miregondoltokmost?

azért az már a forever alone-ság egy előkelő foka, mikor a barátom mellett magányosabb vagyok mint valaha. csak én lehetek ilyen szerencsétlen, erre esküszöm születni kell

Én tisztában vagyok vele, hogy nem vagyok normális, de hogy ennyire nem...
Anyut kérlelem, hogy hadd menjek ki az udvarra 10 percre. Mondja, hogy nem, mert szakad az eső. A végén csak meggyőztem, kimentem, leültem, átázott a gatyám. Bedugtam a fülesemet a fülembe és elkezdtem Five Finger Death Punch-ot hallgatni. Majd ránézek a telefonomra és majdnem rosszul lettem, hogy annyi víz érte, hogy most aztán vége lesz. Megyek vissza a házba, félúton sikerült nekimennem annak a fának, aminek mindig nekiszoktam. (De esküszöm, most már kivágom...) Bemegyek, a tükörben megnézem, mennyire lett vizes a hátsó felem. Hát eléggé az lett, gatya csere, a lefagyott seggem hajszárítóval való szárítása, aztán mikor kerestem egy másik gatyát, megpillantottam a régóta nem látott szoknyámat. Igaz, ki van belőle mindenem, szóval nem hordom már, de azért felvettem és lőttem magamról úgy harminc képet. De most már megvagyok, cicagatya, rénszarvasos zokni és Slipknot-os pulcsi összeállításban ülök a gép előtt. Most mondjátok, hogy nem thug life

Mikor lehetőséged nyílik arra, hogy ellátogass kedvenc városodba, mivel osztálytársad talált egy f.szit, akivel szívesen találkozna. Szóval azt mondta, lehetek gyertyatartó. Aztán szembesítettem a ténnyel, hogy nekem jobb dolgom is van, minthogy gyertyát tartsak az ifjú párnak, mire megkérdezte, hogy mi:
Én: Hát basszus, találkoznék egy emberrel.
Osztálytárs: Rokon?
Én: Chö, nem.
Osztálytárs: Kíváncsivá tettél, mesélj csak.
És akkor elmeséled neki, de a reakció a következő:
Osztálytárs: Ez hülyeség. Úgyse jönne össze, ne is álmodj róla.
Majdnem behúztam neki...

A 156 centis osztálytársam megszólal: Anyám azt mondta, hosszúak a lábaim.
Én: Akkor még nem látta az enyémeket.
Ő: Nekünk ugyanakkora a lábunk...
Én: Ja, tényleg, bocs, el is felejtettem, hogy csak két fej van köztünk...

egész nap rázott a hideg, erre estére belázasodtam. péntekre meg kell gyógyulnom, mert buliba megyek. ahol remélem ott lesz ő is, amennyire szerencsétlen vagyok, nem csodálkoznék rajta.

Oh man, átérzem a fájdalmad. Neptun sux.

Hittétek volna hogy egy kép mennyi mindent elárul????????????????
Mert ha nem akkor ez így van.
Egy kép segítségével sok dolgot megtudhatsz másokról .
(Violettaforever9 most rád gondolok. )

youtbob, ezt most sértésnek vettem

Jó tudni, hogy csak addig vagyok barát, amíg meg nem jön vissza a helyemre az "eredeti". Jó tudni, hogy csak helyettesítés voltam.

anyu bejön mond valamit, én meg válaszolok. erre hülyén néz rám és megkér, hogy ismételjem el most érthető nyelven. mint kiderült angolul dumáltam neki folyamatosan. van egy olyan érzésem, hogy megártott a négy óra folyamatos fordítás.

Miért van az, hogy valakivel Facebook-on jól el tudok beszélgetni, de élőben annyit sem tud mondani, hogy helló? Nem mer hozzám szólni a valóságban, vagy mi?

Évfolyamtársamnak Samsung Galaxy Note 4-e van. Éjjel vele álmodtam, hogy a telefonját b.zerálom, mivel én is ilyet akartam, csak nem volt rá pénzem, lol. Aztán álmomban csináltam magamról képeket, meg a sráccal közös selfiet, majd mikor egy fánál álltam, megszólalt, hogy amúgy neki hiányoznak a régi beszélgetésink. Régen mondjuk tényleg tök jókat beszélgettünk, röhögtünk valami játékon, meg ilyenek, mostanra viszont úgy viselkedünk, mint az idegenek. Férfiak...

Apu bejön a szobámba:
Apu: Leány, te úgy alszol, hogy a fejed mellett van a telefonod töltőn?
Én: Igen.
Apu: Be van tiltva.
Én: Na, miért?
Apu: Most olvastam, hogy egy f.szi így gyújtotta fel a házát.
Én: Jaj, hidd el, hogy nem fog felgyulladni.
Apu: De azért megérted az aggodalmam, nem?
Én: Teljes mértékben.
Apu: Nem akarom, hogy lángokban álljon a házunk

Végre egyedül vagyok ...ez az egész minden kikészít és elkezdtem olvasni meg is vettem életem 1. könyvét (igenmajdnem20vagyokdeidáignemfedeztemfelmilyenjódologazolvasás) és olyan jó érzés volt kb 1 óráig válogattam és elolvastam az első történetet és még mindig ez jár a fejemben...azt hiszem én és az olvasás jó barátok leszünk a magányosabb és unalmas napokon...
szóvalmindig.

nincs kedvem tanulni...

Ne aggódj, nem vagy egyedül. Nekem az összes ajánlott videó ilyen

Annnnyira el van már bszva ez az egész szteriti meg a cikkek annyira bullshitek, hogy fel se járok mostanság...
Legalább ebben a topicban még lehet is olvasgatni.

az érzés mikor lemerül az egered, és rájössz hogy nem tudod használni a touchpadot

sikerült elaludnom ötkor és körülbelül húsz perce keltem. ami alapban nem lenne baj, mert még mindig kibszott fáradt vagyok, a gáz az, hogy holnap áruforgalomból három oldalból feleltet a tanár, kémiából szintén kérdezik az anyagot, angolból pedig dolgozatot írok. az előbb bementem anyuhoz, aki - miután elküldött melegebb éghajlatra, mert felébresztettem; kettőre megy dolgozni - azt mondta, hogy rakjak ki egy papírt és ír egy felmentést felelés alól. amit nagyon remélem, hogy elfogad a tanár, mert jelenleg képtelen vagyok mindhárom tantárgyra készülni...

Ma este mindenkit levittem az életről a kocsmában:
Én: Komolyan, legyen mindenkinek a vezetékneve József.
Marci: Oké.
Én: Na bsszátok meg, hát akkor én József Attila lennék.

Miért akkora baj az, ha az ember csak egy éve ismer egy bandát? Miért kell egyből az orra alá dörgölni, hogy az még kevés idő?Ugyanúgy lehet nagy rajongójuk, mint aki már régóta hallgatja és szereti őket. És most ez a bajom, mert Facebookon láttam egy ilyet reggel hétkor és kikészített...