Mire gondoltok most? II.

Itt van a június, végre meleg van, de sikerült megfáznom, mert megettem 2 doboz fagyit 3 óra alatt, ezaz és még csak nem hiányozhatok suliból, mert utolsó héten is dogákat írunk

Így a mi iskolánkban az utolsó tanulós hét után végre fellélegezhetek és pihenhetek egy kis ideig (mivel nemsoká nyelv vizsgázom, nem lesz olyan hosszú a nyugalmam). Úgy gondolom, hogy az utolsó évemet is jól zártam, kilátásaim szerint mindenből meglett az ötösöm, aminek nagyon örülök. Viszont tegnap írtam témazárót földrajzból, ami állítólag nem számít bele az átlagba, a tanár viszont az utolsó 5 percben közölte velem, hogy "Magának azért kijavítom, hogyha ötös lett akkor megkapja a dicséretet!", én pedig szuper gyorsasággal kezdtem el átolvasni a négy oldalas dolgozatomat, 5 perc alatt. Remélem azért jól sikerült. (de ha őszinte akarok lenni, annyira nagyon nem érdekel). A mai napon megtörténtek az (állítólag) utolsó felelések, úgy néz ki a többiek is átcsúsztak. A mai kémia órán már csak egymás tablóit dedikáltuk, miközben a tanár "izgalmas" kísérleteket nézetett velünk, amiknél csak a robbanásokra figyelt az osztály.
Délután kikapcsolódásképpen két jó barátnőmmel összeültünk és ballagási hajakat próbáltunk. Hajat vasaltunk, csavartunk és fontunk, közben pedig a ballagási dalainkat gyakoroltuk énekelni, mivel az osztály nem volt képes megtanulni azt a pár soros szöveget. A délután lezárásaként az egyik osztálytársam előkerült a semmiből a motorjával, persze nekünk is felajánlotta a kipróbálási lehetőséget, amit a többi lány egyből elfogadott, viszont nekem a lábam is elkezdett remegni, már a látványtól. Viszont pár perccel később sikerült összeszednem a bátorságomat és felültem a srác mögé és még élveztem is. Legalább elmondhatom magamról, hogy ezt is kipróbáltam.

Igenigenigen! Ha minden igaz, akkor holnap megtörténik freddyD oly régóta várt Rossz PC-s egyszeri visszatérése!!

Már 1 órája ordíttatom a zenét, mellé pedig énekelek, szerintem az egész szomszédság gyűlöl vagy ha ők nem, akkor a családtagjaim biztosan

Egy barátom ajánlott egy általa "jó"-nak titulált könyvet (egy fantasztikus ifjúsági könyvről van szó) és mondta, hogy olvassam el, mert tetszeni fog. Következő beszélgetés a könyvtárban a könyvtáros (K) és énköztem:
K: Te szeretnéd ezt olvasni?
Én: Igen, miért?
K: Mert eléggé véres könyv, sok a durva rész benne.
Én: Hát, olvastam már hasonló könyveket.
K: De belezés is van benne.
Anyukám: *megvéd, hogy holokauszttal kapcsolatos cikkeket és könyveket olvasok, kibírom*
Vicces szituáció volt, de persze ha nem tetszik a könyv, nem olvasom el. Azért látszott a nő arcán a beszélgetés közben, hogy nagyon nagyon furcsán méreget.

Napi Nina:
kiléptem az iCloud fiókomból, de azt nem néztem, hogy az összes képemet áthelyezi iCloud Drivera. okéka, mondom visszatöltöm(van ilyen szóxd?) a telefonomra, mert rengeteg fontos kép veszne oda. csak Nina drágának gőze sincsen hogyan kellene ezt véghez vinni. szóval ötletem sincsen hogyan fogom visszaszerezni mind a 2000 fotóm. valami nagy IOS-es segíthetne.

Vicces hogy egyesek mennyire tepernek a "Nap Legszánalmasabb Embere" címért. Olyan fél egy körül azt hittem már lehet eredményt hirdetni de én még várnék. Dolgozzatok csak.

Ohóóó. Megkérdezhetem, hogy mi a címe?

orbán bácsi ezóta már szerintem vakarja a fejét...andorra meg röhög magában, akkora egy kész vicc az egész magyar futballcsapat (legalábbis a jelenlegi generáció). nem követem nyomon ezt a sportot pont ezért mert nem fér a fejembe, hogy lehet ilyen arrogáns sportolókra milliókat áldozni, miközben az ország számos területén/intézményeinél elkellene a pénz...de legalább a focirajongók behúzzák most egy kis ideig fülük-farkuk

egyre jobb, már be sem tudok lépni a régi iCloud fiókomba. niceee

Új RosszPCJátékok és Retroshock egy napon? Aww yeah ^^

A francbúk eddigi legjobb ötlete: a meleg zászló reakciógomb. Imádom.

Eszembe jutott, hogy milyen rég voltam már fenn. Az összes adatlapomat szerkeszteni kéne.

Jelentkeztünk egy nemzetközi animációs versenyre, Szlovákiába. Sajnos nem nyertünk. De a tanárnak, aki ezt szervezte, van egy metalbandája. Nagyon menő arcnak tűnik.

nem elég, hogy tegnap elkapott minket a felhőszakadás, de még jól meg is fáztam
de a pozitívum, hogy legalább volt szivárvány
off: hányingerem van az olyan emberektől, akik nem bírják elviselni a vereséget, és másokon átgázolva, áthágva a szabályokat képesek előretörni, hogy már pedig akkor is én fogok nyerni

Nagyon sok boldog szülinapot nektek!

Nos, szeretnék egy kicsikét -a változatosság kedvéért- panaszkodni. Viszont előre megkérném azokat, hogy akiket nagyon mélyen érint ez az egész pszichológus duma inkább ne is olvasson tovább... Nem akarok veszekedni senkivel, és szerintem jogom van elmondanom a véleményem anélkül, hogy nekem esnének ezren. Amúgy nem zárkózom el a levélben való vitatkozástól, de lehetőleg ne ezt beidézve és lereagálva növeld a kommentjeid számát. Nagyon szépen köszönöm. Én szépen megkértelek, köszönöm ha teljesíted ezt az egyszerű kérésemet, hogy nem olvasod tovább... (és nem is reagálsz, bár szerintem ez egyértelmű következménye annak hogy tovább lapoztál.)




Szóval... Aki olvasta már pár kommentemet, vagy beszélt velem privátban ebben a témában, az tudja hogy én rettentően elítélem a szihómókusokat (és hogy ezt a szót pl direkt írom így, ezzel is kimutatva az utálatomat), és hogy eljutottam arra a szintre, hogy szerintem a mai fiatalok úgy gondolkodnak, hogy MENŐ pszichológus járni és már lassan az a szégyen, ha valaki nem jár oda... Nos, történt a minap, hogy unokatesómra (19 éves) rájött, ez a tipikus maszlag, amin szerintem mindenki át esett már egyszer-kétszer (én is), hogy jó lenne meghalni, minek élek, nem látom mi lesz velem a jövőben, nem kellek senkinek... stb. Sajnos, meg kell hagyni hogy eléggé sz*r baráti körbe keveredett és sehogy sem lehetett róla lebeszélni. Tudniillik, sem ő, sem én, sőt lényegében az egész családom sem vagyunk gazdagok. Nem vagyunk gazdagok, de *lekopogom* sosem kellett úgy nélkülöznünk, hogy éhezzünk vagy ilyenek. Sose voltunk hajléktalanok, mindig volt mit ennünk és innunk. Igaz soha nem voltunk még külföldön (mondjuk ami engem illet nem is akartam menni xdd), de jól éltünk mindig. Futja születésnapokkor egy olcsóbb étteremre és ha nagyon megtetszik egy ruha meg tudjuk venni, nincs hiteltartozásunk... szóval igen, nem vagyunk gazdagok de szegénynek sem mondanám magunkat. Arról nem is beszélve, hogy bekerült abba az egyetembe arra a szakra, ahova már 2 éve vágyik, szóval tényleg nem tudom mi oka van a panaszra.

Na de a lényeg, hogy az unokatesómnak ilyen gazdagabb rétegbeli kis r*banc barátnői meg kis páva haverjai vannak, akik ha heti 10 ezret szórnak el, fel se tűnik nekik és most kicsit magába fordult... Oly annyira maga alá került, hogy pénteken már el is ment egy szihómókushoz és elvileg lesz folytatása is... (és eskü most kezdtem el bőgni) Úgy érzem megbuktam, mint unokatesó. Mióta csak eszemet tudom, hetente, kéthetente találkozunk, órákra, naponta-kétnaponta de maximum három naponta beszélgetünk messengeren, ha kell akkor telefonon is, vagy beülünk valahova, ha "nagyobb krízis" van. Ott vagyok mellette, amikor csak kellek neki, 7/24-ben elérhető vagyok számára én is, ugyanúgy ahogy a szülei vagy a húga, mamáék is a szomszédházban laknak, akkor mégis mi a fenének kell neki egy r*hadt idegen? Egy k*va csaló nő? Mi az a dolog amit velem nem lehet megbeszélni?

-----Kis kitérő kezdete-----

Na ez a bajom a baráti körökkel. Lehet hogy jól elszórakoztok együtt, minden buliban ott vagytok és minden nap részegre isszátok magatokat, meg együtt nagyon erősek vagytok... De krízisben ki segít nektek? Gondolkoztatok már ezen? Hogy igazi lelki traumákat vagy a legmélyebb intim dolgaitokat kivel tudjátok megbeszélni? Van ilyen? Nekem nincs 30 fős baráti társaságom, de van vagy 6 barátnőm, olyanok akik csettintésre ugranak ha szükségem van rájuk és kettő akivel igenis mindent meg tudok beszélni.

-----Kis kitérő vége-----

Szóval azt hittem -szerdáig, amikor szembesültem ezzel a hírrel-, hogy én vagyok az unokatesómnak ez a típusú "barátnője", hogy jelentek neki annyit, hogy velem mindent meg tud beszélni, de úgy látszik, megbuktam.

Ennyi idő kellett, hogy szavakba tudjam önteni az érzéseimet, és éreztem, hogy ki kell öntsem magamból. Köszönöm annak aki elolvasta. Viszont ha lehet megkérnék mindenkit, hogy ne "offoljuk" a topikot a válasz kommentekkel. Ha valaki szeretne valamit hozzászólni inkább írjatok üzenetet. Tényleg jöhet hideg-meleg, csak nem akarom, hogy esetleg gond legyen ezzel az offal.

A nagybáyám ideutazott, hogy velünk ünnepelhesse a születésnapomat, aminek elképesztően örültem, mert amióta elköltözött, alig látom. Kiültünk a teraszra beszélgetni, meg enni, de nem gondolom, hogy olyan hangosak lettünk volna, és még késő sem volt. Erre átjön a szomszédnő, beengedi magát a kapun, csak azért, hogy üvöltözhessen velünk, miszerint éjjel (állítás szerint majdnem kilenc, pontos idő: 19:30 körül/után egy kicsivel) kinn kell hangoskodnuk, és nem hallja tőlünk a tvt.
Imádom, hogy néhány ember ilyen könnyen el tudja rontani a szülinapom, már nem először csinálta ezt: egyszer régebben két barátnőm jött át, és akkor is át jött, hogy nem tudja miattunk megejteni a délutáni sziesztáját.
( Egyébként a kocsit sem moshatjuk a kapu előtt, mert ,,az összes mocskos víz ráfolyik a tulipánjaira és az árvácskáira)
Szóval jah, frankó szülinapom volt.

most jött a postás, valaki új, sose láttam, hozott valamit anyámnak. mondom a lánya vagyok, átvehetem? reakció: betöltöttem-e már a tizennégyet. először azt hittem viccel, de esküszöm komolyan gondolta. a nő feje amikor közöltem vele, hogy nem csak hogy elmúltam annyi, igazából 22 vagyok...
őszintén, nagyon remélem, hogy negyvenévesen is húsznak fogok tűnni, az már hátha nem lenne ilyen idegesítő. múltkor a telemarketinges csajszi is alighogy beleszóltam, megszólal hogy amúgy elmúltam-e már tizennyolc. és csodálkozok hogy nem vesznek komolyan, mikor az egész lényem azt sugallja hogy tizenéves vagyok.

Lesz egy szép nap, amikor áldani fogod azt, aki fiatalnak lát. 26 éves vagyok és a középiskolások azt köszönték ma, hogy csókolom. Vicces, mert volt köztük olyan, aki esküszöm, hogy idősebbnek látszott nálam, mégis ilyen gyerekes módon köszöntek és lányok voltak egytől egyig. Sírjak vagy nevessek?