miregondoltokmost?

El sem tudom mondani, leírhatatlan azaz érzés, amit most érzek.
Elbúcsúzni nyolc évtől, egy épülettől, az emberektől, akikkel együtt nőttem fel, hihetetlen. Annyi érzés kavarog bennem, a büszkeség és a "különleges vagyok" (színötös érettségivel), de a keserűség és a szomorúság (mert ma voltam utoljára igazi diák).
Ahogyan írtam, jól sikerült az érettségim,de végigsétálva az aulán, zokogtam. Utolsó, utolsó, mindenből most az utolsó...
Annyi mindent akarok még mondani, elmondani, annak a tanárnak, aki inspirált, hogy nélküle most nagyon elveszett lennék, elmondani egy volt barátnak, mennyire fájt az elvesztése, elmondani néhány embernek, milyen érzés volt velük felnőni.

Mindenki: komolyan,, amíg van lehetőség valakinek elmondani azt, ahogyan vele kapcsolatban/iránta érzel, tényleg meg kell ragadni az alkalmat, tényleg használd ki, mert nagyon gyorsan telik az idő
Szóval még így elbúcsúzva egy hatalmas korszaktól. Erős Vár a Mi... :")

Németországban Slayereset lehetett, majdnem rendeltem magamnak de ha egy divatpics*n meglátok egy ilyet, legszívesebben megütném...találkoztam már olyannal, aki úgy hordott Nirvanás meg Metallicás pólót h a zenéjüket nem is szereti... de a H&M divetgót cuccait bírom, illenek a többi cuccomhoz és olcsók


amúgy nem értem h szüleimnek miért b*ssza a csőrét annyira, hogy a nyaramat semmittevéssel tervezem eltölteni (amit amúgy nem, de nembaj)... a krónikus alváshiány meg a stressz után kell ez már de nagyon

Végre vége Olyan jó, felszabadult érzés volt megkapni a bizit - a több napos gyomorgörcs és stressz után - és elmondani, hogy van érettségim. Mellesleg a magyarom lett a legjobb, még oklevelet is kaptam, pedig életemben nem gondoltam volna

Hogy aludni kéne :D

Hogy olvasni szeretnék,mert én ilyen vagyok és bármennyire jó a neten böngészgetni,de érzeni szeretném a könyvillatot,és azt a világot amibe beszippant.Valamint,hogy félbemaradtam a sorozatnézéssel,és be kéne bejeznem.De a legjobb barátnőmmel is szeretnék közben beszélgetni.

De most már tényleg kéne. Holnap ballagás, és miközben sorfalat állok, ott helyben el fogok aludni :"D :"(

Éjszakai túlélő kihívás. Elhatároztam, hogy ma kint alszok a sátorban a szabad ég alatt. Ez meg is történt, csak lehet mindjárt bekell mennem, mert villanást láttam ami feltehetőleg villám. Amúgy csillagnézést is terveztem a távcsövemmel, de a felhős ég miatt ez feltehetőleg elmarad. És te jó ég.... Dörög és villámlik. Spuri befele,de gyorsan. Amúgy itt kint még a Wi-Fi is gyenge, tehát nem beszéljünk semmiről.

Remélem nem fog villámlani, mert nincs kedvem azt hallgatni egész este. Egyébként nagyon aludni lenne kedvem, de a legjobb barátnőmmel is van kedvem beszélgetni, szóval valószinüleg az utobbit választom. De lehet tényleg aludnom kéne..öszintén sok mindenre gondolok egyszere, és totál összezavarodtam....ki kéne találnom hogy mit csináljak a nyári szünetben

Arra ,hogy kène valamit terveznem a nyárra . Ès ,hogy talán aludnom kène ,de pont hülyülök a barátnőmmel,szóval az alvás kilöve
Amúgy Klauflau ! Azt hittem,hogy valakire gondolsz xd

Egyesek itt a nyárról, pihenésről, alvásról írnak.. Én meg közben egy doboz gyufával szórakozok, mert füstölőzni akarok. Talán hetedjére sikerül végre másnak is begyulladnia pár hajszálamon kívül...

Kéretik a figyelmet máshova fordítani a helyesírási hibákról és a helytelen nyelvtanról, illetve a félregépelésről, nagyon friss az élmény, túl lelkes vagyok.

Az elmúlt két hónapban nem tudtam, mi van velem; depis voltam, kedvetlen, demotivált, utáltam mindent és mindenkit -és ezt az érzést nem tudtam hova tenni, kihez társtani. Az életem a kis sorozatos világomban töltöttem, Tumblr-eztem, fanfiction-öztem, minden bizbaszt csináltam, csak azt nem, amit kéne.

Ma, két hónap után először végre volt egy Anna and The Barbies koncert; és el sem tudom mondani, szavakba sem tudom önteni, ez mit adott nekem. Olyan energiákat szabadított fel, amikről nem gondoltam, hogy bennem vagyok. Végre képes vagyok újra hinni abban, hogy igenis meg tudom csinálni a diplomám, TDK-m jövöre; lesz egy k..vajó állásom, egy családom gyerekekkel, akiket el tudok tartani. Újra hiszek magamban.

Nincs elég szó, amivel meg tudnám köszönni Annának, Siminek, Tominak, Marcinak és Dávidnak ezt az egsézet. (Ja, de legalább sikerült 2 rohadt jó képet elkapni a csapattal és velem meg az egyik legjobb barátnőmmel ;csak azt sajnálom, hogy Marci nincs rajta

Egyszóval, ma este olyan dolgokat és érzéseket kaptam, amiket nagyon rég nem -és most érzem igazán, mennyire kiürültek a motivációs raktáraim.

Akkor még jó ötletnek tűnt kategória nyertese: felgyújtani egy szalmabálát, in the middle of nowhere. - Én kivételesen csak néztem, mert akkor éppen krumplikáspaprit ettem a távolban, csak a nagy fényforrásra lettem figyelmes.

Hú még élek. Nem is volt annyira borzasztó, csak a szúnyogok össze-vissza csíptek, a tücskök cirippeltek, az ég dörgött, villámlott, de eső szerencsére nem esett. Tehát jó volt.

Esküszöm, fogalmam sincs, hogy mit higgyek el és mit ne. Egyik pillanatban apám azt mondja, hogy nem vagyok idióta, hogy igen is vinni fogom valamire az életben, a másik pillanatban pedig azt hallom ahogy anyámnak mondja, hogy őt ugyan nem fogja érdekelni, hogy napi 10 órát fogok dolgozni havi 40 ezer Ft-ért, majd megoldom saját magam, hogy hogyha nem akarok tanulni akkor őt rohadtul nem érdekli a sorsom. Kérdem én: honnan a pokolból vette azt, hogy én nem akarok tanulni? Könyörgöm, együtt beszéltük meg kb. 3 napja, hogy a matektanárom nyáron ezen és ezen a napon fog jönni, egyszer sem keltettem azt az érzést, hogy ez engem egyáltalán nem érdekel és, hogy nem is szeretnék tanulni (ami egyébként tényleg nem igaz), szóval fogalmam sincs, hogy ez az ember honnan a fenéből vesz ilyen dolgokat, amik nemcsak, hogy nagyon rosszul esnek, de ilyenkor gondolok bele, hogy ennek ellenére elvárják tőlem, hogy legyen önbizalmam, és a folytonos piszkálódások - A mindenért - mellett még legyek boldog és jókedvű. Annyira szívesen a képébe vágnám, hogy hogyha egy diákmunka ténylegesen meg lenne fizetve (és ha ez egyáltalán lehetséges lenne 18 év alatt) olyan rohadt gyorsan költöznék el ebből a kicseszett országból bárhova, csak messze ettől a családtól amilyen gyorsan csak lehet. Egyszerűen nem bírom ezt, hogy most szabadultam meg egy olyan osztálytól akik pokollá tették az életemet, otthon, családi környezetben már tényleg nem akarok rettegni a saját apámtól, aki mindig mindenért megvádol, családi összejöveteleken egyfolytában kinevet bármit is csinálok, persze ha más mond rám valamit rögtön nekem kelle eljátszanom az áldozatot.
Huhh, ezt muszáj volt kiírnom magamból, biztos voltam benne, hogy a tegnap este után lenyugszom, de nem így lett. Szép nap áll előttem, érzem!

Kivételesen nem azért írok, mert éhes vagyok, vagy mert elfogyott a kajám, piám.
Tegnap csináltam magamnak új Honfoglalót, és most nagyon élvezem Volt az Oomph! - ról egy kérdés, és persze, hogy tudtam.

és elfogyott a kajám...

előbb felvettem a vezetékest és nem tudom kivel beszéltem, mert apám csiszol kint valamit, de igazából lehet az öcsémmel beszéltem, azért szívderítő, hogy ennyire megismerjük egymás hangját.

Nemrég lementem reggelizni a konyhába ahol a szüleim éppen társalogtak valamiröl. Anyu nyomja a rizsát apunak arról, hogy vehetnének maguknak kis házat. Ebben a pillanatban anyu rám néz és ezt mondja "Te nézhetnél már pasi után magadnak és mindenki mehet az útjára." Milyen jó, hogy csak most érettségiztem és épphogy sikerült munkát találnom, de azt is csak a nyárra. Azért így korán reggel még nem küldtek el a k**** anyámba. Én is szeretlek titeket

Arra,hogy miért nem lett tesóm. Anyát már nagyon sokszor kérdeztem és mindig ezt válaszolta " Hát , mert úgy alakult " . Ezt a dumát már annyira unom Nem kell sok egy babához.Csak egy apa és egy anya !!

amikor elmegy melletted egy nálad sokkal szebb lány, és egyszerre féltékeny meg gay

Plusz megfelelő anyagi háttér, türelem, hely a gyereknek, babacuccok, illetve a szüleid életkora sem egy utolsó szempont. Meg még rengeteg dolog kell, nem elég csak egy anya és egy apa.

ON: Ahogy visszaolvasgattam az "aranyköpések suliban" topikba írt hozzászólásaimat, rájöttem, hogy nagyon hülye egy osztályom van, és ha jobban belegondolok, értem azt is, hogy miért mi vagyunk az egész iskola legrosszabb osztálya