miregondoltokmost?

Idén csak egy szaktanárit kaptam, ezt meg is könnyezem mindjárt. Azt is azért mert órán beszéltem, de igazából eddig majdnem mindig amiatt kaptam, túl sokat beszélek.

A farsang a bajom, még mindig.
Sajnos nem volt semmilyen szerelmi dráma, ketten viszont nagy veszélybe kerültek, ugyanis voltak olyan hülyék, hogy az alkoholizálást nem tudták eldugott helyen művelni, a folyosó kellős szélén kellett nekik iszogatni. Nem is csoda, hogy észrevette őket egy tanár. Lesznek itt bajok....

Én: Azért jó lenne már együtt aludni vele
Anyu: Hát hívd el!
Én: Ide? nem férnénk el nálunk...
Anyu: Hát dehogynem. Öcsédnél van még egy ágy. Aztán ott alszik akkor.

lololol anyu, inkább hagyjuk XD

Anno még általánosban nekünk emiatt lettek beszüntetve a dizsik; amikor hetedikes voltam, az akkori nyolcadikosok olyan szinten bebsztak, hogy mentőt kellet hívni hozzájuk, és meg is szondáztatták őket, de előtte még összehányták a folyosót

Miért hittem azt, hogy még csak tíz óra van?

most hisztizik amiért hisztizek, pedig a hisztim közepette a dögunalmas focimeccseit is nézem

Anyámból és az öcsémből olyan elegem van. Anyám szerint én utálom őt, mert azt mertem neki mondani, hogy maradjon itthon, nem kell eljönnie velem. Az öcsém meg csak szimplán idegesít az egész napos anyuval való veszekedés után.
*kimegyek vacsorázni, öcsém is éppen vacsorázik. Ő már befejezte és felállt, mikor mondom neki, hogy adjon egy poharat*
Öcsém: Minek?
Én: Talán mert szomjas vagyok?
Öcsém: Amiből ebédnél ittál, az hol van?
Én: A mosogatóban, mivel anyu elrakta
Öcsém: Így jártál
Én: R.hadj meg.

Most írt nekem egy ismeretlen felhasználó és azt írta "hogy szeretheted azt a nyomorék Violettát?ő egy kis ...
Én megmondtam neki őszintén amit gondoltam. Menj el a közelemből mert még a végen violeprás leszel.

Nézem ezt a Dal című műsort.. nem tudom, hogy nevessek-e vagy sírjak, hogy ilyen színvonalas lehetőségek láttán..

Annyira gyereknek érzem megint magam mintha 8 éves lennék újból...már úgy kapcsolom ki az agyam, hogy W.I.T.C.H. mesét nézek ami visszahoz annyi sok emléket jaj bárcsak még ez lenne a legnagyobb baj, hogy lemaradtam a TV-ben rőla........

Kérsz egy kis zsíros kenyeret? Teszünk rá csokit Ezen a két mondaton röhögök vagy tíz perce. Már folyik a könnyem, fáj a hasam, de olyan vicces, nem bírom.
Amúgy ez egy családi történet. Mamám zsíros kenyeret evett, majd megkívánta a csokit, csak utána kicsit rosszul lett tőle. Így unokatesómmal felfedeztük a csokis-zsíros kenyeret. Senki ne próbálja ki otthon!

"Helyes vagy, meg aranyos, de alacsony." Hát b.szódj meg, ha ez miatt nem vagyok elég jó.

Bármire amire Ti is...am I right?

Most látom mekkora divat lett itt, Starityn a státuszodba beleírni, hogy kinek a társaságában vagy. (pl. #cukimukimmal- xy társaságában)
Szóval én is megváltoztattam. Most nagyon menőnek érzem magamat.

Mikor annyira unatkozol a szobatársaddal, hogy olyan elmeállapotba kerültök, hogy elkezdtek disney hercegnős memóriakártyával játszani..

És miért leszek akkor is rákvörös, ha csak rámír?

Már megint a továbbtanuláson vitatkoztunk anyámmal. Pest lenne a legközelebb, de én nem szeretem Pestet, utálnám ha oda kéne járnom... De a tesóim is meg egy csomó rokon ott tanult, és tényleg elég közel van, és elhiszem, hogy szerethető, de nem akarok odamenni. Viszont minden más olyan rohadt messze van, és eddig ez nem zavart, de anyám (elfogultságból) tele beszélte a fejem, hogy milyen nehéz lenne olyan messze, idegenek közt lakni, hogy csak ritkán tudnék hazajárni stb és kicsit elbizonytalanodtam. Komolyan, sikerült rámijesztenie. Pedig nem is azért aggódik igazán, hogy rossz lesz nekem... Attól fél, hogy túl jó lesz nekem ott, ahová megyek, nem akarok majd hazajönni, és örökre ottmaradok, messze tőlük.

Újra elkezdtem rajzolni és olyan jó érzés annyira megnyugtat

Lehet vidám vagy akár szomorú dal, már lényegtelen, úgyis mindenről Ő jut eszembe. Sablonos? lehet, de attól még igaz.

megzavarodott a gépem, nem enged semmit letölteni a külső memóriára. ezt próbáltam orvosolni az elmúlt két órában, de nada. és azt az időt szántam a tanulásra.

Már eggy hete tudom, hogy holnapra kell az Anyegin, de persze csak tegnap kezdtem neki, és kb. 50 oldal után félbehagytam, és leléptem barátnőmékhez társalkodni. Így végülis ma kellett befejeznem a maradék 110 oldalt, és több órányi olvasás után most rímekben gondolkodom de legalább tetszett.