miregondoltokmost?

Most jöttem be hullócsillag lesésről, mert lefagytak a lábaim, de hihetetlenül fantasztikus élmény volt. Bele vagyok zúgva az égbe.
Egyedül kiültem, jó zenét hallgattam, és bámultam felfelé. Mire megláttam az elsőt, már volt időm arra hogy kikeressek annyi csillagképet amennyit csak tudok. De életében nem látott még engem senki úgy örülni, mint ahogy akkor örültem amikor megpillantottam az első égen elsuhanó csillagot.
Gyerekek....hogy én mennyire csillagász leszek....hogy én mennyire kijutok egyszer majd az űrbe...
(Egyébként nem ez az első alkalom hogy kiültem, mert egy felhős éjszaka is gyönyörű tud lenni.)

Ahogy tekertem vissza a kommenteket, láttam valaki nemrég pont felhozta a témát, de egész este ezen gondolkodom és hát akkor mondom leírom ide.
Annyira elegem van már az idióta homofób, ítélkező emberekből... Eleve annyira utálom hallani, mikor valaki mondja hogy hülye b.zi vagy, de azt mégjobban, amikor két azonos nemű személy kicsit közelebb áll egymáshoz már b.zi / leszbi stb. Mondjuk már ezen is megmutatkozik az emberek agyi kapacítása, de még ha valóban meleg is az illető, miért számít az ennyire?
Mostanában nagyon rászoktam a fanartokra, úgyhogy ma mutogattam a barátnőmnek amin két fiú szerepel - most nem valami 18+-osra kell gondolni, szerintem tiszta aranyos volt - és persze ez az egyik osztálytársamnak nagyon nem tetszett, aki amúgy megjegyzem engedély nélkül pofátlankodott oda belenézni az én dolgomba. (az élettelen emberkék a kedvenceim..)
És ez most nem a liberalizmus, meg az amerika centrikusság és egyebek, hanem a normális emberi viselkedés. Mert kicsit sem idegesítő, hogy a hatero párok nyilvánosan fetrengenek egymáson a főtéri padon (tapasztalat), de két fiú / lány kézen fogva már megbotránkoztató és undorító... És akkor mindenféle nevetséges indokokkal magyarázzák, hogy 'menőségből' csinálják... Mikor mindenki lenézi őket mégis miért akarna valaki szándékosan meleg lenni? Ráadásul az ilyen embereknek fogalmuk sincs arról, hogy rengeteg meleg volt régen is, akik biztos nem azért csinálták, mert menők szerettek volna lenni.
Anno mikor Csajkovszkijról tanultunk - aki meleg volt -, a tanár előadta, hogy ne keressünk rá, mert hogy jaj megtudjuk, hogy meleg volt és akkor biztos mi is menőségből azok leszünk vagy nemtom' (egyenlőre még nem lettem az)...
Másszóval, szerintem a meleg felvonulás is felesleges, mert szerintem a szexualitás nem egy olyan dolog, ami annyira, de annyira fontos lenne, hogy ezáltal eldöntsd valakiről hogy milyen ember. De ez most nem csak a szexualításról szól, hanem minden másról is... A kinézet, súly, stílus stb. sem döntő ok. Tudom sablon duma, de igaz.

Amikor az egyik órán csalódottságotokban a legjobb barátoddal hirtelen felindulásból kitaláljátok, hogy menjetek el mozizni utolsó óra helyett és ilyen 5 forintosokból számolod ki a jegyet, az már egy külön életérzés. Amúgy a Vándorsólyom kisasszonyt néztük meg, már elég régóta terveztük, Tim Burton-bvziként, csak ha most nem megyünk, sosem mentünk volna. De nagyon jó volt, sokkal jobb is, mint amire számítottam.
Aztán persze buszra nem maradt pénz, aprópénzen múlt az egész.
nem mondom, hogy megvolt az első tarhálásunk, de igen
persze másfél óra szenvedés után, hogy nincs pofánk odamenni senkihez

Amúgy rá kellett jönnöm az idők során, hogy ByeAlexnek jó számai vannak.

[de régen írtam már ide úgy istenigazából valamicske helyzetjelentést]
Első történés: Reggel a barátnőm arcán már messziről láttam azt a bizonyos "fuhdenagyonjósztorimvan" kifejezést. Buszon nem szólt egy szót sem, amit csodáltam. Ő az, akinek mindent azonnal ki kell mondania, mégis sikerült egy szimpla mosollyal nyugtáznia, mikor megkérdeztem mi a szitu. Miközben a suli felé sétáltunk, végre kibökte: "Összefutottam a szomszédoddal". Aka a szomszéd sráccal, aki a költözésünk óta napjaim üde színfoltja volt ezen a szar helyen, és akit már egy hónapja nem láttam. Pedig eleinte sokat volt odakint az apja műhelyében, mindig a kocsiját javítgatta, ami már hetek óta ugyan olyan érintetlenül áll a garázsuk előtt, mint ahogyan otthagyta akkor este. Jólesett nézni, hogy bár még nem szerzett jogosítványt, lelkesen igyekezett kipofozni azt az autót. Szerettem volna legalább a testvérével dumálni és megérdeklődni a bátyja hogylétét, de mostanában sosem sikerült összetalálkoznom vele sem, csak reggelente, mikor rohantam a buszhoz, akkor pedig egy köszönésre is alig futotta. Közösségi oldalakon persze nincs lehetőségem írni nekik. De végül is szomszédok vagyunk, vagy mi a szösz, olyan pedig létezik, hogy kapucsengő. Mondjuk nekünk már tíz éve nincsen csengőnk...
Második történés: Ma jött hozzám a matektanár, akit az óra végeztével a mamám meginvitált, hogy vacsorázzon velünk. Kajálás közben pedig ugye adott a lehetőség a társalgásra, amit drága nagymamám ki is használt, leginkább anyumhoz intézve a szavait: "Tudod, a Fanni volt nyáron közmunkán... Vagyis na, közösségi szolgálaton abban az ifi klubban, vagy micsodában. Ott volt egy gyerek, akinek..." *itt hosszadalmas személyleírás következett* "...Aztán mondta valami barátjának, hogy ott volt közszolgálaton segítőnek a Kovács Fanni vagy kicsoda aki ilyen bakancsban volt és hű, milyen jó csaj, meg facebookon megnézték és..." *mamám suttog* "...hogy azt mondta az egyik, hogy csodálja, hogy még nem erőszakolták meg".
Első körben rögtön azt szűrtem le a "Kovács Fanni" hallatán, hogy még mindig senki nem tudja felfogni, hogy rohadtul két vezetéknevem van. Másodszor, hogy hogy a fenébe emlékeznek rám egyáltalán, mikor durván két hónapja voltam az ifiben melózni, az emberek pedig rendszerint nemhogy rögtön elfelejtenének, még csak meg sem jegyeznek maguknak. Egyébként pedig, hogy komolyan, hogy lehetnek ennyire primitívek?! Tizenhárom-tizennégy éves gyerekekről beszélünk. Nem tudom, a nem létező jó kinézetemből miért asszociáltak arra, hogy akkor engem már "meg kellett volna erőszakolnia valakinek". Mindenesetre annyival lezártam magamban a dolgot, hogy durva fogalomzavaruk volt szerencsétleneknek és áldom az istent, hogy nem azzal a busszal mentem, mert ha fültanúja lettem volna a beszélgetésüknek, ott süllyedtem volna el. And they need holy water. We all need holy water.
Harmadik történés: Ma délután megállóban leültem a padra, előszedtem az üdítőmet, gondoltam, iszok. Mellesleg ez igazán nagy lépés lett volna a részemről, mivel eddig se inni, se enni, se orrot fújni, se semmi olyat nem mertem csinálni emberek előtt, amivel magamra vonhattam volna a figyelmüket [*cough* loser *cough*]. Nos, éppen előszedtem az üvegemet, amikor a mellettem ülő idős hapsi krákogott valamit. Felé fordultam, megkérdeztem, mi okból szólított meg, mire ő megismételte a kérdést, miszerint: "Adsz a kólából?"
Egy pillanatra így beállt nálam a kék halál, aztán kijelentettem, hogy "nem". A pasi újra megszólalt.
"Te irigy vagy?"
Már a hangjától is a hideg futkosott a hátamon. Lopva odapillantottam a másik oldalamon ülő nő felé, aki csak összevonta a szemöldökét, felkapta a cókmókját és odébb tipegett. Há' mondom, faxa. Magamban próbáltam erőt gyűjteni, hogy mély levegő, nyugi van, csak szépen higgadtan. Nem annyira sikerült.
"Nem. Csak nem szeretném, ha más beleinna az én innivalómba."
Na, erre bekattant. Folyamatosan azt ismételgette, hogy én micsoda egy "irigy kutya" vagyok. Ja, hát persze. Mert amúgy full normális dolog lett volna lepasszolni a kólámat egy hót' ismeretlen ürgének. A végére már konkrétan kiabált velem, mire felpattantam onnan, és odamentem a valamivel odébb ácsorgó osztálytársaimhoz, mielőtt megkésel egy hajléktalan. Még egyszer utánam hörgött, hogy "irigy", aztán feltápászkodott és elhúzott a szakadt Budmil táskájával együtt. Nem tudom, mit vétettem, de valamiért mindig engem találnak meg az ilyenek. Aztán így akarjak én meginni mások előtt egy nyomorult kólát.

utálom magam sajnáltatni, de mivel a saját barátaimmal sem szeretek erről beszélgetni (tudom, fura vagyok), ezért muszáj valahova leírnom.
kezdem unni, hogy nekem semmi sem sikerül, hiába próbálom, hogy sikerüljön. lehet túl görcsösön szeretném, túlságosan ragaszkodom hozzá, de nem megy az egész és ez igazából teljesen kicsinál legbelül. nem is tudom mikor nevettem úgy igazán. és a baráti kapcsolataim is kezdenek megromlani, annyira felszínesek kezdenek lenni, pedig sosem voltak azok, de már mindenki látja rajtam, hogy nem olyan vagyok, mint voltam.
és mikor elhatározom, hogy most tényleg összeszedem magam, akkoris történik valami olyan, ami megint megtorpant ebben. és fogalmam sincs mit fogok csinálni, tényleg nem. tegnap ugye írtam a kórházas dolgot, de azt nem írtam le, hogy elég komoly problémáról van szó, nem szeretném ide leírni, privátban elmagyarázom, aki annyira szeretné vagy valami, de a lényeg annyi, hogy örökletes (mint minden betegségem) és gyógyíthatatlan. nem kell a legrosszabbra gondolni, de életem nagy részében mindig végig fog kísérteni. és még gondjaim is adódhatnak belőle. a parányi agyammal most fogtam fel, hogy elég komoly dologról van szó, bár tegnap gondolkozni sem voltam képes.
lassan tényleg elmegyek valami rontáslevételre, ennyi szerencsétlenség nem érhet egy embert, mint amennyi engem ért már.

Lekéne feküdnöm dehát túlságosan nem vagyok álmos meg amúgy is tiszta táncos kedvemben vagyok(Péntek van na )

Ha nem akarsz életet magadnak, legyél újságíró. Egy nap alatt két cikket írtam meg, ma egy harmadikat egy másik újságnak. Persze én választottam ezt, de na... Hát nem erre szerződtem. Vagy jobban be kéne osztani az időcskémet.
Tele van a fxszom, komolyan, hogy mindenki engem bxszogat. Hogy állsz Y-nal? Megbxsztad már? Nem? Mér'nem?

Leave me alone, plz. Van nekem elég problémám mint idióta emberek, még idiótább kérdéseire válaszolgatni.

Hatalmas nagy szerk.: eléggé összefüggéstelenre sikeredett, de már kezdi felmondani a minden-rendszerem a szolgálatot, zh, cikkek, magánélet (nem, az alig van) privát szféra - ne is álmodjak róla - zenekar(ok), nem. csak egy cica akarok lenni, aki eszik és alszik egész nap. meg dorombol, olyan nagy kérés ez?!

Alig kezdődött el ez a nap, de én már kvrva jól érzem magam. Ehhez elég volt az, hogy levágattam a hátközépig érő hajam, és megkönnyebbült a fejem, és nagyon jó, és nagyon jó színe lett.
És hazaértem, és megkaptam a hírt, hogy Mickey visszatér a Shamelessbe.... hát, nem mondom, hogy sikítozva elkezdtem szökdécselni, mint egy retardált gazella, de igen.

végre túléltem a pénteket. tudom hogy mindenki a pénteket várja nagy örömmel és lelkesedéssel de én belegondolni is gyűlölök csütörtök este hogy holnap péntek >< ez az egyik legnehezebb napom, 8 órám van nulladikkal együtt (oké, mikor nem) és mindig ilyenkor írunk fizikából, matekból, dupla német is van, töri is angol is minden nehezebb meg gondolkodósabb tárgy ._. arról nem is beszélve, hogy ugye minden második héten mennem kell anyáékhoz is, nem mintha nem szeretném őket de a hosszú vonatút meg mire kigyaloglok 263737 kilós cuccal az állomásig konkrétan összeesni támad kedvem...tegnap épp elértem a vonatot, az ofő alig akart elengedni, 10 perccel előtte kiértem erre látom, hogy 20 km-es sor van, mert egy nénike épp győrbe akar menni (békés megyében a román határon vagyunk ugye ) decemberben és vissza is meg mit tudom én, de ott szerencsétlenkedtek vagy egy fél óráig ><

egyábként mindenkivel egyetértetek aki a homofóbos dolgot említette. bevallom, nekem volt egy olyan évem, amikor magamban elkönyveltem, hogy az egynemű párok ijesztőek és elkerülöm őket (főleg ha lányok) de mára már teljesen elfogadó vagyok ^^

Miért kell, hogy minden egyes családtagom egy értetlen agresszív fszkalap, vagy hiú nyávogógép legyen?!

Apának olyan csapnivaló humora van, mint nekem.
Felment a padlásra, öcsém megkérdezte, hogy lát-e madárpókot.
Apa reakciója: Pókot látok, meg madarat is, de külön vannak.

Olyan szinten csalódtam mindenben és mindenkiben, hogy nem igaz..bármibe is próbálok kapaszkodni az élet csak adja tovább a pofonokat és nem tudom ez meddig mehet így majd tovább de nagyon tanácstalan vagyok és utálom az egészet...stb.stb.

Annyira elhittem, hogy ez a Denis kilépett az Askingból dolog csak valami hülye pletyka. De nem.
Vagy tíz percig csak bámultam a sokadik erről szóló cikk címét. "Danny Worsnop az új énekes".
Annyira vegyes érzelmeim vannak ezzel kapcsolatban. Éppen sikerült elfogadnom Denist, most meg bumm, Danny ismét felbukkan. Nem tudom, mit gondoljak erről az egészről.

Hasonlóan érzem magam én is. Nekem ugyan kicsit rövidebb idő kellett Denis elfogadásához, és nagyon megkedveltem őt, ráadásul a The Black albumot is jobbnak vélem bármelyik Danny-vel készültnél. Emellett Danny-t a We Are Harlot-tal sokkal jobban kedvelem, erre most megint felfordul az egész.

Most épp azon gondolkozom, melyik CD-t rendeljem meg.

Amikor a legjobb barátodat kéred meg, hogy írja meg a profilod, nem kéne meglepődnöd azon, hogy nem tudod eldönteni, sírj, vagy nevess kínodban (végül sírva nevettem)... Mindenesetre azt hiszem, "megírtam" életem legjobb profilját.

azért annyira nem lett tragikus, hogy sírj szerintem de örülök, hogy tetszik, az emberek szórakoztatása úgy hiszem az én asztalom.xd

on: szeretnék már egy kis kikapcsolódást, az utóbbi hetekben nagyon túlhajtottam magam. Ma se igen tudtam pihenni, ugyanis rám hárult a takarítás, mosás, főzés, bevásárlás, meg hát a kötelezőt is olvasnom kellett. Most tudtam nemrég leülni pár percre, s úgy hiszem már igen szükségem volt egy kis alone time-ra, nemigen tudom kiélni introvertált hajlamaimat mostanában. Hamarosan lesz munkám is, jó lesz iskola mellett, pláne végzős évben.

Na ma volt életem - egyik - legjobb napja! Bár nyilván ez enyhe túlzás, de emberek, találkoztam Para Kim-el! Na és akkor most jön egy oldalas áradozás róla, meg az eseményről. Ugye a West End-ben voltunk, ami nekem egyet jelent azzal, hogy a nem rég kialakult tömeg fóbiám(?) az élre fog törni, és valószínűleg elájulok. De nem, hála a jó égnek ez nem történt meg. Az egész dolog kettőre lett meghirdetve, de csúszott az egész, kb félórát(?). Ami meglepett viszont, hogy nagyon kevesen voltunk, pláne Kim 45 ezer feliratkozójához képest. Látszott rajta egyébként, hogy nagyon izgul, de rohadt kedves volt, igazából olyan volt, mint amilyen a videóiban. Tudni kell rólam, hogy elég félénk vagyok, viszont ha felpörgök - ami sikerült is a zöld tea jóvoltából - nagyon, nagyon idegesítő tudok lenni. Na szerintem az idegesítőségemből Kimnek is jutott, tekintve, hogy csináltam vele egy képet, enyhén szólva kierőszakoltam magamnak egy ölelést (na jó, ez egy kicsit túlzás, de lényeg ami lényeg, hogy megölelt), majd visszatértem hozzá, hogy kérjek egy autógramot. Sajnos még a vége előtt el kellett jönnöm, de talán jobb is, mert akkorra már kezdett előjönni a szédülés, és az hogy alig kapok levegőt. Na, szerintem már mindenkinek aki végig olvasta ezt a kis fangirl cuccomat elveszett vagy tíz ezer agysejtje és elege van belőlem. Szóval ennyi lettem volna

Imádom, mikor egyes emberek panaszkodnak nekem, hogy mennyire unatkoznak. Bakker, tanítsanak már meg! Én is unatkozni akarok.
Nem, amúgy nem akarok, de definiálhatnák nekem, hogy mi is az. Lehet csak én vagyok a különc de hogy az Isntenben lehet unatkozni? Nem hiszem el, hogy a 20 millió "barátja" közül éppen egy sem ér rá vele beszélgetni. Vagy nincs sorozat, film, amit megnézne a TV-ben vagy a gépen, vagy valami unalom űző játéka.. Esetleg nincs semmi pakolni/tanulni valója? Akkora hatalmas rend van nála és tud már mindent?
Ja meg annak sem látom értelmét, hogy hajnali egykor nyafog, hogy unatkozik másnap meg hogy fáradt.. Aludni kellett volna a nagy unatkozás közepette.

Na mindegy. Azt hiszem mindenre van válaszom...