miregondoltokmost?

Egy érdekes beszélgetés az iskola folyosóján:
Ildikó: Valaki látta közületek az Öngyilkos Osztagot?
Én: Én.
Ildikó: Jared olyan helyes benne. Vagy hát nem az, de mégis.
Én: Ja, de köztudott, hogy Jareddel együtt vagyunk és gyerekünk is van.
Ildikó: *meseszép mosoly és cuki hang* Anyád.

És még az első infóórán könyörögtem egy kicsit Bencének, hogy legyen aranyos és üljön el mellőlem, de megkaptam, hogy arról már lekéstem, hogy ne mellettem üljön. Viszont sosem hagy békén, mire ma elkezdtünk boxolni, hogy na, akkor most lerendezzük, de csak annyit értünk el, hogy a tanár ordítozni kezdett velünk. Ezután pedig rájöttünk, hogy amúgy tökre bírjuk a másikat és utána együtt kritizáltuk a többieket.

Bátran megmernék rá esküdni, hogy jelenleg nálam boldogabb ember nincs a Földön! Ma végre hozzájutottam Aurora albumához (hihetetlen, hogy már csak a CD tokjából is árad a tisztaság), olyan jó érzés végre az AMDGMAAF-et a kezemben tartani! Plusz megjelent Agnes Obel új klipje, kijött Sötét ötven árnyalata teaser-je és holnap el is marad az utolsó órám, nem tudom, én annyira tudok örülni ezeknek a más emberek számára aprónak tűnő, szerintem pedig nagyon nagy dolgoknak.

Sikeresen megcsináltam kémiára az előadás vázlatát Holnap kidolgozzuk osztálytársammal, szerdán meg megbeszéljük ki mit fog mondani, aztán csütörtökön jöhet a kémiaötös

Még múlt héten kérte a tanárnő, hogy rajzra vegyünk egy vázlatfüzetet, és annak az első oldalára csináljunk egy névtáblát. Ma ültem neki, de mivel rohadtul nem volt ihletem, beírtam a gugliba, hogy szivárványos mémek, és lerajzoltam azt a hármat ami a legjobban tetszett, és magamat is megleptem, hogy mennyire jól sikerültek (ego pls) Ha ki lesz színezve, és nem felejtem el, ide is feltöltöm. Ritka alkalom, hogy büszke lennék egy rajzomra, mert köztudottan fakezű vagyok. Csak remélem hogy tanárnő is értékelni fogja és nem akad ki a szivárványt hányó pálcikaemberen

szüleimnek hamarosan lesz a 20ik házassági évfordulójuk és foglaltunk nekik szállást, amit csak pár nappal előtte szerettünk volna odaadni, erre megnéztük anya előzményeit és már egy csomó szállást nézett, szóval muszáj volt ma odaadnunk.
de anya olyan cuki volt, elkezdett sírni is.

Most olvasom, hogy Jared Leto Budapesten tartózkodik (miaf*sz?!). A szívét illetően nem akar esetleg egy komplett kivizsgálásra hozzánk jönni? Tudok újraéleszteni, és az ő esetében a szájból-szájba alternatívát is hajlandó lennék bevállalni.

Izé, látszik, hogy egy hosszú műszakon vagyok túl. Ha már most ilyen beteg gondolataim támadnak, akkor mi lesz velem holnap?!

Zenét hallgatva...
... szeretek a lámpánál állva zenére dőlni jobbra-balra,
... szeretek dobolni a buszon, villamoson, torlin a combomon, az ajtón, az ablakon,
... néha megfeledkezek magamról és dúdolok, de nem hangosan, csak halkan.

Mi ezzel a probléma?

Órákon át arról álmodtam, hogy tudok teleportálni. Aztán északról haza kellett jutnom egyedül. Bejártam a világot, mert mindig oda teleportáltam, ahová csak elláttam. Egy kész fantasyregényt alkottam a képzeletemmel. Meg kellett pördülnöm, és már ment is...-
hát... azóta is itt pörgök fel-alá a szobám közepén, de valamiért nem megy...

Oh, és ma meg átaludtam az orvos rendelési idejét, tehát két napot is lehet igazolni szülőivel, plusz krvára lebsznak.

Valaki mondja meg, mitől vagyok annyira ügyes, hogy 1,5 a tesiátlagom?

vannak az átlagos lelkivilágú emberek - akiket mindig is irigyeltem, de most méginkább -, akik szidják a munkahelyüket, esetleg morognak otthon, mert rossz napjuk volt. és vagyok én, a túlérzékeny lelkironcs, aki már a fél műszakomat is végigsírom, ezért önbizalomnövelés gyanánt összeiratják velem a pozitív tulajdonságaimat. kár, hogy több mint egy óra szenvedés alatt is annyira jutottam, hogy kedves és empatikus vagyok és - munkatársam súgása után - hogy szép a hajam. éljen az egészséges énkép, tizenegynéhány évesen sem voltam ilyen elbszott.

vissza akarok menni oviba. vagy suliba. de még az egyetem rohadt gazdaságtudományi kara is megtenné, bármennyire is utáltam.

Készítettem egy olyan rajzot az egyik kedvencemről, ami nem is hasonlít rá. Most éppen az eredeti kép és a rajzom között keresem a hasonlóságokat. Eddig egyet találtam: majdnem ugyanolyan a haj.

Jelenleg izgulok, hogy kicsit fehéredik-e a telefontokom, illetve, hogy rajta marad-e a minta, mert most megáztatom egy kicsit Vanishben. Utálom, hogy állandóan besárgulnak.

És még valami: Ebben hol a logika?
"Szia bocsi hogy viszajelöllek ha gondolod majd jelölhetsz vagy irj és bejelölek de nem vagyok barátgyőjtő nem fogok egy évig erre várni."

Látom, a felnőtté válással nem csak én küszködöm. Így második nap az egyetemen - ugyanis olyan sok szabadidőm van nappalin, hogy inkább beiratkoztam még egy iskolába és elkezdtem dolgozni, mielőtt keresek magamnak valami dílert kis "legális kedélyjavítókért" - döntöttem el, hogy engem tulajdonképpen érdekelni sem érdekel, amit tanulok, és szakot, sőt, lehet hogy kart is szeretnék váltani. Még az egyetem maga sem biztos, hogy marad.
Újabban pedig hiper-érzékeny lettem. Fooogalmam sincs, mi folyik most az agyamban, de hogy a legapróbb dolgokon is nekiállok újabban pityeregni, igencsak problémás számomra. Régebben egy komplett gyilkosságot is végigtudtam volna nézni pókerarccal.

Jövő héten végre 10. évad, a legeslegjobb dolog ami most maximálisan feldob

A privát üzenetekre (itt és facebookon is) igyekszem minél hamarabb válaszolni, remélhetőleg pénteken sikerül! Megértéseket köszönöm!

A napom alapvetően sz ar volt, bár párszor kaptam egy-egy kiadós röhögőgörcsöt. Egy gyöngyszemet szeretnék megosztani itt is(mert lusta vagyok megkeresni az aranyköpéses topikot)
Tanár: (hangosan gondolkozik) Mi az az állat ami repül, és leejti a csigát hogy betörjön a háza...?
Padtársam: (teljes átéléssel) ELEFÁNT!!
Ezen egy cirka 10 percig röhögtem

Az a vicces dolog, mikor anyukáddal álltok egy liter, gázra felrakott tej fölött azzal a szándékkal, hogy tejbegrízt csináltok, de olyan régen volt már, hogy lövésetek sincs, mennyi búzadara, és mennyi cukor kell bele.
Szerk.: Kijelenthetem, hogy finom lett.

Nálam a barátaim számára volt furcsa elfogadni, hogy nem eszek húst. Én is megkaptam a "De hát a hús kell az emberi szervezetnek!!44" "Hogy tudsz nem enni olyan finom!!!44" meg hasonló, elmaradhatatlan mondatokat De ez elcsendesült, egy év után most már rájöttek szerintem, hogy nem tudnak meggyőzni.
Amúgy az energikusabb részt csak megerősíteni tudom, sőt, fogalmam sincs, ez lehetséges-e, de ha igen, akkor én sokkal "könnyebbnek" is érzem magamat, és sokkal nyitottabb vagyok más országok ételeire, a kaják különböző és sokféle elkészítési módjaira. Tök klassz.

Szent Johanna Gimi: 8/2 Örökké - Április 3., Kedd.

Kis fangörcs? Áááá nem... xD

Nahát, beavattak a munkahelyemen! Vagyis pontosítok, én hívom "beavatásnak" azt a bizonyos első dolgot. Ha nem nyakon hány a baba, akkor sikerül két másodperc alatt pelenka csere közbe telibe pisilnie. Ma az egyik Művésznő úgy telibe hányt a műszak utolsó öt percében, hogy csak lestem, mint Rozi a moziban. Én nem akartam erőltetni, mert ha nem kell a babának, akkor nem kell, ő is tudja, hogy mennyi az annyi, de hát azt a parancsot kaptam, hogy burkoljuk be a maradékot is. Nos, a dolgok kifele jöttek, és nem bent maradtak. Én ezen már csak nevetek, ugyanis az első hetekben szinte mindig történik velem ilyesmi. Pluszban ma úgy keltem fel, hogy a f*sznak kell bemennem, reggel sírtam is egy sort, hogy milyen fáradt vagyok. Nem is kicsit átkoztam magamat, hogy én vagyok a világ legdegeneráltabb embere, hisz ötkor még a legtöbb - normális - ember alszik.

Üdv a klubban! Holnap ötkor kelek, hogy jó eséllyel beérjek az előadásra, mert az oktató (nem, őt már nem szabad tanárnak hívni...) közölte, hogy az asztala az ajtó mellett van, és figyelni fog mindenkit. (egyébként, maga a tancibácsi elég szívós, majdnem mindenki azt mondta, hogy ennél semmit nem szabad felvenni, olyan görcs. Erről valahogy én nem tudtam és elsők között iratkoztam fel az órájára. Szeretnék sírni.)

Nahát, hogy én hogy felb*sztam most az agyamat, hihetetlen!

Két legjobb Staritys barátnémmal akartam részletesebben megosztani - mert hát úgy nézett ki, hogy valami alakulgat -, de úgy felb*szott, hogy muszáj kiírnom magamból. Ma délután összefutottam valakivel, beszélgettünk, elvoltunk, végül elhívott. Képes volt utánam caplatni egy másik szárnyba, másik emeletre, egy totál zárt részre, ahol tulajdonképpen neki semmi keresnivalója nem volt. Randira hívott, legalábbis én annak vettem, sőt olyan zavarban is voltam, hogy már szégyelltem magamat. Most nézem fészbukon (mert hát bejelölt), ennek a valakinek felesége van. Nézem, hogy ez most komoly?! Ráadásul pár hónapja házasodtak össze! Eszem-f*szom megáll, komolyan! Oké, hogy alig nézek ki húsznak, de azért hülye nem vagyok. Igazából arra voltam kíváncsi, hogy hány éves, erre a fészbuk tolja a képembe ezerrel, hogy xy-nal z idő óta házasok. Na, ne már, ennyire azért nem adok le a színvonalból! Miért annyira nehéz találni egy normális, intelligens, művelt férfit, akinek a társaságában jól érezhetem magamat? Azért itt tűnik ki, hogy férfi és férfi között mekkora különbségek vannak. Ugye epekedek valakiért egy ideje, akivel úgymond "kikezdtem", tudattam vele, hogy iszonyúan élvezem a társaságát, inspiráló a munkássága és maga a lénye megragadott. Csak ugye a gond az, hogy az illető házas, pedig a vonzalom kölcsönös a részéről, aminek a gondolata még most is melegséggel tölt el. Viszont mindezek ellenére is van benne annyi tartás és annyi gerinc, hogy nem csalja meg velem a házastársát, és nem rúgja fel a párkapcsolatát miattam. Ha találkozunk, flörtölünk, viccelődünk, kb. arra a tíz percre elfelejtjük, hogy kik is vagyunk és élvezzük egymás társaságát feloldódva. Én nagyon-nagyon szeretném, ha több lenne köztünk, de ő nem akarja, és nekem ezt tiszteletben kell tartanom. Komolyan, eszem megáll. Túl szép lett volna, ha egy tőlem pár évvel idősebb, normális, intelligens pasi elhív, és ezúttal nem a szexuális, hanem sokkal inkább az intellektuális vonzalom dominál. Én jelenleg erre vágyok, nem pedig arra, hogy random d*gjak valakivel. A szívem pedig belesajdul még most is, hogy az a Valaki nem lehet az enyém. Vonzó, szexi, okos, művelt, kedves és még ezer évig tudnám sorolni. Sosem tudnám azt kívánni neki, hogy menjenek tönkre a dolgok, mert akkor boldogtalan lenne, de ha megtudnám, hogy elválik, a szívem azért repesne az örömtől. Hát igen, az élet nem egyszerű.