miregondoltokmost?

Panaszkodás a németekről part II.

Ma elmentünk a családdal, és a barátokkal egy vendéglőbe beszélgetni, meg ilyen halandó dolgokat csinálni. A teraszra ültünk ki, mert igen szép idő volt, és bent elég nagy volt a tömeg. Mosolyogtam egyet azon, hogy minden asztalra ki volt készítve egy szúnyogok elleni spray. Ez tök rendes az étteremtől! Nade! Letelepedett a melletünk levő asztalhoz négy német nő, két német pasival az oldalukon. Még le sem ültek, de már rágyújtottak egy-egy cigire. Ezzel nem is lett volna bajom, ha a füstöt nem direkt felém/felénk fújják, de úgy, hogy lényegében az arcomba eresztették a füstöt. Igyekeztem nem tudomást venni róluk, és próbáltam a sütimre koncentrálni. Ám az egyik nő, (mitsem törődve a kikészített hamutálakkal) szépen maga mellé ütögette le a hamut a cigijéről. Ezt addig tűrtem, amíg a forró hamu rá nem esett a lábamra. (Életemben nem találkoztam ilyen cigivel. Mármint, hogy ilyen rohadt forró a hamu, ami leeseik a cigiről.) És mi történt, amikor szóltam? Összeröhögtek. Semmi elnézést, vagy valami.

A másik mai felháborodásom, habár ez nem a németekhez kapcsolódik.
Megyek az utcán, és szembe jön velem egy lány. Nagyjából 5-7 évesnek tippeltem. A kezében persze ott az ájfon, a haja be van fonva, ahogy a tumblr azt előírja, ki volt kenve, mint olcsó János a nevenapján, a rövidnadrágja inkább egy magasderekú tangával volt egyenlő, crop top volt rajta, szép, köldökig kivágott (habár az egész póló nem ért le addig) a lábán is ott a legtrendibb Adidas (az a fehér-fekete, tudjátok, a menő) és a nyakán is ott volt a choker. Mivel a fal tövében mentem, nem igen tudtam lehúzodni, ezt azért hozzátenném. A kiscsaj majdnem fellök, és olyat odaszólt, hogy azt hittem, hogy lekeverek neki egyet visszakézből. (,, B***d p*csán a k*rva any*dat [igen, ezt sem engedi elküldeni] te f*szsz*pó r*banc! Takarodj apád f*szára!" Milyen kedves. ) Ezt nagyjából 6 (! HAT! ) évesen. Ha én, ennyi időssen ilyet mondtam volna, apám akkora sallert adott volna, hogy a fal adja a másodikat, az ajtó pedig a harmadikat! Nagyjából 2,5-szer vagyok nála ,,öregebb" és legalább legalább 3 fejjel magasabb is. Ha lekeverek neki egyet, neki állt volna följebb, nem?! (Azt meg hozzá se teszem, hogy amikor én vettem föl régen ,,nyakörvet" a menő gyerekek kiröhögtek, hogy csak nem kutyának képzelem magam? (Igaz, nekem bársonyból van ez az izém) Erre ma minden lány ilyen izéval a nyakán rohangál, s mi több, mindenki kuytyának érzi magát [ tudjátok, az a snapchates sz*r] {persze, ha valaki használja, a világért ne vegye magára, mindenki tudja, hogy értem.}) MI A FRANC VAN A MAI GYEREKEKKEL??!

Bocs, de rögtön ez jutott eszembe



Egyébként gratulálok az önuralmadhoz, én tuti felképeltem volna a kocáját /pedig béketűrő ember vagyok/

Hát, nagyjából ez. Csak persze nekik sokkal menőbb mindenük, lol.

Hidd el, nagyon kicsin múlt, hogy nem képeltem fel, ennyire talán még senkit nem akartam arcba nyomni. Vettem egy mély levegőt, és levágtam egy rám jellemző arckifejezést.

És egyesek csodálkoznak, amikor kimondom hangosan, hogy manapság a gyerekvállalást IQ szinthez kellene kötni. Ez valami eszméletlen, és itt kivételesen nem a gyerek a hibás, hanem a szülő. Tesóm pont minap hozta fel, hogy miért nem megyek oviba, bölcsibe dolgozni. Hát én kajak felakasztanám magamat, ha ezeket a neveletlen p*raszt kisgyerekeket kéne pesztrálnom, pedig tudjátok, hogy a gyerekeket iszonyúan imádom. Ám ez az a fajta munka, amit a mai liberális nevelés miatt nem csinálnék. Pláne, hogy a dajkának, óvónőnek, gondozónőnek nincsen joga ahhoz, hogy átnevelje az ilyen magatartású kisgyerekeket és akkor jönnek a kellemetlen konfliktusok. Megdöbbentő és egyben nagyon elszomorító, hogy a mai modernizáció ezt teszi a leendő generációval.

Hát igen. Minden tiszteletem azoké az óvónőké és tanároké, akik pofon nélkül elviselik ezt a flegma, öntelt stílust a gyerektől. Anno bennem fel sem merült, hogy bármi ilyesmit mondjak, (pláne nem egy idősebb embernek!) és még azt is ,,szentségtörésnek" éreztem, ha valaki a környezetemben csúnyácskát mondott. Inkább befogtam a fülem.
És igazad van, hogy ez a szülő hibája részben, hisz nekik kéne megnevelni a gyerkőcöket, amíg lehet.Ma a tanár nem tehet semmit, maximum csúnyán néz a gyerekre, és talán beír valamit az üzenőfüzetbe.
Szörnyű, hogy ők, ez a felnövő generáció, EZT fogja tovább adni a gyerekeiknek. Teljesen elborzaszt, hogy néhány év alatt, mekkora a változás a kiskorúak viselkedésében.

Anyám logikája
Anya:miért nem mozdulsz ki a levegőre? Miért nem mész ki a szabadba?
*eljön az idő mikor kiakarok mozdulni *
Anya "Nem! Túl drága! Ugyan olyan mint a közelben X város "

(Hát.. Nagyon nem olyan mint X város!)

Ezek után én végig fogom bőgni a 16-át. Ilyenkor érzem igazán kegyetlennek, hogy a Szigetet nem az átlagmegélhetésű magyaroknak találták ki.

A barátom egyik lány ismerőse kijelentette a barátomnak, hogy ő hozzá tartozik, illetve engem szidott neki. Nem tudom mi szállta meg ezt a lányt, de egészségére. Nem számít, hogy a barátomat nem is érdekli, és pont lesz*rja az illetőt.

Hihetetlen hogy már most az iskolai dolgokon izgulok...

1. Tavaly még az tűnt a legrosszabb dolognak, ha egyedül kell ülnöm egy padban. Továbbra is örülnék egy kis társaságnak abban az esetben, ha az illetővel kölcsönös rokonszenvet táplálunk egymás iránt. De közben mégis annyira reménykedem, hogy el tudom foglalni ugyanazt a helyet amit tavaly, és az én kis sarkomban, egyedül a padban kihúzhatom az évet.


2. Jön az osztályunkba egy új lány, aki biszexuális. Tavaly nem igazán bírtam, nem ezért, hanem mert megbántotta egy jó haveromat. De most hogy rájöttem hogy én sem vagyok hetero, nagyon szeretnék vele beszélgetni ezekről a dolgokról. Remélem lez elég bátorságom, és összejön. Tényleg kéne már valaki aki megnyugtat, meg elmeséli hogy ő hogy és mikor jött rá a dologra.
Egyébként a csaj stílusa is marha jó (plusz pont) drukkoljatok


3. Vajon képes leszek végre nyitottabb lenni, és beszélgetni meg szocializálódni?
Mert tavaly ha valaki hozzám szólt, elfelejtettem artikulálni, és az agyam mást sem csinált csak monoton sikított.
*screams inside*

Óvodai dolgozóként az ilyenekről tudnék mesélni már most, pedig csak 8 hónapja dolgozom ott. A mi intézményünk mondjuk ebből a szempontból szerencsés - legalábbis a mostani csoportok alapján - mert a 100 gyerekből csak 4-5 olyan van, akikre nem is a neveletlen, hanem sokkal inkább az általad is használt p*raszt jelző illik... Ezekből a "tündibündi cukiságokból" ráadásul kettőt én nyertem meg magamnak (még a rendes szerződésem aláírása előtt sorolgatták is, hogy meg ne gondoljam magam az ilyenek miatt, mert jövőre úgyis elballagnak ), és amikor basszus 4!!!! évesen úgy szól oda nekem, hogy "Heeeeee", el szoktam gondolkodni, hogy mi lesz belőle majd kamasz korára... A másik viselkedését meg el se hinném, hogy ilyen van, ha nem a saját szememmel látnám és élném át. Részletezni nyilvánosan nem szabad, de a közelében az embernek rendes életbiztosításra van szüksége - nem túlzok - és a szülő még az óvónőket hibáztatja... De ezek mellett a többitől kapott rengeteg szeretet kárpótol és imádok velük/ott dolgozni.

Kalapomat emelem előtted, ugyanis a helyedben tutira nem bírnám ki, hogy ezeket a gyerekeket ne neveljem egy kis jó modorra. Persze, a többség nem ilyen, hisz én is gyerekekkel dolgozom, a többségük iszonyúan hálás tud lenni, de nem tudom, hogy mit csinálnék, ha egyszer egy ilyet hozna be a mentő. Olyan négy hónapja egy tizenhat éves csajt küldött hozzám az egyik orvos, hogy szúrjam meg általános vérképre, mert kell a kivizsgáláshoz. Az egy dolog, hogy milyen cirkuszt lerendezett, de aztán olyat böfögött oda, ha beleszúrom a tűt, akkor hasba rúg. Na, akkor közöltem én is, hogy lehet visszafáradni a kedves orvoshoz, mert a testi épségemet egy hisztis csitri miatt nem fogom kockára tenni. Én ilyet nyögtem volna ki - pláne idegennek! - akkor anyámék felpofoztak volna. Ha egy gyerek hat évesen így viselkedik, mint amiket írtatok, akkor mi lesz velük később?

On:

Olyan semmilyen kedvem van és kedvem sincs semmihez. Belül rágódok az érzelmeimen, nem jó semmi sem. A család meggyőzött, hogy utazzak le vidékre vasárnapig, mondván jót fog nekem tenni ez a fajta kimozdulás. Jó lenne dolgozni menni, mert egyre jobban azt érzem, hogy kezdek a négy fal között megbuggyanni. Fogalmam sincs mihez kezdjek magammal, életemben nem éreztem még ilyen fajta élni nem akarást, ürességet. Sz*r minden úgy, ahogy van.

Nem akarom, hogy véget érjen az augusztus, de valamiért mégis várom a szeptembert, hogy kicsit beinduljon az élet. Majd utána meg visszasírom a nyarat. Ördögi kör ez.

Nem tudom kinek ismerős a Zaklatás: mindig a nyomodban című műsor, de néha én is zaklatva érzem magam online, mert pár ember mindig nézi ki ír nekem, mit ír meg ilyenek, ami elég idegesítő tud lenni, hogy megakarják szabni kivel beszélhetek, különben besértődnek rám vagy a másikra. Akkor hajrá. Plusz néhányan még mindig nem szállnak le rólam, pedig nem is ismerem őket. Nem tudom ha bajuk van miért nem bírják leírni felnőtt módjára nekem.

Áááh, na ilyenkor tudok sírni :c Egy éve vettem az Adidas Superstar cipőm, két okból. Az egyik, hogy baromira kényelmes, és untam a tornacipőket, amik pár hónap alatt szétszakadnak (azelőtt a kínaiban vásároltam). Angoltanárom (fiatal, férfi) előszeretettel reklámozta ezeket a cipőket, bár akkor még az első divathullámát élte, hogy mennyire jók, meg strapabírók, és valóban, imádom. A másik pedig az, hogy fogalmam sem volt, hogy hónapokra rá ennyire menő lesz, akkor még senkin nem láttam Kényelmesnek tényleg kényelmes, és egy éve hordom, szinte semmi baja, de a falnak tudok menni a bokavillantós nadrágos - Adidas cipős kombótól. A kedvencem meg az, mikor megveszik a fehér cipőt, de sz*rnak megpucolni, mert az túl luxus, és retkes cipőben járnak :'D
Hülyeség, tudom, de emiatt aztán kevésbé tudom egyedinek érezni magam egyébként, a western csizmám meg ugye nem hordhatom nyáron, mert belerohad a lábam, pedig olyan tuti senkinek nincs Azért meg nem válok meg a cipellőmtől, amit egyébként imádok, mert már boldog-boldogtalan ezt hordja. De nekem is nagy csapás volt, hogy minden második emberen visszaköszön :'D (A kislányra meg egyébként no comment )

Végre van Wi-Fi...és itt totál borzasztó felhők vannak. A nyaralásom idén is esőbe fullad. Pedig szerdán nagyon szuper idő volt és tegnap meg ma is. Csak egyszer egyszer legyen már jó idő amikor a Balatonon nyaralok.

(Tudom, már írtam, bocsi)
Nem irigylem ismerősöm... most elég beteg, a barátja meg, akivel kb. egy hét alatt jöttek össze (igen, elég gyors, és az első barátja) konkrétan lesz*rja. A csaj hétfőtől kórházban lesz, a srác meg ugye elég tehetős családból származik, így egy nyáron minimum három helyre mennek nyaralni, ebből egy külföld, és több hetekre. Viszont mivel nagykorú már, simán megtehetné, hogy hazajön ismerősömhöz meglátogatni, vagy benézni a kórházba, de nem. Hazajött a nyaralásból és a haverjával találkozik, vasárnap meg ismét külföldre megy, és eszébe se jut, hogy pár nappal legalább elhalassza, vagy hozzá menjen elsőnek, ha hazajön. Szerintem ez elég gáz. Meg egyáltalán, szerintem szörnyen gyerekes és totál lesz*rja a csajt, nem hajlandó vele telefonálni, mert 'fáradt', és amikor a lány sírva hívta fel, meg sem kérdezte, mi baja. Ha az én barátom ilyen lenne, már rég kidobtam volna. Nem csodálom, hogy szegény lány a szakításon gondolkodik. Nem éppen ideális ez első kapcsolatnak. Nálunk is voltak figyelmetlenségből adódó problémák a barátommal, de hála az égnek, hamar rendeztük. Sajnálom szegény lányt, mert nagyon vágyott már valakire, de írta nekem, hogy ő is kezd már kiábrándulni a srácból...
Egyébként tudom, ez nem a Mónika-show, de egyrészt itt őt tuti nem ismeri senki, másrészt meg rohadtul nem fér a fejembe, hogy lehet valaki ilyen, hogy eljátssza az első napokban, hogy jaj, mekkora a szerelem, utána meg f*sik a barátnője fejére... Másrészt meg nem tudom, hogy lehet abban kifáradni, hogy sütteted a hasad a Balaton parton, de mindegy Az ilyenen úgy fel tudom húzni magam. Én kirúgtam volna a gyereket már, az biztos.

Ti hogy mondanátok el a 12 éves, borzasztóan jó lelkű unokaöcséteknek, hogy amíg nyaralt, a teknőse az örök tavak vidékére távozott? Szerencsétlen állat mennyit szenvedhetett... A népművészeti cserépedény (alias k.csög) fiatal macskánk beszökött a rácson, kiszedte a teknőst az akváriumból és végigfocizta a lakást vele? Szegény szomszédunk találta meg a macskák tála mellett, aki rögtön vitte vízbe, adott neki kaját, bekapcsolta a lámpát, de megmenteni nem lehetett Még mindig beleborzongok, hogy mit élhetett át a kicsi teste, mekkora sokkban lehetett. (Már most bőgök ennek megírása közben, tegnap is ittam két felest erre az egészre). Pedig csak egy teknős volt, de akkor is borzasztóan megvisel(t) ez az egész. Bármilyen ötletet szívesen fogadok. Elmondjuk az igazat? Vagy itt most működik a kegyes hazugság? Közben azt sem akarjuk, hogy a macskát meggyűlölje egy életre... Még legalább van 15 éve hátra, meghát a macska ösztönlény, gondolom nem direkt akarta kinyírni és megsebesíteni szerencsétlen teknőst.

Olyan 8 éves lehettem, mikor meghalt a teknősöm, nekem azt mondták, hogy megbetegedett és el kellett vinni az állatklinikára és, hogy most ott kezelik. Egy idő után persze rájöttem, hogy nem igaz, de akkor már nem fájt annyira az elvesztése, főleg úgy, hogy anyu közben elkezdte mondogatni, hogy "Nagyon beteg", "Készüljek fel rá, hogy lehet nem fog hazajönni" stb.

Egy másik, amit a nagybátyám tett, az az, hogy vett az unokahúgomnak egy másik teknőst és nem mondta el neki, hogy mi történt az "eredetivel". De én ezt csak a legvégsőbb esetben tenném, ha tényleg annyira megviselné az állat elvesztése...

most kíváncsi vagyok hányan röhögtek ki az utolsó üzenetért...
(néha még én is meglepődöm magamon mekkora asshole vagyok lol)

Egy tizenkét éves gyerek már azért nem olyan kicsi, így nekem az a véleményem, hogy ha eddig nem kezdtétek el, de apránként el kell kezdeni rávezetni arra, hogy ami megszületik az egyszer meg is hal. Oké, ez így tényleg kegyetlenül hangzik, de az egészséges lelkű gyermek ilyen idős korban már tud különbséget tenni élet és halál között. Tesóm is nagyon nagy állatbarát volt már gyermekkorában, a szüleim mindig rettegtek attól, hogy milyen sírógörcsöt fog kapni, ha megtudja valamelyik állatunk elhunyt. Nálunk az vált be, hogy azt mondtuk neki, elaludt és nem ébredt fel, így már az angyalok vigyáznak rá. Ha ezt mondod, akkor a cicát sem fogja megutálni, de azért mégis szembesül azzal, hogy a kedvenc teknőse már nincsen többé az élők sorában. Azzal talán enyhíteni lehet a fájdalmát, ha megígéritek neki, hogy kaphat egy másik teknőst.

- De jó lenne, ha laposabb hasam lenne - gondoltam, majd megpakoltam egy egész tálat jégkrémmel.