Ilyen, amikor egy gyermekről kiderül, hogy pszichopata – I. rész

Akit érdekel a téma, ajánlanám figyelmébe a Beszélnünk kell Kevinről c. filmet, illetve könyvet.

remek cikk lett, nagyon érdekes és hátborzongató egyszerre.
remélem, tényleg sikerül pozitív változást elérni a kislány életében, a szülők előtt pedig le a kalappal. nem semmi kihívással állnak szemben és mégsem mondtak le a lánykáról.

Az ilyen fajta cikkek annyira tetszenek!

Ez nagyon érdekes, ám horror filmbe illő.

Érdekes és nagyon jó cikk! Végig a félelem küszöbén voltam, tiszta horror!

Félelmetes...

Ez durva..!!:/

Nagyon érdekes cikk lett!

Nagyon jó cikk lett ^^ Még több hasonlót! ^^

Érdekes cikk. Köszönöm a feltöltőnek

Glamster megint meglepett minket, köszönjük, nagyon érdekes volt, és kicsit ijesztő is

Erről a két mondatról nekem egy az egyben a Harry Potter Tom Denemje jutott az eszembe.

Azért ez egy nagyon szélsőséges eset. Ahogy a cikkben is olvasható, a pszichopaták, helyesebben szólva az antiszociális személyiségzavarral született emberek köztünk élnek. Annyira remek színészek, olyan istenien tehetséges manipulátorok, hogy fel sem ismerjük őket, amíg közelebbi kapcsolatba nem kerülünk velük. Többnyire ők maguk sem tudják, hogy betegek. Általában döbbenetesen magas az intelligencia hányadosuk, csavaros az észjárásuk és tökéletes kaméleonok. Pontosan tudják, mit akar hallani tőlük a többi ember. Borzasztóan lehet szeretni őket, és mivel kiválóan el tudják rejteni az érzelmi hiányosságaikat, így csak a közvetlen családtagjaik vagy a párjuk jön tisztába azzal idővel, hogy kivel is állnak szemben valójában. A tudomány jelenlegi állása szerint ez az állapot nem gyógyítható, legfeljebb kezeléssel és gyógyszerekkel ellenőrzés alatt tartható, hiszen még azt sem tudják, valójában mi okozza a pszichopátiát. A legtöbbjükből sosem válik szadista sorozatgyilkos, még akkor sem, ha gyermekkorukban hasonló tüneteket mutatnak, mint a a cikkben szereplő kislány. Hiszen tévedhetetlenül tudják, mit vár el tőlük a társadalom és képesek legalább látszólag megtanulni a szociális élet alapvető normáit. Ám ettől még mindig robbanásveszélyes bombák, mert a "nem szeret, nem szorong, nem tanul" jellegzetes hármasa mindig kihat a társas kapcsolataikra. Én csak annyit mondok, szomorú szeretni valakit, aki ilyen személyiségzavarral született, mert legyél te az anyja, a felesége, a testvére, ő sosem fog téged viszontszeretni. Nem képes rá. Egyszerűen nem tudja mi a szeretet, mi a kötődés, a megbánás, és mivel nem bán meg semmit, a hibáiból sem képes tanulni. Újra és újra elköveti majd ugyanazt a fájdalmat okozó tettet, mert ő egyszerűen nem érti, mi ezzel a baj. Ahogy a cikkben is írják, az eszével felfogja, hogy amit tesz, az rossz, de a szíve nem érzi át.

Érdekes cikk lett!

Érdekes cikk lett.

Végre valami rendes és érdekes cikk! Legyen még ilyen:)

Pont a minap olvastam az eredeti cikket, és már akkor is egy pszichothriller forgatókönyve elevenedett meg a lelki szemeim előtt. A szülők előtt fejet hajtok, nem semmi pozitív hozzáállásuk van. Hát milyen már úgy élni, hogy arra vársz mikor próbálja meg megölni az egyik gyereked a másikat? Tiszta horror.

Ellie Andrews véleményével pedig maximálisan egyetértek.

Köszönöm a cikket, érdekes és nagyon jó lett!

Nagyon érdekes volt ez a cikk! Várom a következőt!

Több ilyen cikket ! Nagyon jók a szülők, a legtöbb ember már feladta volna.