miregondoltokmost?

Annyira utálom magam... Vagyis az érzéseimet.

Komolyan egyik pillanatban úgy érzem, hogy olyan szintű kémia van köztem és az a pasi között, hogy az valami hihetetlen. Pillantásokból megértjük egymást. Annyi közös van bennünk, jól el tudunk beszélgetni, nevetni, szinte úgy érzem ő a lelki társam, mert már annyira hasonlítunk, hogy ő a másik felem. Amiben meg nem hasonlítunk, pont az teszi vonzóvá, az hajt, hogy na ezt a tulajdonságát kell megváltoztatnom, vagy legalábbis a felére csökkenteni.

Néha meg mikor kettesben maradunk, úgy érzem, hogy megfagyott a világ, hogy zavar, hogy ott vagyok.. Tipikus kínos csend...
És hiába ez van a kisebb arányban jelen egyszerűen kikészülök, hazajövök és számon kérem a nővéremet, hogy hova dugta el a nuttelámat.

Bárcsak olyan könnyű lenne az egész, hogy odamegyek hozzá és megkérdezzem, hogy kapok e egy esélyt vagy hanyagoljam? De ez sajnos nem megvalósítható.

Próbálnám én alakítani a szerelmi életemet, de ezzel a jelenlegi úriemberrel egyszerűen nem tudok mit kezdeni. Hosszas töprengés után végülis arra jutottam, hogy ő sem tudja, hogy mit akar, és igazából én sem tudom, hogy mit akarok, szóval valamilyen szinten összeillünk, azt hiszem

Zenét akartam hallgatni. Benyomtam a videót, de nem akart betölteni. Pár másodperc múlva meguntam, és átmentem egy másik fülre, mondván, hogy majd csak betölt.

-Fél óra múlva-

*Szívrohamot kap és meghal, egy semmiből elindult KISS videótól.*

Herélt Miki egér!
Imádom André beleszólásait.

Isten áldja a vasárnapot! Ennél jobb hírt ma nem is kaphattam volna. Volt értelme mégis az inaktivitásnak, az elhanyagolt szociális életnek és az órákon át tartó böngészésnek. Sikerült a második hét után kitalálnom a szakdolgozatom témáját, ráadásul az egyetemen tanító egyik legnagyobb koponya vállalta is a témámat, mint konzulens (aki mellesleg minden címe ellenére egy halál laza arc). Mindez egyet jelent, nem lesz a tanulmányom se ásítás fesztivál se kínszenvedés, mert végre olyan témáról írhatok egy olyan embernél, amiről érdemes, számomra érdekes és újító.

Na meg persze lesz legális okom bejárni a rendőrőrsre és kihallgatási felvételeket kikérni

Nem szoktam már meglepődni magamon, mikor keresem a papucsot, ami a lábamon van, vagy mikor a kanalat kidobom a kukába és a szemetet a mosogatóba, de most újat alkottam. Még elnézem magamnak, hogy kimentem cigi nélkül cigizni, de hogy csak akkor vettem észre, mikor gyújtanám meg a semmit a számban, azért már valami agykárosultsági díjat érdemelnék. Ez már majdnem akkora tapsot érdemel, mint amikor fogmosás közben beleállítottam a fogkefét a szemembe.

Kikísértem öcsémet a buszmegállóba, és mikor jöttem hazafelé, volt kint egy kutyus. Én meg, lévén, kutyás ember vagyok csak egy "jaj de édes"-sel reagáltam, erre elkezdett ugatni. Megálltam, akkor lenyugodott, továbbindultam, akkor megijedve hátrébb futott, és ismét ugatott. Volt nyakörve, úgyhogy összeraktam a képet, gondoltam, a területét védi. Átmentem az út túloldalára, közöltem vele, hogy "nyugi", erre odajött és elkezdett szaglászni. Már épp megsimogattam volna, mire kijött a gazdája, és bezavarta, meg mondta neki, hogy "mit ijesztgeted itt a népet?", és meg majdnem közöltem vele, hogy addig álljon fél lábon, amíg engem megijeszt egy kutya. Szerintem még egy kóbor kaukázusi medveölőtől sem félnék, mert hát milyen cukik már.

Jó tudni, hogy nem vagyok egyedül az ilyesféle problémákkal Bár nálam ez abban nyilvánul meg, hogy keresem a mobilomat eszeveszett lendülettel, miközben telefonálok. Illetve a szappant szoktam a fogkefémre nyomni fogkrém helyett.

***PLL kiakadás***

Néha még mindig rám tör az, hogy reménykedjek abban, hogy Marlene végre nem a pénzre hajt és észszerű dolgokat fog alkotni.

De ezt a rózsaszín lufit barátnőmnek mindig sikerül kilyukasztania, mert hozza a spoilereket...

Reménykedem, hogy nem hozza össze azt a párost, akik undorítóak együtt (Ezria) vagy azt a párost, ami mint olyan soha nem is létezett, csak az egyik fél részéről egy kis játszadozás volt, hogy milyen lehet az azonos nemmel lenni, és mivel van egy meleg barátnőm, aki teljesen belém van zúgva, így egy kicsit játszadozunk vele, mert úgy is mindent megtesz amit akarok (Emison)...
Akik meg összeillenek azokat szétszedi... Talán örökre, talán csak annyi időre, hogy már senkit ne érdekeljen, ha összejönnek...
És a lényegről pedig szépen megfelejtkezik foglalkozni (ki és miért lett A.D.?) A beígért válaszok helyett csak újabb kérdéseket kapunk...

Azt hiszem, most értem el arra pontra, hogy egy darab részt sem fogok megnézni a 7. évadból. Max AD leleplezését, de inkább azt se nézem, mert addig is tuti vagy hat undorító ezria pornót kell végig nézni... Szóval majd valakitől megkérdem h ki és miért lett AD oszt cső. Az 5. évad is egy kalap sz*r volt, 2-3 részt néztem belőle, többet nem.. A 6.ból is csak 5-6-ot... Annyit se, inkább csak Alisonos jeleneteket.

Szóval, ja. A 7. évad azt hiszem számomra teljesen felejtős lesz. Lőjön le valaki ha egy részt is megnézek.

Már csak a 4. stúdióalbuma, az In The Zone hiányzik.

Meg kéne írnom egy beadandót, egy koncertkritikát, hajat kéne mosnom, ennem kéne, cigit kéne töltenem... És én mit csinálok? Szeletelek szrabbnál szrabb számokra, köszi élet.

Az élet megy tovább, már rég túlvagyok az exemen, de mikor azt látom, hogy facebookon nyilvánosan hangoztatja, hogy milyen jó, hogy nincs csaja és mekkora szívás volt az élete amikor kapcsolatban volt, akkor valahol valami felrobban bennem. Mondjuk az agyam, vagy nem is tudom. na mindegy, szíve joga, ha ő a bal kezét választja egy hús-vér lány helyett, ám legyen...

néha azért érdekelne mégis hogy tudok kilyukadni ilyen videoknál, de nagyon nevetek szerencsétlen kutyán. de amúgy mindig azthiszem már nem vicces, de mégis az. bár én minden szaron röhögök, még a favicceken is.

Nem értem, miért vannak olyan emberek, akik nem tudják becsukni maguk után a kapu ajtaját, mikor nagyon jól tudják, hogy kutya van a háznál. Egyszerűen nem értem mit gondolhatnak mások. Én ha ellátogatok más házába, alap dolog, hogy illedelmesen becsukom magam után az ajtót/kaput, a cipőmet meg rendszerint levetem. Mama végett sok ember megfordul nálunk (varrónő), és sajnos elég sokan sáros cipőben is simán végig veretnek a folyosón. Az meg igazán felháborító, hogy nem egyszer kopogás/csengetés nélkül állítanak be hozzánk, mintha haza jönnének, holott semmi közünk egymáshoz azon kívül, hogy egy faluban élünk. Képzeljétek el azt a sokkot, mikor gyanútlanul jövök ki zuhanyzás után a fürdőszobából egy szál törölközőben, erre az ajtóból az egyik falubeli néz vissza rám. Rengeteg a tapintatlan ember, és ezeket javarészt öreg nénik művelik.

Nincs annál jobb érzés, amikor a "f*szod tele van mindennel" nap végre véget ért. Nem mondom azt, hogy felesleges volt kikelnem ma az ágyból, de voltak már sokkal jobb napjaim is életem során, ez tény. Holnap valahogy lehúzom a műszakomat, és két napig kizárólagos mozgásterem az ágyam lesz.

Végre sikerült kicsit otthonosabbá varázsolnom a koliszobámat. Megérkezett ebay-ről az álomfogóm is, így végre nekiállhattam díszíteni. Felkerültek a falra mellé még a rajzaim, apró piros lepkék(szintén ebay, de szeretlek ), az egy szem poszterem(Csontváros )és emlékezetes pillanatokat megörökítő képek az elmúlt 2 évemről az eddigi egyetemi létem alatt. Sokkal jobb így bejönni a szobába.
Mellékes, hogy a lávalámpám fénye mellett a tanulás ugyanúgy embert próbáló, de ennyi baj legyen, legalább szép környezetben készülök a zh-hétre(meg a bukásra nemám).

A mai iskolás gyerekek nem egyszerűek. Járdával egybekötött bicikliút, csürhe széltében-hosszában, ordít az ájfón120-ről valami fantasztikus magyar repcsoda és közben kíséri őket a füstfelhő meg a csulanyomok.
Utolérem őket, kedvesen megkérem "Elengednétek, légyszíves?"semmi. Mit gondolok én földi halandó, hogy menőék arrébb mennek?! Újra megkérem, na hátra néz az egyik és mennek tovább. Na itt már eldurrant az agyam, leszálltam a bicikliről és melléjük toltam.
"Sziasztok! Nézzétek már meg kérlek azt a kerek kék izét ott, amin fehérrel van rajzolva. Az egy tábla, mi szerint ez gyalogos és bicikliút. Legyetek szívesek már egy kis csücsköt hagyni, vagy ha nem, akkor figyelni, hogy jönne e valaki mögöttetek." Értelmes arcok aránya meghaladta a mínusz 38-at. "Hehö, szia!" jött egy elcsukló válasz. Mondom jó tanulást, rátok fér! És eltekertem.
Mi is ilyen szerencsétlenek voltunk? Nem, soha! Ez a faj már mutálódott. Komolyan aggódom a leendő gyerekeimért.

Azt hiszem, hiányzik egy volt tanárom. Akarom mondani, a világ létező legjobb tanárja. Még mindig e-mail-ezgetünk néha, de az azért mégsem ugyanaz, mint a suliban volt, és tök hiányzik. Amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy róla álmodtam. Vagyis fogjuk rá. Az volt, hogy bent voltam a régi sulimban, volt ott pár random tanár, és ott volt ő is, én meg odarohantam, és megöleltem, és esküszöm, folyamatosan ölelgettem álmomban. Szóval azt hiszem, beszélnem kell egy volt osztálytársammal, meg tanárnővel, hogy ha már a nyár folyamán nem sikerült találkoznunk, lassan illene összehoznunk valamit, mert hiányoznak.
Néha komolyan azt kívánom, bár mindenkinek lenne/lett volna egy olyan tanárja, mint amilyen ő volt nekünk.

Az egyetem utolsó pillanatban sportnapot hirdetett, ami nem is jöhetett volna jobbkor. Végre lesz időm kicsit beérni magam, egy-két beadandó mellett lesz időm elolvasni egy kötelezőt, újraolvasni leveleket, talán még írni is tudok, ahogy elterveztem. Nem mintha alapvetően hosszú napom lett volna, a tanulmányi osztály ugyanis, olyan ügyesen dobálta szét a tárgyak elosztását, hogy a tegnapi reggel 8-tól este 9-ig "tanujjá' jányom" maratonhoz képest a mai smafu lett volna. És mégis... Szörnyen jó érzés az, amikor egy hosszú nap után nem kell megint 5.30-kor kelned, hogy időben beérj, ehelyett kényelmesen eliszogatsz egy forró presszót, bevackolod magad az ágyba és úgy érzed végre a kezedben az irányítás, nem fogom úgy érezni, hogy egész nap csak kergetem magam.

Ha ugyanarra az egyetemre gondolunk, akkor én is örültem a hírnek, hogy sportnap van és tanítási szünet - a gond csak ott van, hogy én ma reggelig halál biztos voltam abban, hogy minden óra elmarad.
Mint kiderül, a mai 3 órámból kettőt megtartottak...
Sebaj, cserébe jó kipihent vagyok és haladok a jegyzetátírással. Csak este lesz izgalmas olyan tagokra vadászni, akik ott voltak az előadáson.



Ismerős az érzés