10 kényelmetlen jele annak, hogy kezdesz a magad ura lenni

Íme 10 kényelmetlen jele az önállóságnak és annak, hogy kezdesz azzá a személlyé formálódni, aki igazán vagy.
A teljes cikkhez kattints ide!

Wow...Az összes dolog aktuàlis az utóbbi időben,de ezek szerint kezdhetek megnyugodni

Egyedul csak a nyolcas nem illik ram, fogalmam sincs, hogy ez jot jelent e. :'D

Ha ezek a jelek azt jelentik, hogy önálló vagyok, inkább maradok gügyögő csecsemő, de nem akarom, hogy unalmas, rutinos és színtelen életem legyen a nyugdíjamig, azután a halálomig. Rossz belegondolni.

Vannak benne igazak!

Ezek rám speciel nagyon igazak. Ez jót jelent. Ugye?

Wow... Teljesen lerombolta a világnézetem. Na jó, nem teljesen, de... ha a magam ura vagyok, az egyet jelent az elszigetelődéssel, avval, hogy nem vagyok kibékülve magammal, unalmas az életem, és hiányzik a gyerekkorom, mert most "olyan-nagyon-elfoglalt-ember-vagyok-és-hű-de-szívás-a-felnőtt-válás". Bocs, de nem. Szerintem pont a pozitivitás, önmagad elfoglalása a fontos, hogyha önálló szeretnél lenni, vagy önnálló vagy. A rendszerezettség, a szokások új kialakulása ezáltal... és igen, tudod, milyen szomorúnak lenni, de megbirkózol vele. Az egyetlen pont igaz ebből, az, hogy jobban megválogatod a barátaidat. A pozitív, téged többé tevő emberekkel veszed körbe magad, akkor tényleg fejlődsz.
Ha valaki úgy érzi, ezek mégis igazak rá, nem szeretném megbántani, személyes vélemény Mindenkinek szép napot!

*önmagad elfogadása

Egy pár igaz rám

Teljesen 100%-ig rámillik.

hehh, én nem bántam meg semmit, amit a múltban tettem, ugyanis azok a ""hibák"" is segítettek azzá válni, aki most vagyok.
a cikk többi pontja igaz rám, éljen!

Mintha rólam írták volna

hát a nagy része igaz rám. mondjuk én képtelen vagyok magamra felnőttként tekinteni, hiába vagyok egészen eltávolodva, külön a szüleimtől/szülőmtől. de ez az egész nem ennyire szürke és fekete fehér és nem feltétlenül stresszes folyamat, inkább személye válogatja.

két osztálytársam is állami gondozott volt, az egyikük egész kicsi kora óta, így nyilván hamarabb megtanulták, milyen biztos, családi háttér nélkül felcseperedni. az egyikük valóban elég magának való és hűvös ember, még a srác nagyon kedves és gyermeteg lélek, nem mindenki egyforma ^^"

egy-két pont viszont el van túlozva. kétlem, hogy egy fiatal éveiben járó embernek olyan sok és hatalmas hibái lennének a múltban, hogy tanuljon belőlük és megbánja őket. és lássuk be, szerintem a többséget olyan hatalmas, eget rengető bántódás sem érhette (én a szerelmi csalódásokat nem tekintem annak )

Két éve élek egyedül, mégse igaz rám a 2, 5, 6, 8, 9. És emlékszek, hogy amíg anyumékkal éltem akkor sem voltak igazak rám. A többi viszont nagyon is igaz

És a 10. se igaz rám xD szóval 10-ből 4 igaz csak, pedig évek óta nem otthon élek, hmm érdekes

A tizedik nagyon én vagyok, sajnos

Ez annak a jele, hogy az ember felnőtt. Ezen minden 20 éves átesik. Van aki egész életében így él.