miregondoltokmost?

Annyira elegem van mindenből. :/
Eddig két évente voltam beteg egyszer az se volt hatalmas betegség kicsi megfázás max 1 hétig ha tartott..
És most havonta vagyok beteg... Augusztus 19én lettem elsőnek (vagy 2 év után) aztán szeptember 13 körül most pedig október 11... Utűlok beteg lenni Elvoltam eddig nélküle nem hiányzott.

arra, hogy elhagytam a kibeb×szott telefonomat, már másodjára! és mindezt 2 másodperc alatt, és közvetlenül miután elhagytam, elkezdtem keresni, utána segítséggel átnéztem az egész busz hátulját, de nem volt sehol sem a telefonom! ezt még én sem akarom elhinni, nem hogy az, aki ezt olvassa. szóval remélni tudom csak, hogy megtörténik másodjára is a csoda, és leadja valaki a telefonomat (ami nem egy csúcskategóriás izé, már emiatt is remélem)

Szenvedek. Fizikailag is mert egész nap görcsölt a hasam, de főleg lelkileg, mert én már nem tudok kiigazodni ezen az úriemberen. Végre eljutottunk odáig, hogy már élőben is beszélünk (de keveset, csak reggelente suli előtt, vagy délután ha esetleg egy busszal jövünk), erre most Messengeren nem keres, úgyhogy összességében véve nem vagyunk előrébb. És már tényleg eléggé elhúzódik ez az egész; más fiúk ilyenkorra már nemhogy léptek valamit, hanem eldöntötték, hogy velem akarnak-e lenni vagy sem, és ha nem, akkor le is rendeződött a dolog, nem az, mint itt, hogy csak mondogatjuk, hogy "igen, jó lenne már rendesen is találkozni...". És ebbe fogok beleőrülni. Mindenki azt mondja, hogy legyek türelmes vele, mert tapasztalatlan, de basszus, a jelek szerint az időre van nagyobb szüksége és nem rám. Nem bírom ki ha ez még sokáig elhúzódik, de nem tudom mi a fenét kéne tennem (a síráson kívül persze)

Nem lehet valami barátságos képem, az hétszentség.
Tegnap a rajztanárnőm odajött hozzám, és megkérdezte jól vagyok-e. o_o
Ugyanazon a napon, egy másik tanár (aki még csak nem is tanít) leállított a folyosón, és mondta, hogy ne szomorkodjak. Annyira aranyos volt, és jól esett, de tényleg, a világon semmi probléma nem volt.
Aztán ma a buszmegállóban egy néni olyan szúrósan nézett rám, hogy már szinte fizikailag is átjött az érzés

...lehet nem kéne kombinálni az éjfélkor történő lefekvést a fél hatos keléssel, és talán egy fokkal jobb lesz a képem állapota Mondjuk már alapjáraton sem szívderítő látvány

Tök jó ,hogy megnéztem a facen a csoportunknak a kiírását, mivel kiderült, hogy holnap nem kell menni, ahogy szombaton se suliba. Na, az tök jól hangzik meg minden ,de én úgy hangoltam ,hogy holnap megyek aztán szabadság. Na mindegy, akkor tehát az 1 hetes "őszi szünetem" (mivel amúgy nem lenne nekünk) lett így hirtelen és nem is tudom ,hogy mit csináljak. Ma is úgy álltam a naphoz, hogy nem mertem semmibe se belefogni. Most kiderült ,hogy akármibe belefoghatok, keddig lesz időm rá. Gondolok első sorban olvasásra, írásra meg meg kéne csinálnom egy-két grafikai tervemet, ami még várat magára.
Apropó, megint erős hasi görcsök kínoznak. Úgy imádom a női problémákat.

Kiléptem az önsajnáló komfortzónámból, és kezembe vettem azt az egyetemi "ügyet", amivel kb. már egy éve szenvedek döntésképtelenül. "Csináljam, ne csináljam? Mi van ha nem sikerül? De mindjárt itt a jelentkezési határidő!" Tudtam, hogy ha lemaradok róla és nem csinálom ezt meg, akkor egy életre utálni fogom magam ezért és bánni fogom. Ez egy olyan dolog, ami ha sikerülne, iszonyat büszkévé tenne, és végre érezném azt, hogy van értelme az egyetemre járásnak, nem csak melegedni megyek be a hideg téli napokon.

Szóval növesztettem tököket, és írtam üzenetet annak a két tanárnak, akik fognak tudni segíteni ebben a dologban.
Valószínűleg annyi történt csak, mint 3 éve a műtétem után, amikor a család azon drámázott, hogy ki fogja nekem beszúrni a vérhígítót a hasamba. Erre a töketlenségre én ideges lettem, fogtam azt' benyomtam magamnak.

Nagy mosollyal mentem ma be a dokihoz mi szerint 9. napja késik és hát lenne egy tippem. Na lázba jött, számolgatott, aztán jött az ultrahang és az első mondatnál elöntött a melegség "Lehet, hogy terhes, de ez még nem látszik...". Aztán kiderült, hogy egy durcás, domináns tüsző van minden útjába. Hát rosszul esett, de majd legközelebb. Ami késik, nem múlik és a többi. Kicsit azért csalódott vagyok, beleéltem magam egy picit.

Hogy vajon szoktak-e aludni a baktériumok.

Már csak tizenkétszer kell aludni
... ám addig is holnap három témazáró, majd bowling

Az öcsém tegnap hazahozta nekem a suliból a 100%-os Sió almalét, amit kapott (mert mostanság valamiért kapnak ilyeneket), mert múltkor megígérte, hogy legközelebb hazahozza nekem. Az élet apró örömei.

Egyesek még mindig félre értelmezik a "felnőni" szót. Az, hogy valaki elrinacosodik és valaki berakja neki, ezért flegma lesz másokkal. Az még nem azt jelenti, hogy ő felnőtt. Pont, hogy visszafejlődött. Gyerekes.

Arra, hogy mennyi ember lételeme a "fröcsögés." Ezek az emberek bárhol, bármikor, bármi miatt képesek fröcsögni. Az ilyenek többnyire csak azt veszik észre és arról beszélnek, amiről fröcsögni lehet. A bunkó szomszéd, a kötsög osztálytárs, az agyhalott főnök, vagy csak simán egy ellenszenves szembejövő. Az ilyen fajta embereknek amúgy is ellenszenves mindenki. Ha néha nem fröcsögnek, akkor olyan sztorikkal etetnek, amikkel azt próbálják alátámasztani, ők mekkora hősök, királyok, szupermenek, akik erőn felül teljesítenek mindenben. Nem úgy mint egyesek, és ugye egyesek alatt bárki mást értenek. Nekik a legkeményebb az életük, ők küzdenek meg mindig mindenért a legjobban, nekik nem repül a szájukba a sült galamb és nem félnek a munkától sem, mert képesek egyedül levinni a szemetet a zuhogó esőben. Eleinte vitatkoztam, magyaráztam, kérdeztem: "mégis miért?". Na ez múlt el. Már legyinteni se legyintek. Elsétálok, befogom a fülem, felhangosítom a zenét, akármi. Fröcsögj csak, ahogy tetszik. Érezd magad különlegesnek, fantasztikusnak, kivételesnek, mindenki felett állónak, csak mert reggel pofára esett a vajas kenyered, felemás zoknit húztál fel és amúgy is mindenkinek könnyebb az élete, mint a tiéd, de te mégse akasztottad még fel magad, sőt. Én is kelek fel olykor bal lábbal, vannak rettenetes napjaim, mi több, rettenetes hónapjaim olykor. Az élet senkihez se túl kegyes, bár attól függ, honnan nézed. Én inkább a másik oldalról nézem. Sokkal könnyebbek a mindennapjaim, mint a tiéid, valóban, mert engem nem kötsögök, segqfejek, barmok, rib@ncok és ostobák vesznek körbe. Még akkor sem, ha van köztük ilyen is. Sokkal könnyebbek a napjaim, mint a tieid, mert azzal foglalkozom, hogy néha reggel Borisz a lábamhoz dörgölőzik, és nem azzal, hogy már megint tiszta macskaszőr vagyok. Azt érzem, hogy finom illat van és teli a hasam, és nem azt, hogy rohadt büdös a lakás a bundás kenyér után. Nem azzal foglalkozom, hogy már megint ki mit mikor kinek és miért mondott, tett, mert nem az én dolgom. Sokszor még akkor sem az én dolgom, ha nekem vagy rólam mondják. És ha pofára esik a vajas kenyér, eleresztek egy cifra anyázást, és túllépek rajta, nem pedig fészbúkon, twitteren, blogokon morgolódok rajta még egy órácskát. Se naiv, se hülye nem vagyok. Tudom ki hazudik, ki képmutató és ki nem éri meg az erőfeszítést. Csak ezt meg megtartom magamnak. Van, akiket nem szeretek. Van akiktől egyenest undorodom. Megesik. Épp csak a nézőpontom más. Nem az a baj, hogy elfelejtettél felnőni, és azt hiszed mindenkit érdekel a véleményed, hanem az, hogy tele vagy gyűlölettel. Így tényleg elég sz@r lehet élni. Legalábbis biztosan sz@rabb, mint annak, aki igyekszik a naposabbik oldalon állni és nem ellenséget lát minden sarokban. Nevermind. Néha én is kitörhetek.

1.Egy értéktelen ember vagyok..
2.(Storytime)Felkelek,felveszem a festő gyakorlatos ruhám,megyek a helyre,erre mivan?A festők elmennek kocsival,én meg az a bizonyos "hé én is itt vagyok annak mentem!"azt oké,elmentek én meg a valahány fokos időben állok..*elmúlik pár óra* "Téged nem erre a szakra írtak be!" mondja a csaj,pedig arra írtak be engem 100%..és kiderült a csaj által,h nincs festő szak..( ) majd bementünk a sulimba ott a titkárnőnek is megmondtam,h én festőnek írattam magam..majd mondja,h nincs festő szakma!Holott!múlt héten azt mondta az igazgatónő,h van festő szak!és a titkárnő is mondta,h a festő gyakszis tanárom aláírja a szerződést!

Emiatt látszik,h nem tudnak eldönteni dolgokat és ezért nem mennek ebbe a suliba..

annyira utálom a matekot és az ahhoz kapcsolódó dolgokat, még számolni is utálok, inkább írok 6 oldalnyi fogalmazást, minthogy számoljak. idén van szkmai számításom és már a tanár is azzal nyugtat engem és a fél osztályt, hogy úgyis megbukunk majd. de amúgy az a tudat nyugtat, hogy nem én vagyok a leghülyébb matekból, mert van aki most megy belőle pótérettségizni majd, nekem pedig valami furcsa módon még érettségim is van belőle, amit a mai napig nem értek, hogy hoztam össze, mikor kétszer buktam is belőle. azzal bsztam el az egész érettségim amúgy : (

Kedd óta nincs itthon meleg víz, mert csinálják a kazánt, és a legújabb infók szerint holnap már lesz, de a hajam már ma is iszonyatosan nézett ki, ezért meg kell mosnom. Mikor hangot adtam ennek az irtózatos szándékomnak, az egész família nekem rontott hogy nehogy már, kibír ez még egy napot (persze, már így is viszket és szanaszéjjel állnak a babahajaim), de ha nagyon akarom akkor mossak hajat jéghideg vízben, évszázadokon keresztül így csinálták és nem haltak bele.. ja, csak mondjuk az az akkori emberiség nem 30 fokos vízben pancsikolt baba korától fogva, de mindegy. Az meg, hogy a gázon melegítsünk több fazéknyi vizet, az nyista, mert úgyis kihűl (a 80-100 fokos víz) mire mindet beleöntöm a kádba..
úgyhogy egyelőre nem tudom hogyan fogok hajat mosni, köszönöm a figyelmet

Megszereztem az egyik kedvenc számom zongorakottáját, de eddig csak kb másfél sort tudok lejátszani; azt viszont már annyira élvezem, hogy kb húsz percen át folyamatosan ismételgettem. Csak azt sajnálom, hogy egyedül vagyok itthon és nincs akit halálra untassak vele olyan elégedett vagyok magammal, ha már egy egész oldalt tudni fogok tisztára Amy Lee-nek fogom érezni magam

C betűvel kezdődő angol/amerikai vezetéknevet próbálok kitalálni egy történetbeli szereplőmnek, de persze a francért sem jut eszembe semmi. Ötletek?

Carlyle, Cameron, Cavannagh, Caruso.... így hirtelen nekem is csak ennyi... nem a legjobbak, de na.

Köszönöm.

Úristen, gyerekek, annyira fantasztikus hetem volt! Nagy meglepetésemre az első beadandóm és a röpdogák elég jól sikerültek, aminek hála az önbizalmam már nincs teljesen a béka segge alatt. Illetve, egyre több emberrel találom meg a közös hangot, olyanokkal is elkezdtem ismerkedni, akik nem is a szaktársaim, ez pedig nagyon nem rám vall, szóval fura. Szeptember elején még amiatt izgultam, hogy mi az istent fogok csinálni a többórás szüneteimben, de az elmúlt 5 hétben egyszer sem unatkoztam, nem kellett egyedül lennem, és mindez azoknak a csodás embereknek köszönhető, akik körülvesznek. Ráadásul ma még a naplemente is gyönyörű volt. Viszont, hogy ne legyen teljes a boldogság, a fülhallgatóm kezdi felmondani a szolgálatot, és biztos vagyok benne, hogy majd egyik reggel már egyáltalán nem fog működni... na, akkor fogok idegösszeroppanást kapni.
Most pedig keddig pihi van, így végre lesz időm bepótolni mindent.