Íme a májusi Goodiebox Basával és Zarával

Most a májusi Goodiebox csomagot mutatjuk be nektek! Siess, már csak pár doboz maradt kedvencednek!
A teljes cikkhez kattints ide!

Nagyon cukik! Nagyon jó cikk! Mi ez a szám a videó alatt? Csak azért kérdem mert tetszik.

Zara Larsson – Lush Life! Köszönjük!

Istenem de cukik! Nagyon jó cikkett és tetszik a cégnek ez az ajándék csomagos ötlete!

Nagyon cukik!

Imádom a cikket, nagyon cukik!

Most komolyan kitiltottak, csak mert nevetségesnek tartom, ha valaki beöltözteti a kutyáját? Komolyan le se lehet írni semmit, na csá.

Na ez a hozzászólás mikor fog eltűnni az éterbe??

Nem rossz cikk, de: Ez itt Basa – 11 éves Yorkshire Terrier, 2006. ápris 24-én született

Kérlek javítsátok a áprilist )

Nem. Azért tűnt el a hozzászólásod, mert azt írtad, az ilyennek minek kutya és mekkora nevetséges a gazdi, bújon el. Bárcsak minden kiskutya és kutyus ilyen rossz körülmények között lenne, mint ez a két picur... az ilyeneknél, mint mi. Egy dolog véleményt alkotni, és más dolog megkérdőjelezni más alkalmasságát, mikor ők nekem olyanok, mint a gyerekeim, és tudom, hogy a lehető legnagyobb szeretetben és gondoskodásban vannak minden egyes nap.

Nem megbántani akarlak, félre ne érts. Hidd el, tőlem nagyobb állatszerető szerintem nem létezik a Földön, és ezt komolyan mondom. Én rettentően szeretem az házi állatokat (főleg a kutyákat és a macskákat is, de mást is nagyon)
Sajnos jómagam is hasonlóan gondolkodtam erről, mint Te. Ugyan én nem szeretgetem ennyire a kutyámat, hogy beöltöztessem,
Nem tudom, hogy mennyire vagy képben a kutyákkal, eddig sajnos én sem tudtam ezeket, egy részem ugyanúgy gondolkodik mint Te a kutyákról, de ez nem helyes. A kutya nem ember, és sajnos nem is szabad úgy bánni velük.
A kutyának a gazdi szeretete sokadlagos. Első nekik a faj fenntartás, majd az evés, és majd csak utána jövünk mi, emberek. Ezt valahol nekem is nehéz elfogadnom, de sajnos Ők nem Mi vagyunk. Ők másképp működnek.
Tehát azzal, hogy mondjuk Te is úgy kezeled, mint egy ember, neki nem jó dolog az. Elveszti, hogy tulajdonképpen ki is a domináns, és azt hiszi, hogy Ő az. nem azt mondom, hogy verni kell a kutyát, de szerintem az sem jó dolog, ha Valaki ennyire tutujgatja az házi kedvencek - mondom én, aki macskával alszik együtt

Mindenkinek megvan a maga véleménye, amit tiszteletben tartok megfelelően kifejezett komment keretében (mint most a tiéd), azonban remélem, megérted te is, mi már 11 éve élünk ilyen nagy szeretetben es boldogságban. Semmire nem cserélném el.

Szerk: a ruhákról annyit mondanék, hogy itt még hidegebb napok voltak (mikor készültek a fotók), és nyilván egy kistestű Yorkie nem egyelő egy német juhásszal vagy akármilyen „rendes” kutyával. Nem véletlenül hívják őket táska kutynak, egyszerűen szó, mi szó, gethesek. Szóval muszáj vagyunk ráadni valami pólót (a macim felsőjét is megkapták), illetve vásároltunk több normális kutyaruhát, mert megfáznak, az állatorvos pedig nem két forint, illetve mindenkinek kellemetlen, ha beteg a kedvence, nyilván. Mi nem kiállításra vagy kínzásból tesszük rá, pl a 30-40 fokban, szimplán, ha hideg van, muszáj, hogy ne taknyozzon. Így a kiscsajnak, mikor megkaptunk, rendeltem pár édibb darabot eBayről, és divatbemutatót tartott, mikor megkapta. Az utcán szellős napokon nagy sikert arat, a házban pedig sosincs rajta semmi. Ennyi a nagy történet.
Most, ha valaki szerint az ilyen alkalmatlan kisállat tartásra, akkor bár mindenki ennyire alkalmatlan lenne, és akkor nem fájna minden nap a szívem a kínzott, alkalmatlan körülmények között tartott babikért.

Persze, nem is szeretném megmásítani a véleményedet, és mondom eddig én is így álltam a dologhoz. Tehát én tényleg imádom az állatokat - sajnos pont emiatt nem volt gyomrom pl állatorvosnak menni, mert ugye az elaltatás az nekem nagyon szívetszaggató, tehát az egy dolog, hogy netán muszáj valakinek a macskáját/kutyáját elaltatni, mert beteg (ősszel nekünk a cicunkat kellett 13 éves volt, nagyon fájt) de az hogy én csináljam na ahhoz nincsen lelkierőm.
De szerintem ha látod a saját boldog, szeretett szőrgombócodon, hogy stresszes, ugrál, harapdálgat téged, akkor lehet el kéne gondolkodni, hogy nem szeretetből csinálja, hanem stresszből, mert Ő dominánsnak érzi magát és ki van akadva szó szoros értelmében, hogyha nem vagy otthon akkor hol voltál. Nálunk sajnos ez állt be, pontosan amiatt, mert tutujgattam és egyenrangúként bántam vele. Tehát hiába szóltam rá, ha rosszat csinált, mivel dajkáltam utána, nem is vette "zokon", hogy szóltam. Ez valamilyen szinten az én hibám, pont emiatt a szeretetem miatt, amit érzek iránta.
Ez nem a 11 éven múlik. Nekem volt egy keverék kutyusom, 16 évet élt, szinte vele nőttem fel, vagyis hát szó szerint, mert '96-os volt a drága. Nagyon szerettem Őt, és Ő is (gyerek voltam, együtt falatozgattunk ) és mégsem tutujgattam, másik kutyusom 15 évesen ment el tavaly ilyenkor, na Ő ragaszkodó volt, de tudta, ki is a domináns. Ezt tényleg nem kell sértésnek/bántásnak/miegyébnek venni, saját tapasztalat, nem kell megfogadni meg semmi ))

Lol... Sosem harapdálnak a kutyáim. A legszelídebbek.. A gyerekekkel is teljesen normálisak, szerencsére ők nem ezek az idegbeteg pici fajták. Nagyon édesek. A picinek most nagy a szája az utcában, mikor sétálunk, minden nagy kutyát megugat, most a macskákat is hirtelen nagyon megutálta, futna utánuk, de ennyi. Nem úgy kell elképzelni, mintha tiszta "rózsaszínködben" lennének nevelve, le vannak szidva, ha úgy van, most tanuljuk a szobatisztaságot is... és próbálnának megkapni. Ám ettől szerencsére nem kell félnem.
Ha nem vagyunk otthon, akkor pedig a nagy alszik, a pici pedig nem tudom, mit csinál, nyilván ő még energikusabb, ráadásul most nő a foga... Nem tudom, ezeket honnan feltételezted, de, ha általánosságban beszéltél, akkor rendben van.

Hát, nem tudom, a pici kutyusok szoktak játszás közben harapdálni, vagyis hát én így vettem észre, de lehet hogy ez csak a Bolognaise-nél igaz (Egyik ismerősöméknél van, 6 hónapos és hát eléggé szeret mindenkit harapdálni, de mondjuk gyerek, lehet kinővi még).
Kép és a véleményed alapján Nekem úgy tűnt, hogy tényleg "burkos" kutyáról beszélünk, aki "anyu"/"gazdi" kedvence és minden meg van Neki engedve, de ugye ezek szerint akkor nem. Szerintem nevelni mindenféleképpen kell, pont amiatt, mert nem ember. Meg kell tanulnia azt, hogy ki a gazdi és mi a határ. Én nem tudom, hogy mivel próbálod pl szobatisztaságra nevelni, hallottam - mi kertes házban élünk, tehát annyira ezt nem ismerem - hogy van valami "lepel"-szerűség, ami a wc és akkor arra próbálják rászoktatni, hogy oda menjen. Mondom Én annyira nem vagyok ezekbe ismert, mert sose volt benti kutyánk..

Nyilván anyu/apu és az én kedvencem, de határ és nevelés mindenhol kell, hogy legyen Egyértelmű.
Van pelus a házban, egy kijelölt helyen, fel lettek szedve a szőnyegek, és rendszeresen visszük sétálni. (Basa mivel 10 évig tömbös kutya volt, az udvarra sem piszkít be, így sétálni megyek vele/velük). Most már, ha bepisil, rászólunk erőteljesebben, mert elég nagy, öt hónapos. Egy hete kint végzi a dolgát, úgyhogy örülök, de még nem kiabálom el.
Mint mondtam, ezek a Yorkik „kényesebb” kutyák. Kint hagynánk, valami beszökő állat azonnal elvinné őket. Szobakutya a legtöbb ilyen kistestű – a mieink szerencsére tényleg nem harapósak.

Nagyon jó, hogy újra olvashatok a Goodieboxról. A múltkori után eldöntöttem, hogy én is fogok rendelni a kutyusomnak. Az áprilisi/májusi csomagot meg is kapta. Elsőre a kisebb csomaggal kísérleteztem. Minden sikert aratott a 8,5 éves beaglemnél. A fajtájából adódóan (plusz menhelyről hozott kutyus) nagyon falánk így elsősorban a jutifaliknak örült. Mi is kaptunk olyan "narancs" játékot, mint Basa. Nagy sikert aratott. mi is rendszeres Goodiebox vásárlók leszünk.

Köszönöm, hogy rátalálhattam erre a kutyulisztikus meglepi csomagra.

Roni és az első csomagja

Ha lenne rá keretem - és mondom saját véleményem - én biztosan adakoznék állatmenhelyeknek, mert tényleg rettenetes körülmények között tartják Őket és sajnos a 'kifutó' állatokat el is altatják. Szóval nem alkalmatlannak tartalak, de ha van rá módod, segíts az ilyeneken!!

Szerintem az adakozásra nem kell, és nem illik felszólítani senkit, mert, ha valaki mondja, mennyit adott, mit ér az? Mindenki maga érzi és az adakozás nem nyilvánosság kérdése. Az állatmenhelyekre amúgy nem mindig pénz kell... Sok sétáltatót keresnek, akik néha kiviszik a kutyikat