miregondoltokmost?

Bizonytalan vagyok.

szerintem a macskám miatt nincs barátom. a szívemhez nem tud ilyen közel kerülni még egy férfi.

Végre megjelent az évkönyv a suliban, és felfedeztem, hogy bele van írva a nevem a versenyeredményeknél *-* úgy érzem elértem valamit az életben. Egyébként olyan kiábrándító, hogy az évkönyvbe bekerült képeken kb. mindenki szarul néz ki. De legalább van min röhögni

arra, hogy most nagyban tanulnom kéne az anyagismeretet, mert
holnap dolgozat, erre helyette csak gubbasztok a könyv fölött és baszom a rezet.

Az érzés mikor felcseszik az agyam..

Kihúzták a fogam. Nem fáj, de nem ehetek jóformán semmit.

a bal alsó bölcsességfogam megint úgy döntött, hogy elkezd nőni. nem elég, hogy zsibbad az egész bal oldala a fejemnek, de még be is van dagadva. lassan kétszer akkora lesz, mint a jobb.

Így az iskola végezetével rájöttem, hogy k.rva sok mindenböl kimaradtam.

Reggel úgy elaludtam a kezem (elég érdekes pózokban szoktam feküdni), hogy be kellett mennem az ügyeletre, ahol megmondták, hogy sikerült valahogy kificamítani a könyökömet. Alvás közben. Ilyet nem tud mindenki

Ez nagyon jó! Tetszik. Szerintem rendelek neki valamit a Bigyoshop-ról, elég jó cuccok vannak ott.

csatlakozva a korábbiakhoz, én egy focistát húztam idén és így wat. én csak elesni szoktam a labdában, a fociról egyáltalán nem is tudok semmit és egy hét múlva ajándékozás, azért ez aranyos

on: még nyáron megkérdezte egy csávó, hogy megtaníthat-e pulykát rajzolni szabad kézzel. válaszoltam neki, hogy a cickányokat jobban szeretem, és azóta nem is hallottam róla túl magasak voltak az elvárásaink egymással szemben, úgy érzem.

Komolyan nem értem magam. Miért ilyenkor állok neki rajzolni? Nap közben meg miért nincs hozzá kedvem?

Egy hét albérletes koplalás után ahogy hazaértem, rögtön felugrott rám vagy három kiló. Pedig csak egy cigit szívtam el.
Érzem, hogy jól fog indulni a vizsgaidőszak.

Szüleim szerint szociopata/antiszociális/depressziós (??!!) vagyok, mert nem akarok menni újévezni, ha csak a házigazdát ismerem Pedig csak nem szeretek barátkozni és bulizni. És ezért pszichológushoz akarnak vinni (kicsit nehéz introvertált gyerekként két kimondottan extrovertált, szangvinikus szülővel élni... egyszerűen nem értik meg azt, amit próbálok nekik elmagyarázni )

Tele vannak a közösségi oldalak képekkel, mindenki iszik, bulizik, a párjával van stb.. Nekem miért nincs életem?

az érzés, mikor az általad legjobban imádott sztár esküvői képeit nézegeted és közben pedig arról ábrándozol, álmodozol, hogy bárcsak te lehetnél a menyasszony...
mazochista vagyok. ezt most bebizonyosodott.

Nos, egy héten egyszer egy pillanatra láthatom a fiút aki tetszik, a lépcsőfordulóban. Legalább.
Bezzeg a sok idiótába, akikhez semmi kedvem, naponta többször is belefutok a folyosókon

Egészen kicsi korom óta célom, hogy a cukorkát ne rágjam össze, mikor már nagyon pici.
Most eldöntöttem, hogy addig próbálkozom, amíg nem sikerül.

Már megint olyan durva ködök vannak mifelénk... az hagyján, hogy a suliudvaron túlra nem lehet látni az ablakból, de amikor hazafelé menet nem látok át az úttest másik oldalára, az már komoly. De ahogy elnézem, kívülről egész szép volt.

Jelenlegi kapcsolatom. Szerintem alakulgat.