miregondoltokmost?

Igazából annyira ciki helyzetekbe tudom magam hozni, hogy az nem igaz. Van egy osztálytársam, úgy hívják, hogy Dani (igen, ő is Dani, vonzom a Danikat). Régen tetszettem neki, ő pedig mindig tetszett nekem. Tavaly tök jól összebarátkoztunk, állandóan pacsiztunk, egymás kajáját ettük, órák előtt néztük a szép csajokat és helyes pasikat, ordibáltunk az iskola ablakából és megmondom őszintén: egész nyáron azt vártam, hogy láthassam. Erre ma láttam, hisz évnyitónk volt és mivel állandóan azzal van elfoglalva, hogy magasabb nálam, ma odaálltam mellé, és megmondtam neki, hogy most már tényleg magasabb. De szerintem nem igazán tudta, hogy mit akarok, úgyhogy bólintott kettőt, egy picit mosolygott, erre nem otthagytam? Komolyan mondom, néha leütném magam.

HISZTIROHAM: De ahj, én azt akarom, hogy barátok legyünk (vagy többek), de mindent elb.szok és ez idegesít. És megint csipkedni akarom az oldalát, simogatni a haját és cseszegetni órák közben. Azt akarom, hogy megint odaüljön mellém azzal az indokkal, hogy szeret és megint akasszuk ki ketten a fizikatanárt. Dobáljuk egymást alufóliával a lány wc-ben, majd röhögjünk egy jót, hogy mekkora hülyék vagyunk. Dirigáljunk egymásnak, osszuk ki a másikat a jó zenei stílusról és csináljunk közös képeket. És asszem befejeztem a nyavalygást és holnaptól kezdve újra megszerettetem magam vele.

Bocsánat az összefüggéstelen szövegért, jelenleg nem tudok másra gondolni, de ráfoghatnám arra is, hogy este van.

Hihetetlenül át tudom érezni, amit írtál. Régebben volt nekem egy nagyon jó barátom, Gabi, akivel nagyon régóta jóban voltam. Hasonló dolgokat csináltunk, mint ti, csak mi tényleg csak barátok voltunk, és egyikőnk sem érzett többet. Mindig együtt lógtunk, hülyültünk, csesztettük egymást, baromkodtunk, amőbáztunk a kárpitozott székeken egy-egy unalmas műsor alatt, kifejlesztettük a tökéletes súgást kémiára és ilyenek. Ám tavaly nagyon csúnyán összevesztünk, és azóta se igen beszéltünk. Amit nagyon bánok, mert már arra sem emlékszem, hogy mi volt a vita tárgya.

Úgyhogy beszélj vele, beszéljétek meg, tanulj az én hibámból!
És bocsi, hogy belekotyogtam.

Ugyan, nem kotyogtál bele.
Köszi, hogy leírtad!
Remélem, hogy sikerül megbeszélnem vele.

Én is remélem!

Osztályfőnök ma küldött egy emailt, hogy ne felejtsünk el iskolába jönni holnap, meg az üzenethez mellékelt 17 oldal fizika anyagot. Még el sem kezdődött rendesen a tanév, de már ilyenekkel terrorizálnak. Csak legyek végre túl ezen a 12.-en és aztán jónapot mindenkinek

szerk: rájöttem, hogy valószínűleg ez volt az utolsó rendes nyaram. Mármint, hogy nyári szünet. Mert ugye középiskola után muszáj lesz dolgoznom, mivel a terv a főiskoláról elég bizonytalan lábakon áll. Baszki nemár

a nagy fáradtságba (csak gyakorlok a későbbiekre, hátha elfelejtem a nagy iskolában hogyan is kell) megdörgöltem a szemem. akkor és ott, abban a pillanatban nem realizálódott bennem a tudat, hogy szempillaspirál és szemhéjtus van rajtam.
jelenleg a tél katonája és furiosa között mozgok mint megjelenés.
látjátok, már megérte idekattintani, ha nem tettétek volna, most ezt se láttátok volna. olvashattátok volna, érezhettétek volna át a szívszaggató történetem.
én köszönöm, hogy megoszthattam.

Az utóbbi időben egyre könnyebben beszélek Apuról, már 5 éve lassan, hogy itthagyott.. de ezelőtt pár hónappal inkább úgy voltam vele, hogy nem is beszélek róla, mert elsírnám magam. Most is igazából csak Anyuval meg legjobb barátnőmmel szoktam beszélni róla. De mindennap eszembe jut. Ma is ültem a buszon és nem tudom miért, de az az emlék jutott eszembe, amikor mentem vele méheket szállítani. olyan 13-14 lehettem - elég sokszor mentem vele. Emlékszem mindig este indultunk - ugye éjjel célszerű őket szállítani - felpakolta őket a Transzporterre és indultunk is Órákon át utaztunk a lehúzott ablaknál és Apa imádta ordíttatni a zenéket - főleg ha Ákos vagy Sting ment - és vele együtt énekelt. Én mindig csak forgattam rá a szemem, de bozalmasan jól szórakoztam. Meg sokszor én navigáltam a sötétbe, hogy kerülje ki a kátyúkat, nehogy összerázódjanak a méhek, mert borzalmas utakon jártunk.
Belegondolva még mindig borzalmasan dühös vagyok az egész helyzetre, hogy nem tölthettem vele elég időt, hogy nem látta, ahogy leérettségizem, nem fogja látni az esküvőmet vagy épp esetleg majd az unokáit. És én pedig nem támaszkodhatok rá minden helyzetben, nem lesz ott mellettem nem tudok vele beszélni minden hülyeségről vagy épp összekapni a zenei ízlésünkön - amugy egyre jobban hasonlítok rá ebből a szempontból - ..De amugy sem tudtam rá haragudni soha.. Borzalmasan hiányzik

Vajon ő is annyit gondol rám, mint én rá?

Ma mindenhol a tévében azt hallgatom ,hogy elkezdődött az iskola. Szinte vágyakozva gondolok vissza, hogy de jó is lenne, ha én is mehetnék még így rendesen suliba. Viszont én döntöttem így, hogy heti 3 nap suli(kettő hétköznap, egy pedig szombaton). A közelben egy suli sem volt, ami grafikust tanít, viszont, mint ahogy korábban írogattam nem akarok koleszos lenni. És ezzel az járt, hogy nem járhatok rendes tanrendszerben.
Kissé izgulok ,mert nekem csak szeptember. 12 után fog kezdődni a suli. Azt mondták ,hogy küldenek e-mailt, hogy pontosan melyik nap menjek. És akaratlanul is ideges vagyok ,hogy kikkel fogok egy csoportba járni (osztálynak nem mondhatnám már) illetve milyen lesz ez az egész. Szóval hát most, hogy ezt leírtam azt hiszem mindenki sejti ,hogy miért választottam ezt, hogy 3 naposra megyek. Így is teljesen új lesz a fővárosban elmennem, megtanulnom merre menjek, milyen busszal (eddig nagyon nem is jártam rendszerszerűen), milyen tömegközlekedéssel. De egy kis darabkát a régi életemből megőrizek azzal ,hogy mégis 4 napot itt vagyok, a kisvároskámban.
És már őszintén szólva, nagyon várnám, hogy mikor küldik az e-mailt, hogy mikor mehetek, mert a folyamatos kudarcok miatt már abba a hülye képzelgésbe estem ,hogy átvertek és nem is lesz suli ahová mehettek.

Mintha rólam írtál volna. Életem egyik nagy szomorúsága, hogy a szüleim ezeket már nem élhették meg.

On: Kellemes szeptember elsejét minden közoktatásban tanul diáknak! Még ha nekem csak másfél hét múlva kezdődik is a suli, együtt érzek veletek, mert az elkövetkező 4 napot végig fogom dolgozni... Szóval kitartást mindenkinek a közeljövőre!

azt hiszem, a mai napon elértem a zárkózott-aszociális-gyerek-vagyok-aki-fél-mindentől képességem legmagasabb szintjét: nem mertem köszönni az osztályfőnöknek. jó, h*lyén hangzik, mert az is; biztos nagyon bunkónak tűntem, amiért egyik pillanatban még a kérdéseimmel bombáztam, aztán megindultam az ajtó felé, mint akit a hangok hívnak a folyosóról. de egyszerűen úgy éreztem ott és akkor, hogy túl sok ember van körülöttem, túl sokkal beszéltem, értelmetlen dolgokat mondtam, mindenki idiótának gondol, senki sem vesz emberszámba és a többi. persze ez nem így van, csak valamiért mániám azt hinni, hogy utálnak az emberek. pedig elvileg nem.
viszont utána amikor már az iskolából is menekültem ki, sikeresen köszöntem két osztálytársamnak, igaz, hogy kb. egy házi egér hangján, de sikerült. büszke voltam magamra.
talán fel kéne keresni egy pszichológust? mindegy, most a közösségi szolgálattal kell foglalkoznom, oh shit…

Bentfelejtettem a tornazsákomat 3 hónapra, és valaki kilopta belőle a nadrágomat... Hát, még viszonylag olcsón megúsztam.
Egyébként, most jöttem rá, hogy mennyien utálhatnak. Az iskola háromnegyedéről azt se tudom, hogy ki a rák, a maradékot csak látásból ismerem, de amikor évnyitón kihívtak, mert kaptam oklevelet, akkor páran elkezdtek fújolni... Most rosszul kéne éreznem magam.

Az első napom a középsuliban nem is volt olyan rossz. Az osztálytársaim (omfg 33 is van belőlük, ez kicsit sok a 14-hez képest, ami általánosban volt) egész rendesek, három fiú van aki azt hiszi, hogy övék az iskola, a lányok pedig 1-2 kivétellel egész normálisak. Van is egy igazán szimpatikus, holnap szerintem meg is szólítom. Aztán ott van az osztályfőnököm, aki fényévekkel jobb és szimpatikusabb nekem mint az előző. Már csak azt remélem, hogy a többi tanárom is rendes lesz. Erre most igazán érzékeny vagyok, tekintve, hogy általánosban olyan tanáraim voltam, melyeknél jobbat nem is kívánhat az ember. Egyébként sikerült másfél órával korábban az iskola előtt lennem (legalább nem késtem), először pedig rossz terembe mentem be, de nem baj, végül is tudom arra fogni, hogy beiratkozásnál még azt mondák, hogy abba a terembe kell menni. De mindegy is, remélem, hogy továbbra is ugyanilyen rendesek lesznek az osztálytársaim.

Véletlenül írtam egy verset messengerben.
Máris kivan a retkes fszom
Az első tetves krva napon.

Nekem is ma volt az első napon a középsuliban, de szerintem elcsesztem az egészet. Na jó, kezdjük az elején. Amikor beléptem a suliba, akkor totál bénán áldogáltam a folyosón és közben azt éreztem, hogy néha rajtam röhögnek a felsőbb évesek. Bár szerintem csak én vagyok ilyen paranoiás. Aztán lement az évnyitó, ami egyébként sokkalta rövidebb volt, mint általánosban szokott lenni. Majd bementünk a termünkbe és mindenki helyet foglalt. Én egyedül ültem, mivel már szinte mindenkinek van onnan ismerőse, szóval ők el is beszélgettek egymással, amíg én senkihez sem szóltam egy szót sem. Most pedig félek, hogy esetleg majd nem lesznek barátaim. Eddig is csak egyetlen egy barátnőm volt élőben, de ő más suliba ment, mint én. Az a legnagyobb bajom, hogy fogalmam sincs, hogy hogyan kell megszólítani embereket, főleg akkor, ha az illető másokkal beszélget. Lányok közül nem vagyunk túl sokan, de csak három tűnik olyan normálisnak az órán történő bemutatkozásuk alapján és, habár nem szokásom külsőről ítélni, a többiek olyan kis plázacicának tűnnek, de lehet, ha megismerném őket, akkor rájönnék, hogy jófejek. Én mindig is csendes és visszahúzódó típus voltam, szerintem ez így is fog maradni. Holnap megpróbálok néhány emberrel beszélgetni, de nem ígérek magamnak semmit.

Az iskolában ma a szokásos év eleji prédikáció közepette benyögte az igazgató, hogy nem akar meglátni természetellenes hajszínt, és testékszereket. Abban a pillanatban az osztálytársaim igen diszkréten, egyszerre fordultak felém, én meg legszívesebben ott süllyedtem volna el a fekete-piros hajammal, és az ajakpiercingemmel együtt. Egyébként már egyre több a szigorítás az iskolában. Dirinéni valamiért annyira felsőbbrendűnek érzi a gimnáziumunkat, a szakiskolákhoz képest, de hogy mire fel, azt nem tudom. Durván két szakot lehet választani elsőben - ha nem számítjuk bele a nyelvi előkészítős évfolyamokat -, mégpedig az emelt matek-infót, vagy a természettudományt. Kevesebb tanterem van, mint ahány osztály, így nem elég, hogy csütörtökönként a művelődési házba vagyunk száműzve egész napra, első félévben konkrétan nem lesz saját osztálytermünk. Vannak tanárok, akiknek még csak megfelelő végzettségük sincs, nemhogy pedagógiai érzékük, de azért válogatás nélkül felvesznek mindenkit, mert a gimnáziumi részlegben hiány van fizika, kémia és matektanárokból. Erről ennyit.
Mellesleg most is fantasztikus évnek nézek elébe. A fizikatanár újfent halálra fog szekálni, matekból kettesről fel kéne tornásznom magam egy erős négyesre - a képességeim elvileg megvannak, de sajnos lusta vagyok, mint a dög -, tesiórán lobbizhatok a felmentésemmel, hogy ugyan fogadják már el végre, írhatom tele a számológépem tokját kémiapuskával és persze készülhetek kisérettségire, aminek a szóbeli részétől már most parázok.
Panaszkodás off.

kiderült az államtitkár megnyitott egy kiállítást amiben ott a rajzom. na már most ez volt. június elejeközepe.
ma hallottam róla a folyosón.
hálisten hozzám is végül eljutott a hír.



lol, már szinte fájdalmasan átérzem. nekem is szinte az egész fejem le van borotválva, tesi tanár konkrétan megkérdezte anyám szeret-e még. most hogy van orrpiercingem egész nap nyaltam a falat nehogy meglássa
pacsit rá xd

Már csak 286 nap, és újra nyári szünet

Én is paranoid képzelgésekkel küszködök. Csendben rajzoltam a padomnál, aztán meghallok egy beszélgetést, odanézek, majd a beszélgetők rám néznek és tovább sutyorognak. Tuti én voltam a téma. Vagy nem? Az agyamra fog menni ez az év is, már most érzem.

összevagyunk vonva egy másik szakkal, így 46an vagyunk. de csak egy óránk közös, az is ofői, így nem igazán értem az összefüggést. de legalább egy osztályba járok barátnőimmel, mégha nem is egy szakra.
van egy fiú osztálytársam, aki már most rohadtul irritál, mert az a nagyképű, mindent jobban tudó fajta, amit konkrétan rühellek. volt osztálytársai mind röhögtek a poénjain, én meg else mosolyodtam, sőt, barátnőimmel beszélgettük, hogy ha ezeknél ez a vicces....na mindegy.
rohadtul hiányzik a régi osztályom, mindenki egy karakter volt a maga módján és még viccesek is voltak.