miregondoltokmost?

Ééés most vettem észre, hogy törölték a kommentemet a Britney-cikknél. Ez aztán a megoldás, pedig én csak felhívtam a figyelmet a cikk alapvető helyesírási hibáira.

on: Nem tudom, hogy hogyan és, hogy megint miért, de ismételten lebetegedtem. Az egész nyarat az orrom fújásával töltöttem el, amire a most először kialakult pollenallergiám is rájátszik. Össze kell szednem magam holnapra, ha el szeretnék menni életemben először egy 4D-s vetítésre. Addig is teát iszok újonnan szerzett kedvenc bögrémből, olvasok és századszorra is végignézem a Flesh and Bone-t, hátha sikerül rendbe jönnöm valamicskét.

Azt tudtam, hogy 2011 óta romlott valamennyit a látásom, de azért arra nem számítottam, hogy a táblán a legnagyobb betűt is csak nagyon rákoncentrálva tudtam kiolvasni. A szemész is úgy nézett rám, hogy "wtf ez most komoly?" De több, mint öt év után végre felírták az erősebb szemüveg dioptriát - azelőtt sosem akarták felírni, mert majd biztos szédülök tőle, fájni fog a fejem, hányingerem lesz stb, hiába mondtam, hogy az erősebb lencsével sokkal tisztább és élesebb a kép.

mi a rohadt életért vannak ilyen k*csög emberek?
halál nyugodtan ülsz (kussban) az egyik barátoddal és valami kis rohadéknak muszáj odaszólni,hogy "büdös k*rva."
na az ilyen embereket úgy arcon csapdosnám,hogy a fal adná a másikat.

Ha a butaság fájna, némelyik tagtársunk már üvöltene.

Egész nyáron nézegettem az ismerőseim strandolós-üdülős képeit facebookon, és terveztem, hogy majd én is teszek fel valami szépet, ha lejövünk végre a tengerhez. De most, hogy itt vagyunk, sem a motorcsónak-vezetésemről, sem a hajókirándulásról, sem a strandról, se semmi ilyesmiről nem posztoltam, inkább azt a képet tettem fel, amin a szállásadónk kiscicáját dajkálom. Vérbeli macskásnéni vagyok, az biztos.

Árulja már el valaki, hogy apám milyen fszom jogon kezd el rendezkedni a szobámban ameddig távol vagyok?
Megyek be a garázsba, és az emlékeim, amikre néha esténként bőgök, avagy fossá firkált könyveim a föld közepére bszva. Álljunk már meg. Én sem megyek kedvem szerint baszkurálni az ő szobájába, mert ennek meg annak nincs helye ott. Mégis mi a gci köze van hozzá, hogy mi van bent itt? Az egész ház az övé, na nehogy már ő legyen felháborodva. Bocsi, de ez kellett.

szétmegy a derekam, elkéne mennem dokihoz, de nem merek, viszont jelenleg egy öregasszony fizikai állapotában vagyok, vagyis ezt érzem.
anyám 10 perce ordítozik, hogy a barátom mekkora egy füves fsz, zene füleimnek.

A magánéletem - még jelen pillanatban is - kimerül abban, hogy olykor értelmetlenül darálom azon sorozatokat, amiket évek óta el akartam kezdeni, vagy esetleg pár évad után abbahagytam. Miután meguntam az egyiket, indítom a következőt. Szóval azt hiszem, a mai programom sem lesz más, mint 12 Monkeyst bámulni, tömni a fejembe a tojásos lecsót, miközben folyton a telefonomat nézegetem, hátha megszólal. Tegnap a nagy betűs Élet alaposan p*fán b*szott, szóval míg a normális felnőttek beb*sznak, én addig szánalmasan fekszem az ágyamban, a négy fal között (amiért hetek óta nyavalygok egyébként, ironikus) és sajnálom azt, hogy jajj, de sz*r életem van. Még van egy fél tábla csokim, amivel születésnapom alkalmával megleptem magamat. Nem hiába mondják azt, hogy a csokoládé a nő egyik legjobb barátja. Finom is, édes is, endorfint szabadít fel és soha sem késztet arra, hogy éjszakákat sírj át miatta. Ha élő személy lenne, teljesen ideális férj lehetne belőle.

Nézem, nézem az üzeneteimet - amikből nálam is felgyülemlett jó pár, van olyan amit még el sem olvastam - erre látom, hogy egy fiú írt nekem. A privát üzenetében azt taglalja, hogy kommentelt bíbőr legújabb meztelenkedős cikke alá, és állítása szerint férfi szemmel is "elég jó mérete" van. Nézek magam elé, hogy ő ezt most komolyan gondolta? A szakképzésem három évéből kettőt felnőtt szakápolásban kellett töltenem. Ha tudná, hogy hány péniszt láttam már ebből kifolyólag, akkor szerintem ilyen jellegű privát üzenetet sem kaptam volna tőle. Tudom, hogy ez nem képes topik meg minden, de annyira ez ugrott be.

Itt vagyok! Egy kicsit lebarnultam, de teljesen "újjászületettem". Igaz megint, persze hogy megint esett az eső, de hát az a lényeg hogy jó volt. I love Balaton.❤❤❤

Van egy barátnőm, akit még egy táborban ismertem meg x éve. Akkor még teljesen normálisan viselkedett, tök jól el tudtam hülyülni vele. Most pár napja tudatosult csak bennem, mennyire megváltozott azóta, amikor elkezdte mesélni nekem, hogy bebszott valami buliban előző este - amikor is a szülei úgy tudták, moziba ment a barátnőjével, és nála alszik.
Szóval elkezdte nekem ecsetelni, mennyit piált, kikkel smárolt, meg hogy "a Mátéval aludt, aki amúgy nem is helyes". HAHH BIATCH
Nem gondolom, hogy ennyi idősen erre szükség van. Hazudott a szüleinek. Gondolom, ha elmondta volna nekik, mi a terve aznap estére, okkal nem engedték volna el. Viszont az a nagy helyzet, hogy bármilyen nagylánynak is érzi magát, még mindig anyu, apu felel érte, ha bármi történik vele.
Szerintem nem attól lesz valaki f@sza gyerek, ha matt részegre issza magát, aztán másnap mindenkinek azzal büszkélkedik, hogy ő mennyit piált.
Néha úgy érzem, nagyon elbszott generációba születtem. TRIGGERED
Mármint nagyon remélem, nem velem van a baj.
Pedig azért én is nagyon badass vagyok ám.
Egyszer megdobtam a szomszéd házát hógolyóval.

Sosem gondoltam volna, hogy valaki pont szteritis privát üzenetben fogja a képemben tolni a farkát... :"DDD Ha tudná, hogy a látszat néha csal..
Update: Ez volt életem legbugosabb privát beszélgetése.
Nektek meg bszok visszaírni, bár időm lesz még.
Update2: loool, a gyerek, aki miatt a tavalyi nyarat végighisztiztem fent van a bzi oldalon, és kiderült, hogy kis fsza van neki.
Szóval most nagyon farkas időszak van... a nyár végével jár biztosan.
Bocsánat, krvára kivagyok most...

Annyira utálom magam, amikor egy bizonyos ember megkérdezi, hogy miújság, belőlem meg az összes visszafojtott agyfszom kiszakad, aztán nem győzök elnézést kérni, amiért így a nyakába zúdítottam a problémáimat. Nem szeretek panaszkodni, de ő szinte az egyetlen ember akit személyesen is ismerek és nem szarja le a fejemet magasról, mint általában mindenki, hanem próbál segíteni a maga módján. Viszont én meg vagyok olyan fszfej, hogy képes vagyok azokon kiélni a dühkitöréseimet, akik törődnének a lelki világommal (ha már saját magamnak látszólag nem megy) és szeretnek. Miért vagyok ilyen idióta.

Néha annyira el tudok szomorodni, pedig minden rendben van, hogy az borzasztó... ma is barátom vigasztalt, mikor szinte a semmiből elkezdtem sírni, mert ellepték a gondolatok a fejem. Most elég jó időszakot élek, nem vagyok egyedül, van családom, felvettek az egyetemre, de ettől függetlenül az a fránya szorongás és a félelmeim bennem vannak, és állandóan ott vannak a fejemben. Nagyon szeretném végre élvezni a dolgokat, de emiatt iszonyatosan nehéz. Már az van bennem, hogy mindjárt vége a nyárnak és jön az egyetem, ahol minden új, én pedig rettenetesen félek tőle. Plusz ki kellene mozdulnom, mert már a városba való bemenés gondolatától irtózom. Utálom a szorongást.

Ebben a pillanatban lettem túl egy kisebb szívgörcsön. Az imént jöttem rá, hogy egy olyan videóssal élek egy településen, akit tényleg nagyon kedvelek, és pár gondolata miatt már-már fel is nézek rá. És egy iskolába is jártunk, én meg nem tudtam róla. Hirtelen több kedvem lett kimenni a szabadba, hátha látom őt. Most azon morfondírozok, hogy bejelöljem-e Facebook-on, de nem merem megtenni. Elvégre a testvérével is csak két szót beszéltem életemben, ha nem kevesebbet.

Miért van az, hogyha dolgozni akarok, akkor nem tudok -ellenben ha nem akarok, akkor meg zaklatnak a diákszövetkezettől? A nemlétező kisf.szom is kivan, most aztán gondolhatom át 2x is, hogy elmenjek -e gólyatáborba vagy sem. Ha nem megyek, akkor tudok dolgozni és lesz pénzem -mert most fogok egészségügyi kiskönyvet csináltatni, ami szintén nem két fillér-, ha meg nem megyek, akkor nem sok embert fogok ismerni. Ahhhhhh

Utálom ezt a várost, de mikor meglátom a "Ne kocsikázz a járdán!" táblát, mindig elkap a röhögőgörcs.

Nem mellesleg most jöttem az Orlando-s és Justin-os cikkektől, hát sírok.

Legújabb: Anyám állítása szerint, az én hibám, hogy pattanás nőtt az orra hegyére.


















Ne is kérdezzétek!

Arra, hogy miért nem találok olyan képet, amit keresek. Egy kép, ami lelombozó, de van benne egy kis remény is... Miért olyan nehéz ilyet találni?

az anyámékkal való nyaralás egyszerűen fantasztikus, kábé minden szaron veszekszünk, ráadásul nem gyújthatok rá apám miatt, mert megérezné rajtam. ráadásul ma egésznap egy zámbó jimmy dal járt a fejemben, de nem tudom melyik. ez nem hagy nyugodni.