyok az irkálásban, írok már Peter Facinelli babámnak egy életrajzot. Aztán láttam, hogy már többen jelentkeztek, így úgy döntöttem én ezt most kihagyom.

Pedig azt hittem, hogy az ő tehetségét sem ismeri el az emberiség az Alkonyat-beli szereplése miatt, így nem kell senkivel versenyeznem. Aztán meglepetten -de kicsit örülve is azért-, látom, hogy azért többen szeretik. De így nincs értelme már nekem is írni.

Nem sikerülnek rosszul a próba nyelvvizsgás feladatok, mégsem érzem magam elégnek.

Annyira fáj a fejem, hogy az élethez sincsen kedvem.

hát van itthon asszem két zacskó chipsem és egy popcornom. most azon gondolkodom, hogy egyem meg most vagy majd később

Szünet? Milyen szünet?

kise tettem a lábam szombat óta, akkor is nyakig beöltöztem, ma viszont egész nap szenvedek, mert náthás vagyok/leszek és emiatt szétrobban a fejem. semmihez nincs kedvem, reggel egy órán keresztül csak néztem a plafont, mert nem tudtam visszaaludni.

ha athivok valakit mindig megrokonyodve tapasztaljak, nalunk milyen hideg van elvileg es hogy a hazunk kesz jegverem :'D se a nagyszuleim se en nem vagyunk egy fagyosszentek, ezert egyikunk szintjen sem visszuk tulzasba a futest, de ha jon valami vendeg sokszor pulcsit kell adni neki meg a kedveert feljebb venni a szobamban a futopanelt xd en meg azt nem ertem hogy lehet 20-25 fokban elni...