miregondoltokmost?

Miért nem találom sehol a helyem? Olyan láthatatlan vagyok, mint még soha.

omg tartottam attól, hogy párom majd hülyének néz amiért megimádtam a Babymetált, de neeeem, mert nagyon bejött neki is ez a stílus. Ráadásul szerinte is Yuimetal a legszebb

anya mikor öcsém született vett nekem egy fűfejet, hogy gondozzam úgy, ahogy az öcsémet tenném.
hát, én azt is kinyírtam, anya meg elmondta ezt öcsémnek és azóta ezt hallom. de öcsémet nem nyírnám így ki, természtesen. meg azóta már van egy virágom, akit rendszeresen öntözök, nem csak 2 hetente és tápoldatot is vettem neki a cigipénzemből. ez azért már nagy szó, remélem értékeli és nem hervad majd el.

Hogy szeretnék egy időgépet, amivel visszarepülhetnék 1995-be Newcastle-be (Ausztrália, nem Anglia!) és megnézhetnék (legalább egy) korai Silverchair-koncertet.

Hogy lehet úgy szeretni egy zenekart, hogy az már fáj? Lehet, hogy ez csak az én személyes hülyeségem, mert hát ilyenből elég sok van, de kissé furának tartom, hogy annyira oda meg vissza legyek egy zenekarért, hogy minden álmom az legyen, hogy lássam őket élőben, és, hogy mást se tudjak hallgatni, csak őket (na nem mintha az Ossian nem ilyen volna az életemben, de az most más lapra tartozik). Tisztára úgy érzem magam, mintha szerelmes lennék a világ összes rockzenészébe és zenekarába.

Kicsit vicces, mikor a fiú WC-ben állok, mert osztálytársammal találtunk egy lyukat a WC-k falán és azon dobálóztunk egymásnak alufóliás galacsinokkal, majd megjelent a srác, aki még be is jön és segített dobálni. Sikerült is beledobnunk egy tartályba, ahonnan nem tudtuk kiszedni. Aztán angolon kérte (Khm... A SRÁC, AKI BEJÖN), hogy üljek oda mögé. Csak mert mellette ültek... Oda is ültem, és végül a legjobb: csoportokban dolgoztunk, ahol ő volt az egyik csapatkapitány és elsőnek nem a haverjait választotta, hanem engem. Öregem, mondom

Válaszolnom kéne már pár üzenetre, de szokás szerint inkább ideírok valami értelmetlen xart. Max hétvégén erőt veszek magamon!

ilyen se történt mostanában: készülök lefeküdni aludni. szerintem ez már a vég. legközelebb már ötkor ágyban leszek.

Rájöttem, hogy utálok német nyelven fogalmazást írni. Borzasztó. Ja, és holnap írunk matekból... Mert eddig nyilván nem volt elég szerencsétlen a hetem... És még csak kedd van.

Egy napon vesztem össze jóapámmal és jóanyámmal...
És akkor még én vagyok a defektes, hát ne nevettessenek már, mert még a végén belehalok a röhögésbe.
Szokás szerint megint előkerültek a "hogynézelki" "milyenhajadvan" , "ígybarátnődselesztöbbet" és még egyéb mondatok, én meg mindkettőt otthagytam; anyámat itthon, apámat meg a házában, hát akkor fortyogjanak a levükben, a f#szomat bele már.
Anyám azért veszett velem össze, mert ismét meglepődött, hogy nem tudok megkomolyodni, apám meg azért mert részeg volt délután négykor, és nekem volt igazam.


OFF: úgy néz ki nem megy ma a fogalmazás sem, meg úgy semmi sem. Ez ma nem az én napom

Kompetenciát írnék szerdán, de kiderült, hogy helyette disputára kell mennem. Az ilyenekért szeretem az amnesty-s versenyeket.

Arra, hogy az emberi hülyeség határtalan.

Licitáltam egy hátizsákra, s mivel a fene sem ül ott előtte "egész nap", benyomtam hát egy fix összeget, amennyit szántam rá, és még éppen a rögtön elvihető termék ára alatt maradt a licitem. Gondoltam, ettől hátradőlhetek, mert ki az a marha, aki rányom és feljebb tornássza az árat magasabbra, mint amennyibe a rögtön elvihető kerül.
Nos, nem telt bele 5 perc és jött is az illető... Ha ennyi agya van, akkor tessék, vigye csak drágábban a hülyéje... Én meg kivárok egy másik licitet, vagy majd esetleg megveszem fixárasan... Vicc.

A másik: 10 éves osztálytalálkozó. Huszonvalahányan voltunk anno, de mint kiderült, csak 8 (!) emberke ér rá és megy el. (És ebben a létszámban ha jól sejtem, tanár(ok) sincs(enek)...) Én, mikor megláttam az üzenetet, már akkor tudtam, hogy nem megyek el - direkt ki is maradtam a diskurzusból, csak fél szemmel követtem a csacsogást a FB-chaten - mivel az előző is szörnyű volt. Egyrészt szervezésileg, másrészt meg a többség semmit sem változott és ugyanolyan rosszindulatú, másikat háta mögött kibeszélő-kiröhögő, úgyhogy erre a magam részéről nem vagyok kíváncsi... Mindegy. Lényeg a lényeg, hogy ahelyett, hogy kerestek volna inkább olyan időpontot, amikor többen ráérnek és el is tudnak menni, inkább megtartják és összejönnek csak 8-an. Vagyis a szervezés megint csillagos ötös. Gratulálok. Nem baj, legalább annál több embert fognak tudni kipletykálni a hátuk mögött, élükön velem. Egészségükre.

Azon kívül hogy megfürödtem és kiteregettem néhány darab pólót meg zoknit, semmi értékelhetőt nem csináltam ma, és rohadtul élveztem És tesómnak nagy valószínűséggel sikerült a vizsgája (ami miatt nekem ma nem volt suli), és nagyon büszke vagyok rá

Legszívesebben azonnal leszedném a fogszabályzómat. Ma voltam az orvosnál, aki megint szorított rajta és még nem telt el 4 óra sem, de már most olyan érzés, mintha valaki egyszerre akarná kitépni az összes fogam.

Egész este ment a tévé itthon, a VH1-et hallgattuk (ez egy zenei csatorna) csupa kilencvenes meg nyolcvanas évek dalai, pár mostani is. Már készültem pihenőre térni amikor végre megszólalt a várva várt Bohemian Rhapsody, én meg mint a hülye, kirontottam a szobámból és felhangosítottam, aztán jött az opera rész, én torkom szakadtában Galielo-zok, apám John Deacon-t játszik, anya Rogerina angyali énekhangját csodálja, nővérem szitkozódik, hogy miért ilyen hangos. Még azt csodálom hogy nem jöttek fel a szomszédok.

Miért nem tudják felfogni évek óta, hogy a testem csak az enyém, és utálom, meg le is szarom, ha beleokoskodnak a külsőmbe? Aztán ők sértődnek be. Múltkor meg transzférfit akart nagyanyám olyan címszóval keresni nekem, hogy az lány. Agyfsz.

ma vásárolgattam, erre a próbafülkébe beállt a derekam, azóta a halálomon vagyok, szerintem ez egy isteni jel volt, hogy már megint túl sokat költöttem.

D-Day is coming! Csak a holnapi szakmunkás vizsgámra tudok gondolni már napok óta (igen, péntek 13 ). Tanultam, de úgy érzem, mintha semmit se tudnék és már nem is tudom, hogy mit nézzek át..

Egész nap csak erre

Nálunk hasonló szokott lenni, amikor a Barbie Girlt adják.