miregondoltokmost?

Pálinkás jóreggelt mindenkinek!

Rájöttem, hogy a két macska igazából olyan, mint két gyerek -állandóan veszekednek, etetni és sz.rt pucolni kell utánuk, illetve a vénasszony minden napra tartogat valami meglepetést -vagy besz.rik valahova vagy behány. Ma is arra kelek, hogy fúj a vén dög, aztán meg öklendezik.... Esküszöm ez felkészítés a gyereknevelésre
Illetve fáj a lábam a hirtelen sok terheléstől. Kenem mindenféle csodakenőccsel, meg ma nem fogok sokat rohangálni, hátha akkor kipiheni magát rendesen.

Miért nem tudja magát a szobám rendbetenni?

Ma a lakásban labdáztam a tesómmal és "véletlen" mindig nekidobtuk a falnak és az ajtónak ezért apa krvára lebaszott és utána megmutatta hogyan csináljuk és kitörte az ablakot hát,nem pontosan így csináltuk,még mindig röhögök rajta pedig vagy már egy órája történt ő meg még mindig üvöltözik velem,de jó élmény volt és,mert ő kitörte az üveget én kaptam szobafogságot

Néha elgondolkozok azon, hogy milyen érzem az, ha valaki nem szeret egy sztárt vagy valakit és a személy aki nem szereti az adott illetőt... a sztárt kinevetik, ocserálják, lenézik. Mi lenne ha, az illető lenne az akit nem szeret? Akkor őt fogják szidni, gúnyolni meg minden. Neki ez jól esne? Szerintem nem. És a sztárnak jól esik? Nem. Tehát egy jó tanács. "Gondolkozz, mielőtt cselekszel."


Amúgy ma van a Városnap utolsó napja és ma is örült jót fogok bulizni. Tegnap (vagyis ma) este 01:30-ig buliztam. Ó és vidámparkban is voltam.

Miért hülyék az emberek????

A Skilletben egyszerűen képtelen vagyok csalódni, de komolyan. Aktív regény írói tevékenységet folytatok (persze egyelőre a fiókomnak), ám többször előfordult, hogy a zenei munkásságuk megihletett. Mostanság jött ki egy újabb daluk az augusztus 5-én megjelenő Unleashedről, a Back from the dead, és egyszerűen briliáns. Ihletet adott, pedig az érzelmi hullámvasutazásaim közepette álmomban sem gondoltam, hogy a készülő regényemre is fogok tudni koncentrálni.

Jelentem, sikeres volt a főztöm
Anyu olyannyira örült annak, hogy kicsit mozdultam már az önállóság felé, hogy előkapta a fényképezőgépet, és vagy 100 képet csinált arról, hogyan panírozok, hogyan rakom tepsire a húst stb. Amikor kiszökött az olaj a serpenyőből a csempére, nem kezdett el kiabálni hanem nevetett rajta. o.o Kicsit ijesztő volt.

Tudom, hogy ez egy nyilvános fórum és bárki olvashatja, amiről meg írni fogok, az iszonyúan magán dolog, de nem érdekel. Muszáj kiírnom magamból, mert belül mardos és fojtogat. Hat éve tartó párkapcsolatnak mondtam búcsút. Ő volt az első és az egyetlen párom, nagyon szerettem őt, de már egy ideje őrölt engem ez az egész. Talán a kezdő lökés az a bizonyos érzelmi hullámvasút volt, mikor intenzív érzelmeket kezdtem el táplálni valaki iránt, akit bár nem ismerek, mégis iszonyú érzelem kavalkádot indított el bennem. Nem valószínű, hogy a könnyed flörtölésnek lesz folytatása, de rádöbbentem, hogy a párkapcsolatom évek óta nem azt adja nekem amit szerettem volna. Hat év hosszú idő - vakon már esküvőt terveztem, közös életet, gyereket, de évek óta nem tudok az lenni, aki valójában vagyok. Nem lehetett állásponton, nem lehetett véleményem, ha pedig mégis volt, akkor általában erőszakoskodás volt a vége, hogy én ezt miért nem így gondolom. Rengeteg probléma ütötte fel a fejét, de én naivan legyintettem rá, nem foglalkoztam vele és idő közben elfelejtettem önmagam lenni. Fáj, hogy így kellett véget érnie, de már annyit sírtam, annyit zokogtam és annyiszor megroppantam lelkileg, hogy már szinte csak belül fáj és sírni nem tudok. Hónapok óta bennem volt ez az egész, de valahol a szívem legmélyén nem akartam belátni. Azaz ember, akibe beleszerettem már csak árnyéka a hat évvel ezelőtt i önmagának. Kifordult magából, erőszakos, agresszív, ingerlékeny és úgy érzem, hogy - bár ő vehemensen tagadta - mindig csak magára gondol. Pedig csak szép szavakra és gyengédségre lenne szükségem, pláne, hogy még erőtlen vagyok, lábadozok, fájdalmaim java részt még mindig vannak. A poén az, hogy amíg kórházban feküdtem egy számomra teljesen idegen ember adta meg. Nem akartam bevallani, de nagyon megrémített. Ebben a párkapcsolatban már elég régóta nem éreztem magamat jól, de túl nyuszi voltam, hogy belássam. A mai telefonbeszélgetésnél szakadt el a cérna nálam teljesen. Talán most tényleg arra van szükségem, hogy stressz és problémák nélkül gyógyulgassak. Rengeteg érzelem kavarog bennem, de talán így lesz a legjobb.

Régen függtem már rá sorozatra ennyire.

Dead of Summer 1x03 gyere mááááááár.

reggel 9kor értem haza Siófokról, azóta csak vegetálok, életem sincs, pedig este megyünk meccset nézni.

Annyira kbaszottul szánalmasnak találom, amikor egy 50kilós csaj fotózgatja a hasát, a mérleget, a csecseit, közben meg előszeretettel rbancozza le a mainstream lányokat, vagy époen engem, ha a kontúr kedvéért rakok pirosítót. Basszus, ő pont ugyan azt csinálja.
Ha ledagadtozzák, kajak lefényképezi a hasát. Ebben csak az a paradox, hogy ennyi a tömege, és napi szinten azt mondja, hogy fogyózik. Dietetikai hátter persze semmi.
Annyira utálom az egymás lyukát nyaló, kétszínű embereket, hogy kajak nem megyek osztálytáborba sem.
Bocs, ez kellett..... mobilról, ugye.

Nemrég néztem a The walking dead-et.Eljutottam oda,hogy meghalt Glen. Ez nem igazság!!!!!!!! Túl kellett volna élnie.A fenébe...

Megásom a síromat, nem jó a telefonomra a Pokémon GO.
Valamint jelenleg annyira nem tudom, mit kezdjek magammal, hogy az valami hihetetlen. Ha túl sokat vagyok itthon, akkor megőrülök.

Ma megkaptam a baba gyűjteményem legújabb darabját, Clawdeen Wolfot méghozzá egy komplett kávéházzal együtt.
Komolyan, annyira imádom a kollekcióm, alig várom hogy vérgre az 1 méteres Kylo Ren is megérkezzen közéjük

Egyszerűen muszáj sírva röhögnöm azokon a kijelentéseken, hogy valaki úgy érzi, Zamárdiban kell a Soundon megtalálnia élete nagy szerelmét, akivel családot alapíthat és a kertvárosban éldegélhet a húszmilliós verdával meg a padlófűtéses kéglijében.
Nem akarok én lekezelő lenni, de ezt az illető sem gondolhatja komolyan...

Lehet,hogy nem jó csapatra fogadtam.

Konkrétan a szívem szakad meg Ronaldóért. Lehet őt fikázni, de rohadtul nem ezt érdemelte élete egyik legfontosabb meccsén.. Annyira tisztelem a srácot a küzdeni akarása, és az őszinte emberi gesztusai miatt!

Annyi dologra gondolok most, és annyi mindent le tudnék írni, kezdve a panaszkodástól az örömködésig, de túl fáradt vagyok hozzá. szarazélet
de szeretem az elefánikat c:

Nekem is van egy ilyen osztálytársam, és nem szoktam ilyet mondani, mert tudom, hogy szar érzés, de már eljutottam arra a szintre vele kapcsolatban, hogy nem sajnálnék neki egy-két pofont adni. A legjobb, hogy folyamatosan magát cáfolja, és ha valaki szól neki ezzel kapcsolatban, egyszerűen leanyázza. Imádom az ilyen embereket.

Remélem, hogy a Portugálok lealázzák a Franciákat.