miregondoltokmost?

Én még mindig itt szívok a gimnáziumban, mert kitalálták, hogy évzáró helyett osztálypiknik legyen. Elkezdett esni az eső, beázott a cipőm, kitömött állatokat fogdostam, és várom, hogy megérkezzen végre a pizza.

Ezt a reakció gifet nagyon adom Találó

Nekem pedig az egyik kedvenc témaköröm volt az Árpád-ház (évszámokkal együtt). Ahány ember, annyiféle ízlés.

És igen, nyári szünet van! Bár nálunk zuhog az eső, a hangulatomat semmi sem tudja elrontani.

Párszor megfogadtam, de mostmár tényleg nem megyek soha többet se vásárolni anyámmal...
Megszólal, amikor kinéztem magamnak egy gatyát: te tényleg úgy akarsz kinézni, mint az a fiú, akit küldtem? Igen, az a gyerek pont úgy néz ki, mint egy goth boszorkány.
Aztán csodálkozik, hogy az undorító, mindenhonnan összelopkodott stílusú trendy cipők közül nem találtam magamnak egyet sem. Most a neohippi dolgok számítanak divatnak...
Már azt is kritizálja, hogy hogyan járok, mennyire vagyok messzire tőle, mire nézek, mikor és mit beszélek. És ennél nagyanyám még rosszabb.
A focitól is kivan már a tököm. Mintha élet-halál harc lenne. A tényleg lényeges dolgokat meg leszarják.

Annyira nincs év vége fílingem. Mindenki itt tombol, hogy milyen jó, hogy végre vége és kezdődik a szünet, engem meg annyira hidegen hagy. Persze, jó, hogy most egy darabig nem kell majd tanulnom (csak dolgoznom, sokkal jobb), de azért mégiscsak ez volt életem eddigi legjobb tanéve; minden volt benne, olyan amit akartam, olyan is ami nem, de összességében sikeres év volt, tele élményekkel és tapasztalatokkal, és annyira imádtam. Viszont azt sem mondanám, hogy szomorú vagyok miatta, egyszerűen csak nincs meg bennem az a nagy lelkesedés a szünet miatt (ettől függetlenül ma este ünneplünk, de na, nem olyan már ez sem, mint régen).

De rég írtam ide.... akkor 1 jó tanács SOHA SENKI semmilyen körülmény között ne adja a fejét a fősulira ...csak ha az a célja, hogy kikészítse magát idegileg

Anyámtól a délután folyamán kaptam egy szuper agymosást, hogy igenis keressek magamnak barátokat, meghogy beszélgessek mindenkivel, és kaptam egy "a zene elveszi az életedet" mondatot is. Fogalmam sincs, mit kezdjek most, de mivel a suli utolsó napja ma volt, muszály valamit. Komolyan mondom, sírok azon, mennyire semmi életem nincs. Mert amit szeretek, olvasni, zenét hallgatni, festeni, az csak időpocsékolás. Helyette tegyem mindenkinek a szépet, meg mosolyogjak bambán a semmiért. Persze.

Ma megint rájöttem arra, hogy mekkora hatással van rám a tánc. Az elmúlt pár héten olyan sz.ar kedvem volt, mindent a hátam közepére (se) kívántam, még az évzáró gálánkhoz se volt kedvem. A mai főpróbára is nagyon egykedvűen mentem be, de amint letáncoltuk az első táncot, hihetetlen boldog lettem, és már nem is értem, mi ütött belém Alig várom már a pénteket, most az összes tánc (nem csak a mi csoportunké, stúdiószinten) baromi jó, ráadásul jubileumi is (15 éves a Ritmus yeey), szóval nagyon ünnepi lesz meg minden
Most meg azokat a dalokat hallgatom(hallgatnám, ha nem laggolna a net) amikre táncolunk, mert hangolódni kell.
És holnaptól végre kezdjük a gyakorlatot is Bár a csütörtöki és pénteki nap nagyon langyi lesz, csak baleset- és tűzvédelmi oktatás, meg megkapjuk hogy ki hol lesz, oszt' kalap-kabát, mennyé' azt dolgozá'.
Long story short, ez a próba úgy látszik hogy végre helyretett, újra pozitív vagyok

így, hogy túléltem ezt a mai napot (igenigenasszemmegvan) és sikerült kihúznom a 20 tételből annak a 3nak az egyikét amit nem tudtam, de forrásból kirizsáztam szóval asszem megvan ez az egész, ennek örömére hétvégén tuti elmegyek inni és végre onthatom a hülyeségeimet ebbe a topikba.
egyébként a múltkori kis akcióra énis büszke vagyok, örülök hogy valamit eltudtatok érni és mindenki össze tudott fogni, jó volt ezt látni. ^^ tudom, időben szólok hozzá, de igazából mostanában élni se volt időm.

Már kezdtek hiányozni. Tényleg.

Ma elmentem a húgom nyolcadikos ballagására...soha többet. Először a szüleim összetalálkoztak régi ismerősökkel és azt kellett hallgatnom, ahogy anyám minden gázos sztorit elmesél rólam, mint mindig. Utána nekem kellett fényképeznem, de közbe konkrétan arrébb löktek, hogy szeretnék lefotózni az egyetlen kicsi gyereküket és benne vagyok a képben. Aztán elvesztem a tömegben a sok síró páva és 30 évesnek kinéző 14 éves között, akik mind pucsítva szelfiztek. Ugh, most hosszú ideig nem megyek emberek közé.

Vége ennek a tanévnek is. Mindenki annyira várta már, hogy vége legyen ennek a pokolnak, hogy még évzáró mulatságot is rendeztek. Mindenki táncol, kivéve én és a törött kezű csaj az osztályból. A padon ülök és a kiolvasandó könyveim címeit szedem össze a fejemben és néha felröhögök kínomban. Csak nekem volt ilyen hangulatú a "végső napom"? Amúgy rájöttem, hogy a törött kezű lány nem is olyan rossz fej, sőt, tök jó képek vannak a telefonjában a saját szeméről. De komolyan elmehetne szemfotósnak. Oké, befejeztem.

Semmi sem tud jobban dühíteni, mint az igazságtalanság. Ma is 170/90-es vérnyomással jöttem haza (igen, csak ennyire voltam felbszva), mert egyszerűen kritikán aluli, ami nálunk megy az iskolában. A kedves tanárnőink rászállnak, csesztetik és bszogatják azokat a gyerekeket, akiknek a szülei az egészségügyben dolgoznak, és ez miatt most többek közt én is teljesen irreális jegyet kaptam a kórházi gyakorlatra. Bezzeg, akik lógnak, lusták, állandóan telefonoznak gyakorlat alatt, meg visszapofáznak, azok mind ötöst kaptak. És akkor vagyunk páran, akik sosem lógtunk el és mindig megcsináltuk a feladatainkat, mégis ku rva ketteseket kapunk, mert az az egyetlen hibánk, hogy a szüleink is egészségügyisek. Aztán meg a drága tanár néni megy anyu irodájába "jópofizni" meg kávézgatni. Undorító.

Bocs a hisztit, muszáj kiírnom magamból.

Kb 10 perce gondosan kipakoltam a táskámat és megtaláltam a számológépemet, a januárban elvesztett kulcsomat, egy milliónyi darabra tört szögmérőt, egy csomag rágót, egy fél tábla csokit és egy malacos zsepit, amit az osztálytársamtól loptam el
Na, most már kezdődhet a nyár

Miért gondolok az elmúlt egy napban konstans arra, hogy milyen jó lenne egy gyerek, és mennyire szeretnék egy picit? Én, akit eddig a víz levert annak a gondolatától, hogy anya legyek, hiszen még jó magam is gyerek vagyok a csekély 21 évemmel (abba ne menjünk bele, hogy van egy 16 hónapos keresztfiam). Meglátok egy gyereket, egy kisbabát és teljesen elolvadok. Sőt, rágugliztam arra is, hogy milyen érzés gyereket várni, szülni, meg ilyenek. Csak egy gyerekhez sok minden kéne: egy apa!4!44, biztos munka, egy diploma sem utolsó, illetve egy saját lakás, de ez már csak vágyálom. Mi a jóisten van velem?

Amúgy ma DÖK napon olyan dolgot vittem véghez, hogy magam is meglepődöm rajta.
Van egy srác, most végzős a sulinkban, úgy hívják, hogy Ákos. Tudni kell róla, hogy kb 185 centi és van vagy 130 kiló (ha nem több). Na szóval, az volt a feladat, hogy ki kellett őt lökni egy körből.
Én, aki marha erősnek találta magát, odament, hogy kilökje a körből az Ákost. Ez mind szép és jó volt, nekifutottam, ráugrottam, teljes súlyommal nekidőltem, nyomtam, ütögettem, hogy menjen már ki, de meg se mozdult.

Szinte látom magam előtt Levente arcát, mikor elmesélem ezt a történetet neki. Biztos büszke lesz rám és kihív ő is egy ilyen mérkőzésre, de nyugtat a tudat, hogy ő csak 3-szor akkora, mint én.

Vajon mit gondolhat a telefonom (??), amikor ugatok neki, hogy "működj már te fos, hogy a gcimet szopnád le!"
Végre lefeküdhetek Magány Úr karjai közé a mellkasára, és kiélvezhetem vele ezt a szép, forró éjszakát.
Szánalom.

Az egyik általános iskolás ismerősöm ballagott ma, és bár nem sok kedvem volt elmenni, de tiszteletemet tettem, így elmentem. Úgy gondolom, hogy lassan huszonöt évesen, azért annyira öreg nem vagyok, de amit ma láttam a 13-15 éves kislányok körében, valami tragédia. Pont ezt beszéltük az ismerősöm apukájával és unoka testvérével (aki velem egyidős és lány), hogy a többségük harmincasnak nézett ki, pedig azért tíz évvel idősebbek vagyunk tőlük. Engem is kifestettek a nyolcadikos ballagásomra, ám most többségük erős és abszolút nem korukhoz illő sminket használtak. Pluszban a ballagó ismerősöm mesélte (aki szintén lány), hogy az osztálytársnőinek már ennyi idős korában öt centis műkörme van, naponta magukra kennek egy csomó vakolatot stb. Ja, és ne beszéljük a magas sarkú cipőkről, amikben járni sem tudtak. Kajak, mintha zsiráfok lettek volna (olyan 10-20 centis tuti volt pár kislányon). Miért nem lehetett egy olyan cipellőt választani, ami elegáns, szép, nem olyan magas a sarka, de tud benne járni? Persze, szép a magas sarkú cipő, de az egyáltalán nem nőies, ha az illető képtelen járni benne. Egy évtized különbség van az én generációm és a mai generáció között, de a változás irdatlan nagy. Első (pár színből álló) szemhéjpúderemet tizenhat évesen kaptam meg, addig meg örülhettem, ha megvették nekem a málnás illatú áttetsző szájfényt. Műkörömről és magas sarkúról álmodozni sem mertem, mert, ha kértem se vették volna meg nekem. Pedig a szüleim egyáltalán nem vallásosak, sőt mi több lazák, de a szabály az volt itthon, hogy legyél annyi idős, ahány valójában vagy. Ezekben pedig nagy részt a szülő a hibás, hisz ő finanszírozza a gyerek eme igényeit.

Szerintem ne akard megtudni, hogy ezen mekkorát felröhögtem.
De tényleg olyanok. Nekem az a kedvencem, amikor kidekorálják a kis testüket a semmire fel és órákig sminkelnek, csak hogy akkor éppen tudjanak feltűnősködni. Rajtam is minden nap erős smink van, de közel nem a szépség céljából, és max 20 percet vesz el az életemből. Másik kedvencem még az agyonvasalt, szétfestett hajuk.
És mind ezt például egy színházlátogatás vagy egy évzáró alkalomra.

Teljesen zsiráf hatást keltettek a 180 cm magas lányok a hosszú ropi lábaikkal, amire ilyen 15-20 centis magas sarkú cipőt húztak. Ráadásul a többségük járni sem tudott benne, és abszolút groteszk jelenségnek számított, amikor lefelé lépcsőztek. Ha nem egymásba kapaszkodva ballagnak, tuti, hogy legalább az egyik perecelt volna. Amúgy a sminkeléssel én is max fél óra alatt megvagyok, de az a ráérős tempóm. Mostanság én is erősebb sminket használok (legújabb személyes kedvencem a tusfilc lett), de még így sem közelítettem meg, amit ma láttam néhány "vén diákon". Érettségizőként iszonyú sokat vidultam amikor a 13-14 éves kislányok folyton a budiban vasalták az amúgy is szögegyenes hajukat minden szünetben.