miregondoltokmost?

Egy hét után az unokahúgom visszament az apjához, így végre egyedül lehetek a szobámban. Ne értsetek félre, szeretem őt, meg minden, csak egy idő után idegörlő tud lenni, mikor egy 11 éves van folyamatosan a nyomodban. Nem tudtam a kedvenc sorozataimat és filmjeimet nézni, mert egyik sem neki való, meg hát az összes angol nyelven lett letöltve a gépemre. Pluszban kicsit nyomasztó volt, hogy akármit csináltam ő folyamatosan nézett. Még olvasás közben is éreztem magamon a tekintetét.
Szóval most élvezem a csendet és a magányt, egy óra alatt elolvastam egy kb 400 oldalas könyvet, most pedig nekiállok CSI-t nézni. Ki kell élvezni ezt a maradék pár napot. Szeptember elsejétől úgyse lesz időm ilyenekre, ugyanis elkezdem a legnehezebb évet a középiskolában - legalábbis a tanárok szerint. Én mondjuk a matek érettségitől jobban félek.

Mikor a két szlovákiai falusi felutazik Pestre ügyeket intézni, az esküszöm megér egy misét.
Egyébként egészen pozitívan csalódtunk párommal az emberekben. Meglepően kedves és közvetlen volt mindenki. Itt Szlovákiában mindenki magázza a másikat, Pesten viszont kifejezetten tetszett ennek az ellenkezője. Azt hiszem egy kicsit nyugodtabb szívvel fogom elengedni Őt, mert a saját szememmel láttam milyen jó környéken fog élni. Btw a szomszéd néni azt hitte én is költözöm és már ott örömködött, hogy milyen fiatal párocska jött a szomszédba lakni.

Éljen a szabadság. Elpazaroltam egy napot az életemből... lett volna teendőm itthon, de egész nap döglöttem, és nem csináltam semmit.

Most vettem új fülhallgatót, erre ez is tönkremegy. Ezt nem hiszem el... ><

Jó látni, hogy nem csak én betegedtem meg, nyár végére mandulagyulladásom van. Aki szintén az ágyban fetreng és nincs energiája semmire, annak jobbulást!

Az ilyen pillanataimban jutnak eszembe, hogy mennyi mindent elterveztem a nyárra, de a megvalósítás, mint mindig már problémát okozott...

Azt álmodtam, hogy ismerősnek jelölt fészen az a punk gyerek, akiről már párszor beszéltem, majd ezt követően pedig hihetetlenül nem küldtem el ismét a fszba, hanem kijelentettem, hogy nekem a szimpla barátsàg nem elég.
Ja ilyen könnyen szoktam tùllépni a dolgokon.
Az is benne volt, hogy felnyitottam a harmadik szemem. Évek óta gondolkozok rajta, hogy jobban bele kéne mélyedni a tèmàba, de kibaszott lusta vagyok.
Btw, ne haragudjatok, mihelyst hazaérek, igyekszem intézni a nyàr végére az üzeneteket.

Miért van az, hogy azzal az emberrel vagyok bunkó, aki pont nem érdemelné meg, akit nagyon megkedveltem az utóbbi időben, és rengeteget segített? És még ahhoz is gyáva vagyok, hogy elé álljak és bocsánatot kérjek. Azon se csodálkoznék, ha elküldene a f*szba és többet szóba se állna velem. És igaza lenne.. Hogy lehetek ilyen szerencsétlen, hogy még ezt is elcseszem? És miért? Mert egy sértődős, buta p*csa vagyok. Ilyenkor olyan jó lenne valaki, aki megmondja mit csináljak. Menjek kérjek bocsánatot? És ha látni se akar..??

Nem értem miért kell a fél Starity társaságnak állandóan idegesíteni a többi tagot!!!! Komolyan mondom, hogy lassan az idegeimre mentek azzal a bizonyos "Mindenkinek lehet saját véleménye, mert egy szabad országban élünk" jelképes mondattal. Ez most muszáj??? Úgy veszekszik szinte minden egyes cikknèl a társaság,hogy az már teljesen nevetséges. Nőjetek már végre fel!!!! Ezt azt egyet kérem mindenkitől. Csak ezt az egyet!!!!

https://www.youtube.com/watch?v=zdc6oQtkBd0#t=357.132193

lol

Ez a "Mindenkinek lehet saját véleménye, mert egy szabad országban élünk" kijelentés egy nagyon szép gondolat lenne, ha az emberek képesek lennének betartani. Velem is elő szokott fordulni néha, hogy nem értek egyet valakinek a véleményével és a tudtomon kívül megpróbálom ellenérvekkel bebizonyítani, hogy márpedig nincs igaza az illetőnek - szerencsére ez már egyre ritkábban fordul elő, mert mire bepötyögöm a szöveget addigra rádöbbenek, hogy hoppá, most épp valakinek a nézeteire hatni szeretnék. Véleményem szerint vannak persze kivételek, például a rasszizmus, a homofóbia és hasonlók. A forumozók nagy része még nem töltötte be a 14-et, csak sodródnak az árral és azt nézik, hallgatják ami épp népszerű, azokat a nézeteket vallják, amiket mindenki más. Az utóbbiról csak annyit, hogy bizony nagyon sokan használják ezt a kijelentést is, de sajnos nem tudják felfogni a jelentőségét, ergo nem is gondolják komolyan, s mihelyst valaki negatívan vélekedik kedvenc sztárjáról azonnal jönnek az ellenérvek vagy az anyázás. Nem egyszer találkoztam már ilyennel sajnos. De ez majd változni fog az idő előrehaladtával. Remélem.

A felnőtté válás része az is, hogy megtanulod elviselni valamint ignorálni a negatív kritikát akár feléd, akár - a Starity esetében - a kedvenc sztárod/sztárjaid felé irányul. Nem szeretheti mindenki ugyanazt, nem tetszhet mindenkinek ugyanaz. Ez van. Attól szép a világ, hogy nem vagyunk egyformák.


ON: Csak én lehetek ilyen szerencsétlen, ez tuti. Tavasszal elhatároztam, hogy fogyok pár kilót, mert nagyon rám férne. Nem szeretnék sokat, max. 5-6 kilót. Erőt vettem magamon, elkezdtem sportolni (bicikliztem, futottam, még ugróköteleztem is), igyekeztem minél kevesebb szénhidrátot és cukrot bevinni, megvontam magamtól a csokit -és ez nálam nagy szó, aki ismer tudja, hogy ez nálam lételem. Két és fél hónapja szenvedek, erre ma ráálltam a mérlegre és majdnem 4 kilóval többet mutatott. Nagyon el vagyok keseredve, mert úgy érzem, mindent feleslegesen csináltam. ( Azt még hozzátenném, hogy nyolctól négyig dolgozom és meló után még erre is szántam időt.)

Hallom hogy az utca végén szól a mulatós, és olyan bulizhatnékom lett, hogy az nem igaz. Már látom szomorú sorsom, ma se fogok sokat aludni, pedig elterveztem, hogy 10 előtt csicsi, mert át kell állnom a sulira. Ráadásul ma voltam a könyvekért, és pofán csapott a felismerés, hogy jövőhéten ilyenkor már a padokat fogom koptatni. pont kezdtem hozzászokni, hogy addig alszok ameddig akarok, erre 1 hét múlva vége.

Hogy egy ilyen fárasztó nap után ideje lenne megfürdeni, és aludni menni, de még ehhez sincs erőm.

Éhes vagyok

Azért az elég para, hogy kicsit szarul lettem lelkileg, beraktam a Molotov Jukebox lejátszási listám, és a Don't Panic című számot hozta be rögtön

Igen sűrű káromkodás következik most, akinek viráglelke van, az ne olvasson tovább!
Mi az elbszott kibebszott krva isten folyik itt a világban? Hogy bssza meg magát az élet, a sors, az isten, karma, univerzum, ki miben hisz! A 7!!! éves unokaöcsémnek meghalt ma az apja! Az apja, aki imádta, szerette, még ha voltak dolgai is, de a gyerekeiért bármit megtett volna. És aznap vitte le a két unokaöcsémet -a fiatalabbiknak az apja, a másiknak a keresztapja- a telekre, meg a nagymamát. Éppen a napernyőt állították, amikor az apuka rosszul lett. És bssza meg a krva élet, elment, meghalt. 50 évesen! Miért, miért történnek ezek meg? Miért a jó emberek mennek el?

És a plot twist az, hogy a két unokaöcsém még nem is tudja, hogy meghalt... Annyit tudnak, hogy kórházban van. Én teljesen troccs vagyok, hozzám nem állt annyira közel az elhunyt, de már kibőgtem a szemeimet. És bszki krvára hasonló módon halt meg, mint az én apám is. Egy dolog biztos, én telekre többet nem megyek.

Ma hajnali 5re mentem volna dolgozni, de úgy érzem, kioffolom ezt a napot, mert van bennem valeriana és citromfű tea, de mindennek érzem magam, csak nyugodtnak nem.

Úgy fél-1 éve eléggé bele voltam nerülve a sorozatgyilkosok, meg úgy eleve az igaz, morbid, sokkoló sztorik világába, és persze rengeteg képet láttam az áldozatorkól. Az utóbbi hónapokban hanyagoltam a témát, egészen mostanáig, mert a semmiből jutottak eszembe a legdurvább sztorik/képsorok így, az éjszaka közepén... Meg fogol halni. miért nem találtam magamnak anno normálisabb hobbit?

Aludnom kéne...

Egy jó ideje sikerült visszaállnom arra, hogy normális időben aludjak el, mivel nyári "betegségem", hogy éjjeli bagollyá avanzsálódok. Erre megint itt vagyok hajnali háromkor, mikor egy részem aludni is akar és álmos, de alulmaradt azon részemmel szemben, aki inkább a Pokémon főcímdalát akarja hallgatni az idők végezetéig, ezzel akkora nosztalgiabombát magára robbantva, hogy a libabőrök fogják a halálát okozni.
És igen, ezután a kommentem után kéne eldöntenem végleg, hogy aludnom kéne, de inkább folytatom az anime hatezredszeri újranézését:(

Megint panaszkodni jöttem. Igen, mostanában eléggé olyan kedvembe vagyok. Nem tudom ,hogy kinek van sógornője vagy ilyesmi, de csak remélni tudom ,hogy ti jobban jártatok vele, mnit én. A bátyám és a barátnője több, mint 10 éve annak ,hogy együtt vannak, sőt talán már van 15 év is, mivel a szemükbe egy darab papír a házasság, ezért sógornőmnek hivatalosan sosem szólíthatom ,de gyakorlatilag annak pecsételték meg a barátnőjét nekem. És hát reménykedtem abban ,hogyha a két bátyám kifog egy lányt, ha még nem is rokonszenvesek ,de legalább emberszámba vesznek engem és a családomat.
Igen, a bátyám barátnője konkrétan átnéz minket. Nemrég a bátyám hozott ruhákat a barátnőjétől, aki már kinőtte őket. A bátyám rám szólt, hogy köszönjem meg. Persze nem vártam más reakciót, mint azt, hogy meg se nézi a lány, hogy írtam neki. De ez még nem is a legnagyobb okom a sérelemre. Így volt ez akkor is mikor elmentem egyedül a bátyámhoz. Tök jól elbeszélgettünk meg minden, utána mikor jött a barátnője munkából konkrétan teljesen más hangulat lett. A barátnője nem vett engem figyelembe konkrétan. Egynél több szót szerintem nem is mondtam abba az 1-2 órába. Mikor magunkra hagyott a bátyám egy pillanatra csak némán ültünk a cukrászdába, ahová bementünk. Én csak a sütimet izéltem a villámmal. Élvezetes volt.
Na, de hogy még lejjebb menjek. A családomat konkrétan a csaj lenézi. Mert igen, neki van diplomája, egy neves egyetemen végzett és ő úgy gondolja, hogy mivel az né családom nem ment felsőfokú oktatásba az azt jelenti ,hogy nem is tartja érdemesnek ,hogy szóljon hozzánk. A bátyámnak sincsen amúgy diplomája, de úgy tűnik ő a kivétel. Különben az egész családomat lenézi. A szüleimmel sem beszélgetett soha se anno, mert apámnak csak egy villanyszerelő szakmája van, érettségije sincs. Anyámnak meg egy érettségije és egy ápoló szakmája. Én se tervezek magamnak ,a másik bátyámnak sincsen, csak OKJ képzése. Anyám anno hiába próbált vele beszélgetni a lánynál kimerült annyiba a beszélgetés ,hogy : igen, nem. A bátyám persze tud arról, hogy a barátnője nem kedveli a családját, de inkább nem akarja tudomásul venni. Míg ő elmegy a lány szüleihez párszor, addig a lány be se tette hozzánk a lábát mióta összeköltöztek. De komolyan...tudom , hogy nem mi vagyunk a tökéletes család, de attól nem kéne ilyen látványosan kimutatni felénk. Igen, anyámnak és apámnak nincsen diplomája, de ettől értelmes emberek, jó sok tapasztalttal a hátukon. És lehet, hogy nem mindig úgy viselkedünk, ahogy azt az illem megírja, de könyörgöm, melyik család az amelyik igen.
Anyám már feladta, hogy közelebb kerüljön a lányhoz mikor anno integetett neki mikor a buszon volt a lány és az konkrétan úgy csinált, mintha nem is ismerné anyámat. Mi nem szólunk bele a bátyám döntésébe, anyám néha elmondja a véleményét a barátnőjéről és ennyi. Csak hát én nem értem így se a tesómat, mert én is rég rájöttem ,hogy többet érdemelne. De már 15 év...annyira megszokták egymást, hogy anyu szerint e miatt már nem is fognak elszakadni egymástól. Csak abba tudok reménykedni ,hogy a másik bátyám körültekintőbben választ. Mert két olyan lányt már én se bírok elviselni, aki emberszámba se vesz és lenézi a családomat.