miregondoltokmost?

Én egyszer felborítottam a szekrényt, majd leestem róla, a szekrény pedig rám, aztán egy végeláthatatlannak tűnő öt perces ismétlés nélküli káromkodás után a kedves tanár csak annyit mondott: "Jó'van fiam, akkor száz guggolás." Erre pedig diszkréten egy bsszameget sikerült kinyögnöm, mire megduplázta. A tesiórák a világ legjobb órái.

Hát az biztos.
A tesitanárommal egyébként kölcsönösen nem bírjuk egymást. Múltkor (szerintem) egész jól felugrottam a szekrényre (hiába a 173 centim, a szekrényugrás nem az erősségem) erre beszólt, hogy legalább ugranék fel rendesen. De itt nem szóltam be neki, inkább hagytam

lö beszélgetések köztem és anya között:
anya: ugye hogy finom így a palacsinta?
én: hát mivel 6 kg nutellát kenek rá, így nem oszt, nem szoroz
anya: krva anyád
én: ....
anya: ....
én: ....
anya: ja az én vagyok

Ilyen ismét csak velem történhet meg. Azt mondta nekem a nagy Ő, hogy szép vagyok ma. Már kezdtem rózsaszín ködben látni mindent, de kiderült, hogy csak azért bókolt nekem, mert enni akart a kajámból. True love.

Mintha anyámat hallanám.
*bejön a szobámb ma, miután hazajött orvostól*
anya: krva anyádér nem tudsz magad után egyszer elpakolni
én: hallod muter...
anya: tudom bsszameg, én vagyok az

és még csodálkozik honnan tanultam meg káromkodni

Mai top párbeszéd:
Fruzsi: Túl érettek vagyunk mi ehhez. (nincs olyan, amihez mi érettek lennénk. )
Én: Tehát rohadunk.
Marci: A hűtőben hideg van.

Már ott tartok, hogy a kedvenc filmjét is hajlandó vagyok megnézni. Én, aki jó ha szökő évente szánja rá magát egy filmnézésre. Huh...

vajon mit érezhet az, aki elüvölti magát az utcán max hangerővel, este (éjjel) fél tizenegykor?

Eme becses mondatot egy státuszban láttam.
Ennyire jól tudni angolul..
Vagy szimplán ennyire rosszul begépelni a szöveget, úgy, hogy utána nem veszi észre...
Nem tudom melyik a rosszabb.

Bárcsak túl lennék már a vizsgán.....

Ma visszamentünk a gimibe a volt ofőnkhöz, elregélni hogy kivel mi történt, majd beültünk tesit nézni... A volt tesitanárunk észrevett engem, és elküldött guggolni, mert utcai cipőben mentem be a tornacsarnokba.

Aztán jött, hogy nem kell, csak viccelt, majd lebszott egy akkora zsibbasztót hogy azóta nem érzem a jobb kezemet.

Olyan sok CD-t szeretnék venni, össze kéne írnom, mert elfelejtem. :-)))

Úristen, hogy lehet valaki ennyire tökéletes? Ilyen tökéletes hang és ilyen csodálatos kinézet
Lányos zavaromban leestem a székről...

Hmmm. Tényleg nem rossz. Pedig nem az én stílusom a metál.

ma mondta menjek el kabátot venni vele, én meg lemondtam, mert délután anyámmal mindig a Palota Ékkövét nézzük laptopon közbe teázgatunk, és ezt nem hagyom ki, mert anya továbbmegy a sorozatba. (bár láttam már többször is, de mindegy) de amúgy később elmentem vele, anyám meg direkt akkor ment el vásárolni, mindig lesokkolódik mikor vele lát.

Ma visszamentünk a gimibe, a következő párbeszéd zajlott le volt ofőm és köztem:
Márta néni: na és Attilám, milyen a pécsi élet?
Én: Márta néni... krvajó.

A lakótársam ült mellettem, vele együtt az egész bagázs a térdét ütötte a röhögéstől. A volt ofőm pedig elfelejtette szerintem, hogy a négy év alatt is ilyen voltam.

A kultúra kibszta a biztosítékot.

Ezt a pasit én is szeretem *-* japánul is szokott énekelni

és megint beteg vagyok... és megint mehetek a dokihoz. pontosan egy hónapja voltam, lassan törzsvendég leszek.

jajj ma hazaérek, erre ezt látom, még meg is örültem gondolotam, hogy valami tök fontos ember lettem, esetleg férfiak tömkelege írt rám, erre kiderült, hogy csak a megnyitatlan üzijeimet adja be, pedig már tényleg örültem. jajj a macskás játékomat ne nézzétek.