miregondoltokmost?

Anno nálunk még Cuki - de csak mert tudod, hogy kiről van szó - rendes órát tartott nekünk, ahol kihúztunk egy témát. Ő osztott be minket csoportba, azt mondta, attól függetlenül, hogy milyen véleményen vagyunk, álljunk ki az adott álláspont mellett. Óra végén osztályozta a technikát. Jó, én mondjuk verhetetlen vagyok, imádom a retorika és dialektika ágazatait Még utána, emelten, a másik nagykedvencemnél is voltak szituációs feladatok. Egyrészről, érvelő szónoklatot kellett írnunk egy általunk választott témáról (személy szerint, az abortusz ellen voksoltam), később pedig kiadott feladatokat, hogyha mi lennénk törvényszéki bírók, az alábbi x számú bűnös közül kit ítélnénk halálbüntetésre és kit engednénk el. Folyamatosan "javítgattak minket", nézték a nonverbális kommunikációt, sőt, volt hogy csak azért, hogy borzolják a kedélyeket, beleszóltak a vitába és folyamatosan "belenyúltak" a labdába, hogy az adott félnek jobb érvet kelljen kitalálna, vagy legalábbis olyat, amibe lehetetlen belekötni.
Régebben nálam is jellemző volt, hogy lekezelő voltam és személyeskedő. Ezt tényleg lehet tanulni. Mostanra nem csak én, de nagyon sok felhasználó is kulturáltan és ésszerűen tudja közöni a mondanivalóját, és tényleg, vitázunk, nem pedig veszekszünk.
A gond csak azzal van, hogy sokan azt hiszik, attól, mert az egyébként tartalmas információ/vélemény végére odabiggyesztenek egy-egy bunkó szókapcsolatot, vagy személyeskedő sértést, nyert ügyük van. Ez nem erről szól.

ON: Aaa, most, hogy leírtam, vissza sírom ezeket a klassz kis magyar órákat. Hogy én mennyire szerettem! (volt néhány bátor jelentkező, aki megpróbált lepipálni, de ez az egy, amibe soha senkinek nem sikerült Esküszöm, mára már saját technikám van)
Egyébként, arra, hogy hol találom meg a neten a Jimmy Fallon, Ellen DeGeneres és Saturday Night Live évadokat. Angoltudásom 80%-át nekik köszönhetem, aztán lenne egy-két teljes műsoridős adás, amit megnéznénk, nem csak a töredékvideókat a neten.

Erről jut eszembe, vissza kéne már vitáznom a múltkorira és lerendezni azt a jópár privát üzenetet. Ne haragudjatok.
Gyűjtök egy kis energiát... csak a technika nincs meg, hogy hogyan kéne, már ha lehet.

Volt egy "kellemes" pánikrohamom a munkában. 3 dolgozó óra után úgy döntöttem, inkább hazajövök, minthogy ott essek össze nekik.

Hogy ez a Laár András meg a L'art pour l'art mennyire nem vicces... Szeretem a humort, azt gondolom, hogy vagyok annyira értelmes, hogy felfogjam a viccek valódi tartalmát, de ebben a Laár-féle előadásban nagyítóval kell keresni a humort.

Ezt a Cukit kajak meg akarom ismerni... tényleg. Nem várom el, hogy mindenki Okoska legyen a Hupikékből (én sem vagyok az elvégre), de annyira nem szeretem amikor valaki az ellenvéleményét degradálással ellensúlyozza. Nem az zavar, hogy nem osztja az álláspontomat, hanem az a fajta okoskodó lekezelés. A személyeskedés nem minden esetben rossz, hisz a személyes tapasztalataim is segítséget nyújtottak a végleges véleményem, álláspontom kialakításához. Nehezményezem ezt a fajta kötekedést, főleg, hogy megkérdőjelezi a tudásomat, jártasságomat a témával kapcsolatban. Szeretem, ha valaki ellentétes nézetével igyekszik meggyőzni, és nem hozzám vágja azt amit a kedves tag abban az ominózus topikban. Én is tanultam vitázni, érvelni, sőt mi több, ahogyan neked is, nekem is az egyik legkedvencebb témaköröm volt magyarból. Mindig megfogadom, hogy az ilyen jellegű hozzászólásokkal nem foglalkozom, de egyszerűen nem bírtam ki, hogy ne írjak vissza valamit okostojás stílusban. Mostanában valóban nem megy a hajtépés úgy, mint ahogyan évekkel ezelőtt, de akkor lehetett egy jót vitázni, mert értelmes tagok jártak fel. Most benézek a Magazin rovatba és úgy jövök ki onnan, hogy ezt inkább nevezzük át Óvodának.


Rokonlélek. Én eddig akárkinek mondtam, hogy a L'art pour l'arttól és Laártól agyf*szt kapok le voltam hurrogva, hogy nincsen humorérzékem. Nem vitatom azt, hogy Laár profi színművész, biztosan van tapasztalata, de túljátssza magát a színpadon. Akár a társulatával látom, akár a CC bemutatja stand-up showban, és nekem ez a fajta erőltetett humorizálás egyáltalán nem jön be. Ezerszer jobban tudom élvezni a Szomszédnéni produkciós iroda, Litkai vagy éppen Rekop György előadásait.

Tetszik az új Mozi+ csatorna

Öntöttem magamnak egy fél pohár bort, csak addig fordultam el, amíg kivettem a csomag földimogyorót a szekrényből. Erre a húgom ezalatt lenyúlta a boromat és megitta. Könyörgöm, 13 éves...

Off. A nyaralós témához szólva... hát átérzem. Én még soha életemben nem voltam nyaralni normálisan, pedig idén már 18 leszek. Kisebb korunkban mindig a nagyiékhoz voltunk lepasszolva a farmra egész nyáron, ami azért mégsem olyan mint egy tengerparti nyaralás. Jó, ebbe is bele lehet törődni, és nagyon szeretem a nagyiékat is, csak amikor szeptemberben megkérdezték az iskolában, hogy "kiholvolt", én sosem tudtam semmi érdekeset mondani, mert egész nyáron barackot magoztam a tanyán, meg néztem ahogy nő a fű. És az a legrosszabb az egészben, hogy látom apun, hogy nagyon bántja a dolog. Mondta is múltkor, hogy nagyon furdalja a lelkiismeret, hogy nem vitt el sosem minket sehova, míg az összes rokonunk és ismerősünk nyaralt. De én úgy vagyok vele, hogy nem ez a legnagyobb dolog ami hiányzik az életemből, ráadásul nem azért nem voltunk sehol, mert a szüleink nem akarák, hanem mert mindketten két állásban dolgoznak és inkább kaja legyen a hűtőben, mint nyaralás a tengeren - és ez teljesen érthető, és szerencsére mi is már kiskorunkban felfogtuk ezt, ezért sosem nyafogtunk a szüleinknek hogy utazzunk valahova.

Szegény futár... Biztos már mindennek elmondott útközben, amiért ilyen időben kell kiszállítania a pizzát.

On: Ma rendet raktam a festős asztalom fiókjaiban, és találtam egy mappát, ami tele volt rajzokkal, amikről azt hittem, már rég kidobtam. Jó volt végignézegetni őket, és megállapítottam, hogy 4-5 év alatt mennyit sikerült fejlődnöm. Ha csak az árnyékolást nézzük, sokkal bátrabban, és a fekete több árnyalatát használom, a vonalvezetés határozottabb, és finomabb lett, és festésnél szintúgy a színeket bátrabban használom. Hát nem hiába, azért az a két év porcelánfestő szakon, meglátszik..

Kevés vagy, mint Rockmaratonon a Megadeth - mondottam vala, és lehúztam éhgyomorra egy felest, meg a biztonság kedvéért mégegyet. Nem volt jó ötlet, de legalább nem fáztam tovább, ha már a programomat úgyis elmosta az eső. Meg a cipőmet is, valamerre elvitte a sár. Vajon miért röhögött ki reggel a kukázó csövi a széll kálmánon? fáradtzsófit hallhatták, köszönöm

Atika, menj már ki, hozd már be a fasZenet, de szakad az eső, pulcsit nem találsz, vízlepergetős kabátok eltűntek sapka sincs, de rajtunk mind a három van egyszerre, és milyen kár, hogy pont három van minden ilyen b#szadék sz#rból, de azér' egyiket sem adjuk oda, mer' irigy g#cik vagyunk, és nekünk a fedett áruházban ez kell, mert az is beázik, és rosszul leszünk ha ránk csöppen három óránként két csepp víz.

K#rva teszkó, nem elég, hogy bőrig is áztam, muszáj volt megcsinálnom ezt, mert ha nem, akkor nem kell többet menjek, és még be is ázott az a retek áruház. A nyomorul vevők idegesítő sápítozását is hallgatnom kellett, hogy mérnincsmatrac meg négy embert küldtem ki a raktárból, hogy 'idenemlehetbejönni (b#sszátokmeg)'. Értetlen bagázs, még jó, hogy holnap nem kell mennem dolgozni, fel is kötném magam a targonca tetejére egy bikakábellel.

A fasZénbe mi a f#sz a csúnya, de tényleg?

Két hét múlva utazok Pécsre, el sem hiszem. Tavaly voltam ott először, és egyszerűen beleszerettem abba a városba. És végre az unokatesóimmal is újra találkozhatok. Egyébként a mai napig bánom, hogy nem oda jelentkeztem egyetemre, mindenki jobban járt volna.

Elmúlt 3 órában végigböngésztem 'az ember manuális tudástárát' (egy életrajzi könyvet) és arra jutottam, hogy többet kéne olvasnom az ilyen műfajú irományok terén. Eddig nem nagyon kötöttek le, de mostanra kezdem jobban értékelni őket, már csak az agyam befogadóképességét kell tágítanom, és belefér minden efféle olvasmány. Bár jobban lekötnek ezek a könyvek, kedvet kaptam elolvasni Jules Verne pár művét. Régebben is szemezgettem velük, csak valahogy lusta voltam megkeresni őket a könyvtárban, de legközelebb, ha ott járok, mindenképp megtudakolom, merre is találom őket. Kiírtam pár festmény címét is, amiről bővebb leírást is keresek majd, és belekezdek a júliusi 'kedvenc alkotások' projektbe, amihez már gyűjtöm az energiát. Az ad hozzá erőt, hogy nem a neten keresek utána, hanem kézi könyvek segítségével, és ezután olyan jó lesz visszanézni. Szokásos mondat, *hozom a formám*.

Mivel idén anyám nem akar utazni sehova, még strandra se ezért be kell érnem a google street vieweel. Amit mondjuk imádok használni, mert látok szép dolgokat, bár eredetileg arra használtam ,hogy a történeteimnek ,amit helyszínül megadtam jobban kiismerjem, nehogy hülyeséget írjak. Aztán most csak úgy kedvtelésből használom.
Életembe amúgy csak Szlovákiába jártam, mint idegen ország, de az nem nagy dolog, mert itt van egy köpésre tőlem. De amióta használtam ,azóta több helyre vágyódok.
De egyelőre be kell érnem ezzel, ami mondjuk annyi szempontból nem rossz ,hogyha éhes vagyok nem kell megkeresnem a legközelebbi standot. Nem szenvedek az éghajlatoktól meg sorolhatnám. Mondjuk élőben is jó lenne látni egyszer.
Amúgy ezt mind úgy írom, hogy közben azon gondolkozom ,hogy a felsőmön lévő Micimackóban szereplő csacsit, hogy is hívják....komolyan elfelejtettem.

Miert mindig az van amit a szulok akarnak?? Elegem van. A nem letezo f*szom tele van.

kedvenc vasárnap délelőtti elfoglaltságom az, mikor másnaposan kell húst paníroznom, 10 főre, miközben az életemet sem találom. imádom.

Másfél éve találtam itthon egy Janis Joplin-kazettát, és ma kiderült, hogy működik is

Nem tudtam elmenni a MondoConra..

Mostanság nekem is meggyűlik a bajom az árammal. Minap az egyik régi elosztómat használtam, és mivel túlélte az öt napos kórházi körülményeket (a takarítónő naponta kétszer eláztatta felmosás közben), gondoltam hogy biztosan normálisan működik. Nos, minap kihúztam a laptop töltőt, szikrázott egy hatalmasat és konkrétan leverte a biztosítékot. Lecseréltem, elővettem azt a tizenegy rugós burzsuj elosztót, amit kb. öt éve vásároltam és alig használtam. Most meg az kezd besz*rni, pedig alig egy hete van használatban. Bekapcsolom ma, erre hallom, hogy valami sistereg. Először le sem esett, így ijedtemben rögvest áramtalanítottam. Szerintem egyszer úgy meg fog b*szni az áram, hogy kórházban fogok kikötni. Tuti van valami gebasz, mert pár éve a PC-met nyírta ki az áram ingadozás.

Mikor már rég hallgattam egy bandát, különösen az egyik dalukat, és tegnap este nosztalgiáztam, és megláttam azt a számot újra. Hát mondanom sem kell, tegnap este óta kb csak azt az egy számot hallgatom. De egyszerűen annyira jó, hogy nem tudok betelni vele, emlékszem, régen is így voltam vele, csak elfelejtettem, hogy ennyire jó.
És a hajnal felét ezzel a zeneszámmal töltöttem, a másik felét pedig vocal coverek kutatásával, és találtam egy srácot, aki végre normálisan tud Drowning Poolt énekelni (és a Bodies-t se úgy énekli/screameli mint egy idióta majom, ez csodaszámba megy), és szerelmes lettem a hangjába, de megtaláltam őt fészbukon és nem elég, hogy orosz, de még jegyese is van. Összetört a szívem. :'D
Ja és megint annyi dolgot akarok venni, de annyira nincs rá pénzem.

ja és anya elhasználta a házban lévő összes létező cukrot, így a kávémba nem tudtam tenni, de mondtam nagy keményen, hogy akkor iszom feketén
ja lol persze, csak elfelejtettem, hogy úgy nem tudom meginni
majdnem meghaltam

Már hetek óta késztetést érzek arra,hogy ázsiai dolgokkal foglalkozzak.Mármint,hogy doramát/filmet nézzek,zenét hallgassak de valahogy nem vesz rá a lélek.Pedig még soha nem néztem ázsiai sorozatot (pedig már úgy néznék egyet) és koreai zenéket is csak a k-pop fan korszakomban hallgattam,ami már nagyon régen volt. A szívem azt mondja,hogy doramadoramakpopkpop ,az eszem pedig megakadályoz a lustaságom és a más dolgokkal való foglalkozása miatt.És valahogy mindig az eszem nyer.

1. ÚRISTEN, megtaláltam magam a Google Street pár képén, éppen pizzával tömtem a fejem

2. Leírtam már párszor, de még mindig nagyon aggaszt, hogy holnap tökegyedül küldenek le Szerbia második legnagyobb városába. Oké, a busz elmegy odáig, de aztán hogy a redváspitsába találom meg a kollégiumot??!! Az a baj, hogy én egy isten háta mögötti, lepukkant kisvárosban élek, és egyetlen perc tapasztalatom sincs a nagyvárosokkal, soha nem buszoztam még, rossz a koordinációm, meg úgy általában is egy nagy rakás szerencsétlenség vagyok Meg fogok halniiii