miregondoltokmost?

végül nem vertük meg a keringőtanárt, pedig közel voltunk hozzá. de legalább csak 2 próbán kell még elviselni (a keringő meg úgyis rossz lesz ). viszont a terv az, hogy ötforintosokban fizetjük (a százezres nagyságrendű pénzt, amit nem tudom h amúgy mivel érdemelt ki )

úristen tegnap volt egy éve hogy voltam Moonspell koncerten meg VIPn és kb mintha tegnap lett volna annyira emlékszem és annyira visszamennék

p.s.: nagyon cuki a pikachus kezeslábasom (és olyan puha ) de vécére menni lehetetlen benne

Addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér...

Ez a közmondás megállja a helyét szó szerinti fordításban is nem csak átvittben. Rossz amikor nyújtózol és lecsúszik a takaród. Brrr...

Megintén.
Azon filózom, hogy talán nem kéne szerelmes sztorikat írnom, és talán ki kéne kapcsolnom az ájlávjú stílusban íródott Ossian dalokat, hogy visszahozzam az életkedvem - mert az jelenleg a "dögöljönmegmindenki" és a "szerelmetszeretnék" állapotok közt ingázik.
Ja, és egyszer tuti megölelem, majd megütöm Paksi Endrét, amiért ilyen dalokat ír.

Tudom, hogy már agyf.szt kaptok tőlem, de november 3-án 11 órakor veszem meg a jegyemet a következő My Fair Lady-re. És olyan megnyugtató, hogy nem csak én leszek az, aki újrázni fog, már mások is írták kommentben, hogy annyira tetszett nekik, hogy újra látni akarják Vinném én a nénikém is, aki imádja a filmet, de nem szeret emberek közé járni :'D

Ja, és annyira megihletett ez a darab és annyi művészi energiát kaptam, hogy ma kiselőadás helyett neki álltam könyvet írni, és nagyon durván kidolgoztam a vázlatot -ilyen messze még sose jutottam És sokkal aktívabban, színesebben látok magam előtt mindent.

Gahh, melyikre menjek: Papok és Prostik, vagy disznóvágás? Decisions, decisions...

Ezt a napi negyvennyolcadik pretty klip/szám megnézése/meghallgatása után én is mindig felteszem magamnak. *-*

Fanboykodás off

On:
Hogy a heteim csak jobbak, és jobbak, és jobbak legyenek, vasárnap tudtam meg, hogy unokatesóm haldoklik. Mi a telibevert moszkvai f#sz jöhet még? ._.

Mozgóképre kéne valami rövid videót csinálni, de az egyetlen ötlet, ami most eszembe jut, hogy meg kéne animálni a Starman-t. Te jó ég, már most érzem, hogy egy csomó munkám lesz vele...

Már csak pár nap, és koncert. Egyre izgatottabb vagyok, és végre egy hónap után méltóztatott felhívni apa.
Ma ügyesen ráestem a kezemre, és még mindig be van dagadva.

Amilyen rosszul indult a napom olyan jól végződött. Reggel a buszsofőr valahányszor megállt, mert le akart szállni valaki, mindig utánakiabálta, hogy "Szép/Kellemes napot" és mindenkit mosolyogva fogadott. Ezek olyan kis apróságok, de nagyon fel tudják dobni az ember kedvét, főleg, ha mindenki más még fáradt és keserű. Ma intelligensnek lettem titulálva egy számomra teljesen ismeretlen tanár által, mert helyettesítés alatt nem a telefonomat kezdtem nyomkodni, hanem elővettem egy könyvet. Én tényleg nagyon ritkán kapok bármiféle dicséretet, nem is emlékszem a legutóbbira, úgyhogy ez most nagyon megmelengette a szívemet. Plusz az angoltanárom szerint nagyon bő a szókincsem és változatosan tudok írni, és még a témazáróm is ötös lett, pedig én hármasra, maximum egy négyesre számítottam. A napom fénypontja pedig, ami az én szememben mindent felülmúl, hogy mehetek novemberben a budapesti PlayIT-re! Olyan régóta ott szerettem volna lenni az egyiken, hihetetlenül örülök, hogy ez végre teljesül. Az OVS fesztivál óta sok új YouTube videóst elkezdtem követni, ezek nagy százaléka ott is lesz, már csak abban reménykedem, hogy lesz bátorságom mondani nekik valamit. Az idei nyaram pont miattuk lett évek óta az egyik legjobb, ezt muszáj lesz valahogyan szóvá tennem. És még egy cikkötlet is beugrott a skizofrén művészetről, szünet alatt megpróbálok kihozni belőle valamit, remélhetőleg nem kezdek megint halogatni.

Az a baj az internettel, hogy nemcsak az információ, de a hülyeség is gyorsan terjed rajta.

Annyira kimerültem már most az iskolától, hogy azt elmondani nem tudom. Itt persze nem csak a már-már röhejesen sok tanulnivalóról beszélek, sokkal inkább a környezetemben élő, embereknek titulált előítéletes, egoista barmokról, akiknek általános iskola hetedik osztálya óta minden egyes napomat tönkre kell tenniük. Nem értem, miért jó ez nekik és azt hiszem, nem is akarom. Megváltozni pedig nem fogok miattuk. Nem tudok.
Ma, ahogy biológia óra előtti szünetben szokásomhoz híven a földszinti mosdóban ücsörögtem, rá kellett jönnöm, hogy rohadtul nincs senki, akit úgy igazán érdekelne, mi van velem. Normális esetben nem szoktam ilyeneken agyalni, most viszont felmerült bennem, mi van, ha tudat alatt éppen azért iktattam be magamnak minden napra valami programot, hogy egyáltalán időm se legyen gondolkozni?
Pedig most pontosan ezt teszem.
És ezzel a lendülettel be is fejezhetném.
Árt az egészségemnek lol.

De f*sza lenne már, ha macska lehetnék. De komolyan! Egész nap - legalábbis nálunk - a macskák semmi mást nem csinálnak, csak zabálnak és döglenek. Ingyen kaja, ingyen szállás, ahol van fűtés meg pihe-puha ágy. Az utóbbi két nap olyan szinten kikészített, hogy elmondani sem tudom. Dolgoztam PIC-en, tudtam, hogy mire vállalkozom, de az akkor 6-7 koraszülött csecsemő nem volt olyan energiavámpír, mint a mai négy. Szó szerint úgy érzem magamat, mint akin legalább hatszor átment az úthenger, aminek fényében még az alvásra is képtelen vagyok. F*szom, macska akarok lenni, nekik olyan jó dolguk van!

Nálunk is ezt csinálják, kivéve, amikor a függönyön lógnak és hiába könyörögsz nekik, hogy másszanak le, csak úgy néznek rád azokkal a hatalmas szemeikkel, hogy már kellemetlenül érzed magad.

Egész héten itthon lógatom a lábam, gondoltam, Honfoglalózok egyet, az régebben mindig kikapcsolt. Amikor beléptem, ledöbbentem. Hogy a fenében lehet így tönkretenni az egyik legjobb játékot? Baromi pipa vagyok.

Mikor csalódsz valakiben, az rettenetesen tud fájni. De ugyanakkor néha szükséged is van a csalódásra, hogy kipukkanjon a rózsaszín buborékod és visszatérj a földre, az igazsághoz.

Suliból "közvetitek" 2 napja van itt a "barátnőm"azt rázza a hátsó féltáját a pasijának mindenki előtt..

Hogy ma van a születésnapom. Kaptam rengeteg sok jó ajándékot!

Az Akela dalok hallgatása közben való profilírás nem kifejezetten szerencsés, legalábbis a végeredmény ezt mutatja, viszont megírtam életem legbunkóbb profilját. Megyek, megkeresem Katona Lacit, és megköszönöm neki, hogy inspirált.

Mi a franc A mikró magától működik Elkezdett beállítódni, mintha melegíteni akarnék és tekergetném, hogy 10 másodperc, 20 másodperc... stb.

Megnéztem ma az egyik női újság weboldalán a napi horoszkópom, és a vicc az, hogy a jelenleg írott sztorimnak a főszereplőjére pontosan igaz minden egyes szó. Nincsenek véletlenek, ez egy isteni jel arra, hogy abba ne hagyjam

Plusz ma olyan jó kiselőadást tartottam, pedig csak délelőtt dobtam össze, ellenben ma nagyon rosszat álmodtam és sírva keltem. Azt álmodtam, hogy meghalt a nagy szerelmem és az internetről tudtam meg. Sz.r volt erre kelni, na!

Flexel a kedvenc szomszédunk már másfél órája. Gondolom halaszthatatlan flexelnivalók vannak negyed éjfélkor.

A reggeli önmagam nagyon utálni fogja a mostani énemet, aki ahelyett, hogy aludna, inkább zenét hallgat, mondván magának, na még egy utolsó szám, de már nem merek visszagondolni hány órája csinálom pontosan ugyanezt.
De összességében már most utálom magam, mert belegondoltam, hogy ez a jelenség szinte minden (nemlétező) tevékenységem felett eluralkodik. Addig még oké minden, amíg eltervezem, hogy na, ma hasznos polgárai leszünk az emberiségnek, csak valahogy elkezdeni nehéz. Ugyan az agyam százfelé elkalandozik, de ha kívülről nézném magam, egy szobanövényt vélnék felfedezni magamban. Néha tényleg olyan vagyok, mintha nem is lennék részese a jelen pillanatnak, és megfeledkezek a létezésről.

Egyébként most meg kéne írnom egy angol fogalmazást, amit nem is nekem kéne, csak én vagyok a jajtetudszangolulsegítesz-ember, és motiváltan elvállaltam, hogy jaaajj, megírom én. Aha. Ezt még én se hittem el. De nincs lelkem elaludni, részben ezért is vagyok még ébren, mert bűntudatot kelt bennem a füzet meg a toll, ami mindenhol benne van a látószögemben. Amiket magyarázni szoktam neki, ilyen kutya mondja vau szintű dolgokat, sose engedi, hogy megcsináljam helyette, és inkább szenved egy fél órát, de amihez már nekem sincs életkedvem, azt azért megcsinálhatom.
Kéne nekem egy fenékenbillentő gépezet, ami addig idegesít halálra, míg el nem kezdek ügyködni azon, amin kéne.


jó szerintem alszok, már azt se tudom, milyen zenét hallgatok, csak megy, én meg mint valami kábult teremtmény nézek a semmibe
csaknem fog megverni, hogy nem írtam meg