miregondoltokmost?

Kidekoráltam a föcifüzetem borítóját, hát nem kiszakadtak belőle rögtön a lapok? Azért remélem a Bullet For My Valentine-poszterbe öltöztetett angolfüzetem tovább bírja majd

A mai, és tegnapi este/hajnal alatt elfogyasztott gintonic-ok miatt nem tudok aludni. Részegen írok, remelem reggel mikor felkelek jól leszek. bár erre nem fogok szerintem emlékezni az kvaisten Egek, lehet túlzásba vittem. XD

Tegnap délután negyed négykor lefeküdtem aludni a kanapéra és csak fél órával ezelőtt ébredtem fel. Ez majdnem egy teljes nap.

Rászántam magam, hogy a képemen lévő pattanásra teszek egy kis alapozót. Na hát ez nem úgy sikerült, mint ahogy vártam. A fél fejem barna volt, a másik fele meg fal fehér. Szóval inkább hanyagoltam az ötletet, ezzel együtt a képkészítést is.

Rájöttem, hogy nekem szombaton és vasárnap abszolút nincs életem...

Nekem hétköznap se sok.

Amúgy nekem se, de a hétvégék siralmasak

Hát igen. Még Starityre is ritkásan kerülnek fel cikkek a hét végén. Ilyenkor kiakadok, de aztán rájövök, hogy bizonyára ilyenkor mindenki elfoglalt.. csak én vagyok ekkora szerencsétlenség.

A tesóm teljesen Pixwords megszállottá tett...de nembaj legalább megvan mivel fogom elfoglalni magam kövi szemeszterbe (egyébként tud valaki valami megoldásos oldalt? )

Ne is mondd. Ma is unaloműzésképpen egész nap fenn vagyok és zenét hallgatok. De még írni sincs kedvem senkinek, tudván, hogy úgyis két óra, mire válaszolnak, addig simán összeismerkedek itt egy-két emberrel. Akik általában elküldenek, hogy most már hagyjam őket. Nekik is van életük, csak nekem nincs xd

Nem tudom miért okoz akkora örömöt, hogy ezzel nem vagyok egyedül

ON: Próbálom a régi 'barátaimmal' megszakítani a kapcsolatot, (ami félig meddig sikerült is) mert nincs semmi közös bennünk és rég nem nevezhető ez már barátságnak. Az egyik lány még a mai napig ír és néha felbukkan, de a beszélgetéseink is inkább kínosak, ami neki nem tűnik fel. Ennyire nem észrevenni, hogy a személyiségünk taszítják egymást.. Anyu kedvelte őket és mindig kérdezi, hogy mi van velük. Nem szép dolog, de szerencsére nem hallok felőlük. Folyamatosan azzal traktál, hogy miért nem megyek velük sehova (mert talán már nem kedvelem őket?), legalább mozgalmasabb életem lenne, új emberekkel ismerkedhetnék meg és nem lennék depressziós (???). Az utolsót kikérem magamnak. Értem én, hogy egy szocializálódásra képtelen seggdugasz vagyok és nagyon megszeretne változtatni, de köszönöm, hogy ezt a képembe vágja mindig. Tudom, hogy azt szeretné, hogy extrovertált legyek, mint a testvéreim, de nem tudok olyan lenni...
meg van erre a hétre is a rinyálásom

Olyan megértő tudok lenni, egyben már siralmas, amit csinálok. Most pedig bemutatok egy más lányok és én szituációt.
Más lányok, mikor nem ír nekik vissza valaki:
- Úristen, tuti mondtam valamit, ami miatt most nem kedvel...
Én, mikor valaki nem ír vissza:
- Biztos rájött a sz.rás
Valaki lőjjön már le

Ne ölj meg XDDDD

Ma értelmes volt elmenni próbára... Ami tulajdonképpen abból állt, hogy a többiek bebsztak, amíg én vegetáltam a kocsmában. Ahelyett, hogy zenéltünk volna. Tök értelmes volt, tényleg.

Én figyelmeztettelek

itt ülök éhesen, és várom a filmemet, aminek kb. kettőkor lesz vége. és holnap kelhetek hétkor. egy takaróval fetrengve, egyedül, egy üveg sörrel és cigivel nagy ablak mellett hajnali fényben stílósabb lenne.

Valaki kiverhetné már a System Of A Down számokat a fejemből

Olyan hervasztó, hogy manapság a korombeliek párkapcsolatai nem sokban különböznek a XIX. századi házasságkötésektől (csak persze ezek nem véglegesek): a szerelem ritka, a legtöbbek csak kompromisszumok árán mennek bele a kapcsolataikba, azért, mert különben kínosnak éreznék, hogy nincs senkijük

Mi egy friss pár közös hangulatjele messengeren?
Szivecske? Szrt. Malac fej.

Az öcsém épp egy széken állt, mikor odamentem hozzá és szemet szúrt, hogy milyen formás feneke van. Megfogtam a hátsóját, a gyerek meglepődöttségében majdnem leesett a székről, majd megjegyeztem neki, hogy milyen jó tapintású feneke van. Elkezdett röhögni, és mondta, hogy hagyjam a hülyeségeimmel. Aztán megfogtam az enyémet is, hogy hasonlít-e. Gondoltam biztos, elvégre testvérek vagyunk. Hát nem. Az övé sokkal jobb, mint az enyém. Most mondjátok meg. A hat éves öcsémnek jobb segge van, mint nekem...

Pacsi, már a zenéért is!

Én is örülök sorstársaknak.
On: Pont erről a semmi életem szituról jutott eszembe, hogy amikor meg éppen lenne, nem tudok vele mit kezdeni. A suliban farsangi bulin (pénteken) mindenki olyan jót bírt szórakozni, csak nekem nem volt nagy kedvem ugrálni az izzadtsággal teli, levegőtlen helyiségben. Amikor úgy gondoltam, hogy a barátnőim kedvéért beszállok egy kicsit táncolni, hát nem épp akkor csendül fel Kis Grofó Bulibáró (vagy mi a szr) című muzsikája?! Maradok ülve a padon, hogy hát erre aztán tuti nem, majd a következőre. Mellesleg mindenki itt pattant fel visítva, hogy milyen nagyszerű szám ez. Szinte én szégyelltem magamat, hogy a padon maradtam ülve.. felháborító. Végre vége van, gondolom, akkor most, erre meghallom Jusztin Bieber szerzeményét, ami költői kérdést tesz fel: What do you mean? Én itt már arra gondoltam, hogy egyszerűen hazamegyek... Azóta is zúg a fejem a tuctuc zenétől. Remélem nemsokára kiheverem.
Pedig, visszagondolva, ez most egy "Van életem" program lett volna.