Mire gondoltok most? II.

Borzalmas lehet a hajhagymafájdalom. Az én kollégám, amikor megtudta, hogy szombaton neki kell bejönni dolgozni (3 és fél órára összesen), a hasát fogta, nyöszörgött és hápogott, hogy mennyire fáj a dereka(!). Következő héten megjegyezte, hogy milyen érzéketlenül néztem, ahogy kínlódott.

Rengeteg mindenen gondolkoztam az elmúlt napokban, hetekben, hónapokban. Ha nyáron felvételt nyerek az egyetemre, azt hiszem, én leszek a világ legboldogabb embere, amiért lehetőséget kapok az élettől, hogy már most nekiálljak megvalósítani azt, amiről évek óta álmodozom. Viszont már van B tervem is, ha esetleg mégsem jönne össze a dolog. A Magyar Afrika Társaság minden évben több alkalommal hirdet meg bizonyos lehetőségeket, illetve keresnek orvosokat, ápolókat, egészségügyi szakdolgozókat, hogy kiküldjék őket egy misszió keretén belül Afrika különböző országaiba. Végig olvastam az összes blogbejegyzéseiket, és iszonyúan felkeltette az érdeklődésemet. Egyelőre még nem tudom mik az egészségügyi vonatkoztatások (oltások, vagy, hogy egyáltalán alkalmas vagyok-e az egészségemet, betegségemet illetően), de egyre jobban érik bennem a gondolat, hogy felkeressem őket, és beregisztráljam magamat az oldalra, amivel úgymond jelentkezni tudok. Fantasztikus élmény lehet egy ilyen egészségügyi misszión részt venni még akkor is, ha az egész 4-5 hétnél nem tart tovább. Szóval ambícióim vannak, csak az a kérdés, hogy vagyok-e elég tökös csaj, hogy mindezt bevállaljam, és tényleg megváltsam a világot.

megkaptam a laboreredményem. még sosem voltam vérvételen, így kíváncsi voltam. a nő percekig bogarászta majd kijelenti, hogy ennél tökéletesebb vérképem aligha lehetne, ritkán lát ilyen szupert, pedig sok szempontot néztek. szóval a kínácsiságom hamar elmúlt. ezért aztán megérte hiányozni a töri tz-ről mondhatom egyedül talán valamelyik koleszterinem alacsony de mivel vegetáriánus vagyok szerintem ez nem meglepő. de a lényeg, hogy továbbra is egészséges vagyok, mint a makk, mondjuk ezt eddig is sejtettem. marha jól érzem magam a bőrömben azt leszámítva, hogy félig vak vagyok és örökké fáj a hátam de annak ehhez most aligha van köze...

Nincs kedvem edzésre menni de muszáj mert jövő héten versenyem lesz.....

Hogy haragszom e rá? Igen.
Hogy hiányzik e? Hát persze.
Hogy jobb e az életem nélküle? Talán.
Hogy elmondom e ezt neki? Soha.

Én mondhatni rákényszerültem a dologra, igazából saját magam "hibájából". Olyan szakokat jelöltem meg, amivel nagyobb eséllyel lehet elhelyezkedni itt is és külföldön is (hiányszakma tulajdonképpen), nem olyanokat, amire szívesebben mennék, mert ami jobban érdekelne, azzal meg valszeg nem tudnék nagyon semmit sem kezdeni. Nem tudom, hogy utáljam-e magam ez miatt, de valahogy mindig a megélhetés előrébb lebegett előttem, mint az, hogy valamit szeressek (egyik osztálytársam valósággal rámtámadt , mikor említettem). Egészségügyi nővérnek tanultam eddig, ami négy évig szép volt, jó volt, de úgy érzem, hogy ebbe én hosszútávon bekattannék, viszont ad egy biztonságérzetet, hogy végül is kitanultam egy szakmát és beteg ember mindig mindenhol lesz, szóval munka is. Mindenképpen lesz a kezemben valami, amit hasznosíthatok. Úgyhogy továbbtanulni is ezt fogom (ha felvesznek), aztán ha végképp nem bírom lelkileg, akkor valami nyugisabb egészégügyis szakma felé fordulok.

Igen, de azt nem tudom, hogy miért van később minden.

Nem kioktatás vagy bírálásképp írom ezeket a gondolatokat, szóval ne vedd támadásnak, csak néhány gondolat megfogalmazódott a fejemben, amelyeket az elmúlt évek szakmai tapasztalatának tudható be. Az már rosszul kezdődik, ha csak azért választod az egészségügyet, mert hiányszakma. Tény, ebben igazad van. Beteg/sérült ember mindig lesz, teljesen mindegy, hogy világbéke van vagy éppen dúl a III. világháború. Viszont ez egy hivatás, ezzel tisztában kell lenned. Gondolom tisztában vagy azzal, hogy egy nővérnek milyen ember feletti teljesítményt kell nyújtania minden műszak alatt. Segítünk, ápolunk, gyógyítunk, és sokszor egy köszönömöt nem kapunk, sőt van olyan, hogy az orvos és a beteg is belénk törli a lábát, mert mi "csak" nővérek vagyunk. Ezáltal pedig nagyon hamar kiégnek azok, akik effektíve sem akarnak egészségügyben dolgozni, és csak azért csinálják, mert kell a pénz, vagy, mert nem akarnak tanulni. Sokszor ezek a nővérek azok, akik flegmák, bunkók és az emberség fogalmát nem ismerik. Nem török a fejed felett pálcát, hiszen alapból is úgy gondolom, hogy lelkiismeretesen végzed a munkádat, szóval nem gondoltam egy percre sem azt, hogy ilyen vagy, csupán csak szeretném felhívni a figyelmedet, hogy akár ilyenné is válhatsz. Nem tudom, hogy mennyire szereted csinálni, mennyire nem érzed magadénak ezt a szakmát, de, ha nagyon nem szeretnéd, akkor valóban helyesebb lenne, ha egy olyan szakma felé orientálódnál, amiben megtalálod magadat és szereted csinálni. Én pl. annyira szeretek ebbe dolgozni, hogy már másban nem is tudnám magamat elképzelni. Most ugye mentőtiszté akarom magamat tovább képeztetni, ám a jövőmet úgy képzelem el, hogy mentőtiszt leszek néhány évig, de mindenképpen vissza akarok térni a gyerekápoláshoz vén koromra. Sokszor háborgok a fizu miatt, hogy alamizsna, Orbánnak csak a WC papírja kerül ennyibe, de rájöttem, hogy nem a pénzért csinálom. Sosem ezért csináltam. Keserédes volt azaz érzés, amikor megtudtam, hogy nemrég elhunyt az a kisbaba, akit a szülők bent hagytak a kórházba, én meg annyira féltem, hogy baja lesz egyedül a kórteremben (nagyon beteg volt), hogy becsomagoltam, felkaptam és kiültem vele a nővérpultba. Egész nap a kezembe volt, ha pedig dolgom akadt, akkor valamelyik kolléganő vagy gyakornok átvette. Aztán jött a hír, hogy nem élte túl a műtétet. Ma is eszembe jutott, aztán arra gondoltam, hogy annyi törődést adtam neki, amennyire emberileg képes voltam. Ez nincsen benne a munkaköri leírásomba, mégis így éreztem helyesnek. Ám vannak olyanok, akiket mindez nem érdekel. Beb*sszák a gyereket az ágyba, ha sír, akkor az a válasz, legalább tágul a tüdeje. Szóval ezzel csak azt akartam szemléltetni, hogy évekig teljes szívedből, becsületesen, emberségesen, kedvesen bánva a beteggel tudnád csinálni, úgyhogy semmibe vagy véve, mindenki sz*rik a fejedre, és, ha el van b*szva, vagy a beteg rosszul lesz, az orvos szerint tutira te kúrtál el valamit (holott sokszor az orvos a ludas), és mindezt képes vagy egy szó nélkül tűrni olykor, akkor azt mondom, hogy érdemes lenne belevágnod. Ám, ha csak azért csinálod, mert kell a munka, kell a pénz és igazándiból nem érzed magadat otthon benne, nem szereted csinálni, akkor hamar kényelmetlenné, nyűggé és szenvedéssé fog válni az egész. Látom a munkahelyemen is, hogy ki az, aki csak azért csinálja, mert kell a pénz. Azok valóban tárgyként kezelik a betegeket, és lesüt róluk (pl. egy mosoly nincs az arcukon), hogy zsigerből gyűlölik ezt a munkát. Szóval nem bántani akarlak, csak mindenkinek azt mondom, hogy ne sanyargassa magát. Én örülök annak, ha valaki úgy gondolja rajtam kívül, hogy ezt a hivatást választotta és élete végéig 200%-on tudná tolni, de, ha nem megy, ne erőltessük. Nem akarásnak nyögés a vége. Mindenesetre ez a te dolgod, dönts belátásod szerint, hisz a te életedről van szó. Ne feledd, egyszer élünk, és azt rohadtul ki kell élvezni.

Máris elkezdődött egy jövőre érkező sorozat agyonhájpoltsága, főszerepben egy tehetségtelen lánnyal, aki színésznőnek mondja magát. Hát nagyon remélem egy évadot sem él meg a sorozat. Olyan jó sorozatokat kaszáltak el, úgy hogy egy évadot se kaphatott meg, remélem ez se kap egy évadot se! Vagy remélem egy évad után elkaszálják.

Én ezt nem értem... Eddigi tapasztalataim alapján, akkor jöttem be egy fiúnak ha nem voltam kifestve. Mikor a legnyúzottabb formámban vagyok, akkor találnak meg jófej emberek. És az meglepőbb, hogy teljesen hidegen hagyja őket, hogy nincs rajtam még egy csepp szemfesték sem. Pedig nem vagyok egy nagy szépség félig bedagadt szemekkel, talán (???) kifésült hajjal és a többit inkább ne is soroljam. Talán vonzónak tartják azt, hogy valaki még mer így kilépni az utcára és úgy godolhatják, van elég önbizalma is ehhez. Pedig csak lusta voltam reggel kikenni magam....
Aztán lehet csak úgy gondolják, hogy lol ez rém ronda, ezzel ki is lehetne kezdeni

Ma olyan f*sza rakott karfiolt csináltam, hogy Gordon Ramsay is megnyalná mind a tíz ujját.

Tegnap megjött a könyvem és ma kezelésbe is vettem. 29-én bekötve, borítóval meg minden vacakkal együtt le kell adni. Ilyen esetekben mindig elszámolom magam. "Van még időm" mondom én. Aha persze. Bezzeg ha valahová oda kell érni akkor tudok pontos lenni. Ettől függetlenül van egy vázlatom, ami alapján fel fogom építeni és már két oldalam (azokat is kb másfél hete írtam). Minimum nyolc oldal kell, de szerintem ez bőven több lesz. Csak még előtte be kell fejezzem a könyvet.

Már tegnap se voltam okés, nagyon rosszul éreztem magam. Hálát adok magamnak, amiért megint hittem a hatodik érzékemnek, és lemondtam a tegnapi házibuli meghívásomat. Megszólalni nem bírok, úgy fáj a torkom, nem kapok levegőt, mert bedugult az orrom, és minden egyes porcikám fáj. Már megint össze szedtem valami nyavalyát, és megint év vége fele, amikor a legnagyobb a hajtás. Ez is egy jó év vége lesz, érzem..

Nem az a baj, hogy nem tudok veszíteni... Engem az zavar, ha más anélkül nyer, hogy megérdemelné.

Megértük azt a napot is, hogy fideszesnek néztek Facebook-on Történt ugyanis, hogy egy Alföldis cikk alá olyan minőségi fideszes irónia kommentet írtam, hogy az embereknek nem esett le, hogy én nem hogy utálnám, hanem egyenesen imádom Alföldit Pedig még idézőjelbe is írtam

2 nap es A.C.E debut

Anyám reggel meg akart sz*patni azzal, hogy adott egy kávédarálót, amit kézzel kell tekerni, és el kezdett röhögni, hogy "fárasztó, mi?"
HÁT ÉN MÉG ÖRÜLTEM IS NEKI, HOGY EZT TETTE, AZT A KÁVÉ ILLATOT, AMI KÖRÜLJÁRT... AZT HITTEM, HOGY A MENNYORSZÁGBAN VAGYOK

Sorozat fuck logic: Minek hoznak össze egy párt, akik tényleg összeillenek, több millióan imádják őket együtt, ha aztán úgy is szét szedik? Ha már a kezdetektől fogva tudni lehet, hogy a másik párosban (vagy éppen az egyedül maradásban) van a több pénz, akkor ne mutassák már ennyire tökéletesnek egy kapcsolatot, ha szétszedik? Értem én, hogy kell a bonyodalom, de akkor is...

Nos, az elmúlt akárhány órám kissé kaotikus volt. Először is, éjszaka nem bírtam aludni, így hajnali egy körül felkeltem, kimentem a fürdőszobába, visszajöttem, fetrengtem, ráírtam a barátnőmre, aki szintén nem tudott aludni. Aztán megpróbáltam ismét, majd nem ment, nyomkodtam a telefonom, aztán valahogy aludtam egy fél órát. Ekkor arra keltem, hogy éhes vagyok, szóval nekiálltam hajnalban magában müzlit zabálni. Aztán legközelebb negyed ötkor keltem fel, akkor már megint éhes voltam, meg jött fel a nap, úgyhogy romantikus hangulatban elhallgattam, ahogy a madarak csicseregnek, kelepel a gólya, és figyeltem, ahogy világosodik a redőny résein keresztül. Eközben persze folyamatosan chateltem barátnőmmel, aki szintén elég gyakran nem tud aludni, és mindenféle érdekes és deep témákat beszéltünk ki, eközben én a plüssállataimmal szórakozgattam, fotóztam őket és mindenféle idióta beöltözős matricát tettem rájuk és küldözgettem világba barátnőmnek (ja, amúgy 19 éves felnőtt vagyok, elvileg). Aztán éppen valahogy a redőnyről meg a rolóról volt szó, mikor realizáltam, hogy megkívántam a habrolót, végül pedig hét órakor egy tál müzlivel a gyomromban, süteményes habrolós vágyaimmal aludtam el.
Barátom pedig jött hozzánk ma, és náluk esküvő volt. És mit hozott? Habrolót. Szóval bevonzottam . Most meg már csak remélem, hogy tudok aludni.

Megdöbbentő és részben iszonyúan felháborító a dolog. Lehet, hogy nem kellene ennyire felfújnom, de nem tudok napirendre térni a Ments életet - Tanulj meg újraéleszteni! c. cikkem kommentjei felett. Egyszerűen nem megy, képtelen vagyok rá. Hihetetlen, hogy mennyien el vannak maradva és a f*szsáfot tanítják, ahelyett, hogy folyamatosan követnék a hivatalos resuscitatios (európai és magyar) társaságok weblapját. Az egy dolog, hogy néhány tag igen érdekes stílusban nyilvánítja ki a véleményét, de inkább az zavar, hogy hülyeséget írnak és olyan baromságokba kötnek bele, hogy a hajam égnek áll. Eszméletlen, hogy szakmai tankönyveket, hivatalos protokollokat vétóznak meg, mert nekik egy noname emberkék másképp tanították. Igen, nekem is másképp tanították szakmán, de mégis azt tartom mérv adónak, amit jelen esetben a megújított protokoll diktál. Azaz új, azaz érvényes. Őszintén szólva, már nem is csodálkozok azon, hogy az emberek többsége képtelen az újraélesztésre, mikor a rossz, helytelen, abszolút nem elfogadott módszereket ismerik, ha egyáltalán ismerik. Igen is zavar és idegesít, mert emberek menthetnének embereket a helyes reanimációs protokoll alkalmazásával. Azt hiszem, a továbbiakban nem is tépem a számat a cikkem alatt. Többször leírtam a mondandómat, azt, hogy mihez viszonyuljanak, mit olvassanak, ugyanis az orvostudomány mindig változik, mindig fejlődik, soha sem áll meg egy szinten, és elkeserítő, hogy ahelyett, hogy utána néznének szakmailag a cikkírót degradálják, mert azt ugye könnyebb. Kissé zavaró, de hát nem tudok mit tenni. Nyilván, aki értelmes, aki fogékony és van annyi vér a pucájában, hogy alkalmazza is, az úgyis követi a legújabb változtatásokat. Mások és az okoskodásaik már csak mellékesek ezen a bizonyos mércén... Már kicsit megbántam, hogy megírtam és fél napot bíbelődtem vele, mikor pihenhettem is volna. Sebaj, félig kész van a ritmuszavaros cikkem, ami felöleli a tachycardiát, bradycardiát, AV blokkot és társait. Most egy darabig nem fogok hozzányúlni, olyan szinten elvette ez a kedvemet.

Nagyon furcsa egy év után újra belépni ide. Egy éve nem jelentkeztem be. Hihetetlen, hogy repül az idő. Csoda, hogy egyáltalán emlékezten a jelszavamra. Jó, mondjuk fel van írva valahova. Minden ilyen sz*rt felírok. Még jó. De az a legdurvább, hogy nem változott semmi ez alatt az év alatt, azt leszámítva, hogy néhány tag más név alatt fut.
De jó újra benézni kicsit.