miregondoltokmost?

1, Ideje lenne valamit zabálni, inkább mondjuk úgy, hogy sütni, mert eddig csak két jégkrém ment le... egészség pipa.
Update: gyors végigfutottam rajta, van-e benne elírás, erre egészséges p1nát olvastam.

2, Mióta volt ez a kis mozgalom, megfigyeltétek, hogy szinte minden cikk fölött más neve szerepel? Egyet nem értek; az előbb említett cikk miért nem érdemelte meg, hogy kikerüljön a főoldalra?

3, Kérek valakit, magyarázza el anyám logikáját. Képes lenne olyanokon veszekedni, hogy miért piros vagy lila a szám, annál már a fekete is jobb. Szerinte ízléstelen, ne menjek úgy hozzá, legalább ennyit tegyek meg neki... az ízlés relatív, miért kell ilyen gyerekesnek lennie?

4, Mindig olyan a kedvem, motiváltságom, mint az időjárás - tehát most egy nagy adag komor fos.

Marhára elegem van belőle, hogy mindig van egy olyan ember, aki mindenben csak a rosszat látja, és nem képes egy kicsit velem örülni. Hoztam egy döntést, tudom, hogy nagy a kockázata, de ha nem volt más választásom, miért nem tud támogatni?? Ha a helyembe lett volna ő is így döntött volna, de persze kívülállóként könnyű okosnak lenni...

Jelenleg arra gondolok,hogy mit csináljak.Annyira unatkozok,hogy...,hát nem lehet kifejezni annyira,szóval,ha valaki tudna nekem egy filmet vagy sorozatot ajánlani,annak örökre az adósa lennék,szóval,ha valaki tud írjon egy üzit vagy ide.
U.i:bocsi,hogy ide írok,de nem akartam külön témát indítani

Ó, nyugi, én ma olyan érdemi, logikai vitát vívtam az enyémmel, hogy hihetetlen. Tett egy kissé morbid állítást, mire én reflektáltam (a biztonság és a magánszféra érdekében nem mondom el, mi volt az pontosan) és még ő volt felháborodva, hogy milyen gondolkodásom van.
A szülők egyébként egészen addig lenyűgöző kis teremtések, amíg néha az ember agyára nem mennek Nem baj, nálunk még nekem több türelmem van hozzájuk, mint fordítva. (jó, így azért még hozzáteszem, mert nem akarom őket bántani: ha létezik cudar természetű ember, akivel lehetetlen a kommunikáció, az én vagyok)

Nagy igazság, ismerős helyzet

Pacsiii. Az enyém szombaton konkrétan lekiabálta a fejem, amiért elmentem fürdeni (nagy vihar volt és féltem, hogy elmegy az áram). Utólag kiderült, hogy pont akkor tettem, mikor őnaccságának hajat kellett volna mosnia. Mert hát persze nekem is kell tudni, hogy mennyi idő elmúltával kell lemosni a festéket, holott én nem élek ilyennel. Roppantul logikus. A dolog poénos része, hogy még hangosan mondtam is, hogy megyek fürdeni, szóval simán megállíthatott volna. Bezzeg én múltkor nem szóltam semmit sem, mikor bepofátlankodott elém (nyilánvaló volt, hogy mennék, csak kiszaladtam gyorsan az udvarra). Pedig akkor elpancsikolta a drága az összes meleg vizet, mert mint kiderült, elaludt a bojler. Mióta megvan a palija, nem merek már levegőt venni sem, mert azért is hisztizik.

on: Oké, későn aludtam el és korán keltem, de hozzá vagyok szokva. Ehhez képest most mindjárt lefejelem az asztalt, de aludni még nem akarok... Viszont így olvasni sem merek. Ah.

Akkora dumám lett, komolyan mondom
Egyik nap pár osztálytársammal főztünk. Az egyik leányzónak odaadtuk a sajtreszelőt, hogy reszelje le a sajtot. Nézegeti jobbról-balról, majd minket is megnéz, nem csinál semmit, mire megszólalok:
"Lányom, én elhiszem, hogy nálatok egzotikus dolog egy sajtreszelő, de most komolyan ilyen béna vagy?"
Aztán pár perc múlva eszembe jutott, mit mondtam és 10 percig magamon szakadtam
Pedig amúgy nem is vicces...

Van egy srác, akivel még évekkel korábban találkoztam, két évig egy suliba jártunk, én többet szerettem volna, ő nem. Aztán elváltak útjaink, de sosem tudtam kiverni a fejemből. Előző éjszaka vele álmodtam. Az előbb rákerestem Facebookon és láttam, hogy tavaly volt az eljegyzése (mindenki mindig kirakja a párja nevét és fotóját, bezzeg ő semmit). Remélem, boldog. Klassz srác volt már akkor is, csak mára a klassz srácból dögös hegymászó lett. #shootme

Azt hittem, hogy jó lesz megállapodni vele abban, hogy barátok maradunk, mert így egyikünk sem lesz kitúrva a baráti társaságból, meg, hogy jobb a békesség és ha nincs harag köztünk... hát, francokat. Mert így most minden közös bandázás alkalmával meg kell játszanom, hogy teljesen jól vagyok, már számomra sem jelent annyit mint régen, hogy az én érzéseim is kihűltek. Közben pedig még mindig ugyanúgy nézek rá, mint eddig, még mindig vágyódok utána és kitekerném annak a lánynak a nyakát aki máris ráhajtott. Arról nem is beszélve, hogy itthon sorra beteljesítem az összes szakítós klisét (fagyi, depis zenék, sírás, fagyi, sorozatmaraton, sírás, csoki, cigi)
A ma esti programom is így nézett ki:

Nagycsaládostól megyek szülinapomkor a Balatonra... persze kizárt dolog, hogy a vízbe is belemegyek... akkor lejönne a sminkem Bár teljesen mindegy, az előző augusztusnál semmi sem lehet nagyobb okádék...
Így, hogy apám egy hónapig csak hétvégenként jár haza, a nőjével tönkreteszem a májam meg a tüdőm szerintem... az érzés, amikor az egyetlen kommunikálni képes lélek a csak a kutyád, aki körülötted van, meg az időnként bepattanó személy, akiről az előbb szó volt... ennyire ezért én sem vagyok aszoc. Bár holnap meg megyek anyámhoz, az sem jobb.
Na jó... ebből lószart sem lehetett érteni.

Komolyan, nálam nagyobb balf#sz nem létezik a világon, az élő sátánra esküszöm...
A teljes sztori az, hogy elmentem ma betanulni a teszkóba, mert elkezdtem megint árut tölteni. De haverom tanított be, (bár azt nem lehet betanulásnak nevezni, amit azok a szerencsétlen elsőalkalmasok csináltak) és mondtam neki, hogy 'halló, a f#szom se akar itt oráliskielégítéstadni, én már betanultam egyszer, tudom, hogy mit csináljak, hadd menjek.' - cirka 10 perc után rábeszélte a melódiákos srácot, hogy én jó, és dolgos gyerek vagyok, meg egyáltalán nem lusta, (haha) let me go. Oké, már kaptam másik csipogót is, sárgát, és elirányítottak pénzért dolgozni. Az első mozdulatomnál - amit rosszul tettem - becsípődött a derekamban egy ideg, szóval úgy nyomtam le hat órát, azóta pedig minden mozdulat olyan, mintha egy sündisznót szülnék. Komolyan. XDDDD

Hihetetlen nagy balf#sz vagyok.

Öt óra múlva kelnem kell, én meg még mindig ébren vagyok. Este tízkor annyira elálmosodtam, hogy muszáj volt mindent kikapcsolnom, mert majdnem elaludtam. Felületesen alszok húsz percet és teljesen kiment az álom a szememből. Inkább visszakapcsoltam a laptopot, hátha elálmosodom egy-másfél óra múlva. Amúgy is csak vérvételre, EKG-ra meg ilyen vizsgálatokra kell bemennem a kórházba, szóval nem vészes. Húztam már le úgy egy tizenkét órás nappali műszakot, hogy egész éjjel egy percet nem aludtam. Harminchat órát voltam fent és estére úgy éreztem magam (no meg néztem is ki), mint a mosott sz*r.

Kezd világosodni, én meg nemrég fürödtem... ma még szerintem öngyilkos leszek, a szemem kipattan...

Amikor már másodjára írnak rám fiú osztálytársaim az éjszaka közepén, azt már nem tudom hova tenni.
Egyébként el sem hiszem, hogy elkezdődött végre a nyár, szerintem mindenkinek elege volt már ebből az évből.

Ma nagyon megérte bemenni a suliba.Már 10-kor itthon voltam.Megkaptam az ötöst angolból ami most nagyon számít nekem,úgyhogy boldogság van.Megtaláltam az új Drake albumot és kijött a Scream új része.

1, Nemrég keltem, és reggel óta szúr a mellkasom bal oldala... ez rátesz a tegnapra egy lapáttal.

2, Egy kibaszott hullának érzem magam. Szóval szerintem én holnap megyek anyámhoz, hacsak nem készült úgy. Pedig már hiányzik.

3, Utálom, amikor vita közben bugyuta példákat hoznak fel. Szerintük a kocsmában nem kérhetek teát egy síkon van azzal, hogy predán étteremben sem kérhetek párolt zöldséget...

4, Megdöglök gci... Nincs rosszabb a kisgyerekkorom óta tartó vazomotoros náthámnál.

5, Vége is van a mániás időszaknak...
Értelmesnek érzem magam, amiért napi szinten idejárok hisztizni.

A fogorvosom mégsem olyan szörnyű, mint amilyennek mondták. Igaz, az állkapcsomnak nem sok kellett, hogy eltörjön, de még teljesen egyben vagyok.
Aztán volt egy vicces szituáció, mikor majdnem a képébe röhögtem. Szóval ültem a székben tátott szájjal, ő a számban nyúlkált, valamit már akkor is az állkapcsommal csinált, én pedig szorítottam az állkapcsom, hogy még véletlenül se tudjon elmozdítani valamit, mire megszólalt:
"Luca, légyszíves ne szkanderozzunk, lazítsd el az állkapcsod."

Ma volt egy rövidke táncbemutató a suliban, és marha jó zenékre táncoltak. Már kezdtem mondani, hogy mekkora poén lenne, ha megszólalna AURORA, erre nem megszólal? Az egyik legismeretlenebb (valószínűleg amúgy nem ) dalára táncolt egy csaj, én meg teljesen meghatódtam. Konkrétan sírtam és elkezdtem hegyi beszédet tartani arról, hogy olyan híres lett, hogy egy ilyen béna iskolában is ismerik már. A táncost utána megkérdeztem, persze nem ismerte a dalt. De bárki is válogatta a zenéket, számomra a nap hőse.

Az érzés, amikor rácsodálkozol, hogy mik a történelemtételeid 2 nappal a felelés előtt...
(bárki bármit mond, a történelem egy unalmas tantárgy, kivéve a 20. század, és melegen ajánlom, hogy a diktatórikus rendszereket húzzam, mert ha valaki, én aztán tudok arról kiselőadást tartani).
Szurkolást kérek csütörtökre! (ez nyelvtanilag borzalmas volt)

*Ezt meg kell tanulnom*
..kezdtem az első akkorddal, amit fél óra volt betájolni a nővérem gitárján