miregondoltokmost?

Arra, hogy hogyan jöhet be csukott ablaknál a büdösbence???

Mennyire, de mennyire utálom az iskolát.

Mit csináljak?(erre gondolok)

Kemény lesz a holnapi nap?

Vajon örülne az egyik barátnőm, ha meglepném karácsony alkalmából?

Arra, h álmos vagyok, de lusta vagyok aludni

Le kellene feküdnöm, de még nem szeretnék.

Egy könyvre. Páromnak jeleztem már, hogy valami ilyesmit szeretnék kapni karácsonyra, de nem tudom, hogy tényleg meg fogja e nekem venni. Tény, még van 9000 Ft-om az előző két évi nyári gyakszis fizetésemből, így meg tudnám venni, de már fel vagyok csigázva. Annyiszor hozták fel filmekben, sorozatokban a CIA-t, sőt én is annyiszor írtam már róluk, és egyszerűen érdekel az, hogy hogyan lett az OSS-ből CIA és hogyan működtek akkor és hogyan működnek most. Mi a céljuk, hogyan dolgozzák fel az adatokat, tényleg létezik e az Echelon és még sorolhatnám. Kell nekem ez a könyv!

Több dologra. Az egyik például - mily meglepő - olyan dolog, amit már megint a Facebook-on sikerült megfigyelnem. Nem vagyok az a típus, aki másokat kukkol és egyfolytában azon kattog az agya, mit csinál a másik. Néha azonban eszembe jut 1-2 név és akkor rájuk kattintok és felületesen átfutom, mi van velük. (amúgy a hírfolyamom is olyan már, hogy egy kezemen kb. meg tudom számolni, hány ismerőst hagytam meg rajta, az összes többi mindenféle egyéb oldal, ahonnan infókat, híreket szoktam böngészni) Szóval így tettem nem olyan régen és feltűnt, hogy bizonyos emberké(ke)t "körbeugrálnak" olyanok, akik nekem valamilyen szempontból fontosak voltak anno. Az én fejemre meg tojnak. Csomó bejegyzés XY-nál lájkolva van általuk, plusz szülinapi jókívánság is, meg miegymás. Közben én meg tudom, amit tudok a "körberajongottról": az egyiket utálja, elmondja a háta mögött mindennek például, röhög rajta, hadnesoroljam. A másik meg egyfolytában kritizálva volt általa - persze a háta mögött, meg művelt dolgokat, mondott dolgokat, amiket meg a másik "rajongó" nem tud. Én viszont utálom, hogy mindezeket tudom és bár tudom, hogy nem kéne vele törődni, de picit szarul esik: én barátságban voltam az egyikkel, jókat beszélgettünk együtt, stb. ennek ellenére felém sem szagol. A másik meg - példakép ugyan nem volt, de sokat adott nekem, szerettem, sokat tanultam tőle, fontos volt az életemben, hogy ő is benne volt, kaptam általa sokat. És én is próbáltam ezt a szimpátiát sugározni, a magam visszafogott módján és úgy éreztem, egy picit én is fontos vagyok. Ehhez képest "ejtve lettem", és egy olyan személynek lesik minden lépését, aki egykor olyan volt, amilyen. Ráadásul a legutóbbi találkozásunk alkalmával sem tapasztaltam olyan nagy érdemi változást. Sőt. Ki is ábrándultam, de nem csak belőle, tulajdonképpen a többiekből is. Rosszindulatú, gonosz banda...

Arra, hogy talán el kéne menni lefeküdni pihenni. Ráz a hideg és nem is érzem magamat valami túl jól.

nem tudom eldönteni,hogy bogár mászik a képemen vagy egy kóbór hajszál (remélem az utóbbi)

Arra, hogy hogyan fogom túlélni a napot 5 óra alvással.

Tanulnom kéne. És remélem megjelenik a cikkem.

Arra, hogy hamarosan lesz még egy utam a Jyskbe, mert az újonnan vett könyvespolcomon (ami 5 polcos és nem is kicsi), maradt kb. 3 könyvnyi hely. Én meg 6 érkezésére várok.
Na meg arra, hogy hogyan fogom én túlélni holnap lélekügyileg a Lacikáék temetését...

Neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee.
Nem.Nem.Nem.Neeeeeem és kész!!!!NEM.

Tízkor akartam aludni, hogy holnap ne legyek zombi, de oh well, mégis elmúlt már éjfél valahogy. Kényelmetlen ez a matrac háton fekve. Utálok háton feküdni. Nem tudok elaludni. Segítség.

Elegem van. Úgy mindenből.

Arra, hogy olyan érzésem van, mintha már péntek lenne, pedig még csak csütörtök van.

Meg kellett volna írnom a házim, de persze nem csináltam, helyette órákat töltöttem a gép előtt a nagy semmiért, gratulálok magamnak megint.

Arra, hogyha iskola lennék, holnap nem lennék!