Mire gondoltok most? II.

Még én voltam a rasszista szemét mikor azt mondtam, hogy nem kéne őket beengedni, mert csak baj lesz belőle.

Szakadt az eső reggel. Eldöntöttem, hogy busszal megyek, úgyis többnyire bringázni szoktam a városban. Mikor el akartam indulni, elállt az eső, hát nem vittem esernyőt. Odaértem a megállóba, szakadni kezdett ismét. Gondoltam, annyi baj legyen, tető van felettem. A buszon mindenki küzdött a vizes, összecsukhatatlan esernyőkkel, én meg teljesen szárazon odasétáltam és leültem hátra. Páran néztek csak, hogy mitől lehetek száraz, ha még esernyőm sincs. Legalábbis ezt olvastam ki a tekintetükből. Mire a belvárosba értünk, épp hogy szemerkélt, szóval olyan szinten megúsztam a mai esőt, hogy az hihetetlen.

Nem értem miért van szükségük a lelkileg szegény embereknek az önigazolásra és a megerősítésre miután megcsinálták a káoszt. Főleg úgy, hogy magukat akarják jól kihozni a helyzetből. Az emberi butaság újabb mélységes bugyrába nyertem betekintést. Mondjuk annyira nem érdekelt...

Bocsánat, hogy nekem van saját, őszinte véleményem és nem csak egy bólogatós kutya és nem egy papagáj vagyok, aki akkor is igazat ad a másiknak ha nem úgy gondolja.

basszus, mi negyedikesek vagyunk (egyel alattad) és egy hét volt össz-vissz a Himnuszra és a Szózatra, ami "valószínűleg" hosszabb...
Off: Már annyira mániákus vagyok, hogy lassan megírom a Harry Potter előzményeit, ami nem is lenne baj, de a copyright...

Ma csak 3 vizsgát toltam le egymás után, és a neheze még hátravan. Nem azt mondom, hogy már elegem van, de legszívesebben egy vonat elé vetném magam. Viszont az egyik szóbelim 5-ös lett.

Bárcsak én is verseket tanulhatnék! Úgy szerettem őket.
Élvezzétek ki, míg lehet, sokkal szárazabb, unalmasabb anyagok is vannak, a rímeket pedig nem nehéz megjegyezni, pont ez a lényege. ^^

On: ma korábban vége lett a napomnak a suliban, mint a szokásos, és boldogan trappoltam hazafele, az sem érdekelt, hogy több pocsolyába is beleléptem. Amit persze csak otthon vettem észre...

Húú, de ismerős érzés, atyaég Amikor nem arra kell gondolnom, hogy hogyan jegyezzem meg a homoszkedaszticitást és hogyan próbáljam meg vizsgán kimondani, hogy ne akadjon össze a nyelvem és ne legyen kínos (Még szerencse, hogy tegnap más tételt adott a tanár, és nem akarta, hogy arról beszéljek )
Arra, hogy végre úgy érzem sikerült (!!) felismernem egy katabatikus/kata frontot, ami ma vonult át felettünk, annyira örültem neki, hogy majd kiugrottam a bőrömből

Hónapok óta terveztem már, de csak tegnap éjjel sikerült nagy nehezen rászánnom magam egy nyomorult koncertjegy megvételére - ami egyébként alig két percet és maximum hat kattintást vett igénybe. Nem, én nem vagyok lusta. Nem. Én nem. Dehogy.

Ma, amikor hazaértem (a szomszéd településről, ahol a vihar rendesen elkapott) egy csepp, annyi esőt se láttam itthon az utakon/járdán. Ez már komolyan nem igaz, el van átkozva ez a falu.

Ja, és ma láttam egy emberkét, amint a telefonfülkében lévő telefont használja. Amióta itt lakok, szóval kb. 15 éve, egyszer sem láttam embert, aki akár a közelébe is ment volna annak a fülkének. Aranyos volt azért.

Zajlik az élet errefelé, vagy nem tudom, lehet másnak ez egy átlagos hétbe is belefér, de nálam nem jellemző. Először is, voltam randizni, szakítás óta először és hát elég csalódottan jöttem haza a találkáról. Bár nagyon kedvelem az illetőt, mint férfi abszolút nem érzek semmit sem irányába, kivéve a ... semmit. Megbeszéltem vele őszintén a dolgokat, pár napjára rá meg azon kaptam magam, hogy ott állok a konyhában és összedobok neki valami kaját. És akkor jöttem rá, hogy mégsem hamarkodtam el a dolgokat, mert még most sem érzek semmi vonzalmat vagy különösebbet, csak nem akartam, hogy éhen pusztuljon. Viszont nagyon jól eltudok vele beszélgetni. A találka végén ott kötöttünk ki, hogy abban kezdett el támogatni, hogy költözzek ki a volt páromhoz. Na bumm. A legjobb az, hogy rövidesen Ő is külföldre megy. Akiket én érdekesnek találok és kedvelek, mind elhagyják az országot.

Eddig tudatosan kerültem az új Linkin Park albumot. Egyetlen egy csodát sikerült róla meghallgatnom, az a Heavy című borzalom volt, most viszont rászántam magam.
Ez volt az első reakcióm.
Aztán pedig ez.
Majd végül ez, és egy "mi ez a sz#r" kíséretében kinyomtam a jútyúbot.
Most azt hiszem tartok egy kétnapos Cannibal Corpse tisztitókúrát ez után.

Ugyan ezt éreztem. Hallgattam és, ha nincs odaírva, hogy Linkin park akkor talán sose jöttem volna rá. Oké, hogy popos az új album, de ez még annak is rossz szerintem. Rengeteg stílusú zenét hallgatok, de ezt az albumot nem tudom hová tenni.

Bátran kijelenthetjük, hogy nekem szerencsét hoz a My Fair Lady. Eddig már kétszer voltam úgy rajta, hogy közvetlenül másnap reggel vizsgáztam, és mind a két vizsgán átmentem Nem lehetne ezt állandósítani?!

Szeretnék kilépni az egész világból. Tud rá valaki valami jó megoldást? A nyár is kevés, hogy kipihenjem ezt a félévemet...és még mindig nincs vége

Meg kell szökni, nincs mese.

Azt álmodtam, hogy el lett szúrva a dunaújvárosi újraélesztési Guinness rekord kísérlet, ami baromi nagy szívás lenne, mert már csak kevesebb, mint két nap van vissza. Különben sem azért rohadtam kint szerdán nyolctól ötig, és csütörtökön nyolctól kettőig, hogy el legyen rontva. Egyébként kifejezetten büszke leszek a városra, ha összejön a rekord. Nem tudom, az előző három alkalommal, mikor megpróbálták, mi lett belőle, de idén biztos, hogy összejön, és ennek nagyon örülök már most.

Ennyire lassan még nem telt el hét szerintem egész életemben. A hétfő fényévekkel ezelőtt volt. De a szerda is. Sosem éreztem még ilyen szinten csigának az időt. Ajánlom, hogy a hétvége még annál is lassabban teljen.

Egyszerűen fantasztikus, mikor érzed, hogy körül vagy véve szeretettel. Főleg úgy, hogy a volt párod családtagjai még mindig érzékeltetik veled, hogy közéjük tartozol, függetlenül attól, hogy már megtörtént a szakításotok vagy 8 hónapja. Azt hiszem kijelenthetem, nekem lehetett volna a világ legjobb anyósa és sógora ... Ez a tegnapi nap kicsit felkavart érzelmileg.

#2yearswithSEVENTEEN
végtelenül büszke vagyok rátok, életeim!