miregondoltokmost?

tanulnom kellene a nyelvtant, a németet és a történelmet, de én helyette inkább zenét hallgatok.. nem tudom, hogy lesz meg így a négyes nyelvtanból..

Ma óra után sikeresen neki mentem teljes erővel az ablak sarkának.
Bár valami elhajlott rajta, az ablak erősebbnek bizonyult, és egy szép sebbel a homlokomon
kerültem ki ebből a rögtönzött párviadalból. Szédültem és véreztem, kaptam ellátást,
és mivel minden rosszban van valami jó, nem kellett fitneszre mennem.

Kéne valamit csinálnom, de abszolúte nincs kedvem semmihez, max az evéshez...szaladok is a konyhába + várom mikor süt ki a nap (hajrá én!)

Jaajj. Kezd a szívemhez nőni. Nem kéne. Amikor beszélünk, élőben/írásban, azt hajtogatom, hogy "csak barátok vagyunk, csak barátok vagyunk legalábbis ő így gondolja", nehogy elfelejtsem, de olyan nehéz :c Csak attól tartok, hogy hamarosan eljutunk arra a szintre, hogy a szerelmi életünkről fogunk beszélgetni. Mert ha elkezdi nekem ecsetelni, hogy ki jön be neki és ehhez hasonlók, ott helyben elsorvadok a bánattól.

epic fail

Utálom, amikor tőlem, introvertált embertől elvárják, hogy extrovertált legyek.

Valahogy így. Meg nulla életkedv. Ja.

Szerintem haldoklom. Szóval a hétvégén voltam a Tarcal-hegységen 17 km hosszú gyalogtúrán, de *eltévedtünk* abban a ku rva erdőben és valahol a 35 km-es úton kötöttünk ki. Ja meg ugye tévedésből lejtőn mentünk 10 km-t, és amikor rájöttünk, hogy rossz felé megyünk, akkor visszafelé emelkedőn mentünk ugyanennyit. Nem is beszélve arról, hogy csak a busztól a startig (!!) 12 km volt az út, szintén emelkedőn. Összvissz 60 kilométert gyalogoltam egy nap, a tervezett 17 helyett Természetesen a kaja-pia már félúton elfogyott

+ Végre hazaérek éjjel egy óra körül, akarok zuhanyozni, de neeeeeem, mert találtam egy kullancsot magamon, tehét büdösen, izzadtan és hullafáradtan be kellett gyalogolni a szintén több kilométerre lévő kórházba, hogy kiszedjék.

Imádom az életem. Olyan izomlázam van, hogy csak segítséggel tudok talpra állni. Pozitívum, hogy kettővel kisebbre kell az övemet szorítanom a nadrágomban

Arra, hogy néhány ember annyira szánalmas, hogy azon már csak nevetni lehet, mert még azt se érdemli meg, hogy utálja őt valaki.

Ma suli felé menet idegbeteg lettem.
A metrón leültem egy elhagyott pulcsi mellé. Nézem, nézem... hát ez úgy néz ki ez az ember rajta, mint Joe Hahn... Baszki, ez egy Linkin Parkos pulcsi!
És már épp vettem volna magamhoz, mikor egy - bocsánat a kifejezésért, de - dagadt állat elvette előlem, és látszólag nem az övé volt, mert ha fel próbálta volna venni, akkor kettészakadt volna.

UTÁLOM AZ EMBEREKET.

A Linkin Parkot meg imádom. Nem érdekes, hogy nekem is van LP-s pulcsim, pólóm, meg atlétám is, de egy plusz ingyen talált pulcsit elfogadtam volna, persze kizárólag azután, hogy előtte felrakom fészbukra, hogy heló valaki elhagyta a pulcsiját. De ha nem jelentkezett volna érte senki, megtartottam volna. :'D

De mindezt megakadályozta az a kötsög. I will find you and I will kill you. :c

az már egy érzés, mikor biztos vagy benne hogy (jól) sikerült a vizsgád, több napig javítják ezért minden nappal egyre magabiztosabb vagy, majd a képedve tolják, hogy egy pont híján megbuktál.. és a következő kötelező vizsgaidőpont, amire menned kell, egy olyan nap délutánján lesz, amikor másik két vizsgád is van, reggel 8-tól kezdődően.. nagy kérés lenne, hogy megdögöljön a tanci néni?

hát... most elmarad a playit meg asszem örökre...

fölmásztam a tréfára......

Valami lehet velem mostanában, ezen a héten csak egyszer kaptam négyesnél rosszabb jegyet Lassan furán érzem magam
...
Eddig nagyon aggódtam, hogy a tánctábor és a nyaralásunk egy időpontra esik, de végül a tábor augusztusban, a nyaralás júliusban lesz Sok mindent tervezek erre a nyárra, és elvileg pénzem is lesz rá, szóval most nagy a heppinesz, ki kell élvezni mielőtt elmúlik

Két napja kerülgetett a sírógörcs, mire el is kapott ma háromszor. Az egész még januárban kezdődött, mikor kaptunk egy új osztálytársat. Szegény lány sosem volt egy könnyű eset, hisz még kiskorában a szülei intézetbe adták. Arról pedig nem tehet, hogy farkastorokkal és nyúlszájjal született. (De mielőtt még bárki megijedne, nem olyan durva, mint mikor beírod a keresőbe.) Őszintén szólva, azon sem csodálkozom, hogy már éli a nemi életet. Az pedig egy dolog, hogy vannak dührohamai és néha elég durva szavakat használ, de ettől függetlenül tényleg szerethető. Összességében egy tök jó fej lány. Azonban szombaton olyan dolgot tett, hogy most is könnyezik a szemem... Mindig is voltak gondjai a szüleivel és elég komoly problémái vannak, plusz ha belegondolunk, érthető, hogy ezt tette, de akkor is szörnyen fáj. Sokszor vagdosta már a kezét, azonban szombaton hosszába vágta, de szerencsére ütőeret nem talált el, csak a gyűjtőereket. Az egyetlen szerencséje az volt, hogy fél órán belül megtalálták és elvitték a kórházba. Most a pszichiátrián fekszik durván egy hónapig. Én mindig is nagyon érzelmes ember voltam, minden helyzetet véresen komolyan veszek, de ez... Esküszöm, nekem fáj, mikor őt bántják. És van még egy szerencséje. Az, hogy a barátja mindig látogatja és tényleg feltételek nélkül szereti. Remélem mielőbb felépül és nem helyezik el tőlünk máshova. (Mivel már erről is volt szó) A drága osztálytársaim pedig állandóan azt hajtják, hogy remélik megdöglik, mire felszólaltam, hogy én sajnálom őt, majd mindenki elhallgatott és megkaptam a következőt: Ne sajnáld, mert ő csak egy mocskos k.rva. Khm. Szerintem ha csak feleannyit éltek volna át, mint a lány, akkor korántsem így viszonyulnának hozzá...
Remélem felépül és nem tesz még ilyen próbálkozásokat, mert tényleg nagyszerű lány

Annyira szörnyű embernek érzem magam néha.
Nem tudom, miért a lehető legromlottabb emberek érdekelnek annyira, hogy még velük is álmodok.
Ahhoz tudnám hasonlítani ezt az érzést, mikor tudod, hogy nem kéne tömnöd magad nutellával, de olyan finom, hogy mégis megteszed.


Asdasdwdatagshdsksj


Már megint ezek a first world problemjeim.

Ezt nem hiszem el!!!! Tini a 46-dik.!!!!! Valaki csípjen meg, mert szerintem álmodok.

Ja és ahogy az osztálytársam szokta mondani: Pálinkás jó reggelt!

Hazaértem a táborból, és körülbelül három órája semmit se csináltam, se erőm, de kedvem sincs semmihez. Reggel hajnali öt előtt kellett felkelni, hogy aztán a rohadt buszra egy teljes órát kelljen várni a hajnali nulla fokban. A kezem már annyira átfagyott, hogy nem bírtam mozgatni, mert az is fájt, és ha megnyomtam, ott fehér maradt, a vér meg nehezen ment vissza az ujjaimba. Ezen kívül ötször kellett átszállni Pestig, szóval a százkilós bőröndömet is cipelhettem fel-le a lépcsőn. Szerintem holnap egész nap aludni fogok.

jöjjön már fater és húzzunk innen a...

Jim