Mire gondoltok most? II.

Matekon olyat feleltem, hogy még a tanár is csak pislogott. De nem csak ő..még én is és a barátnőm is.
(persze ez mind pozitív értelemben..xd)

Az a világ legjobb dolga, ha a tanár tanítás helyett a férje nemi szervének műtétéről beszél, nem véletlenül nem szeretjük..

Fogalmam sincsen, Magyarországon mikor jön ki a hopeless fountain kingdom, de egy picit irigy vagyok, akik olyan területen élnek, ahol már megjelent. Ó, és amikor már a huszadik embernél látod, hogy mennyire csodálatosak a dalok... remek, szerintem még várhatok pár órát, addig felkészítem magamat a mennyországra.

Arra, hogy a Netflix egész nyugodtan szájba toszhatná a vacogós cápát. Mindenféle gagyi agyonhype-olt förmedvény zöld utat kapott, persze a legzseniálisabb, legegyedibb, formabontó sorozatukat úgy törölték, mint a huzat. Viszlát, Sense8! Akárki akármit mond, a legőszintébb, legtisztább, legérdekesebb sztorijuk volt, csak gondolom sokak gyomrát megülte, hogy gondolkozni is kellene. Nagyon sajnálom. Legalább egy befejező harmadik évadot megérdemeltünk volna, így olyan felemás a lezárás.

Mikor egy 50 kilós csajtól hallod ,hogy most fogynia kell, mert felszedett 10 kilót. Nem vicc, az egyik osztálytársnőmön most veszem észre, hogy rövid ruhákba kezd el járni a nyár miatt csont és bőr. Nem normál, hanem sovány a csaj. A gerinc csontja teljesen kiáll, amitől én libabőrös leszek, én attól félek ilyenkor, hogy bármikor kieshet onnan és most nem vicc akart lenni.
Na és, mikor mentem vele meg pár még egy osztálytársammal a metró felé, ekkor jött elő ez, hogy már oda kell figyelnie mit eszik, le akar fogyni. Én nekem majdnem kijött a számon, hogy hova akarsz fogyni? Így is elviszi őt a szél.
Hát itt van a mai baj egyes lányokkal, hogy még akkor sem elég, ha már sovány vagy. Egyébként a lányról nem képzelném ,hogy anorexiás vagy depis lenne, ahhoz túl vidám.

Hogy milyen sok ilyen ember van.. Mondjuk a legtöbbnél pszichés gondok állnak a dolog mögött, de az is nagyon közrejátszik, hogy nap mint nap azzal találkozunk, hogy soványnak lenni milyen jó, meghogy a bikini szezonra le kell fogyni, hogy klassz testünk legyen, a világ leghíresebb modelljei mind csont és bőr. És ha valakinek pálcikalábai lesznek, akkor az sokkal szebb.. Sose tudom megérteni, hogy miért tudja valakinek ennyire elferdíteni az önértékelését ezek a tényezők. Szerintem próbálj meg vele beszélni, hogy változtasson, vagy valami, hátha sikerül valamit elérned.

Most ide válaszolok, mert még egyet nincs kedvem idézni, de
Nem ismerem, meg nem tudom hogy mi a helyzet vele, lehet csak szimplán nem elégedett az alakjával (ahogyan én sem) - és nem belepofázni akarok, azt a világ minden kincséért sem - de szerintem azt lenne jó tőle megkérdezni, hogy ő így elégedett-e a saját testével, vagy ect., nem tudom : D
(csaktanácsotakartamadnineharapjátokleafejem)

De egyébként teljesen egyetértek veled ^^

az elmúlt két hónapban, amióta sikerült diagnosztizálni a pajzsmirigy-alulműködésem, illetve megkaptam rá a gyógyszert, amire meglehetősen rosszul reagálok, az ágyamon kívül szinte sehol sem voltam eddig. ma barátnőm csak a ház elé, de lerángatott, és az első mondatai közt volt, hogy fogytam, még ha a mérleg ezt nem is igazán mutatja. bár "csak" hatvan kiló vagyok - és rohadt hálás is vagyok, hogy nekem nem sikerült plusz 30-40 kilót összeszednem a százhatvan cetimhez, mire foglalkoztak velem az orvosok -, úgyis hogy a betegség miatt magamhoz képest jócskán meghíztam, de esküszöm sose esett még egy bók sem ilyen jól. bár a hajam ha lehetséges, még jobban hullik, még jó hogy van belőle egy csomó, és a fejemen egyelőre nem látszik, csak a kádban. emellett tegnap is végigbőgtem az egész utat a taxiban, mert gyalog még közlekedni sem tudok egyedül. de pajzsmirigyes ismerősök szerint az első 2-3 hónap ilyen, csak kibírom már... ugye?

a kis levegőzésem mellett egyébként a meglehetősően kiábrándító, smink nélküli, lepukkant formámban sikerült összefutnom egy másik ""legjobb"" "barátnőm" (most már) exével, aki ezer - vagy hát minimum két és fél- három éve - belém van esve. és épp a szomszéd lépcsőházból jött ki. ugyanis amellett, hogy a "kocsmaövezetben" ugyanoda jár inni, ahova én is, ide is költözött. alig várom, hogy megpróbáljanak megtépni, amiért "elcsábítom" a fiúkát, akibe egyébként szinte semmit nem látok egy aranyos baráton kívül. mintha én mondtam volna neki hogy a "gótokat" szeresse, ne a szőke tucat lánykákat...

és nem elég, hogy megint visszaestem a dohányzók táborába is, az elmúlt két órában háromszor gyújtottam be a szűrőt. végül is csak úgy nyolc éve szoktam rá. azt hiszem, egyáltalán nincs szerencsés időszakom... és véletlenül sem ittam meg egyedül egy üveg bort, és nem becsiccsentve ülök itt. de a tegnap vett cigimből már csak négy szál van, holnapután tényleg leteszem.

Eddig se hittem a véletlenekben, a mai után meg pláne nem. Vizsgán pont kihúztam azt az egyetlen témát, amivel szinte semmit nem foglalkoztam, csak tegnap este átolvastam egyszer, már félálomban, és reménykedtem, hogy úgyse azt húzom... hát persze. Nem tudom, hogy lehetek mindig ilyen szerencsétlen, állandóan bevonzom ezeket a dolgokat. De legalább már csak 2 vizsga van hátra, és utána végre sunshine beach meg miegymás. (Az egyik ráadásul pont akkor lesz, mikor jön a Sum 41, szóval szerintem vizsga után megpróbálom megtalálni őket. )

Végre napokon át tartó meleg, nyárias idő van, a szél is alig fújdogál, zavartalan idő, erre én meg úgy megbetegszem, hogy majd kiköhögöm a tüdőmet, nem igaz. A telet kisebb náthával átvészeltem, és most meg, amikor élvezhetném a jó időt, szenvedek. Gőzöm sincs, hogy ezt hogy sikerült elérnem.

amikor osztálytársad olyan cuksi, hogy vesz neked szájmaszkokat:3

Nekem osztálytárs- és barátnőm 30 kg, nagyon vékony és izmos is. Ma zöldséget hozott tízóraira, mert fogyókúrázik, másik barátnőmmel néztünk rá, úgy mintha megbolondult volna és a tanár is 60-65 kg és fogyókúrázik, csak az a baj, hogy nem megy neki: telezabálja magát cukorral, csokival, sütikkel és kenyérrel, de azt hiszi, a torna leviszi mindezt, hiába, sose lesz normális, 15 nap (igen, igen, számolom..) és megszabadulunk tőle, szerencsére.

ma összeszereltem két éjjeliszekrényt, szerintem ezentúl fél évig semmit nem csinálok, de amúgy tök büszke vagyok magamra, mert egyedül eltudtam igazodni az ábrákon. amúgy én szeretek barkácsolni, bár ezt senki nem nézi ki belőlem.

Nehéz elhinni, hogy már csak összesen kb. két hét, és vége az eddigi életemnek. Nem akarom itt hagyni az általános iskolát, itt még minden annyira jó. Hiába mondja nekem mindenki, hogy a középsuli mennyivel jobb lesz, el sem tudom képzelni, mi lesz velem a sok idegen között. Ráadásul amilyen osztálytársaim lesznek... Nem tudom, hogyan fogom megszokni, hogy nem fogjuk látni egymást a legjobb barátnőmmel nap mint nap, vagy azt, hogy nem lesznek többé aranyos alsós gyerekek, akikkel jobban tudtam azonosulni, mint a legtöbb korombelivel. Őszintén szólva félek, hogy egyáltalán nem fogok tudni beilleszkedni, mert nem is akarok majd. Sosem gondoltam volna, hogy ennyire fájdalmas lesz nekem ez az időszak, de még csak arra sem gondoltam, hogy ez az idő egyszer tényleg eljön.

nemtom mi van ma velem de egész edzésen mindenkivel vagy úgy voltam hogy "menj a f@szba de komolyan" vagy "imádlak úristen" és ez emberenként 3-4-szer változott mondjuk valszeg nem segített hogy félpercenként akartam elájulni mert ezt a meleget nagyon nem bírom és a vérnyomásom utóbbi időben nagyon játszik velem...
amúgy se tesz nekem jót ez hogy itthon ülök az érettségi tételeim fölött és konkrétan sehova nem haladok...de legalább néha látok embereket is

Amikor lepihensz egy fél órácskára, és alszol több órát, majd mint aki teljesen kipihente magát, felkelsz tízkor.

húgom elfelejtett kiszellőztetni, ezért mostohaapánk leszerelte az ablakot wtf. nekem meg lett egy új szobám most már itt anyáéknál is, ami nem lenne rossz. csak épp a románok minden reggel egymással ordibálnak, hogy megölik a másikat vagy felégetik a földjét. békés emberek.

Túléltem a tegnapi szóbelit és a mai vizsgán is sikerült minden, kozmetikus lettem!!

Az utóbbi napokban nagyon sok minden átértékelődött bennem. Néha annyira nem értem magamat..Kezdem azzal, hogy az elmúlt egy évben próbáltam az emberekhez úgy állni, hogy ne csak a rosszat lássák a világban. Szerettem volna megmutatni nekik, hogy nem minden sz@r és esélytelen az életben. Mindig mellettük álltam és próbáltam nekik segíteni. De egy idő után eljutottam odáig és rájöttem, hogy semmi értelme.. Amikor ezek az emberek mind hátbaszúrnak, elutasítanak, eldobnak, miután már nem vagy nekik elég jó vagy csak a lelki szemetesládájuk voltál egy ideig. Ilyenkor gondolkozom el, hogy nekem miért fontosabb ezek után is más emberek boldogsága? Miért törődöm ezek után is velük? Egyre többet csalódom bennük és azokban is, akik nagyon közel állnak hozzám.
Be kéne látnom, hogy reménytelen az a cél amit el akartam érni.
Elnézést kérek a kissé lehangoló gondolataimért, csak ki kellett már írnom ezeket magamból, mert nincs aki meghallgatná a nyekergésem

És azt még hozzátenném, hogy "utálok mindent" érzés fogott el, ezért elmegyek fagyit zabálni és nézni a BL-döntőt tovább

Vége lehetne már a sulinak....tegnap tájékoztatott minket a kémia tanár hogy irat velünk még egy utolsó témazárót ami nem kevesebb mint 3 oldalas és 100 pontos lesz.....az egész hosszú hétvégémet magolással tölthetem amikor más terveim voltak.....