miregondoltokmost?

Megint mennem kell suliba és vinnem kell sütit. XD

Elaludtam a hajam de nekem tetsik igy, nem akarom megcsinálni XD

Próbálok történéseket feldolgozni. Jött egy levél apától anyának, hogy szeretne kérni egy nappali iskolalátogatási igazolást a gyerektartás miatt. Nagyon jól tudja, hogy nem nappalira járok. Tuti, hogy mamáék beszélték tele a fejét azzal, hogy már elmúltam 18, hétvégi suliba járok, nem köteles fizetni (ami igaz is), de most úgy őszintén, mamáéknak ez mire jó? Már nekem is hangoztatták, hogy apa nem köteles rám fizetni, mégis fizet, és most el akarják érni, hogy ne tegye, vagy mi a bűbánatos jó ***** (mindenki olyan káromkodást képzel ide, amilyet szeretne)? Ez kicsit szíven ütött. Úgy értem, még nem dolgozom, mert hiába keresek melót, egyszerűen nincs, és... Oké, befejezem, megyek gondolkozni. (Képzeljetek ide egy csalódott szmájlit, lusta vagyok kikeresni.)

Az érzés, mikor bömössel hoznak haza a melóból, a szomszédok meg néznek:

holnap a left 4 dead-ből a witchet és a quarantineból keverek egy karaktert halloween alkalmából. reggel már úgy megyek a buszon, szerintem hívják majd a papot meg teket is.

Hoppá. Talán csak nem?

Diktált a mérnök úr, így lemaradtam a buszomról.

éreztem hogy ma nem kellett volna suliba menni, rengeteg hiányzó volt ma is, de mostanság nincs kedvem lógni meg a dogákra is szoktam tanulni ...

elmaradt az emelt angolom így vonattal kellett hazamennem mert nincs busz még három óráig így ki kellett sétálnom az állomásra. út közben adriánnal telefonáltam (-a barátom aki a kórházban van, végül kiderült, hogy vakbélgyulladása volt és műteni kellett-,) így nem hallottam, hogy a járdán biciklivel jönnek mögöttem. errefelé így is életveszélyesen bukkanósak a járdák, nem értem, miért ott kell biciklizni de a lényeg, hogy elütött egy néni és ő is elesett amikor belém jött. egyikünknek sem lett baja de a telefonom kirepült a kezemből és pont az egyik sarkára eshetett, mert szilánkosra tört rajta az üvegfólia. a sarkán már hiányos volt és az a része teljesen le is tört a telefonnak a képernyőjéból, lett rajta több hatalmas repedés...nem csak az üveg, de még az lcd rész alatta is elkezdett leválni meg lepattogni o.o

ötletem nincs mi legyen vele, anyáékat szünetben látom, nem fognak érte megdícsétrni és egy 5.5 colos ájfon kijelzőjének javítása...nagyon mélyen a zsebbe kellene nyúlnia az embernek és tartok tőle hogy a repedések mentén ki fog hullani a maradék is

Annyira csodálatos ez a videó. Mindig is a japán nyelv szerelmese leszek.

utálom ezt a hetet meg magamat, a keddet végigbőgtem (kicsitsemvoltgáz), tegnap totál fel voltam pörögve, ma meg annyira nem akarok semmit sem csinálni, hogy-- hogy nem csinálok semmit sem. kimaxoltam az életkedvtelenséget (?)
az őszi szünet gondolata sem vigasztal, éljen, eddig sem csináltam semmit, abban az egy hétben pláne nem fogok. most mondanám, hogy végigalszom, de bizonyos okokból az sem következhet be. ráadásul most anyám nekiállt a jövőmmel cseszegetni, hogy gondolkozzak már rajta többet, meg mániája az, hogy járjak el mindenféle különtanárhoz, mert miért ne, mintha nekem lenne arra időm / kedvem, így is van elég délutáni elfoglaltságom (hűha, kettő) énn csak szeretném elásni magam a kertben és majd karácsonykor kiásom magam és akkor szerzek mézeskalácsot aztán megyek vissza a jövőm gondolata megijeszt. hagyjanak vele békén. meg úgy nagyjából mindennel
((ja, amúgy pont nemrégiben olvastam gondoltadvolnán, hogy akik sokat panaszkodnak, tovább élnek. ezzel majd egyensúlyozom a minden-cigaretta-11-vagy-mennyi-perccel-lerövidíti-az-életed dolgot))
hejj de elcseszettnek tetszek lenni *sigh* mindegy, majd kinövöm

Ha pesti vagy, nézd meg a Duna GSM honlapját, nem tudom h iPhonet javítanak-e, de az én telómat (Samsung) 3 óra alatt megcsinálták és a legolcsóbb ajánlattal a városban (bár abba csak üveg kellett ,de elvileg lcdvel együtt se több időben)...nem fizetett reklám, csak nagyon hálás vagyok nekik

on: Sikerült le kisérettségiznem csillagos ötösre kémiából még nem az igazi érettségi de biztató

Különben egész jó dolog, ha az embernek van egy kutyája (nem a zsebcirkálókra gondolok), főleg, ha egyedül él, vagy alkalom adtán egyedül van otthon. Alig, hogy haza értem tök sötétben, felkapcsolom a lámpát, ami ezzel együtt of korsz le is verte a biztosítékot. Magamat nem tagadva, anyáztam rendesen, és azért adott a kutya egyfajta biztonságérzetet, amikor kikísért a tök sötétben, és úgymond vigyázott rám, amíg ismételten nem kapcsoltam vissza az áramot. Furcsa, de hihetetlenül megnyugtató volt számomra, pedig eléggé félek ilyenkor, azóta meg no pláne, mióta egyre többször van részem paranormális élményekben.

sajnos nagyon messze videken lakom pesttol (meg ugy a civilizaciotol :'D) de ez a ceg ismeros, mikor keresgettem a neten lehet lattam mar. meg nem tudom, mikor lesz megcsinaltatva, mostohatesoim most kaptak uj telot szval szerintem nem mostanaban :/ de ha meg lesz, lehet felkuldjuk valahova mert a kornyeken ugysincs szerviz...

de jo neked en soha nem ertettem semmit kemiabol xd

De jó volt, mikor még nekem is voltak őszi szüneteim. Most meg egész jövő héten a szórakozás stb. helyett a tanfolyamon kell töltenem a napjaimat. Ez az. De legalább a kedd ugye szabad. Pluszban minden órát angol szódolgozattal kell kezdeni. Jah és elkezdjük a gyakorlati részt is. Amit egyáltalán nem várok. Mert állítólag rohadt nehéz lesz. Aztan januarban vizsga. 150 oldalas könyvből mindent szóról-szórra. Plusz gyakorlativizsga es angolnyelvizsga. mekkora problémáim vannak, jesszus.

Most mondanám ,hogy nekem van a legklasszabb bátyám, de aztán lehetséges, hogy nem...az történt, hogy holnap megy fel Pestre ergo nem kell hajnali 3-kor vagy 4-kor felkelnem, hogy elérjem a buszt vagy nem kell már ma elindulnom, hogy a másik bátyámnál meghúzzam magam éjszakára, hogy aztán holnap ott legyek a suliba időben. Ráadásul kocsival még hamarabb is oda érek, mint busszal meg egyéb tömegközlekedéssel. Csak egy a probléma...ma nem akart indulni a kocsija a bátyámnak ,amivel haza jött Németországból. Persze arra is van alternatíva, ha nem indulna. Minden estre, akkor fogom mondani ,hogy milyen klassz bátyám van miután holnap délután haza érkeztem, mivel haza is hozna engem. Igazi luxus ez nekem, mert az elmúlt 2 hónapba ahhoz igazítottam magam ,hogy nem hozzám viszonyul a tömegközlekedés, hanem nekem kell hozzá viszonyulnom.

A koncert valami fantasztikus volt, imádtam! Remek volt a hangulat, a végére még az ülőhelyeken is mindenki pogózott, az olyan klasszikusokra, mint a Friday I'm in Love, sőt, még a biztonsági őr is ropta. Robert és a Twilight Sad énekese szájából csomószor elhagzott a 'köszönöm' szó. Végén szereztem magamnak egy posztert is.
Egyedül azt bántam, hogy nem sikerült találkozni velük. Kicsit irigy vagyok a párra, akik ezt megtehették.

Hamarosan indulnom kell a pszichológushoz. Most megyek másodjára, szeptember elején voltam legutóbb, mivel különböző okok miatt elmaradtak óráink(odamentem és közölte, hogy hát ő elfelejtette az időpontot, jöjjek vissza máskor, betegség, neki értekezlet, stb.), és borzalmasan ideges vagyok. Szinte remegek, mindjárt sírok, nem tudom mi van velem. Pedig évekig annyira szerettem volna járni, most végre megadatott, nem tudom mi ütött belém.

Az elmúlt tíz percben azon sopánkodtam, hogy a Cosmopolitan milyen méretű f*szságokat képes kitalálni az olvasottság növelése okán, de azért a többi női magazin se semmi. Gondoltam én, itthon vagyok, nosza ugorjunk neki annak a bizonyos cikknek, amiről nemrég mondtam, hogy megírom. Csupán csak annyit ütöttem be a gugliba, hogy "antiszociális" és az első oldalon már ez a link várt engem sok szeretettel. Ha egy olyan nagy kaliberű női magazin, mint a Joy képtelen különbséget tenni szociális szorongás és az antiszociális személyiségzavar között, akkor miért csodálkozik egyáltalán bárki is, hogy a mai 10-16 évesek körében ennyire divat lett használni önmagukra ezt a jelzőt? Eddig sem olvastam ilyen magazinokat, és szerintem nem is fogok. Az ilyen ostoba cikkek csak butítják az embereket.

Azért ma kicsit befostam. Második alkalommal vezettem és kivittek lakott területen kívülre. Egyébként egész jó volt, de én nem fogok még egyszer árok mellett közlekedni. :"D

Nagy valószínűséggel holnap találkozom Vele. El sem hiszem, hogy 3 héttel ezelőtt találkoztunk utoljára, és akkor is borzalmasan fájdalmasra sikerült az elválásunk. Viszont iszonyatosan sokat segít a kialakult helyzeten az, hogy ez alatt az idő alatt is tudtunk skypeolni, hearthstoneon játszani és úgy beszélgetni egymással, mint régen. Borzasztóan sokat jelent nekem az, ahogyan hozzám viszonyul, és talán már holnap újra láthatom.