miregondoltokmost?

Milyen rég írtam már ide na de a lényeg, hogy élvezem a magányt csak a kérdés, hogy meddig...

ma délután tudatosult bennem, hogy holnap nem azért marad el az utolsó két óra, mert a tanárnő megsajnált és elkért minket, hanem mert németből vizsgázunk, jé éppen kétségbeesetten motyogom a tételeket, na ezt majd élesben is elő kell adnom

Egy random Opeth-dalrészlet meg a fejemben, de rá nem jövök, melyikből van és hülyét kapok #életnagyproblémái

Olyan vicces mindig, amikor tesin röpizünk és az egyik osztálytársam úgy tolja, mintha valami verseny lenne. Ma is vörös volt a feje és üvöltözött velünk, amiért ilyen, idézem "nyomorékokkal" kell játszania. Mert ő túl jó hozzánk. Jót röhögtem.

Normális emberek közös facebook fotói a barátaikkal: millióegy szelfi közül a legeslegjobb, amin mindenki szépen mosolyog, nem pislog, nincs elmosódva, képaláírásnak valami odaillő szöveg/emoji. A mi közös facebook fotónk legjobb barátnőmmel: egymás haját lufival dörzsöljük, az enyém emiatt ezerfelé száll, közben elvetemülten vigyorgunk, leírásnak pedig Fluor idézet valamelyik számából, ami akkor volt sláger amikor ötödikesek voltunk

Míg az osztálytársaim matekkal szenvednek, én a buszon hallgatom Anna, Ádám és Levi hülyeségét mire nem jók a versenyek

Nem akarok visszamenni az énekkarraaaaaaaaa.
Starityzni akaroooook

Na végre itthon...

én a mamámra aki sajnos meghalt

mindenkitől csokit kaptam nőnapra. pedig tudják, hogy diétázom.

Mondtam én, hogy hallgathatom a hülyeségeiket. De amúgy tök jó volt. És ezek az érdekes beszélgetések zajlottak le négyünk között:

Levi: Szombatonként nem videókat nézek. Olyankor olyan dolgot csinálok, amiről egy úriember nem beszél.
Én: Ja, szombatonként én is ezért fekszek le éjjel fél kettőkor.
Levi: De neked mi dolgod van ilyenkor?
Én: Á, csak egy pasival beszélgetek. Bár nem élőben, mert az ország másik felében lakik.
Ádám: Á, értem én, telefonszex.
Én: Nem, mert írunk egymásnak.
Levi: Szóval SMS-ben nyomjátok?
Ádám: Ilyenről még nem is hallottam, felfedeztél egy új dolgot.
Anna: De hát ezt hívják sexchatnek.
Ádám: Ja, tényleg.
Én: Halljátok, inkább meg sem próbálom megmagyarázni.

Ádám: Gyere Levi, menjünk hátra.
Én: Mi van, nem bírod a társaságunkat?
Levi: Én inkább maradok, tudod, veled ellentétben én szeretem a másik nemet.

*adok csokit az angoltanáromnak, meg mindenkinek, aki körülöttem volt*
Angoltanárom: Hogyhogy nem olvadt meg? Hol volt eddig?
Én: A táskám aljában.
Angoltanárom: Érdekes, az Annáé megolvadt.
Én: Most mondanám, hogy az enyémet hűtötte a Levi, de valójában az ellenkezője történt.
Levi: Baromi vicces vagy, tényleg, csak nevetni felejtettem el.
Én: Mit beszélsz, most is itt b.zulsz

Hát, jó kis nap volt, mit ne mondjak

reggel 1 órán keresztül feküdtem az ágyamba azt hajtogatva, hogy 2 perc és felkelek.
elkéstem emiatt első óráról.

Ma új osztálytársat kaptunk.Ezzel az osztály létszáma 21-re nőtt.
Nehéz lesz ezt megszokni.

Ugyanezt csináltam, azzal a különbséggel, hogy én nem mentem be az első órámra, és a másodikról is negyed órát késtem

Szinte érzem, ahogy a jövőbeli énem szidja a mostani énemet, amiért b.aszok megcsinálni a házikat

Próbálom mindenkivel elintézni, h ez legyen a palmface emojink. Gromida
fogyatékos élettelenség level sok

Kicsit bánt, hogy kinevettem egy nagyon aranyos és érzelgős pillanatában, de mentségemre szóljon, hogy zavarba jöttem. Meg amúgy is fura vagyok.

Ma semmi értelmeset nem csináltam suliban. Viszont az agyam (vagyis inkább az a salátalészerű cucc ami lötyög a fejemben) teljesen leépült. Mivel meguntam, hogy egy barátnőm folyton levisz az életről, és rossz kedvem van miatta, inkább pár fiú osztálytársammal lógtam egész nap. De ezt nem gondoltam át, mert annyira fogyatékosak, hogy levegőt nem volt időm venni, annyit röhögtem.

Alig tudtam koncentrálni a sebészet témazáróra, mert ez a dal ment a fejemben folyamatosan. Szerintem legalább két feladatot elbsztam emiatt.

Megtaláltam a számot, ami tökéletesen leírja a jelenlegi érzéseimet, és ennek már csak azért is örülök, mert így legközelebb már mindenem meglesz ahhoz, hogy belefulladjak a szerelmi bánatomba, ha ahhoz van kedvem