miregondoltokmost?

Kit érdekel, hogy olaj vagy festék van a csaj lábán? Tuti be fognak szólni, mert leírtam a véleményemet arról a bizonyos "hírértékről". Azt hiszem, megint nem megyek a Magazin részleg felé egy ideig, mert csak felhúzom magam...

Különben pozitívum: őszi szünet! Végre pihenés és sorozatnézés. Igen, nekem komolyan ez a programom.

Nos, beküldtem a cikket, amivel egyébként nagyon meg vagyok elégedve. Ütős lett, tömör, velős és csak is kizárólag a lényegre szorítkozik. Hosszabbra akartam, kissé orvosi blabla szagút, de aztán végül úgy döntöttem, hogy a Starity átlag életkorára való tekintettel, nem bocsátkozom Háború és béke terjedelembe, mert most ugyebár az lenne a célom, hogy ezekhez a fórumozókhoz eljusson, és sajnos egyre többször hallom azt gyerekek szájából, hogy ami hosszú, azt nem is hajlandóak elolvasni. Meglátjuk, hátha lesz egy-két olyan tag, akinél végre sikerül tisztába tenni a e fogalom mibenlétét, és talán nem fognak ilyen könnyelműen dobálózni vele.

Hogy mi a jó abban, ha tizennégy évesen gót voltál? Leginkább az, hogy elmehetsz egy jelmezes halloween-i buliba mérsékelten gáz jelmezben, mondván, hogy te a nyolcadikos énednek öltöztél be, és teljesen alkalomhoz illő leszel.
Így jobban megnézve tök menőn néztem ki akkoriban, szinte sajnálom, hogy kinőttem ebből.

Ősziszünet: 12 órás alvások, hajnalba nyúló sorozatmaraton, Sims, olvasás, fordítás és filmnézés. Ja meg tanulni 8, két hét múlva esedékes témazáróra.

megintén
tökre bíztam benne, hogy túlélem ezt a szünet előtti utolsó napot, hát nem. tesi közepén sikeresen elbőgtem magam, már nagyon elegem van abból, hogy nem tudom soha visszatartani. és kb. frászt kaptam, amikor a tanár megindult felém, totál csend lett és mindenki bámult. (értem én, én is meglepődök magamon néha.) szívesen kivetettem volna magamat az ablakon, vagy süllyedtem volna le a padló alá, de na. mindenesetre rendes volt a tanáromtól, hogy megpróbált megvigasztalni, vagy mi, de én csak még h#lyébbnek éreztem magam utána, főleg, hogy a nap hátralevő részében mindenki figyelt, hogy mikor kezdek rá megint.
szerintem soha többé nem megyek iskolába. tesiórára meg pláne nem. meg úgy semmilyenre. max. megbújok a szemetesben, és megpróbálok ott jegyzetelni, hogy ne kelljen megbuknom. ezek után én egyszerűen nem vagyok képes arra, hogy betegyem arra a helyre a lábamat, köszönöm, de nem, inkább lesétálok a balaton-partra és kacsákat fogok etetni egész nap, miközben nekik is elsírom a világfájdalmaimat

Tuti, hogy van valami front, mert ma eddig semmi bajom nem volt, de most egyszerre lettem álmos, dekoncentrált, szédülök és hányingerem is van. Utálom ezt az időjárást!

Valószínűleg regény következik.
Hát olyan szar napom, mint ma nem sokszor volt. 4 órát vonatoztam, ráadásul felkényszerítettek a metróra is. Nos, már a mozgólépcsőn rosszul voltam, majdnem kihánytam a reggelim, a java pedig csak ezután következett. Felszálltam, büdös volt, bármerre néztem, ember, kinéztem az ablakon, sötét, eszembe jutott, hogy amúgy a föld alatt vagyok és iszonyatos sebességgel száguldozunk, hát már tényleg a hányás szélén álltam. Végre leszálltam, azt gondoltam, hogy oké, túléltem, ennyi volt, mire leesett, hogy hát valahogy vissza kéne kerülni a föld fölé... Ráadásul az az egy mozgólépcső kettő volt (vagy három, akkora sokkban voltam, hogy nem emlékszem), szóval gondolhatjátok, teljesen rosszul voltam, a végén pedig hálát adtam az égnek, hogy sikerült túlélnem. És akkor még nem is beszéltem arról, hogy fél napig Budapestet jártam, aztán sikerült 40 perccel a vonat beérkezése előtt megérkeznem a vasúthoz.

És akkor a másik történet. Bocsánat, de muszáj kiöntenem a szívem. Van egy osztálytársam, alakulóban van valami. Pontosítok, nagyon alakulóban vagyunk. Ma is kaptam egy ölelést, mikor mindenki előre ment, kapott egy puszit és mikor nem számítottam rá, hirtelen csak annyit éreztem, hogy egy nagyon kis édes, lágy puszit kapok az arcomra tőle. Egész nap ölelgetett, és mikor ültünk a padban, cirógatta a lábam (pedig ő nem is tud erről a "mániámról", hogy imádom, ha a combomat cirógatják ). Aztán jött a hír, hogy amúgy nem is akar semmit, viszont az összes haverja (azt az egyet kivéve, akinek mondta, hogy nem) meg van róla győződve, hogy szeret engem. És igazából kicsit én is érzem, mert ölelget, puszilgat, állandóan néz, fogja a kezem, szóval igen, de azért letagadta annak az egy embernek. Mondjuk az is igaz, hogy az az egy ember az osztály, sőt, lehet, hogy az iskola legmenőbb embere, ezért valamilyen szinten érthető, de azért rosszul esett. Olyannyira, hogy este már osztálytársamnak bőgtem a vasút előtt, viszont ő szerencsére nem látta. De egy félórás osztálytársnőmmel való beszélgetés után sikerült lenyugodnom és felfognom, hogy valószínűleg még mindig kedvel, csak annak az egy hülyének mondta, hogy nem. Viszont nála annyira érzem, hogy szeretem, így még senkiért nem sírtam, mint érte. Pedig aztán egy kis hülyét kell ám elképzelni, aki állandóan durcizik, viszont mégis annyira aranyos és annyira szeretem. Na de be is fejeztem, köszönöm, ha elolvastátok.

Ui.: Bocsánat a sok szóismétlésért, jelenleg hulla fáradt vagyok.

Hát itt is régen voltam már...
A mai napom meglepően jól sikerült, sokkal jobban, mint ahogy azt elképzeltem, elmaradt az utolsó óránk, így csak 5 volt megtartva (ilyen utoljára talán hetedikben volt), töriből se rontottam el annyira a témazárót, mint vártam, csak pár dolgot nem tudtam. És végül délután két beszélgetés, egy jó hosszú, és egy rövid, de megnyugtató koronázta meg a napomat. Holnap meg beba...akarom mondani, kulturáltan jól fogom magam érezni az egyik osztálytársamnál, amit már nagyon várok. Főleg hogy vissza tudjam adni azt a mennyiségű részeg hangüzit, amit jelenleg kapok

Hol a hiba? hol a hiba? Pedig mikor egy részletet akartam kidolgozni, úgy láttam ,hogy ez most nagyon jó lesz, nagyon jó...nos az összhatás már megint balul sült el. Szegény csaj úgy néz ki, mint akit megkínoztak, pedig az eredeti képen, amiről rajzoltam merengő volt...viszont az egyetlen pozitívum ,hogy a sok B-s cerkám, amit vettünk sikerült már valami árnyékolást is végrehajtanom a képen, nem pedig egy annak tűnőt. Közben azon gondolkodtam ,hogy vajon mikor sikerül olyan élethű embert rajzolnom ,hogy még egy fekete-fehér képtől is nehéz lenne megkülönböztetni....jelen állás szerint úgy 100 év múlva sor kerülhet rá. Fantasztikus.

Hát emberek, kicsit morbid egy videó, de tényleg igaz. Talán egy kicsit túloz, de eltalálta a dolgokat.

Két nagyon jó barátnőmet tegnap elütötte egy autó a zebrán. Egyiküket hazaengedték, kisebb zúzódásai vannak csak; másikuknak viszont bent kellett maradnia, mert eltörött a keresztcsontja.
Sík ideg vagyok, mert egyikük se írt még vissza és addig képtelen vagyok megnyugodni, míg tőlük nem hallom, hogy mi történt, meg hogy hogy vannak.

Anyuval vetettem törökmogyorót a tuskóban (teszkó), de ez a mogyi pörkölt... Melyik idióta pörköli meg a törökmogyorót? Ha szeretné, a vevő is meg tudná pörkölni, de én speciel olyat ettem volna, ami egyszerűen csak leesett a fáról, és felvették a földről. Úgy hiszem, ezzel várnom kell, míg kimegyek mamáékhoz.
Az élet nagy problémái.

Őszi szünet! HAPPY, HAPPY, HAPPY!

Elegem van már belőle, hogy apa szemét szúrja a macska... Amikor anya nincs itthon, mindig elkezd velem vitatkozni, hogy miért van bent a macska. Amikor Merlin idekerült, kezdettől fogva kinti-benti macskaként tartottuk, és nem fogom most kib*szni a hidegbe csak azért, mert apának nem tetszik, hogy bent van. Eddig semmi baja nem volt vele érdekes módon... Nővérem meg a kislánya hétvégente itt vannak, és érthető módon nővérem nem szereti, ha a két és fél éves gyerek közelében van a macska. Ezt totál elfogadom, a cica ki van zárva a nappaliból. De most az is baj, hogy a bátyám szobájában van, mert apa ott akar aludni, hogy ne a nappaliban kelljen. Csak tudnám, hogy függ az össze, hogy a macska éjszaka saját maga dönt úgy, hogy kint alszik, és miért baj az, hogy most, napközben azon az ágyon alszik. Ráadásul amúgy nincs elkapatva a macska, és nem mehet fel mindenhova, de nem fogom kitenni, ha ő bent szeretne lenni, ha a szobámba meg behozom, nem akar megmaradni, mert mindig kiszemel magának egy helyet, és ott szeret aludni, ez most épp a tesóm ágya. De a macska is családtag és neki is van joga bent lenni, plusz ha már egyszer beszokott és tudja, hogy lehet bent, nem fogja megérteni, ha esetleg kirakom, hogy miért nem alhat a házban...
Hétvégente így is lekorlátozódik a mozgástere nővéremék miatt, de szerintem elég nagy ez a ház ahhoz, hogy ő is elférjen és lehessen bent...
Ja, azt meg már meg sem jegyzem, hogyha a folyton ugrálós, mindenkit fellökős, beszökős kutyán vagyok kiakadva, akit apa hozott ide, az persze rögtön baj, de ha megvédem a macskát, aki semmit nem csinál, csak van, akkor az van, hogy már megint az a kib*szott macska. No comment.

Sose gondoltam volna, hogy tűkön ülve fogok várni egy M. Night Shyamalan filmet, de James McAvoy olyan elképesztő már az előzetesben is, hogy muszáj lesz megnéznem!

Oké, holnap találkozunk, és esküszöm nem tudom mit kezdjek addig magammal, mert már olyan szinten be vagyok sózva tőle, hogy minden perc egy órát tesz ki.
éééééés
Fogalmam sincs mitől, de egyszerűen bomba alakom van most. Vagyis na, eltűntek azok a bizonyos feleslegek a hasamról, amiket még sosem sikerült leadnom. """Köszi""" szerelmi bánat.

Tudom, hogy már másodjára írok ide, de csak engem idegesít, hogy az emberek háromnegyede képtelen a saját anyanyelvén helyesen írni, és mikor már a sokadik példánál megemlítem, akkor nekik áll feljebb, hogy miért kötekedek? Egyszerűen szerintem gáz, hogy a mai világban nem divat már a helyesírás az interneten sem, az illető konkrétan az igekötőt külön írja az igétől, ami szerintem azért nagyon ciki, mert tök alap dologról van szó. Aztán persze jön a kifogás, hogy azért van ez, mert a telefonon az autocorrect átjavítja, de azt ugyebár ki lehet kapcsolni És a poén tényleg az, hogy mindenki kötekedésnek veszi, ha valaki meg meri említeni, hogy illene helyesen írni. Egyébként tényleg az a durva, hogy a giminkben egy-két fiatalabb tanár (köztük az osztályfőnököm is) hivatalosabb iratoknál, tájékoztatókban, dolgozatokban is rendszeresen vétett helyesírási hibát. Engem már egy vesszőhiány is idegesít amúgy, és nem azért, mert mindenbe bele akarok kötni, csak sokszor teljesen más értelmet vagy hangsúlyt nyer a mondat, ha hiányzik belőle egy vessző vagy rossz helyen van...
Meg szerintem azért elég erősen le lehet szűrni egy ember értelmi szintjét az alapján, hogy hogyan ír. Aztán aki két szót nem bír normálisan leírni, ne csodálkozzon, ha megszólják, meg hülyének könyvelik el

Annyira imádom ezt. Feladnak a szünetre több oldalnyi házit aztán óra végén jó szünetet kívánnak...

Sosem voltam ilyen rosszul, mint az elmúlt két hónapban. Rászoktam arra, hogy teljesen elzárkózom minden és mindenki elől. Testileg és lelkileg sem vagyok éppen toppon, ezt pedig meg is jegyezték páran. Padtársam egy egyszerű "szarul nézel ki" beszólással illetett, a francián és matekon mellettem ülő lány folyamatosan azt kérdezgeti, minden rendben van-e velem. Anya pedig... Anya csak figyel. Nem szól semmit, csak figyel és ez a legrosszabb. Mióta szó nélkül elhúztam itthonról, leromlottak a jegyeim, túlestem a világ legbénábban időzített, legkínosabb 'coming out'-ján és életkedv látszólag pont annyi van bennem, mint egy teáskanálban, konkrétan megfigyelés alatt vagyok tartva. Legszívesebben átmennék mormotába és csak aludnék ilyen idgaf üzemmódban, figyelmen kívül hagyva a környezetemet, vagy annak esetleges pusztulását.
Azért, hogy jót is mondjak: tegnap megnéztük a Szabadság, szerelem című filmet a többi gimis osztállyal együtt, ami amúgy nagyon tetszett. Zavaró tényező csupán az volt, hogy két lány rajtam keresztül kommunikált egymással, erre fel folyamatosan vihogtak.
Aztán nekem is nevethetnékem támadt, mikor elképzeltem, ahogy valamelyikük fejét beleverem az előttem levő párnázott ülés támlájába, ha tovább dumálnak.
Illetve nyári keresetem utolsó fillérjeiből szerváltam magamnak egy újabb Mötley-s pólót a turkálóból. Úgyhogy most nagyon büszke vagyok magamra.

Annyira jó, hogy értelmes dolgokkal töltöm el a tanórák olykor unalmas perceit... Ezeket a padra rajzoltam. Az elsőt ráadásul konkrétan a biosztanár orra előtt, de nem tűnt fel neki. persze letöröltem óra végén. :D