miregondoltokmost?

Csak ennyit fűznék hozzá a mai meccshez...
Egyébként érzésem szerint k*rvára nem érdemelték meg ezt a Portugálok, mondjuk ellenkező végeredménnyel se lennék elégedett

Kár hogy ők nyertek.. Amennyire fel vannak sztárolva pont olyan gyengék...

Le kéne már feküni!!!

Én személy szerint, jobban örültem ennek, mert a franciákat talán még kevésbé szeretem. (Igaz, az is közrejátszik ebben, hogy ők küldték haza az íreket, akiket nagyon szeretek). És így elmondhatjuk, hogy nem egy gyenge csoportból jutottunk tovább, és majdnem megvertük őket, ha Elek nem kapufát rúg. (Nem hibáztatom, Ő is nagyon ügyes volt! )

Bár szerintem sem érdemelték meg, de az már más kérdés.

És hozzátenném, hogy így Európaibb csapat nyerte meg az Ebt.

Egy két napos filmmaraton után azt hittem, abban a percben bealszok majd, amint ledőlök az ágyra, de tévedtem, helyette midlife crisisem van, mert a semmiből eszembe jutott, hogy már csak két év van hátra a gimiből.. Ez az előző kettő is úgy elrepült, hogy csak a fejemet kapkodom. Még csak most voltam gólya, most meg már faktot választottam, sőt, újabban életcéljaim is vannak, de egyszerűen nem fér a fejembe, hogy hogyan jutottam oda, ahol most vagyok, hova lett ez a két év, hát még az a három, ami meg nyolcadik óta eltelt. És mi van, ha a következő kettő is így elrobog, és egyszer csak azon kapom magam, hogy érettségiznem kell, és ha azt túlélem, akkor jön a költözés és áá... seperc alatt elszállnak a gyerekéveim, pedig épphogy elkezdtem értékelni őket. Vagy nem növök fel, mert valóra válik valamelyik tévképzetem, amit a hipochonder hajlamom miatt kiötlök (ezeket inkább nem részletezem).

Néha elgondolkozom azon, hogy hiányzok-e neki. Nem, nem szerelemről, vagy exről van szó: bárcsak olyan egyszerű lenne.. Különleges helyet foglal el a szívemben, és ettől olyan cseszettül elb*szott helyzet. Igazából fogalmam sincs, hogy ez is egy olyan 2-3 hetes mosolyszünet, ami anno volt áprilisban, vagy ez a végleges (ha az előbbi, akkor még csak félúton járunk, és baromi lassan telik az idő..)
Mondjuk tény, hogy kezdem megszokni. Hogy nincs ott, nem írok neki hajnalok-hajnalán, hogy "nézd, itt egy kép Gerardról, fuck me daddy" vagy hogy elárasszon a gondolataival meg a nyűgjeivel. Annak örülök, ha neki bejön az élet nélkülem is, de nekem csak egy bazinagy tátongó űr van a lelkemben, semmi több. Holy crap, de hiányzik.

Azt álmodtam, hogy megvigasztalom és megölelgetem az összes embert, akivel megkezdődött valami barátság szerűm való életben de végül nem lett belőle sok.
Lőjetek fejbe, a szeretethiányommal együtt, köszke.

Jézusom, de rég voltam ezen az oldalon. Ahogy felléptem a főoldalra, inkább rohantam is ebbe a topikba és elolvastam mind a 15 oldalt, amiről lemaradtam, csak másfél órába tellett. Szinte megnyugvás olvasgatni, amiket írogattok.

Hogy mekkora hülye voltam. Jézusom. Visszagondolva, magamnak is fáj már, nemhogy a barátaimnak. Fél évig epekedtem valaki iránt aki csak baszakodott velem. Én hülye meg részegen mindig ráírtam, és ment akkor a "írj már rám, ha ráérsz és találkozzunk". Persze, én írjak nekimi? Hagyjuk már..Most, hogy nem ittam egy hónapig a vizsgaidőszak miatt (kínszenvedés volt ez az egy hónap ) Nem is írtam neki, és Ő is b*szott rámírni, szóval szerintem ez mindet elmond Na mindegy, a lényeg, hogy rájöttem. Most rámírt egyébként egy hónap után, és közölte, hogy látott, mondom, f*sza, és? Megállítani persze nemtudott, na mindegy.

dettó...

A hőség miatt..

Majd nem elég,h 8órakor megébredtem,h az ablakon áthalatszik,h a szomszédban flexel valaki..most meg vágja a fát(Ilyenkor mit lehet fűrészel vágni nyáron?? )

Hát az a helyzet, hogy jó alaposan megnehezítem a dolgomat a történet írás szempontjából. Ugyan végre megírtam a 2. kötet (juppi )és már érzek motivlátságot is ahhoz, hogy írjak ,viszont mostanában elszállt az ihlet. De komolyan. Mintha az érettségi teljesen kiszívott volna belőlem mindent. Még érettségi előtt sok ötletem volt, most meg minden kukába megy.
Eddig amúgy az volt a bajom ,hogy nem is volt rá időm és lusta is voltam ,hogy megírjam a 2. kötet 2 fejezetét, csak most jutott rá sor, oly sok hosszú idő után. És már írnám az utolsó ,egyben 3. kötet, már elkezdeném holnap, viszont ihlet egyáltalán nincs. A maradék 2 fejezetesnek is még úgy márciusba megírtam ,hogy mi történik vázlatban ,aztán részleteztem. Nos, azóta még semmi se jött.
Annyira bírom ,hogy mostanában minden gátol az írásban. Először a lustaság, most az ihlet hiány. Várom pedig nagyon ,hogy megjöjjön.
Hatalmas probléma, tudom. De mégiscsak jobb, mint azon elmélkednem ,hogy egyáltalán hol fogok lenni szeptemberbe, milyen iskolába megyek egyáltalán. Eddig két hely van olyan ,ahová felvételiznem kell, egy meg ahová nem várnak el semmit csak egy beiratkozást.
De nehéz is a frissen érettségizőnek lenni. Minden estre még túl fiatal vagyok , ahhoz ,hogy munkanélküli legyek (hivatalosan mondjuk az vagyok).

anyukámnak, hogy jobban induljon a napja, odaraktam az éjjeliszerkényére a bekeretezett ballagási képemet, így ha kinyitja a szemét, egyből engem lát. <3
hát nem értékelte, inkább kiszögelte a képemet a falra.

Életemben fellelhető jelenlegi magányosságot, illetve űrt, sorozat nézéssel igyekszem kipótolni. Sírás, sorozatozás, sírás, alvás. Azt hiszem az elkövetkezendő pár hét ennek fényében fog eltelni. Életemben nem éreztem még ilyen ürességet és magányosságot, de amit meg kellett tenni azt meg kellett tenni. Nyugtassatok meg, hogy idővel minden jobb lesz...

Hazajön anyám = veszekedés, lebszás a semmiért, idegbetegeskedés, egyebek. Ameddig egyedül voltunk a tesóimmal, olyan jó elvoltunk. Most meg szó szerint érzem, ahogy emelkedik a vérnyomásom. Aztán én vagyok a bunkó, mert nem szeretek a szobámon kívül lenni

Telefonom logikája: lemerülök baszdmeg, ezért elkezdek másodperenként villogni, hogy mégjobban lemerüljek.

lol, a cenzúra miatt nem küldte el egyben, hogy b azmeg, de ezt meg engedte.

Papámmal, aka anyum műfaterjával nézzük a tévét. Mutatnak valami rockfesztivált, hosszú hajú, Children Of Bodom pólós csávó harmadmagával headbangel, meg léggitározik. Drága jó nagyapám, aki alapvetően egy rohadt előítéletes valaki, elkezdi mondani a magáét, hogy idézem; micsoda mocskok, meg buzeránsok látásalapjánmeghatároznivalakiidentitásátazosztigen ezek, milyen feltűnési viszketegséges banda, hogy ott játsszák az eszüket mások előtt.
Elszámoltam tízig.
Húszig.
Aztán nagy levegőt vettem, halálos nyugalmat erőltettem magamra, és elkezdtem magyarázni neki, hogy ezek a 'mocskok' csak jól érzik magukat.
Mellesleg inkább maradok mocsok, minthogy én is olyan legyek, mint a nagyapám, hogy hatvan akárhány évesen a fotelemben ülve szidalmazzak, és oda nem illő jelzőkkel illessek hót ismeretlen embereket csupán a kinézetük, zenei ízlésük alapján.
Fantasztikus, hogy a nagyszüleimhez vagyok száműzve egész nyáron. Bruh.
Most is Isten áldja, Esperanzát kell néznem.

someone pls save my poor soul

i wanna get outta here

plzz

komolyan mondom nem tudom elhinni,mennyire perverz emberek vannak xxd
ma volt a születésnapom,és hadd ne mondjam milyen "ajándékokat" kaptam a haverjaimtól...

Sokszor mikor ránézek a macskámra, olyan érzés fog el, hogy Ő tényleg a legjobb barátom. Olyan csodálattal tudom nézni ahogyan eldobja magát a padlón és elszenderül. Olyan jól tud álmában gondterhelten sóhajtozni meg szuszogni.
Az pedig egyenesen badarság, hogy a cicák barátságtalanok és kevésbé szeretik a gazdijukat, mint a kutyusok. Az én szőrmókom nagyon ragaszkodó és hízelgő..... ha éhes Viccen kívül, ha kaja kell neki, erőt vesz magán.


amúgy tényleg imád