miregondoltokmost?

Hatodik óra előtt az osztályunk fele éhezett. Biológia volt az ötödik óránk, a tanár pedig akkor engedett minket ki, mikor már becsöngettek a hatodik órára. Szerencsénkre a nyelvtantanár késett, így tudtunk enni, de előtte még a következő párbeszéd zajlott le köztem és Dani között.
Én: Basszus, Dani, mindjárt éhen halok.
Dani: Basszus, Luca, én is, adj kaját.
Én: Jé, nekem tényleg van kajám. Szerencséd van, van két szendvicsem.
Dani: Ezt öröm hallani, de úgysem adsz belőle.
Én: Dehogynem! Attól tekints el, hogy karácsonyi szalvétába van csomagolva, nem találtam másikat.
Dani: Pont nem érdekel, milyen szalvéta van rajta, csak adj enni.
Én: Jól van. *odaadom a szendvicset*
Dani: Hálám örökké kísértsen

A megélhetés érdekében

amikor eszedbe jut hogy a Starityn a legtöbb új tag 10-12 éves.

Mikor valaki megkérdezi, melyik érában tetszett a legjobban Michael Jackson:

Egyértelmű A Ghosts-os éra az egyik legjobb!
Van itt olyan, aki tudja miről beszélek?

Én nem is azon akadok ki, hogy 10-12 évesek, hanem a tudat, hogy 2006-ban születtek... Én erre az évszámra úgy gondolok, mintha tegnap lett volna, aztán tudatosul bennem, hogy azóta 10 év eltelt, és ennek következtében magamra képzelek ősz hajat, de még varázslószakállat is. Azt már kezdem elfogadni, hogy aki 2000-ben született, nem kisbaba, és tud járni és beszélni, sőt, iskolába jár, de ezzel együtt egy vén szatyornak érzem magam. (És ezzel most nem akartam bántani senkit, csak ilyen agybajt okoz nekem, hogy az ezredforduló előtt születtem.)

Miért van az, hogy az osztálytársaim nyafognak a ballagás, és az összes végzős dolog miatt("mikor jönnek meg a meghívók?", "nem lesz kész a tabló ballagásra, jézusom", "jaj, ugye lesz bolondballagás? légyszi, legyen", "komolyan nem lesz bankett? jézusom, milyen suli ez?" és hasonlók), csak az érettségi miatt nem?

'95-ös vagyok, átérzem.

Miért van az, hogy ha van egy apró, szinte láthatatlan seb a kezemen, nem is érzem, egészen addig, míg észre nem veszem, hogy ott van, de utána meg úgy fáj, mintha sósavat öntöznének bele és megforgatnának benne egy katanát?

Te jóságos ég.
Hallgatom nagyban az egyik kedvenc zenekaromat. Közben azon gondolkozom, hogy mennyire szeretem őket, és viszonylag új kedvenceim, de már vannak vele kapcsolatos kellemes emlékeim. Majd élő felvételeket nézegetek, arra gondolva, milyen szerencsések azok, akik már láthatták őket.
Aztán tök véletlen meglátom, hogy idén nyáron jönnek Magyarországra.
Ha nem lenne hajnali háromnegyed három, én esküszöm, sikítozva rohangálnék körbe a házban, aztán kint a ház körül, és két sikítás között üvöltöznék héberül, valamint ablaküvegkibaszómagasságú hangon kántálnék valami ilyesmit, hogy úristennemhiszemelfertőzöttgombákóbaszkidejódejónemlehetigazdeigenigazóúristen.

Hm, szóval ja. Néha megéri hajnalig fennmaradni, hogy jól kezdődjön a napom.

Velem is ez van, pedig 2000-es vagyok.

Amikor rájössz hogy napok óta olyan vagy mint egy zombi, vagyis folyton fáradt, és nyűgös. Ráadásul úgy nézek ki mint egy pszichopata gyilkos, ami egy kicsit rossz álmokat okozhat az alsósoknak. Na nem baj, majd holnap kést is viszek.
Amúgy az osztályban megtudták hogy vagdosom magam... elmondták egy tanárnak... felhívták anyámat, és olyan érdekes dolgokat tudtam én meg anyámtól így utólag. Szóval mint kiderült én és a legjobb barátnőm a wc-ben vagdostuk magunkat és ott nyitottak ránk. Aztán megtéptek minket az osztálytársaink, majd felvittek az igazgatóiba minket és az osztályfőnökünk volt aki ezt megakadályozta... hát még jó hogy ez nem így történt. Mert hogy a mosdónak a közelében nem voltunk, pláne nem vágtuk meg magunkat ott, az osztálytársaink meg röhögtek igen, de megtépésről szó sem volt. Igazgatóiba meg pont hogy egyikünket sem vitték. De hát ezt mind az ofőnk mesélte anyámnak. Holnap gondolom már az lesz a történet, hogy a legjobb barátnőmmel betépve szexeltünk a mosdóban, miközben vagdostuk egymást, és ezen kaptak rajta minket az elsősök. Miért kell teljesen megmásítani azt ami történt? Elég szar nekünk az egész

Anyám többhetes sztrájk után ma nagymosást tartott, úgyhogy végre előkerültek az eddig szennyesben rohadó kedvenc ruháim. A legtöbbről szinte meg is feledkeztem, és most úgy örülök nekik mintha kb. újak lennének

Engem ennek a fordítottja is kiakaszt. Én az 1998-asokra mindig úgy gondoltam, hogy á, szinte egykorúak vagyunk, egy év nem oszt nem szoroz... és akkor ráébredek, hogy az egyik ovis legjobb barátom bizony idén betölti a tizennyolcat, ami azt jelenti, hogy én meg tizenhét leszek. És én nem érzem magam tizenhétnek, még a tizenhatot sem szoktam meg. Sőt, fejben kb ott ragadtam le, hogy 2011 van, vagy legalábbis nemrég még az volt. Közben meg, ha belegondolok, szinte egy másik életben volt

hihetetlen milyen gyorsan múlik az idő. nemrég még azon paráztam, hogy meghúznak kémiából félévkor, nem sokkal azután jelentkeztem a KRESZ-re, jövőhéten már vizsgázok. két hét múlva ballagás, utána érettségiszünet és itt is van a nyár. vele együtt a tizennyolcadik szülinapom, amire már most tudom, hogy nem igazán fogok emlékezni.
a lényeg az, hogy olyan gyorsan elmúlt ez a pár év, mire feleszméltem, már eltelt a középiskola fele, mindjárt érettségizek és felvételizek az egyetemre. és ha jobban belegondolok, én nagyon nem akarom ezt. nem akarok kikerülni a nagyvilágba, szeretek tinédzsernek lenni, nem akarom azt a sok felelősséget, ami a felnőttek vállát nyomja, mert bár utálok tanulni és a tanáraim között van egy-kettő, akit legszívesebben kilöknék egy busz elé, még mindig jobb ez, mint mondjuk napi nyolc órát dolgozni - jobb esetben.
egészen idáig fel akartam nőni, most meg inkább visszamennék 2005-be, mikor az általánost kezdtem.

Still not understand mi a fészkes, retkes, kochengeres, rozsdás f#szért kell szemiotikát tanulnom...
Ráadásul ma meg koncertre is megyek, és én meg itt ülök. Jesus. ._.

Két napja dubsmash-es agymenéseket küldök neki, és azt mondta, hogy bírja hogy ennyire vicces vagyok. Valaki kibszottul csípjen meg, mert szerintem álmodom.

szüleimtől tetoválást kapok ballagásomra és istenem, annyira boldog vagyok. anya tök simán belement, mert már meséltem neki régóta plusz tudja, hogy ez nekem fontos, valaki miatt csináltatom és nem is sablonszöveg. már annyira várom.

Anyu: többször is jöhetne Zso hozzánk
Én: ennyire bírod?
Anyu: ja nem azért,csak ha tudod, hogy jön hozzánk, mindig kitakarítod az egész házat

MÉG, anyu, MÉG

Csak nehogy úgy járj, mint én. A 18. születésnapomra úgy volt, anyu állja a tetkóm költségeit. Aztán mikor betöltöttem a 18-at nem is emlékezett az ígéretére.

Tök fsza és -enyhén szólva- érdekes érzés/élmény volt. Tegnap, délután 5 körül kimentem egyedül a régi, elhagyatott temetőbe, aztán csináltam pár fotót, meg szelfit.
Plusz rámírt egy kb. negyvenes undormány csávó, hogy szia helgácska, dugnálak. Persze szarkazmus volt. Az egész megyében elterjedt, hogy a kisebbségi csoporto tagjait, amibe tartozom, helgának neveznek. Az embernek már otthon se lehet nyugta... befosok.
és a kedvenc képeim:

Arra, hogy ritka szar érzés az, amikor egy sorozatot egyetlen színész miatt nézel csak, majd pedig minden egyes rész végén úgy érzed, hogy az ő karakterével történtek miatt nem kéne nézned, mert úgy is csak felbasz. El is határozod, hogy leszarod, nem nézed többet... Megy ez vagy két-három hétig, aztán hajnali unalmadban ledarálsz egy-két részt és nem tudod eldönteni, hogy fanolj arra, hogy egyre dögösebb a színész, vagy törjél szét valamit, mert felbaszott rohadtul amit láttál, vagy pedig bőgj, hogy "Miért pont velem történik ez? Miért ilyen vak az a karakter? Miért nem hal már meg? És miért érdekel ez engem? Miért kell érdekelnie? Miért nem tudom egyszerűen csak nem nézni?"

Jaj nagyon minden bajom van...már csak 1 hónapot kell kibírnom de mintha évek lennének a szünetig...