miregondoltokmost?

Egy privátbeszélgetésnek hála - amiben felmerült a jó pár évvel ezelőtti önmagam - visszalapoztam a 2012-2014-es hozzászólásaim közé, és bár tudtam magamról mindig is, hogy egy hatalmas bunkó voltam, nem gondoltam volna, hogy ennyire. Még a mai napig is szívesen mondom meg kerekperec a véleményemet, soha sem rejtettem véka alá azt, legyen szó egy virtuális közösségről vagy éppen személyes közegről. Eléggé szókimondó is vagyok, szóval sajnos gyerek előtt is olykor kicsúszik a számon néhány csúnya szó (pedig igyekszem munka közben moderálni magamat), ám mégis úgy gondolom, hogy iszonyú sokat változtam. Nem csak Phaedra, az elfogadás és a tolerancia irányába, hanem effektíve mindenképpen. Szóval olyan stílusban, mint ahogyan anno írtam, már nem írnék, mert úgy érzem, hogy abszolút nem felnőtt emberhez méltó magatartás. Érdekes, hogy egy év leforgása alatt (kb. tavaly ilyenkor szálltam igazán magamba, és hagytam itt a Starity közösségét 2016 év elejéig) mennyi mindenről megváltozott a véleményem és az álláspontom. A homoszexualitás még mindig kényes téma, mert bár elfogadom őket, főleg, hogy több homoszexuális hírességért is rajongok, valamint - hiszitek vagy sem -, de a volt munkahelyemen több leszbikus kamasz lány is megfordult, és teljesen félreismertem őket, egyáltalán nem olyanok, mint akiket a tévében láttam a Pride kapcsán. A biszexualitás pedig - szerintem - minden emberben benne van, csupán csak azt nevelték belénk, hogy a férfi-nő az ideális pár, emiatt is van az, hogy a legtöbb ember képtelen elfogadni a homoszexualitás jelenlétét. Én végül is arra jutottam, hogyha két férfi-két vagy nő meg fogja egymás kezét, vagy ízlésesen megcsókolják egymást, akkor üsse köve, nem érdekel, hisz nem az én életem. Régen láttam irritáló melegeket is (4-es 6-os villamoson, soha nem fogom elfelejteni), talán ezért is voltam velük mindig is ellenséges, de az utóbbi években abszolút nem futottam beléjük. Exem akkor jött be hozzám a kórházba látogatni a vese műtétem miatt, amikor a Budapest Pride volt. Ő viszont totál homofób, mégsem kezdte el szidni őket és egyéb jelzőkkel illetni. Teljesen más volt a véleménye, tehát valószínűleg az idei Pride sem forgatta meg annyira a heterók gyomrát. Na, mindegy, megint csak elkalandoztam. Örülök annak, hogy az évek folyamán sikerült egyfajta toleranciát elérnem, és itt nem csak a szexuális orientáltságú emberekre gondolok, hanem mi egyébre. Régebben sokkal agresszívabban vitatkoztam, tele káromkodásokkal, lekezelő hangnemmel, amiket mára már abszolút elhagytam, tehát megtanultam az évek folyamán érvelni, vitázni és a vitapartneremet egyenrangúként kezelni. (Phaedrának még mindig jár ezért egy cuppanós puszi ) Az utóbbi hónapokban több problémám akadt a fórum által, gondolkodtam azon is, hogy letörlöm magamat, hiszen az a két fontos ember, aki miatt nagy részt feljárok, azok fészbukon is az ismerőseim, tehát a kapcsolat nem szakadna meg, viszont az egyik legnagyobb hibát követném el. Mert bár nem ezen a színvonalon kezdtem el fórumozni, mégis ennek az oldalnak, de legfőképpen a társaságnak köszönhetem mindazt, hogy ma azaz ember vagyok, aki szeretek lenni. Igaz, néha lekezelő vagyok, nagy az egóm (de hát kinek nem? ), szeretek okoskodni, főleg olyan témákban, amikben nagyon jártas vagyok, de mindezek mellett emberségre törekszem, ami azért nagyon nehéz, ha az embernek beszól egy 10-12 éves gyermek. Nehéz, nagyon nehéz, hiszen ha face to face történne a dolog, a gyerek nekem nem merne beszólni, ha meg be is szól, maximum mosolygok egyet, és legyintek. Emiatt is nehéz virtuális közegben értelmesen vitatkozni, hiszen nem tudhatod, hogy a vitapartnered hányadik életévét tapossa. Egy 12-14 éves gyerekkel felesleges leállni pl. (csak hasamra ütöttem) a régi generációs telefonokról vitázni, mert nem tapasztalta, nem használta őket, nincsen viszonyítási alapja. Pluszban az is feltűnt, hogy bár amekkora f*szkalap voltam, jóval értelmesebbek voltak a tagok, akikkel konfrontálódtam. A hozzászólások zöme, amikre reagáltam, értelmes minimum 6-8 sorosak voltak, tehát az akkori fiatalabb generáció valamilyen szinten képes volt szavakba önteni gondolatait, véleményét. Manapság meg mit lát az ember? Van két mondat, oszt' örülj, hogy ennyit is hajlandó volt leírni.

Száz szónak is egy a vége: sajnálom, hogy nem tudom kitörölni az évekkel ezelőtt megírt hozzászólásaimat, mert abszolút nem vagyok rájuk büszke. Pedig akkor is "érettnek" gondoltam magamat, ami elég nagy hiba a részemről. Néhány hozzászólásom abszolút nem érett, logikus gondolkodásra vall. Rengeteg embert megbántottam, a lelkébe gázoltam, csak, mert az akkori látásmódom ütközött másokéval. Mondhatnám azt, hogy nem bánt, de bánt. Kicsit úgy lelkiismeret furdalásom is van ezek miatt. Lehet, hogy visszakeresgélem a tagokat, és akik még nem törölték le magukat (szerintem 1%-uk), lehet, hogy megdobom őket egy privivel, és elnézést kérek. Mert bár nem most történtek, de most már igazán ad örömöt, ha valakit így inzultálok.

Sokat változtam. Fogalmam sincs, hogy kit érdekelt ez a fajta önmarcangolás meg a tipikus egós ömlengés magamról, de így visszaolvasva, még egy kicsit önértékelésnek is tűnik. A mostani önmagamnak köze nincsen ahhoz a sz*r, ítélkező nyomorékhoz, aki egykoron voltam. Mindegy, csak muszáj volt megosztanom veletek, amivel csak az volt a célom, hogy igen is adjatok mindenkinek egy esélyt. Az emberek képesek változni, elfogadóbbak lenni, de csak akkor, ha ők maguk is akarják ezt a fajta változást. Ez pedig így van rendjén. Pluszban a feminácik elleni vájkálódásomat sem tartom most már helyén valónak. Amikor ezen hozzászólások ellen érveltem, nem tudtam milyen érzés az, amikor egy férfi úgy érzi, hogy a nő felett áll. A - most már volt - munkahelyemen számtalan eset történt, hogy az osztályvezető főorvos lekezelő volt velem, csak, mert nincsen pénisz a lábaim között. Értem én, hogy az orvos effektíve csicskának tartja az ápolónőt, de az már a legalja volt, amikor a nevemet sem volt hajlandó megtanulni még a mai napig, és én voltam a Vöröske az osztályon, holott mindig volt névtáblám. Megalázó volt, pláne, hogy elvárta azt, hogy megcsináljam a munkáját (jobbára lassan a nővér diagnosztizált helyette) és nemhogy egy köszönömöt nem böfögött oda, de erősen kötekedni kezdett. Most már úgy gondolom, hogy a feminista nézetek valamennyire is, de szükségesek, hiszen a saját bőrömön tapasztaltam.

Komolyan, már én érzem magam kellemetlenül, mikor felveszem a Nirvanás vagy bármilyen zenekaros pólómat, mert mindig azt gondolom, engem is valami agyatlan háendemes divatmajomnak hisznek, aki csak annyit tud az együttesről, hogy benne van az a szőke csávó a Nirvana, meg a Kurt Cobain.

A jövő hetem katasztrófa...annyi minden van a fejemen hogy nem igaz...
kívánjatoknekemszerencsét

Ugyan nem rémlik, hogy valaha is lett volna veled konfliktusom, mégis megmondom őszintén, régebben baromira szúrta a szememet némelyik megnyilvánulásod, és még csak nem is azért, mert te így gondoltad, én meg úgy. Az utóbbi időben azonban azt vettem észre, hogy tényleg megváltoztál pozitív irányba, aminek kimondottan örülök, annak meg főleg, hogy belátod, anno hibáztál, emellett megkedveltelek az utóbbi időkben írt hozzászólásaid alapján. Nem sok emberben van annyi gerinc, hogy belássa, hogy nem neki volt igaza. Nem akarok nyalizósnak tűnni, vagy valami, de örülök, hogy képes voltál ilyen mértékű fejlődésen keresztül menni, már ami a beszédstílusodat illeti. Nem mintha egy 16 éves gyerek véleménye annyit számítana, mindenesetre örülök annak, hogy sikerült szembeszállnod magaddal, mert mint mondtam, nem mindenki képes erre.

On: Borzasztóan utálom, amikor elmegy mindentől a kedvem, és legszívesebben eltűnnék a p!c$#ba. Amúgy tök jó, hogy csak angolból van házi, az is ismétlés, de alig bírom magamat rávenni. Mi lesz itt még...

És vége a hétvégének. Jajj. Holnap lesz valami angol doli, talán a tavalyi év szavaiból, ismétlő céllal, de üres a fejem, mint egy üres doboz (irodalmon örülnének a hasonlatomnak ). Szerintem fáradt vagyok..

én: *metálosan hörögve Mariah Carey dalokat éneklek a Jetikének*

apu: *magában motyogva* miért kell ilyeneket átélni ennek a szegény kutyának

Aludnom kellene, mert holnap suli. Ezt még leírni is tök ijesztő. Soha nem voltam koránkelős lány, ezért esik nehezemre most mindig 6-kor kelni. Inkább az éjjeli baglyok társaságát erősítem. Lehet hogy éjszakai suliba kellene járnom?

1. Nincs kedvem dolgozni! Mi a sz_t találnak ki ma megint? -.-

2. Miért van annyi magától elszállt és ostoba ember? De közben azt hiszik, hogy ők valami egetrengetőt tesznek az asztalra a kesze-kusza és semmitmondó gondolataikkal. Miért nem tudom tolerálni őket? Miért foglalkozom egyeltalán velük? Miért hiszik azt, hogy ők a világ közepe? -.-

3. Miért nem értik meg a gyerekek, amit normálisan, tagoltan és türelmesen mondunk nekik? Annyira fárasztó ugyanazt elmondani ötvenszer. Kár, hogy nem minden szülő tudja mi a gyereknevelés...

Kipukkadt a vízhólyag a lábamon, járni alig tudok, annyira fáj. De egyébiránt olyan boldog vagyok, hogy majd kiugrom a bőrömből - hamarosan megkezdődik ismételten a véget nem érő hajtás, és olyan végtelenül perverz dolgaimnak/hobbijaimnak (?) hódolhatok, mint a vénázás, infúziózás és társai. Ehh, hát már úgy várom, hogy elmondani sem tudom! Jó lesz végre ismételten emberek között lenni, kommunikálni és beteg gyerekek felépülését segíteni. Már totál be vagyok zsongva!

Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én már belefáradtam ebbe a tanévbe.
Ráadásul egész szeptemberben délutános váltásban leszek, ami annyit tesz, hogy fél kettőre megyek és valamikor fél nyolc után jövök haza.
Nincs arra megfelelő megfogalmazás, hogy milyen rohadtul hosszúnak tűnik a délután a délelőtthöz képest.

Tudom, hogy egyedül leszek a hozzászólásommal, meg talán annyira nem is releváns itt, mert sokan még az oktatás bullshit-részét tanuljátok, de én úgy örülök, hogy ma végre beiratkoztam arra a szakra, amire már két éve is be kellett volna, hogy az valami hihetetlen. El se hiszem, hogy jövőhéten végre kezdődik az egyetem, már úgy várom (Lehet, hogy ebbe azért az is beleszól, hogy akkor már alig fogok menni dolgozni és végre lesz egy kis nyugalmam). Meg hát basztikuli, csak azt fogom végre tanulni, amit szeretnék. Nem lesz az, hogy pedagógia, meg BTK, csak tiszta TTK Végre nem kell a karok között rohangálnom, lesz életem és még heti 1x el is tudok menni majd dolgozni. Igaz, hogy ebben a félévben alig lesz gyakorlatom, csak előadásom, és hogy a vizsgaidőszakba bele fogok pusztulni, de nembaj Valamit valamiért, most így jött ki, hát állok elébe! És most megyek kiiratkozom a tanárképzésről

1. Még mindig várok a csodára.

2. Mi ez a k*rva újítás a Viberen? Belépni sem lehet, letöröltem most meg nem tudom újra feltelepíteni. Pedig már más programot is töröltem le...

3. Tetszik ez az OKJ-s képzés amire most járok csak eléggé lehangoló így Egyetem után... (sőt igazából szakmai gyakorlat után, mert az volt a legkésőbb...) Ugye ott nem kellett minden órára bejárni, meg volt hogy 10-kor vagy 12-kor kezdődött az első óra... Gyakorlat meg ugye megint olyan volt, hogy 10-12ig sajtótájékoztatókra mentünk akkor kicsi kaja szünet és 12.30-14.00ig cikkek megírása. Vagy ha nyereményjátékok voltak akkor szavazatok számlálása és délben mehettél haza, szóval ja. Elég laza volt. Egyetemen meg na, sok előadás volt, amik nem voltak kötelezőek, gyakorlatiról is lehetett hiányozni hármat... Itt meg most akkor visszazuhanok a középiskolás 8-14-ig (vagy 16-ig!!!) időre...
Egyébként így előre láthatólag tetszik a képzés ( főleg mert nincs tesi ), csak na... érdekes lesz. Na meg azon agyalok hogy remélem nekem nem alap fokú angolom lesz, mert sz*rrá fogom akkor unni magam. Shit.

Beszrok már, és nem értem, hogy mi a rákért basztatják mindig neten keresztül az egoista, hisztis emberek a náluk okosabbat, mellesleg -hangsúlyosan- normális észérvek nélkül. Irigység talán? Komolyan...
Igen.

Azt álmodtam, hogy van egy nagy, puha és rohadtul aranyos husky kutyám, és annyira csalódott voltam, mikor felkeltem és rájöttem, hogy nincs is kutyám. Csak míg nem tudok elköltözni itthonról, még egy tengeri malacom sem lehet. :'D Annyit tudnék erről panaszkodni, de csak felidegelném magam, a lényeg, hogy egész életemben sosem lehetett semmilyen állatom, mert kifogásokat találnak ki rá, hogy miért nem lehet, de ezek száz sebből véreznek. De szerencsére az álmodozás még ingyen van, és majd egyszer, egy gyönyörű napon lesz egy saját házam, ahol boldogan élek az álmomból valósággá vált kutyámmal.

Ez a mai nap egyszerűen ilyen lesújtó. Még az eső is esett, mikor felkeltem. Ennek ellenére mégis ki akartam mozdulni, de egyszer akarok elmenni valahova és jól érezni magam, de hirtelen a világ ellenem fordul, aztán meg nem tudok menni... Még szerencse, hogy indulás előtt nem sokkal még mindig törölközőben partiztam RHCP számokra, és így nem kellett levedlenem magamról semmiféle harci öltözetet, hogy visszadőljek az ágyamba pokémonozni.
De legalább nem unom halálra magam, mert találtam magamnak egy új kedvenc zenekart. Meglepően jók ahhoz képest, hogy még csak az első EP-jüket adták ki nemrég, és mondhatni egy "youtube-zenekar". De a covergyártó zenészeknek, mikor meghallgatom az eredeti számaikat, általában mindig csak úgy vagyok vele, hogy elmegy, de ők valami hihetetlenül tehetségesek, remélem még sokra fogják vinni.

az elmúlt hetekben fogytam 5 kilót, de nagyon nem örülök neki.
ez rohadt pcsásan fog hangzani, szóval előre is elnézést, hogy képes vagyok ilyen is lenni... de jelenleg az súlyt le a legjobban, hogy nem lehet műkörmöm a szakmám miatt. igen, ez a hatalmas problémám. de én mindigis utáltam festegetni a körömömet, szóval nekem ez egy tökéletes megoldás, ugyanúgy végzek házimunkát vele, sőt a pirítóst könnyebb is kiszedni mert nem égetem meg az ujjamat. de még körömlakkom se lehet, ráadásul ez már igazából a saját körmöm.
amúgy az a legrosszabb az egészben, hogy ezentúl nem tudok majd mivel vakarózni. kénytelen leszek megint tollkupakkal vakargatni magam. amúgy nem vagyok rühes, csak ekcémám van, amit nem szabadna vakargatni, de akkor meg elkezd tikkelni a szemem.

Annyira kiönteném ide a lelkem, de valami beállt az agyamban, ami azt mondja, hogy nem, nem, nem.
Pedig annyit tudnék mesélni és olyan jó lenne kiírni magamból mindent, ami "nyomja" a lelkem, mert valójában most boldog vagyok, csak megint egy bonyolult szituációba kevertem magam. Annyiszor le akartam írni ide egy dolgot, de mindig kitöröltem, pedig ezzel tényleg nem tudnék megbántani senkit. Ahogy azzal sem, amit az előbb akartam leírni, mégis valamiért az van bennem, hogy nem.

És ennek nem sok értelme volt, lehet, hogy szakemberhez kéne fordulnom.

Örülök neki, amikor ilyen jól kezdődik a hétfőn.. 8 óra..hogy a francba lehet 8 órát a hétfőre tenni? De legalább a töri tanárunk jó fej volt. Közölte, hogy ő nem papagáj, és az anyja nem a Tihanyi visszhang. Ja és üdvözli a történelem tankönyv szerzőjének az anyját.. Plusz, még beteg is vagyok.. Yay! De, legalább volt annyi boldogságom, hogy a kis barátom, most sem hagyott egyedül. Plusz, még szelfiztünk is véle. Nagyon hülye, de imádom. ♥
Németen kibeszéltük Ádámmal, és Tibivel a Trónok harcát, majd megvitattuk a horror filmeket is. Megbeszéltük, hogy van egy-két horror amit látnom kell.
Bencével és Janival a kedvenc videósainkat, és ökörködtünk egy sort.
Aztán hazafele találkoztam a bársonyos tizedikesekkel, és a buszon velük beszéltem meg az apróbb hülyeségeimet.
Szóval, egy-két dolgot leszámítva egész jó napot tudhatok magam mögött.
Ja és így megjegyzésként...szerintem földrajzból bukni fogok..a mostani tanárom..úú

És igen, sikerült összebarátkoznom azzal a lánnyal, akiről nemrég beszéltem. Tény az tény, hogy a sorsnak köszönhetem ezt, mert nem vettem bátorságot magamon és nem mentem oda hozzá, de mégis sikerült összeismerkedni és olyan jó érzés végre egy olyan lánnyal beszélgetni, akivel nagyon sok közös van bennünk. Yey, most nagyon boldog vagyok!

az iskolától egészen hazáig követett egy pillangó az utcán. csak egy egyszerű kis fehér pillangó volt, mégis nagyon ijesztő volt, ahogy jött utánam meg mellettem. egyből a pillangó-hatás jutott róla eszembe, és hogy valószínűleg nem véletlenül követ engem ez a kis retek, hanem figyelmeztetni akar valamire. (vagy csak tetszett neki a dezodorom, ki tudja)
na jó. első rendes tanítási nap, és én már most becsavarodtam. help meh

ezen kívül is elég furcsa napom volt. az időjárás is totál h*lye, a reggeli eső után egy kellemes, hűvös őszies napra számítottam, aztán úgy éreztem, mintha a pokolban égnék, de most már megint megfagyok. illetve néhány osztálytársam, akik tavaly elkezdtek kerülni valamiért, mint a leprát, most megint beszélgettek velem. ezt egyszerre tartom érthetetlennek és örülök neki.
az a legrosszabb, hogy irodalomból semmi érdekeset nem fogunk venni Dante az egyetlen, akit kedvelek azok közül, akikről tanulni fogunk, erre persze, hogy nem sikerült jelentkeznem a róla tartandó kiselőadásra. túl lassúak a reflexeim. ezért még utálni fogom magam később
és azon gondolkozom, hogy lehet, hogy szerelmes vagyok. vagy valami olyasmi. heh, király egy tanév lesz ez

*suli mosdó*
én: *mosom a kezemet, egy kislány mögöttem a fal mellett álldogál*
...
kislány hirtelen, nekem: szép a hajad

Hát mekkora aranyos már, nem hiszem el.